Most kéne egy hosszabbat írnom, hogy miért folytatom ezt a blogot és mit akarok magammal és a Reikivel. Megpróbálom röviden.
El akarom dönteni, vagyis talán meg akarom találni, hogy a szívemben van-e hely a Reikinek. Gyuritól kaptunk most komolyabb odamondogatást, feladatot, ami alkalmas arra, hogy teszteljem, hogy mit tudok megtenni. Bűár talán előbb kellene megszületnie annak, hogy a szívemből tudom-e tenni, de talán így is jó lesz valamire.
Az SZJA gyűjtésben ezeken az utakon gondolkodom:
- könyvelők megkersése
- ismerősök megszólítása
- internetes felület (fb közösségi oldal)
Naponta meditálni akarok újra, kívánságküldés és visszaküldés lenne jó minden nap.
Az időbeosztás gázos, mert mire felszabadulok, az este kilenc és akkor még kéne valami házimunkát is csinálni. Lenke most kissé náthás is volt, emiatt is kicsit kevesebb idő volt. Sok elintézni való van, Bt pénzügyek, megszüntetés, Ágival amolyan útkereső, önterápia-jellegű "tanfolyamot" is tervezünk csinálni, arra is jó lenne idő. Ez talán Neki fontosabb, de nekem sem árt. Csak jól be kéne osztani az időmet.
A Közösség felé sokmindennel el vagyok maradva:
- zárszámadások
- videóvágások
- Tanító választás
Tényleg, a havi programot sem küldtem még el. Az utolsót az őszi folytatás előtt.
A gyakorlásokról meggondoltam magam (nem Gyuri miatt), mégsem fogom erőltetni január után - oké, ha egyedül meditálok és kezelem magam.
2017. január 2.
2014. augusztus 25.
Barackfa
Hétvégén kivágtam a barackfát, amit kezeltem. Kicsit megviselt, mert korábban nem hóhér minőségben nyúltam hozzá, de ez mindig is benn volt a pakliban. Olyat viszont sosem láttam még, amit a törzsében találtam, hogy egy lyuk fut benne, amiben mintha tarack szálak lennének. A tarack egy iszonyat agresszív gyom, mélyen, 20 centire akár a föld alatt terjeszti a gyökereit, egy kis darabról nagyon gyorsan elszaporodik, es mindent kiszorít. Szóval szegény baracckfa féloldalas elszáradására valszeg ez a magyarázat, hogy valahogy körbenőhette a fa, vagy valahogy "megbántotta" a tarack a fát. Közben a törzs keresztmetszete szívet formáz, eléggé szimbolikus, a saját lyukas szívemhez passzol. Bár az enyém még él és a szabad akaratom még meg van ahhoz, hogy döntsek, hogy mit csinálok. Le is fotóztam - nem a sajátomat, hanem a fa szívét. :)
Maga a hétvége is valahogy a változásokat hozta. Ez az első hétvége Nóriék nélkül, Ági gyenge, erős élményeket éltem át Vele, elvileg az utolsó hetemet taposom az önálló élet előtt, szombaton egy csendes fél napot tartottam, ami nagyon jó volt, végre megnéztem a Vanilia égboltot is, Ildivel is szinte mindenben olyan tudtam lenni, amilyen mindig is akartam. A munkahelyen is talan beindulnak a változások, lassan elmondom az elköltözésem és változik az is, hogy hogyan vállalom fel azt, hogy a Jinjutsuval foglalkozom.
2014. június 23.
Feloldódás
Kezd olyan érzésem lenni, hogy felesleges leírnom mi történik, mert valahogy élni kell és úgyis látszik az életen, hogy mit élek. És mintha minden más, amit csinálok, csak azt szolgálná, hogy az ember eljusson odáig, hogy semmi mást nem csinál az élet helyett, csak él.
Ez most úgy tisztult le, hogy a táborban szembesültem megint a félelmeimmel, az ítélkezésemmel, a megfelelési kényszeremmel, azáltal, hogy láttam a kontrasztot ami közöttem és néhány táborlakó között volt. És azáltal is, hogy kérdeztem erről Nórit, ami kérdezés és tanácskérés utólag nem is tűnt másnak, mint további önsajnálatnak, mert elvileg mindennek birtokában vagyok, hogy túllépjek azon, amiből ki akarok jutni.
Annak örülök, hogy közelebb jutottam ahhoz, hogy érezzem, hogy mikor, miben tudok feloldódni, mert akkor vagyok önmagam, akkor tudok szeretni, elfogadni és akkor vagyok a legszerethetőbb, meg persze a leghatékonyabb is.
A naplószerű dolgok a blog eredeti célja szerint: az aikido kiiktatása sokat segített a meditálásban, az egyre felszabadítóbb és folyamatosan változik, hogy milyen állapotba jutok el, már az elejétől. Egyre lazább vagyok benne, már nem törekszem és nem akarok valamit, valahova eljutni. Hétvégén öcsémtől kérdeztem, hogy kezeljem-e, de visszautasította, ez nekem kihívás, illetve kis félelem van bennem, hogy hogyan tudnám ezt gyakorolni, de gondolom megjön, amikor meg kell jönnie. Egyszer már kértek munkahelyen és talán anyáméknál is beindul, ha többet járok hozzájuk, még talán Ildi nyitott rá, bár ő szerintem amiatt (is), hogy nekem kedveskedjen, de a hatása szempontjából ez gondolom lényegtelen. Jó lenne hetente legalább egy kezelés gyakorlást összehozni.
Ez most úgy tisztult le, hogy a táborban szembesültem megint a félelmeimmel, az ítélkezésemmel, a megfelelési kényszeremmel, azáltal, hogy láttam a kontrasztot ami közöttem és néhány táborlakó között volt. És azáltal is, hogy kérdeztem erről Nórit, ami kérdezés és tanácskérés utólag nem is tűnt másnak, mint további önsajnálatnak, mert elvileg mindennek birtokában vagyok, hogy túllépjek azon, amiből ki akarok jutni.
Annak örülök, hogy közelebb jutottam ahhoz, hogy érezzem, hogy mikor, miben tudok feloldódni, mert akkor vagyok önmagam, akkor tudok szeretni, elfogadni és akkor vagyok a legszerethetőbb, meg persze a leghatékonyabb is.
A naplószerű dolgok a blog eredeti célja szerint: az aikido kiiktatása sokat segített a meditálásban, az egyre felszabadítóbb és folyamatosan változik, hogy milyen állapotba jutok el, már az elejétől. Egyre lazább vagyok benne, már nem törekszem és nem akarok valamit, valahova eljutni. Hétvégén öcsémtől kérdeztem, hogy kezeljem-e, de visszautasította, ez nekem kihívás, illetve kis félelem van bennem, hogy hogyan tudnám ezt gyakorolni, de gondolom megjön, amikor meg kell jönnie. Egyszer már kértek munkahelyen és talán anyáméknál is beindul, ha többet járok hozzájuk, még talán Ildi nyitott rá, bár ő szerintem amiatt (is), hogy nekem kedveskedjen, de a hatása szempontjából ez gondolom lényegtelen. Jó lenne hetente legalább egy kezelés gyakorlást összehozni.
2014. május 21.
Semmi
Múlt héten egyik meditálás előtt visszaköszönt, amit Ági mondott, amikor a meditálás céljáról kérdeztem, hogy nincs külön célja, mint Usui mesternek volt, hogy segítséggé váljon más emberek számára, hanem maga a meditálás az eszköz erre. Teljesen megnyugtató volt nekem az, hogy ez a gondolat összekapcsolódott azzal, hogy közelebb szeretnék kerülni a Reikihez, tök egyszerű öröm töltött el, hogy akkor oké, nincs kérdésem, ennyi elég nekem most.
Ma pedig rájöttem, hogy erősen bennem van, hogy annak ellenére, hogy (részben) tudom, hogy mennyi feladás, nehézségvállalás, félelem-átlépés tartozik ehhez az úthoz, nem is hagyom, hogy megérintsen a fuvallata annak, hogy ezeket húsba vágóan megtegyem, ne csak jövő időben gondolkozzak róluk, hanem a mostban. Rájöttem arra is, hogy nem merem az egész életemet megkérdőjelezni, megkapargatni és válaszokat keresni, akkor sem, ha néha erősen kiütközik a válaszok hiánya. És arra is rájöttem, ez a legsúlyosabb, hogy az egészet a legtöbbször azért csinálom, hogy szeressenek. Nem pedig úgy, hogy eszemben sincs az, hogy milyen jót csinálok.
Ezek azért voltak jók, mert teljesen el tudtam engedni egy fél napra ezeket a görcseimet és félelem nélkül tudtam belenézni abba, amiben vagyok a Reikivel kapcsolatban. Nem ítéltem el magam és nem is szenvedtem attól, hogy innen ki akarok szakadni. Tök szabad voltam pár óráig, mert tudtam ezeket és nem zavart, hogy ott tartok, ahol tartok.
Az meg egyenesen muris volt, hogy Vera pont ma küldte Gyuri levelét a szintek pontosításáról. :)
2014. május 2.
Átalakulás
Lassan átalakul a Reikihez való kapcsolatom. Izgalmas, mert egyre jobban a saját belügyemnek érzem azt, hogy milyen a kapcsolatom vele, nem pedig azon alapulónak, hogy mas mit lát vagy tud vagy érzékel ebből. Az mondjuk vicces, hogy ezt éppen egy blogbejegyzésben írom le, de ez csak "kísérő jelensége" az egésznek. :)
Tavaly, még év végén is, a Közösséggel való kapcsolatomban éltem meg a Reiki-kapcsolatot, sokkal jobban, mint a szakrális gyakorlatokban vagy a meditációban. Tudom, hogy ez is segít, de más most meditálnom is, mert sokkal inkább a saját életem lényege van a középpontban, mint a kint forgó gondolatok.
Most, amikor a gyerekek zsonganak körülöttem, nem zavar és nekik is természetes a szobák hangolása, egész más módon tudom átadni magam a Reikinek a hangolás közben, mint fél éve, amikor nem ennyire belül volt ennek a központja.
Eddig a legerősebb akarat bennem az volt, hogy Nóri közelébe kerülhessek és tanulhassak Tőle és tudtam, hogy bármi történik, semmi nem lehet akadály ebben nekem, már abban ami rajtam múlik, az idő vagy a távolság, vagy a lemondás, semmi. Ez a vágy megmaradt, de megelőzte egy kérdés, hogy magával a Reikivel milyen az életem lényegének a kapcsolata. Mennyire akarok igaziból összefonódni vele, mennyire akarom mindenembe beépíteni, a munkámba, kapcsolataimba, önmagammal való munkámba.
Tök érdekes ez a kérdés, ha öszinte vagyok magamhoz, mert olyan, mintha legalább két szintje lenne. Az egyik az öröm abban, hogy rátaláltam és az a bizonyosság, hogy ez az a kincs, ami betölti a régóta keresett értéket bennem, sokmindent felszabadít és pár dolgot megváltoztat az életemben. És van egy olyan szintje is a kérdésnek, hogy teljesen odaengedem magam mellé, a szívembe a Reikit és az, hogy Vele vagyok, maghatározza azt, hogy minden mással hogyan vagyok.
És ebben a második kérdésben fura magamnak is, hogy a saját ellenállásommal találkozom, gondolom a biztonságérzet, a minták, a jövőhöz való viszony ezt faszán megfogják.
Annak örülök, hogy ezt el tudom fogadni magamban és hogy magam előtt őszintén tudom odaadni az időmet arra, hogy ezt a kérdést vagy döntést valóban meghozzam magamban.
Tavaly, még év végén is, a Közösséggel való kapcsolatomban éltem meg a Reiki-kapcsolatot, sokkal jobban, mint a szakrális gyakorlatokban vagy a meditációban. Tudom, hogy ez is segít, de más most meditálnom is, mert sokkal inkább a saját életem lényege van a középpontban, mint a kint forgó gondolatok.
Most, amikor a gyerekek zsonganak körülöttem, nem zavar és nekik is természetes a szobák hangolása, egész más módon tudom átadni magam a Reikinek a hangolás közben, mint fél éve, amikor nem ennyire belül volt ennek a központja.
Eddig a legerősebb akarat bennem az volt, hogy Nóri közelébe kerülhessek és tanulhassak Tőle és tudtam, hogy bármi történik, semmi nem lehet akadály ebben nekem, már abban ami rajtam múlik, az idő vagy a távolság, vagy a lemondás, semmi. Ez a vágy megmaradt, de megelőzte egy kérdés, hogy magával a Reikivel milyen az életem lényegének a kapcsolata. Mennyire akarok igaziból összefonódni vele, mennyire akarom mindenembe beépíteni, a munkámba, kapcsolataimba, önmagammal való munkámba.
Tök érdekes ez a kérdés, ha öszinte vagyok magamhoz, mert olyan, mintha legalább két szintje lenne. Az egyik az öröm abban, hogy rátaláltam és az a bizonyosság, hogy ez az a kincs, ami betölti a régóta keresett értéket bennem, sokmindent felszabadít és pár dolgot megváltoztat az életemben. És van egy olyan szintje is a kérdésnek, hogy teljesen odaengedem magam mellé, a szívembe a Reikit és az, hogy Vele vagyok, maghatározza azt, hogy minden mással hogyan vagyok.
És ebben a második kérdésben fura magamnak is, hogy a saját ellenállásommal találkozom, gondolom a biztonságérzet, a minták, a jövőhöz való viszony ezt faszán megfogják.
Annak örülök, hogy ezt el tudom fogadni magamban és hogy magam előtt őszintén tudom odaadni az időmet arra, hogy ezt a kérdést vagy döntést valóban meghozzam magamban.
2014. március 27.
Változások
Ezek a bejegyzés címek mókásak, hogy ilyen általánosak, ennek pl. lehetne az a címe, ha költői akarnék lenni, hogy "tavaszi virágok", vagy ha Ágira gondolok, akkor "melegség önti el szívemet", ha pedig a kezelésekre, akkor "alázat és öröm, kéz a kézben". Hú, ezek azért elég sziruposan hangzanak. :)
Másfél hónapja írtam utoljára, azóta majdnem minden héten tudtam menni kezelni gyakorolni. Azokon a heteken, amikor nem sikerült, kifejezetten hiányzott, hogy ott legyek és azt csináljam. Arra régebben is rájöttem már, hogy nagyon nagy vágy van bennem olyanná VÁLNI, amilyen minőséget megláttam a Tanítókban és azóta is majdnem minden gyakorláson rájövök, hogy arról is szól ez az egész számomra, hogy dolgozzak magamon (és minél jobban belemegyek, annál többet). A kezelések is egyre inkább szólnak erről is, hogy magamat képessé tenni a gyógyításra, ami egy csomó gyógyítani való felfedezését is jelenti magamon.
Ja, megvolt ugye a Chuden vizsga is, nem hittem volna, hogy ilyen "jól" sikerül, bár tényleg nem tudom elképzelni, hogy valakinek ne sikerüljön... Nagyon köszönöm Nóri és Ági a segítséget! :) Szerintem van ezeknek a vizsgáknak általában is egy olyan hatása, hogy én magam másképp nézek arra, amiről a vizsga szól és ez hat arra, ahogy a következő feladatokhoz vagy munkához viszonyulok - és ez a hatás pozitív.
Volt egyszer olyan is, hogy négy kezelésen voltam ott egy nap, este meg még tudattisztító gyakorláson is. Ez a nap nagyon jó volt. :) Asszem fontos volt, amikor a harmadik kezelés alatt (ebéd után) egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy feladjam a kitartásom a figyelemben, vagy az odaadásban, vagy esetleg a fizikai kitartásban, de szerencsére ebben a pár alkalomban, amikor közel kerültem ehhez, végül tudtam dönteni amellett, hogy továbbra is kitartok abban, amiről el akar szállni az erőm. És mindig az volt a folytatás, hogy megvan bennem az akarat, önuralom, vagy a képesség, hogy odaadjam magam (amennyire tudom), tehát valahogy mégsem fogyott el az, amiről azt hittem, hogy elfogyott. El tudom képzelni, hogy a Reiki segített, de csak akkor, vagy azután, hogy döntöttem.
Ezen a napon néhány praktikus dolog is fontossá vált, pl. délelőtt keveset ittam, aztán meg hirtelen többet, de arra nem figyeltem, hogy pisilni menjek, amikor lehet, ezért a negyedik kezelésnél már eléggé szorítottam magam és amikor Kriszta hasra fordult, akkor mentem gyorsan ki... :) Emlékszem, hogy csodálkoztam, amikor még a Szondi utcában azon a kevés időben is feltűnt, hogy Nóri többször iszik és többször megy mosdóba. De mostmár teljesen megértem.
Azzal kapcsolatban, hogy Ágival összeestünk a szerelembe, csak annyit írnék ide, hogy az nekem nagyon érdekes élmény, hogy mennyire megváltozott az, ahogy együtt vagyunk. Persze, ez érthető, ahogy a hónapokig visszatartott vonzalom most szabad utat kap, de valahogy hiányzik a korábbi idő nyugodt, tisztelettudó, közel lévő, figyelmes, de össze nem érintkező, meleg hangulata. Nyilván, nem léphetünk kétszer ugyan abba a folyóba, de ez a közeli visszafogottság azért tényleg hiányzik valahogy. De majd kialakul.
Amikor meglettem az 1% videókkal és kb. azzal egyidőben Schlosszer Tamás munkái is befagytak, többször úgy döntöttem, hogy nem akarok éjszakázni, mert megsínylették az edzések is, hogy egy vagy kettő után fekszem le, meg amúgy sem volt egészséges, néha egész sok kávét öntöttem magamba. Szóval kevesebbet dolgozom az infós feladatokon, jóval, mint február közepe előtt, sőt, az 1% gyűjtés sem megy, vagyis halogatom, pedig egész másképp gondoltam rá. Ezen most változtatok, meg változások jönnek amiatt is, hogy elköltözöm otthonról a jövő héten. Ez (ha éppen nem megyek ki Dunakeszire a gyerekek miatt), plusz másfél óra felszabaduló idő csak az utazás miatt és mellette még az egész estém is szabad lesz. A házimunka meg szerintem még kevesebb is lesz, mintha Dunakeszin lennék. A magányt amúgy is várom a meditálások miatt is, nagyon kiváncsi vagyok milyen változások jönnek!
Másfél hónapja írtam utoljára, azóta majdnem minden héten tudtam menni kezelni gyakorolni. Azokon a heteken, amikor nem sikerült, kifejezetten hiányzott, hogy ott legyek és azt csináljam. Arra régebben is rájöttem már, hogy nagyon nagy vágy van bennem olyanná VÁLNI, amilyen minőséget megláttam a Tanítókban és azóta is majdnem minden gyakorláson rájövök, hogy arról is szól ez az egész számomra, hogy dolgozzak magamon (és minél jobban belemegyek, annál többet). A kezelések is egyre inkább szólnak erről is, hogy magamat képessé tenni a gyógyításra, ami egy csomó gyógyítani való felfedezését is jelenti magamon.
Ja, megvolt ugye a Chuden vizsga is, nem hittem volna, hogy ilyen "jól" sikerül, bár tényleg nem tudom elképzelni, hogy valakinek ne sikerüljön... Nagyon köszönöm Nóri és Ági a segítséget! :) Szerintem van ezeknek a vizsgáknak általában is egy olyan hatása, hogy én magam másképp nézek arra, amiről a vizsga szól és ez hat arra, ahogy a következő feladatokhoz vagy munkához viszonyulok - és ez a hatás pozitív.
Volt egyszer olyan is, hogy négy kezelésen voltam ott egy nap, este meg még tudattisztító gyakorláson is. Ez a nap nagyon jó volt. :) Asszem fontos volt, amikor a harmadik kezelés alatt (ebéd után) egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy feladjam a kitartásom a figyelemben, vagy az odaadásban, vagy esetleg a fizikai kitartásban, de szerencsére ebben a pár alkalomban, amikor közel kerültem ehhez, végül tudtam dönteni amellett, hogy továbbra is kitartok abban, amiről el akar szállni az erőm. És mindig az volt a folytatás, hogy megvan bennem az akarat, önuralom, vagy a képesség, hogy odaadjam magam (amennyire tudom), tehát valahogy mégsem fogyott el az, amiről azt hittem, hogy elfogyott. El tudom képzelni, hogy a Reiki segített, de csak akkor, vagy azután, hogy döntöttem.
Ezen a napon néhány praktikus dolog is fontossá vált, pl. délelőtt keveset ittam, aztán meg hirtelen többet, de arra nem figyeltem, hogy pisilni menjek, amikor lehet, ezért a negyedik kezelésnél már eléggé szorítottam magam és amikor Kriszta hasra fordult, akkor mentem gyorsan ki... :) Emlékszem, hogy csodálkoztam, amikor még a Szondi utcában azon a kevés időben is feltűnt, hogy Nóri többször iszik és többször megy mosdóba. De mostmár teljesen megértem.
Azzal kapcsolatban, hogy Ágival összeestünk a szerelembe, csak annyit írnék ide, hogy az nekem nagyon érdekes élmény, hogy mennyire megváltozott az, ahogy együtt vagyunk. Persze, ez érthető, ahogy a hónapokig visszatartott vonzalom most szabad utat kap, de valahogy hiányzik a korábbi idő nyugodt, tisztelettudó, közel lévő, figyelmes, de össze nem érintkező, meleg hangulata. Nyilván, nem léphetünk kétszer ugyan abba a folyóba, de ez a közeli visszafogottság azért tényleg hiányzik valahogy. De majd kialakul.
Amikor meglettem az 1% videókkal és kb. azzal egyidőben Schlosszer Tamás munkái is befagytak, többször úgy döntöttem, hogy nem akarok éjszakázni, mert megsínylették az edzések is, hogy egy vagy kettő után fekszem le, meg amúgy sem volt egészséges, néha egész sok kávét öntöttem magamba. Szóval kevesebbet dolgozom az infós feladatokon, jóval, mint február közepe előtt, sőt, az 1% gyűjtés sem megy, vagyis halogatom, pedig egész másképp gondoltam rá. Ezen most változtatok, meg változások jönnek amiatt is, hogy elköltözöm otthonról a jövő héten. Ez (ha éppen nem megyek ki Dunakeszire a gyerekek miatt), plusz másfél óra felszabaduló idő csak az utazás miatt és mellette még az egész estém is szabad lesz. A házimunka meg szerintem még kevesebb is lesz, mintha Dunakeszin lennék. A magányt amúgy is várom a meditálások miatt is, nagyon kiváncsi vagyok milyen változások jönnek!
2014. február 17.
Tágulás
Az egyik gyakorláson (most csütörtökön) hirtelen megéreztem, hogy milyen sokszorosan nyitottabb is tudnék lenni, mint amilyen eddig voltam. A nyitottságot a "csatorna"-mivoltomra is értem, sőt elsősorban arra. Úgy érzem, hogy sokkal nagyobb mértékben tud jelen lenni bennem, hogy "félreállok és csak jelen vagyok, de nem én irányítok, nem én vagyok a forrás" - hogy kinyílok. Mondjuk ez a kinyílás, mintha magamra vonatkozna, tehát mindenre, amivel kapcsolatba kerülök, de a csatorna-nyitottság mellett főleg arra, hogy másokra ki tudok nyílni - és jobban el tudom fogadni őket.
Ha elképzelem a korábbi önmagamat, akkor egy kis nyitott pont van a testem közepe tájékán, ez a nyitottság-változás pedig olyan, mintha ez a pont, már nem is tudna olyan kicsi maradni, hanem kitágul egy majdnem rajtam kívül rajzolt körré. Ami a legjobb volt benne, hogy erős testi érzet volt ebben az élményben, mintha a sejtjeim külön-külön is kinyílnának és átéreznék ennek az örömét. Meglepő volt, de teljesen valóságos, hogy a nyitottság növekedése nagyon nagy - mintha valóban felismertem volna, hogy a lehetőségeim határa sokkal-sokkal kijjebb van, mint ahogy gondoltam. Ez olyan is volt, mintha valami görcs feloldódott volna, mintha elhagytam volna egy határt, és nem is értem, miért korlátoztam le magamban ennyire. :)
Ennek azért örülök és azért vagyok hálás, mert egy csomószor volt már, hogy valamit az agyammal felfogtam, vágytam is rá, de mégsem volt jelen az életemben, amíg egyszer csak valami nem követhető vagy tudatos ok miatt sikerült átélni, valóban "felismerni" és igaznak tudni. Nem gondolattal, hanem inkább érzéssel, teljesen. Olyan, mintha kegyelmi adomány lenne. :)
A másik jó élmény a héten, hogy időről-időre picit valóságosabb bennem a Reiki léte, (vagyis talán jobban tudok hozzá igazodni?) és ez a szavaimon is érződik. Ezt persze csak visszatekintve, kívülről magamra nézve látom néha meg. Most ezt onnan láttam, hogy hétvégén arról beszéltem Ildinek (feleségem), hogy miért fontos időt rászánni a kezelésre és ha lehet, akkor a kezelőágyon csinálni, hogy mondjuk részemről is hatékonyabb legyen és ő is komolyan vegye, mert a hatás azon is múlik. Eztán pár óra múlva belement abba, hogy végre egy rendes kezelést kérjen tőlem (tényleg ő kért, nem én tukmáltam).
Nagyon jó érzés volt végre önállóan, egyedül kezelést adni valakinek. Mondjuk éjjel 11 és éjfél között volt, egy óra után már nem bírtam, mert teljesen leragadt a szemem, de jó volt így is. Jó volt, hogy tudtam dönteni, hogy hol kezeljem, hogy volt idő, ami teljesen kiesett és az is, hogy "uralni" tudtam a helyzetet olyan szempontból, hogy beszélgetni is akart közben, meg az oldalára fordulni, de megmaradtunk a csendnél és a hanyatt- meg a hason fekvésnél. Az meg pláne jó volt, hogy reggel, amikor bementem valamiért abba a szobába, ahol kezeltem, éreztem, hogy mintha más lenne a szoba energetikailag, mint a többi helyiség. :)
Ha elképzelem a korábbi önmagamat, akkor egy kis nyitott pont van a testem közepe tájékán, ez a nyitottság-változás pedig olyan, mintha ez a pont, már nem is tudna olyan kicsi maradni, hanem kitágul egy majdnem rajtam kívül rajzolt körré. Ami a legjobb volt benne, hogy erős testi érzet volt ebben az élményben, mintha a sejtjeim külön-külön is kinyílnának és átéreznék ennek az örömét. Meglepő volt, de teljesen valóságos, hogy a nyitottság növekedése nagyon nagy - mintha valóban felismertem volna, hogy a lehetőségeim határa sokkal-sokkal kijjebb van, mint ahogy gondoltam. Ez olyan is volt, mintha valami görcs feloldódott volna, mintha elhagytam volna egy határt, és nem is értem, miért korlátoztam le magamban ennyire. :)
Ennek azért örülök és azért vagyok hálás, mert egy csomószor volt már, hogy valamit az agyammal felfogtam, vágytam is rá, de mégsem volt jelen az életemben, amíg egyszer csak valami nem követhető vagy tudatos ok miatt sikerült átélni, valóban "felismerni" és igaznak tudni. Nem gondolattal, hanem inkább érzéssel, teljesen. Olyan, mintha kegyelmi adomány lenne. :)
A másik jó élmény a héten, hogy időről-időre picit valóságosabb bennem a Reiki léte, (vagyis talán jobban tudok hozzá igazodni?) és ez a szavaimon is érződik. Ezt persze csak visszatekintve, kívülről magamra nézve látom néha meg. Most ezt onnan láttam, hogy hétvégén arról beszéltem Ildinek (feleségem), hogy miért fontos időt rászánni a kezelésre és ha lehet, akkor a kezelőágyon csinálni, hogy mondjuk részemről is hatékonyabb legyen és ő is komolyan vegye, mert a hatás azon is múlik. Eztán pár óra múlva belement abba, hogy végre egy rendes kezelést kérjen tőlem (tényleg ő kért, nem én tukmáltam).
Nagyon jó érzés volt végre önállóan, egyedül kezelést adni valakinek. Mondjuk éjjel 11 és éjfél között volt, egy óra után már nem bírtam, mert teljesen leragadt a szemem, de jó volt így is. Jó volt, hogy tudtam dönteni, hogy hol kezeljem, hogy volt idő, ami teljesen kiesett és az is, hogy "uralni" tudtam a helyzetet olyan szempontból, hogy beszélgetni is akart közben, meg az oldalára fordulni, de megmaradtunk a csendnél és a hanyatt- meg a hason fekvésnél. Az meg pláne jó volt, hogy reggel, amikor bementem valamiért abba a szobába, ahol kezeltem, éreztem, hogy mintha más lenne a szoba energetikailag, mint a többi helyiség. :)
2014. február 7.
Hátrébb lépés
Azt elfelejtettem az előzőben leírni, pedig magamnak legalább fel akartam jegyezni, hogy milyen jó volt mélyebben átélni a hátrébb lépés élményét. :)
Azt értem ezalatt, hogy amikor meditálásban jönnek a gondolatok és érzések, hátrébb húzódom és nem kapcsolódok hozzájuk, hanem próbálom figyelni őket úgy, hogy ne vigyenek magukkal és ne is ítéljem el "őket". Aztán ahogy erre gondolok, hogy mit is csinálok és akár örömmel tölt el, hogy ez valamennyire sikerül, észrevettem, hogy ezek ugyan olyan gondolatok és érzések, mint amiket megfigyeltem, de máris magukkal ragadtak. Tehát még egy szintet hátra lehet lépni és a megfigyeléssel kapcsolatos gondolataimat/érzéseimet is meg lehet figyelni... :)
A harmadik szintnél hátrébb még nem jutottam, mintha az már olyan szokatlan éberséget követelne, amit nem bírok gyakorolni még.
Persze egyből tovább gondoltam az egészet, hogy akkor ki is az, aki hátrébb tud lépni és meddig lehet hátrálni, mi marad akkor abból/annak, aki kilép abból, hogy magával vigyék az érzések/gondolatok...?
Gondolom az ego (személyiség) az, ami az érzéseken/gondolatokon (lelki folyamatok?) keresztül próbál irányítani. Akitől pedig elveszi az irányítást, az a valódi Énünk (szellem)?
Azt értem ezalatt, hogy amikor meditálásban jönnek a gondolatok és érzések, hátrébb húzódom és nem kapcsolódok hozzájuk, hanem próbálom figyelni őket úgy, hogy ne vigyenek magukkal és ne is ítéljem el "őket". Aztán ahogy erre gondolok, hogy mit is csinálok és akár örömmel tölt el, hogy ez valamennyire sikerül, észrevettem, hogy ezek ugyan olyan gondolatok és érzések, mint amiket megfigyeltem, de máris magukkal ragadtak. Tehát még egy szintet hátra lehet lépni és a megfigyeléssel kapcsolatos gondolataimat/érzéseimet is meg lehet figyelni... :)
A harmadik szintnél hátrébb még nem jutottam, mintha az már olyan szokatlan éberséget követelne, amit nem bírok gyakorolni még.
Persze egyből tovább gondoltam az egészet, hogy akkor ki is az, aki hátrébb tud lépni és meddig lehet hátrálni, mi marad akkor abból/annak, aki kilép abból, hogy magával vigyék az érzések/gondolatok...?
Gondolom az ego (személyiség) az, ami az érzéseken/gondolatokon (lelki folyamatok?) keresztül próbál irányítani. Akitől pedig elveszi az irányítást, az a valódi Énünk (szellem)?
2014. február 3.
Sok hét
Megváltozott a helyzet a Reikivel az életemben (ahogy meg szoktak változni nem mozdulatlan/halott dolgok), súlypontáthelyeződés történt, ha intelligens szót keresek rá. :)
Egyrészt a fa kezelése mintha a múlt lenne, a betegek kezelésben való segítés viszont új tevékenység. Mellette az informatika és a videó is halad valamennyire. Otthon az ételek kezelés már akkor is, amikor reggel kómás vagyok, csak az idegeneknél/munkahelyen marad el, néha helyiséget is hangolok, és bejöttek a tudattisztító gyakorlatok, ami nagy királyság. :)
A betegek kezelése új szint élményileg, felelősségben, örömben, elmélyülésben. Nagyon nagy öröm, nagyon jó érzés átadni magam ebben, a hely és Ági miatt is, mert zsigerileg jó ott lenni és ezt csinálni. Szerintem tízszer jobban el tudok mélyülni a Reikivel való érintkezésben, a megnyílásban, közben a testemet és a tudatomat is tornáztatom azzal, hogy a "beteg"-re figyelek, hogy megtanulok kezelésen lenni.
Arra emlékszem, hogy még amikor Nórihoz jártam gyakorlásra, néha felrémlett bennem a kérdés, hogy vajon hogyan fogom bírni a másfél vagy több órás kezeléseket és ráadásul többet is egy nap. Nem fogom unni, vagy belefásulni,végig tudom élni egészségesen, őszintén, emelkedetten -ahogy a képzeletemben félórákra vagy fél napokra felbukkan legalábbis ahogy elképzeltem, hogy ezt fogom csinálni? Nem fog értelmetlenné válni amit csinálok?
Hát még nem vált értelmetlenné. :) Amikor kezelés után megyek vissza a munkahelyre vagy haza, akkor én is sokkal örömtelibb és feltöltöttebb vagyok. Néha megérzem, hogy milyen egyre jobban ellazulni, mintha lefelé mennék egy lépcsőn és minden lépés egy még lazább, átadottabb állapotot jelentene. Nekem ez nagyon nagy ajándék ésegy csomó mindenben egy csomó fejlődési lehetőséget látok. :) Amit meg nem látok, azt el sem tudom képzelni. sejtem, hogy sok lehetőséget, ami előttem van, még nem is sejtek. :D
Az például konkrét kihívás, hogy a testhelyzetemet hogyan hozzam természetes és kényelmesebb formába. Ma például a guggolás teljesen oké volt, mert a kezem így lazán tudott pihenni Zoli hátán és 10 percig vagy tovább is bírható, közben a hátamat is egyenesen tudom tartani, nem kell hajolnom.
Aztán ahogy nézem Ágit, számomra külön művészet, hogy hogyan beszél a betegekkel, azon iszonyat sok tanulnivalóm van, de szerencsére időm is van hozzá. :)
AZ egyébként új az életemben, ezt nem tudom, hogy mondtam-e, hogy az az öröm, amit megélek a kezelő helyen vagy Nórival vagy Ágival, az nem csak hogy zsigeri, hanemolyan, ami egyszerre kitölti a lényeges önmagamat és mellette, a fokozhatatlanul legközepemben lévő dologgal is egyezik, egybeesik vele egyszerre ad értelmet sok hétköznapi dolognak és egyszerre jelenti azt vonz, mint valami nagyon-nagyon lényeges pont. Olyan, ami pontosan az, amit kerestem, de amikor kerestem, akkor még nem tudtam mi az. Fura, hogy ez nekem az embereken keresztül jön még, gondolom ez ilyen folyamat, hogy kellenek hozzá mások, amin akiken keresztül meg tudom látni és akik valósággá teszik példaként, hogy ez lehetséges, elérhető. :)
A másik új szereplő a hétköznapokban a tudattisztító gyakorlatok, aminek a legutóbbi gyakorlata erősen hatott rám. Önmagában nagyon erős tapasztalás volt visszamenni nehezebb kulcspillanatokra és ott úgy beleállni, hogy nem egyedül vagyok és egyszerre adhatom át magam a fájdalomnak és bízhatom az egész szituációt, magamat és az emlékeimet is a Reikire, az nagyon erős tapasztalás volt eddig. Érdekes, hogy volt egy erős átalakító jellege eddig, gyanítom, hogy ezt lehet fokozni, de meglepő átalakulások voltak. Általában a szituáció, amibe visszalátogattam alakult át külsőleg, a hely, a színek, a hangulat. Nekem az kérdés (és izgalmas), hogy az elraktározott emlék felnagyított negatívuma tud így megváltozni, tehát az én eddigi munkám eredménye-e a fájdalom életben tartása, vagy a Reiki alakítja-e át bennem az élményt és fizikailag a múltat... ez végüls nem kérdés, hogy bennem bont le valamit a Reiki (vagy forraszt össze)? Akárhogy is, a Reiki kísérete, hogy ott van velem, az nagyon felemelő, egész bizsergető transzformáció ezekben a gyakorlatokban.
Volt olyan élmény is, amikor egy Reikivel átitatott régi helyzet képe arra az új felismerésre mutatott, ami életem szinte teljes idejéből hiányzik, talán nagyon kevés alkalmat kivéve és amire viszont mindig is vágytam, amikor más emberben megtaláltam. És ez a Reiki segítségével valósággá tudott lenni, úgy, hogy bennem lehet ez valóságmásképp, mint egy fájdalmas szükséglet vagy mint egy magamon kívül látható jelenség.
Persze van amikor nehéz hozzákezdeni meditáláshoz is, általában akkor, amikor nagyon akarom, eltervezem, de közben tele vagyok ezerféle erősen kifelé kapcsolódó gondolatokkal, amik foglalkoztatnak érzelmileg.
De a meditálásnál is volt nagyon jó élményem. Egyrészt egyre hosszabbra csúszik az idő, másrészt az állandó verssorom egész bizarr módon kitágult. Úgy hangzik, hogy "Bármi vesz körül, ha az utadat ismered, nem érhet baj." Vagy valami ilyesmi, mert mintha az elején magyarítottam volna egy kicsit. Na, hónapokon át az a keresőfonál volt előttem, hogy "megtalálni" a saját utamat. Ez hozott pár dolgot az önismeretről, önazonosságról, önérvényesítésről, mondjuk inkább elméleti dolgokat, de legalább valahogy félig meditálva foglalkoztam vele és éreztem, hogy ezen kell még meditálnom, ettől még nem szabadulok. Persze nem csak az ezen való gondolkodásból állt a meditáció, de ez azért ott volt a háttérben a keresgélés, vagy inkább tapogatás.
Aztán bejött a képbe, hogy én vagyok az út, ha magamat ismerem, nem érhet baj. Megkérdeződött az is, hogy mi az, hogy "baj"? Végülis mindegyik szó megkérdőjeleződött, nem is egyféle módon.
Legutóbb meg az bukkant fel és töltött el kaján örömmel, hogy bármi vesz körül, ha az utamat ismerem, nem érhet baj. :D Vagyis mindegy merre járok és mit nevezek utamnak, ha ismerem, akkor már az én utam. Vagyis nem csak az ismereteim alapján kell az utamat megkeresnem, hanem az utamat, akárhol is tartok, jobban megismernem. :)
Van olyan ember, akivel könnyen tudok beszélni a Reikiről, van, akivel meg nem. Ez kihívás nekem most, hogy teljesen vállaljam azt az örömöt, amit megtaláltam, mindenki előtt.
Otthon a többiek kezelése is kihívásos, bár eddig is az időtényező volt a nehéz, illetve hogy rászánják magukat - de ez eddig is nekem volt visszajelzés, hogy milyen nyitottságot vagy magabiztosságot mutatok nekik.
A videóvágásba lassan belejövök, eléggé lassan jött össze, hogy előre jussak, mert a jelek szerint kell neki pár óra és egyben ez nehéz, nem véletlenül szorultam az éjszakába.
Az 1% gyűjtést is kihívásnak érzem, de kicsit vonz is, nem tudom miért, lehet, hogy egyszerűen kapcsolatot teremteni másokkal alapvetően jó a visszahúzódásom ellenére is, ez teljesen kijött egy utcán kéregető gyakorlaton, ahol egészen másképp, sokkal pozitívabban szerepeltem, mint gondoltam volna.
Gyuri megnyilvánulásait, főleg facebook-on nem teljesen "értem", egyre kíváncsibb vagyok, mikor látom meg őt közelebbről, hogy mélyebben megismerjem.
Egyrészt a fa kezelése mintha a múlt lenne, a betegek kezelésben való segítés viszont új tevékenység. Mellette az informatika és a videó is halad valamennyire. Otthon az ételek kezelés már akkor is, amikor reggel kómás vagyok, csak az idegeneknél/munkahelyen marad el, néha helyiséget is hangolok, és bejöttek a tudattisztító gyakorlatok, ami nagy királyság. :)
A betegek kezelése új szint élményileg, felelősségben, örömben, elmélyülésben. Nagyon nagy öröm, nagyon jó érzés átadni magam ebben, a hely és Ági miatt is, mert zsigerileg jó ott lenni és ezt csinálni. Szerintem tízszer jobban el tudok mélyülni a Reikivel való érintkezésben, a megnyílásban, közben a testemet és a tudatomat is tornáztatom azzal, hogy a "beteg"-re figyelek, hogy megtanulok kezelésen lenni.
Arra emlékszem, hogy még amikor Nórihoz jártam gyakorlásra, néha felrémlett bennem a kérdés, hogy vajon hogyan fogom bírni a másfél vagy több órás kezeléseket és ráadásul többet is egy nap. Nem fogom unni, vagy belefásulni,végig tudom élni egészségesen, őszintén, emelkedetten -
Hát még nem vált értelmetlenné. :) Amikor kezelés után megyek vissza a munkahelyre vagy haza, akkor én is sokkal örömtelibb és feltöltöttebb vagyok. Néha megérzem, hogy milyen egyre jobban ellazulni, mintha lefelé mennék egy lépcsőn és minden lépés egy még lazább, átadottabb állapotot jelentene. Nekem ez nagyon nagy ajándék és
Az például konkrét kihívás, hogy a testhelyzetemet hogyan hozzam természetes és kényelmesebb formába. Ma például a guggolás teljesen oké volt, mert a kezem így lazán tudott pihenni Zoli hátán és 10 percig vagy tovább is bírható, közben a hátamat is egyenesen tudom tartani, nem kell hajolnom.
Aztán ahogy nézem Ágit, számomra külön művészet, hogy hogyan beszél a betegekkel, azon iszonyat sok tanulnivalóm van, de szerencsére időm is van hozzá. :)
AZ egyébként új az életemben, ezt nem tudom, hogy mondtam-e, hogy az az öröm, amit megélek a kezelő helyen vagy Nórival vagy Ágival, az nem csak hogy zsigeri, hanem
A másik új szereplő a hétköznapokban a tudattisztító gyakorlatok, aminek a legutóbbi gyakorlata erősen hatott rám. Önmagában nagyon erős tapasztalás volt visszamenni nehezebb kulcspillanatokra és ott úgy beleállni, hogy nem egyedül vagyok és egyszerre adhatom át magam a fájdalomnak és bízhatom az egész szituációt, magamat és az emlékeimet is a Reikire
Volt olyan élmény is, amikor egy Reikivel átitatott régi helyzet képe arra az új felismerésre mutatott, ami életem szinte teljes idejéből hiányzik, talán nagyon kevés alkalmat kivéve és amire viszont mindig is vágytam, amikor más emberben megtaláltam. És ez a Reiki segítségével valósággá tudott lenni, úgy, hogy bennem lehet ez valóság
Persze van amikor nehéz hozzákezdeni meditáláshoz is, általában akkor, amikor nagyon akarom, eltervezem, de közben tele vagyok ezerféle erősen kifelé kapcsolódó gondolatokkal, amik foglalkoztatnak érzelmileg.
De a meditálásnál is volt nagyon jó élményem. Egyrészt egyre hosszabbra csúszik az idő, másrészt az állandó verssorom egész bizarr módon kitágult. Úgy hangzik, hogy "Bármi vesz körül, ha az utadat ismered, nem érhet baj." Vagy valami ilyesmi, mert mintha az elején magyarítottam volna egy kicsit. Na, hónapokon át az a keresőfonál volt előttem, hogy "megtalálni" a saját utamat. Ez hozott pár dolgot az önismeretről, önazonosságról, önérvényesítésről, mondjuk inkább elméleti dolgokat, de legalább valahogy félig meditálva foglalkoztam vele és éreztem, hogy ezen kell még meditálnom, ettől még nem szabadulok. Persze nem csak az ezen való gondolkodásból állt a meditáció, de ez azért ott volt a háttérben a keresgélés, vagy inkább tapogatás.
Aztán bejött a képbe, hogy én vagyok az út, ha magamat ismerem, nem érhet baj. Megkérdeződött az is, hogy mi az, hogy "baj"? Végülis mindegyik szó megkérdőjeleződött, nem is egyféle módon.
Legutóbb meg az bukkant fel és töltött el kaján örömmel, hogy bármi vesz körül, ha az utamat ismerem, nem érhet baj. :D Vagyis mindegy merre járok és mit nevezek utamnak, ha ismerem, akkor már az én utam. Vagyis nem csak az ismereteim alapján kell az utamat megkeresnem, hanem az utamat, akárhol is tartok, jobban megismernem. :)
Van olyan ember, akivel könnyen tudok beszélni a Reikiről, van, akivel meg nem. Ez kihívás nekem most, hogy teljesen vállaljam azt az örömöt, amit megtaláltam, mindenki előtt.
Otthon a többiek kezelése is kihívásos, bár eddig is az időtényező volt a nehéz, illetve hogy rászánják magukat - de ez eddig is nekem volt visszajelzés, hogy milyen nyitottságot vagy magabiztosságot mutatok nekik.
A videóvágásba lassan belejövök, eléggé lassan jött össze, hogy előre jussak, mert a jelek szerint kell neki pár óra és egyben ez nehéz, nem véletlenül szorultam az éjszakába.
Az 1% gyűjtést is kihívásnak érzem, de kicsit vonz is, nem tudom miért, lehet, hogy egyszerűen kapcsolatot teremteni másokkal alapvetően jó a visszahúzódásom ellenére is, ez teljesen kijött egy utcán kéregető gyakorlaton, ahol egészen másképp, sokkal pozitívabban szerepeltem, mint gondoltam volna.
Gyuri megnyilvánulásait, főleg facebook-on nem teljesen "értem", egyre kíváncsibb vagyok, mikor látom meg őt közelebbről, hogy mélyebben megismerjem.
2014. január 3.
Két hét
Két hete nem írtam már ide, talán az ünnepek miatt lazítottam. Lehet, hogy az eredeti szerepe is csökkent már ennek a blognak: hogy a "napi szintű gyakorlásról" számoljak be és talán az is, hogy közelebb kerüljek a közösséghez. Mindegy, egyelőre folytatom, mert ez végülis olyan, mintha levélben összefoglalnám Nektek hetente az élményeimet, vagy kérdéseimet...
Az utóbbi két hétben amit gyakoroltam, az az ételek kezelése, a meditáció és a Reiki torna volt. Helyiség kezelése csak párszor, a fát egyáltalán nem kezeltem, pedig a lelkiismeret-furdalásom egyre erősebb ezügyben. Esténként úgy alszom el, hogy kezelem magam, ha a Reiki hívása és a kézpozícióval való önátadás/elalvás kezelés. :) Néha volt olyan, hogy kifejezetten a szememet kezeltem, az alapból más érzés volt, hogy tudtam, hogy konkrétan ott biztosan szükségem van a kezelésre a kérésnél is egész biztosa voltam és így a kezelés is valahogy folyékonyabb, vagy belefeledkezőbb volt.
Az ételek kezelésénél érdekes érzésem van majdnem mindig, mintha ellazulnék vagy megnyugodnék, az izmaim is és a tudatom is, mintha elszállna a belső feszültség. Ez olyan, mint amikor avatás után még a kezelőhelyen Nóri mutatta a Reiki hívását és a kézpozíciókat és amikor életemben először hívtam és a homlokomra tettem a kezem, akkor volt ilyen. Mintha messzebbre látnék, megnyugodna és kitisztulna a figyelmem. Ezt nagyon szeretem és mindig nagyon jó az ételek kezelése.
A meditálásban nekem mostanában a nyitottság a célom, próbálom megnyitni magam és fura, hogy ránézésre egy ilyen egyszerű "tett" milyen mély tud lenni. Logikus, de engem meglepett, hogy a mások felé épített falak is kapcsolatban vannak ezzel.
Van egy kérdésem is a meditálással kapcsolatban: sokszor , ha a Reiki-re gondolok, erős vonzalom vagy szeretet-érzés kel bennem és melegség erősödik a kezemben vagy máshol is. Ennek a "gyakorlása" azért kérdés nekem, mert mintha nem lenne teljesen "üres" a meditáció. Mintha valamilyen személyes kapcsolat lenne benne. Teljesen elvont és lebegő, mármint a kapcsolat, de érzés szintjén erős. Előre vihet engem ennek a gyakorlása? Igaziból ez lelkesítő is és nagyon jó és nagyon egyszerű is - talán azért is fura nekem, mert valószínűleg megszoktam, hogy ami nagyon jó nekem, az nem "helyes".
Most ilyen fogadalmi időszak van, az evéssel kapcsolatban nekem most elég rossz volt az ünnepek alatt, mert borzasztó sokat ettem és nem volt jó. Egyre többször csodálkozom rá, hogy milyen kevés is elég lenne fizikailag, úgyhogy ez egy fogadalmam most, a kevesebb evés. :) A másik a kávé és a fekete/zöld teák elhagyása, mert ahogy tavaly az avatás környékén nagyon jó volt, hogy több, mint egy hónapig semmit nem ittam, úgy mostanra visszatornáztam magam egész magas szintre. És a fát is akarom kezelni, talán ez a szünet is segít abban, hogy többet adjak neki, mint korábban.
Az utóbbi két hétben amit gyakoroltam, az az ételek kezelése, a meditáció és a Reiki torna volt. Helyiség kezelése csak párszor, a fát egyáltalán nem kezeltem, pedig a lelkiismeret-furdalásom egyre erősebb ezügyben. Esténként úgy alszom el, hogy kezelem magam, ha a Reiki hívása és a kézpozícióval való önátadás/elalvás kezelés. :) Néha volt olyan, hogy kifejezetten a szememet kezeltem, az alapból más érzés volt, hogy tudtam, hogy konkrétan ott biztosan szükségem van a kezelésre a kérésnél is egész biztosa voltam és így a kezelés is valahogy folyékonyabb, vagy belefeledkezőbb volt.
Az ételek kezelésénél érdekes érzésem van majdnem mindig, mintha ellazulnék vagy megnyugodnék, az izmaim is és a tudatom is, mintha elszállna a belső feszültség. Ez olyan, mint amikor avatás után még a kezelőhelyen Nóri mutatta a Reiki hívását és a kézpozíciókat és amikor életemben először hívtam és a homlokomra tettem a kezem, akkor volt ilyen. Mintha messzebbre látnék, megnyugodna és kitisztulna a figyelmem. Ezt nagyon szeretem és mindig nagyon jó az ételek kezelése.
A meditálásban nekem mostanában a nyitottság a célom, próbálom megnyitni magam és fura, hogy ránézésre egy ilyen egyszerű "tett" milyen mély tud lenni. Logikus, de engem meglepett, hogy a mások felé épített falak is kapcsolatban vannak ezzel.
Van egy kérdésem is a meditálással kapcsolatban: sokszor , ha a Reiki-re gondolok, erős vonzalom vagy szeretet-érzés kel bennem és melegség erősödik a kezemben vagy máshol is. Ennek a "gyakorlása" azért kérdés nekem, mert mintha nem lenne teljesen "üres" a meditáció. Mintha valamilyen személyes kapcsolat lenne benne. Teljesen elvont és lebegő, mármint a kapcsolat, de érzés szintjén erős. Előre vihet engem ennek a gyakorlása? Igaziból ez lelkesítő is és nagyon jó és nagyon egyszerű is - talán azért is fura nekem, mert valószínűleg megszoktam, hogy ami nagyon jó nekem, az nem "helyes".
Most ilyen fogadalmi időszak van, az evéssel kapcsolatban nekem most elég rossz volt az ünnepek alatt, mert borzasztó sokat ettem és nem volt jó. Egyre többször csodálkozom rá, hogy milyen kevés is elég lenne fizikailag, úgyhogy ez egy fogadalmam most, a kevesebb evés. :) A másik a kávé és a fekete/zöld teák elhagyása, mert ahogy tavaly az avatás környékén nagyon jó volt, hogy több, mint egy hónapig semmit nem ittam, úgy mostanra visszatornáztam magam egész magas szintre. És a fát is akarom kezelni, talán ez a szünet is segít abban, hogy többet adjak neki, mint korábban.
2013. december 17.
Megnyugvás
A múlt héten az első Chuden gyakorlás volt, ami kitöltött, illetve a honlap munka, és a meditálás. A Reiki tornát most nem gyakoroltam, utólag jutott eszembe sajnos, helyette kezeltem magam, külön a szememet is, most arra is jött ötlet, hogy hogyan lenne érdemes.
Érdekes, hogy milyen beavatás élmény volt a Chuden gyakorlás. Kicsit, mintha most érkeztem volna meg oda, hogy kezelhetnék bárkit is, pedig "engedve" is volt és kicsikéket kezeltem már, gyakorláson is, sőt a Természetgyógyász fesztiválon is a többiekkel a végén. Mégis most érzem úgy magam, hogy teljesen odaállhatok a kezelőágyhoz. Azt írtam is a gyakorlás után, hogy másképp figyeltem oda a jelekre és ez mintha jött volna magától, nem gondolkodásból született. Mintha belül jött volna össze az, hogy a kezeléssel - amit külsősként láttam a nyílt alkalmakon - most belül "találkoztam" volna és így más, természetesebb, valódibb. Ez kicsit lila, de ez fejezi ki a legjobban, amit most átélek. Kicsit befelé fordulóbbnak vagy visszafogottabbnak is érzem magam.
A videók készítése izzasztó és valahogy kevés időm jut rá, ami azt jelzi, hogy lehet fejleszteni azon, hogy mennyire képviselem az érdekeimet a családi időbeosztásban, mert a "szolgálatkész" Zoli szerepét jó sok éve gyakorlom. Mondjuk lehet, hogy "csak" egy új területet találtam hozzá a közösségben? Hm. Biztos van benne ez is, de egyrészt az öröm érzése a Reiki által nem az egóm terméke, ebben biztos vagyok, másrészt rábízom magam Ágira, meg a többiekre, hogy ha ilyen érzelmkielégülést keresnék, azt azért észreveszik, vagy kezelik.
A fával már régen találkoztam, ezen a héten sem kezeltem, de érdekes volt, hogy most hétvégén, amikor kimentem a kertbe a komposzthoz, ahogy elmentem mellette, mintha régi, kedves barátom lenne, olyan érzés lepett meg. Megint eszembe jutott, hogy ezt a tudatom csinálja-e vagy sem, de olyan természetes és élő érzés volt, nem volt benne rossz árnyék, hogy elvetettem azt, hogy ilyen alapján mérlegeljem, amit érzek. Mintha a fához, amit kezeltem, már más kapcsolat fűzne, mintha tudná, hogy milyen ez és amikor megláttam, mintha utánam nyúlt volna és én is szívesen kapcsolódtam volna hozzá. Úgyhogy a téli szünet alatt szerintem biztosan fogom kezelni, meg jó lenne hétköznap is nem elfelejtenem.
Ja, meg ez az egyszázalék mizéria is betett, lelki szemeim előtt már Ági is külföldre költözött és magunkra hagyottan szervezzük a helyi közösségeket - már azt is elképzeltem, hogy Vera jövő őszre gyógyító lesz és hozzá járunk gyakorolni. Kicsit fájdalmas volt - nem Vera miatt - de majd meglátjuk úgyis, nem képzelődtem tovább. Akár így, akár úgy, de valami jó és fejlesztő biztosan elérhető lesz nekem az eljövendő helyzetben, ha úgy, hogy többet járok más városba vagy külföldre, akkor úgy, vagy egy újraszerveződő közösségben.
Érdekes, hogy milyen beavatás élmény volt a Chuden gyakorlás. Kicsit, mintha most érkeztem volna meg oda, hogy kezelhetnék bárkit is, pedig "engedve" is volt és kicsikéket kezeltem már, gyakorláson is, sőt a Természetgyógyász fesztiválon is a többiekkel a végén. Mégis most érzem úgy magam, hogy teljesen odaállhatok a kezelőágyhoz. Azt írtam is a gyakorlás után, hogy másképp figyeltem oda a jelekre és ez mintha jött volna magától, nem gondolkodásból született. Mintha belül jött volna össze az, hogy a kezeléssel - amit külsősként láttam a nyílt alkalmakon - most belül "találkoztam" volna és így más, természetesebb, valódibb. Ez kicsit lila, de ez fejezi ki a legjobban, amit most átélek. Kicsit befelé fordulóbbnak vagy visszafogottabbnak is érzem magam.
A videók készítése izzasztó és valahogy kevés időm jut rá, ami azt jelzi, hogy lehet fejleszteni azon, hogy mennyire képviselem az érdekeimet a családi időbeosztásban, mert a "szolgálatkész" Zoli szerepét jó sok éve gyakorlom. Mondjuk lehet, hogy "csak" egy új területet találtam hozzá a közösségben? Hm. Biztos van benne ez is, de egyrészt az öröm érzése a Reiki által nem az egóm terméke, ebben biztos vagyok, másrészt rábízom magam Ágira, meg a többiekre, hogy ha ilyen érzelmkielégülést keresnék, azt azért észreveszik, vagy kezelik.
A fával már régen találkoztam, ezen a héten sem kezeltem, de érdekes volt, hogy most hétvégén, amikor kimentem a kertbe a komposzthoz, ahogy elmentem mellette, mintha régi, kedves barátom lenne, olyan érzés lepett meg. Megint eszembe jutott, hogy ezt a tudatom csinálja-e vagy sem, de olyan természetes és élő érzés volt, nem volt benne rossz árnyék, hogy elvetettem azt, hogy ilyen alapján mérlegeljem, amit érzek. Mintha a fához, amit kezeltem, már más kapcsolat fűzne, mintha tudná, hogy milyen ez és amikor megláttam, mintha utánam nyúlt volna és én is szívesen kapcsolódtam volna hozzá. Úgyhogy a téli szünet alatt szerintem biztosan fogom kezelni, meg jó lenne hétköznap is nem elfelejtenem.
Ja, meg ez az egyszázalék mizéria is betett, lelki szemeim előtt már Ági is külföldre költözött és magunkra hagyottan szervezzük a helyi közösségeket - már azt is elképzeltem, hogy Vera jövő őszre gyógyító lesz és hozzá járunk gyakorolni. Kicsit fájdalmas volt - nem Vera miatt - de majd meglátjuk úgyis, nem képzelődtem tovább. Akár így, akár úgy, de valami jó és fejlesztő biztosan elérhető lesz nekem az eljövendő helyzetben, ha úgy, hogy többet járok más városba vagy külföldre, akkor úgy, vagy egy újraszerveződő közösségben.
2013. december 12.
Chudan gyakorlás
Nem vártam, hogy az első Chudan gyakorlásom után is olyan öröm lesz bennem, mint amikor vártam, de az volt. Mondjuk ez az igazi kishitűség, mert teljesen jogos az öröm a Reiki közelségében támogatva lenni ennyi ideig, nem tudom miért nem számítottam rá. :)
Nagyon jó élmény volt tegnap az, hogy egészebbé vált mások kezelésének a menete - befelé is az intuíció kéréssel. Nagyon lekerekítő érzés ez most bennem, mintha körbeért volna egy kör, hogy ezt így átadta Ági.
Az érdekes volt, hogy amikor kerestem a jeleket, önkéntelenül átváltottam olyan figyelemre, ami szerintem még nem nagyon volt bennem. Eddig a helyre, a vonzásokra, az egész testre, a szituációra is figyeltem, legalábbis bennem volt valahogy akkor is, amikor kezeltem valakit. Most pedig többször beleestem abba az állapotba, hogy semmit nem figyelek, csak azt, hogy lassan mozgatom a kezem és az az érzékszervem aktív, csak az, ami érezhet valamit a kezemen keresztül. Ebben a legjobb a lassúság és a kizárólagosság volt. Volt kontraszt az eddigiekhez képest, ez sokkal jobb kapcsolódás volt nekem.
Az érzetek is jobban különváltak, a nyomás és a meleg teljesen határozott volt és a szemeknél a két folt, az nagyon meglepett, mennyire tapintható. Mondjuk gyanítom, hogy eleve más állapotban voltam, mert volt két meditáció, Reiki kör, erősebb kéz keresése, több Reiki hívás, ráadásul a kezelőhelyen, nem egyedül, szóval mintha édes mustban fürödtem volna, úgy ki voltam bélelve jó érzéssel. :)
Még reggel a vonaton és ma napközben is volt utóhatása, mintha körülöttem gomolyogna és jókedvre derítene.
A héten kétszer meglepett egy másféle érzés is, az, hogy nem számít mennyit és mennyi ideig kell mennem a leendő Tanítóm után, de oda akarok érni hozzá. Ez olyan, mint gyermekkoromban, amikor erősen akarok valamit és tudom, hogy teljesülni fog, de szerencsére van egy magával ragadó fílingje is, ami olyan félig-álomszerűen kiszakít mindenhonnan, hogy elérhessem, amire vágyom.
Nem tudom, szerintem ha ezt elolvasná egy ember a közösségen kívülről, azt mondaná, hogy engem rendesen beetettek, elvesztettem a valóságérzékemet, de kezdem megérteni a hippiket, akik olyan sokmindent el tudtak hagyni - bár a Reikihez való közelség sokkal céltudatosabbnak, határozottabbnak, harmonikusabbnak tűnik.
Tök hálás vagyok és tök jókedvű. :)
Nagyon jó élmény volt tegnap az, hogy egészebbé vált mások kezelésének a menete - befelé is az intuíció kéréssel. Nagyon lekerekítő érzés ez most bennem, mintha körbeért volna egy kör, hogy ezt így átadta Ági.
Az érdekes volt, hogy amikor kerestem a jeleket, önkéntelenül átváltottam olyan figyelemre, ami szerintem még nem nagyon volt bennem. Eddig a helyre, a vonzásokra, az egész testre, a szituációra is figyeltem, legalábbis bennem volt valahogy akkor is, amikor kezeltem valakit. Most pedig többször beleestem abba az állapotba, hogy semmit nem figyelek, csak azt, hogy lassan mozgatom a kezem és az az érzékszervem aktív, csak az, ami érezhet valamit a kezemen keresztül. Ebben a legjobb a lassúság és a kizárólagosság volt. Volt kontraszt az eddigiekhez képest, ez sokkal jobb kapcsolódás volt nekem.
Az érzetek is jobban különváltak, a nyomás és a meleg teljesen határozott volt és a szemeknél a két folt, az nagyon meglepett, mennyire tapintható. Mondjuk gyanítom, hogy eleve más állapotban voltam, mert volt két meditáció, Reiki kör, erősebb kéz keresése, több Reiki hívás, ráadásul a kezelőhelyen, nem egyedül, szóval mintha édes mustban fürödtem volna, úgy ki voltam bélelve jó érzéssel. :)
Még reggel a vonaton és ma napközben is volt utóhatása, mintha körülöttem gomolyogna és jókedvre derítene.
A héten kétszer meglepett egy másféle érzés is, az, hogy nem számít mennyit és mennyi ideig kell mennem a leendő Tanítóm után, de oda akarok érni hozzá. Ez olyan, mint gyermekkoromban, amikor erősen akarok valamit és tudom, hogy teljesülni fog, de szerencsére van egy magával ragadó fílingje is, ami olyan félig-álomszerűen kiszakít mindenhonnan, hogy elérhessem, amire vágyom.
Nem tudom, szerintem ha ezt elolvasná egy ember a közösségen kívülről, azt mondaná, hogy engem rendesen beetettek, elvesztettem a valóságérzékemet, de kezdem megérteni a hippiket, akik olyan sokmindent el tudtak hagyni - bár a Reikihez való közelség sokkal céltudatosabbnak, határozottabbnak, harmonikusabbnak tűnik.
Tök hálás vagyok és tök jókedvű. :)
2013. december 9.
Hosszú hét
Fizikailag kicsit elcsúsztam szerintem, többször volt bealvás este, és kicsit fáj most a torkom is, fizikailag biztos volt kis megterhelés, de ezt azért jobban szoktam bírni, szóval úgy látszik lelki oldalon most nagyobb a nyomás.
Nem minden nap meditáltam, de volt egyszer, hogy reggel és este is. Kezd néha egész zsigeri öröm-érzést okozni rövid ideig, általában akkor, amikor úgy ülök le, hogy üresebb vagyok, nem pörgök valamin. Újrakezdtem a Reiki tornát is, mert hiányzik, hogy jobban kapcsolódjak az érzéseimhez, vagy hogy elszakadjak az agyamtól, mert nagyon sokszor merevnek és tehetetlennek érzem magam a sok gondolkodás miatt.
A fát megint nem kezeltem, Ildit viszont igen, mert szerintem ez már tüdőgyulladás kategória, amit produkál. Tök érdekes volt, hogy olyan, mintha vaskalapos katolikus létére teljesen elfogadná az energia létezését, mondtam is neki, hogy ebben nem szabad hinnie, tud-e róla? :) Mondjuk szerintem súlyosabb eset ez már annál, hogy én elég lennék hozzá, de volt, hogy egy órát is kezeltem, ekkor tök hamar bealudt napközben és volt, hogy éjszaka álmában is. Kicsit olyan volt most reggel, mintha oldódna a köhögés váladék, de elég csúnya hangja van, gondolom ha múlik is, lassan fog múlni.
Önző módon a kezelőhelyen lenni a videózás miatt megint nagyon jó volt, bár izgultam kissé, de amikor valamelyest megnyugodtam, akkor jó volt újra érezni a helyet. És hálás vagyok Áginak, hogy hagyta, hogy beszélgessünk, tök ritkán jutok ilyen nyugodt személyes pillanatokhoz - és a kezelést is köszönöm. A fájós oldala a fejemnek általában jobban arcüreges is szokott lenni egy megfázásnál és most ezt sem érzem ilyennek, szerintem ezen is segített, mert mostanában egy kis nátha mindig itt lopakodik a fejemben.
Stresszelek kissé a videó vágás miatt, főleg az időhiány zavar már előre, mert az esték csütörtökig betáblázva, éjszaka kéne hozzáfognom, de az edzésekről meg nem akarok lemondani, ami miatt viszont nem akarom most azt, hogy 3-4 órákat aludjak, így is alig jön össze az 5. Szóval lehet, hogy most az edzéseket hanyagolom a héten. Amúgyis eszembe jutott, hogy hogyan rendeződik vajon át az életem, ha a jinjutsu-ra több időt adok és eszembe jutott, hogy vajon mennyire lesz fontos emellett az aikido, de szerintem simán belefér - mondjuk más már nem nagyon, de majd meglátjuk.
Most először lesz chuden gyakorlás nekem is, bár gondolom párat már vettünk Nórival a "régi" rendszerben. De tök gyerekes örömmel várom, hogy velük lehessek. :)
Nem minden nap meditáltam, de volt egyszer, hogy reggel és este is. Kezd néha egész zsigeri öröm-érzést okozni rövid ideig, általában akkor, amikor úgy ülök le, hogy üresebb vagyok, nem pörgök valamin. Újrakezdtem a Reiki tornát is, mert hiányzik, hogy jobban kapcsolódjak az érzéseimhez, vagy hogy elszakadjak az agyamtól, mert nagyon sokszor merevnek és tehetetlennek érzem magam a sok gondolkodás miatt.
A fát megint nem kezeltem, Ildit viszont igen, mert szerintem ez már tüdőgyulladás kategória, amit produkál. Tök érdekes volt, hogy olyan, mintha vaskalapos katolikus létére teljesen elfogadná az energia létezését, mondtam is neki, hogy ebben nem szabad hinnie, tud-e róla? :) Mondjuk szerintem súlyosabb eset ez már annál, hogy én elég lennék hozzá, de volt, hogy egy órát is kezeltem, ekkor tök hamar bealudt napközben és volt, hogy éjszaka álmában is. Kicsit olyan volt most reggel, mintha oldódna a köhögés váladék, de elég csúnya hangja van, gondolom ha múlik is, lassan fog múlni.
Önző módon a kezelőhelyen lenni a videózás miatt megint nagyon jó volt, bár izgultam kissé, de amikor valamelyest megnyugodtam, akkor jó volt újra érezni a helyet. És hálás vagyok Áginak, hogy hagyta, hogy beszélgessünk, tök ritkán jutok ilyen nyugodt személyes pillanatokhoz - és a kezelést is köszönöm. A fájós oldala a fejemnek általában jobban arcüreges is szokott lenni egy megfázásnál és most ezt sem érzem ilyennek, szerintem ezen is segített, mert mostanában egy kis nátha mindig itt lopakodik a fejemben.
Stresszelek kissé a videó vágás miatt, főleg az időhiány zavar már előre, mert az esték csütörtökig betáblázva, éjszaka kéne hozzáfognom, de az edzésekről meg nem akarok lemondani, ami miatt viszont nem akarom most azt, hogy 3-4 órákat aludjak, így is alig jön össze az 5. Szóval lehet, hogy most az edzéseket hanyagolom a héten. Amúgyis eszembe jutott, hogy hogyan rendeződik vajon át az életem, ha a jinjutsu-ra több időt adok és eszembe jutott, hogy vajon mennyire lesz fontos emellett az aikido, de szerintem simán belefér - mondjuk más már nem nagyon, de majd meglátjuk.
Most először lesz chuden gyakorlás nekem is, bár gondolom párat már vettünk Nórival a "régi" rendszerben. De tök gyerekes örömmel várom, hogy velük lehessek. :)
2013. december 2.
TGY
A héten traumatikus pont volt a TGY, mert a harc a kocsi körül (elvihetem-e vagy sem) nekem elég nehéz kérdés volt. Azért is, mert nem akartam szívességet kérni és azért is, mert meg akartam tartani, amit ígértem. Végül minden a legjobban alakult ebből a szempontból, tanultam belőle, hogy elfogadni és változtatni is lehet. Ez a párkapcsolati keverékével eléggé megterhelt érzelmileg a héten.
Fát ezen a héten sajnos egyáltalán nem kezeltem, helyiség hangolás volt, de kevesebb és meditáció is kevesebb. Infós munka most viszont több, főleg a képekkel és a fordítással és kicsit olyan érzés volt erre szánni az időt, mint ami szintén tölt valahogy, bár ebben nem voltam biztos, de emiatt nem éreztem "lemondásnak" azt, hogy kevesebbet meditáltam. Mondjuk biztos nem pótolta, csak a hozzáállás miatt nem éreztem magam rosszul.
Az érdekes kérdés most, hogy Ildi köhögésére vajon miért nem jutott idő? Beszéltünk róla, hogy jó lenne kezelnem, de a jelek szerint mindkettőnk hozzáállása olyan volt, hogy mégsem került rá sor. Magamra vonatkozóan hiányérzetem van, azt hiszem azzal védekezem magam előtt, hogy nem szabad ráerőltetni a másikra semmit, de egy kérdés még nem jelenti ezt... Szóval ebben passzív voltam azt hiszem.
Az egyik meditálásnál voltak erős felvillanások magamra vonatkozóan, bár negatív irányúak, hogy milyen vagyok, de olyan ízzel, hogy na most valóságot látok, nem csak elhitetem magammal azt, amit akarok. Ez érzelmileg erős volt, még nem tudom mit kezdjek vele.
A Természetgyógyász Fesztivál remek volt. Az alig alvás ellenére semmi fáradtság nem volt, legfeljebb néha egy kicsi a folyamatos állástól, de az sem sok. Nem tudom, de ezzel nem tudok betelni és nem tudom mikor lesz "elég", hogy együtt legyek a többiekkel kezeléseken. Vagyis inkább a Reikivel. :) Hálát érzek, örömöt, hívást, és csak nézem a többieket, hogy az én utam vajon milyen lesz arra, amerre ők mennek.
Fát ezen a héten sajnos egyáltalán nem kezeltem, helyiség hangolás volt, de kevesebb és meditáció is kevesebb. Infós munka most viszont több, főleg a képekkel és a fordítással és kicsit olyan érzés volt erre szánni az időt, mint ami szintén tölt valahogy, bár ebben nem voltam biztos, de emiatt nem éreztem "lemondásnak" azt, hogy kevesebbet meditáltam. Mondjuk biztos nem pótolta, csak a hozzáállás miatt nem éreztem magam rosszul.
Az érdekes kérdés most, hogy Ildi köhögésére vajon miért nem jutott idő? Beszéltünk róla, hogy jó lenne kezelnem, de a jelek szerint mindkettőnk hozzáállása olyan volt, hogy mégsem került rá sor. Magamra vonatkozóan hiányérzetem van, azt hiszem azzal védekezem magam előtt, hogy nem szabad ráerőltetni a másikra semmit, de egy kérdés még nem jelenti ezt... Szóval ebben passzív voltam azt hiszem.
Az egyik meditálásnál voltak erős felvillanások magamra vonatkozóan, bár negatív irányúak, hogy milyen vagyok, de olyan ízzel, hogy na most valóságot látok, nem csak elhitetem magammal azt, amit akarok. Ez érzelmileg erős volt, még nem tudom mit kezdjek vele.
A Természetgyógyász Fesztivál remek volt. Az alig alvás ellenére semmi fáradtság nem volt, legfeljebb néha egy kicsi a folyamatos állástól, de az sem sok. Nem tudom, de ezzel nem tudok betelni és nem tudom mikor lesz "elég", hogy együtt legyek a többiekkel kezeléseken. Vagyis inkább a Reikivel. :) Hálát érzek, örömöt, hívást, és csak nézem a többieket, hogy az én utam vajon milyen lesz arra, amerre ők mennek.
2013. november 28.
Gondolat
Tegnap gyakorláson volt számomra egy érdekes helyzet. Kicsit kiélezett is volt, ahogy láttam. Már sajnos elfelejtettem a nevét a férfinak, aki érdeklődőként ott volt és azt feszegette a meditálás előtt, hogy miért kell megbocsátani. Mert - ahogy mondta - mindennek meg van az oka, szerepe, miért kellene azt megbocsátani?
Ami érdekes volt nekem, hogy ütköztette a saját véleményét azzal, ami elhangzott és hogy reakciót vár a szembenállásra. Engem az fogott meg, ahogy Nóri fel tudta oldani ezt az ütközést, amit a férfi behozott. Gyanítom úgy, hogy Nóriban nem keletkezett ütközés, sem az elhangzottak között, sem a közösség és a férfi viszonyát tekintve sem.
Ahogy ezen gondolkodtam, az a felismerés jött, hogy ha gondolatban eljutottam valahova, akkor nagyon nagy felelősségem van abban, hogy azt az életemben valóra váltsam. Ha meg kell nyilvánulnom és élem, amit gondolok, akkor az a másiknak is valóság lesz.
Újra hálát adok, hogy velük lehettem tegnap este. Eleve, hogy megismerhettem őket. :)
Belegondolva ez így leírva nagyon keveset jelenthet másnak. Nekem azt jelenti, hogy olyan emberi életet látok magam előtt, ami azon az úton halad, amit eddig a legmélyebben a magaménak tudok érezni. És ez nekem rendkívüli érzés. Ahogy Gyuri írta valahol, hasonlít a szerelemhez, a testi vonatkozások nélkül.
Ami érdekes volt nekem, hogy ütköztette a saját véleményét azzal, ami elhangzott és hogy reakciót vár a szembenállásra. Engem az fogott meg, ahogy Nóri fel tudta oldani ezt az ütközést, amit a férfi behozott. Gyanítom úgy, hogy Nóriban nem keletkezett ütközés, sem az elhangzottak között, sem a közösség és a férfi viszonyát tekintve sem.
Ahogy ezen gondolkodtam, az a felismerés jött, hogy ha gondolatban eljutottam valahova, akkor nagyon nagy felelősségem van abban, hogy azt az életemben valóra váltsam. Ha meg kell nyilvánulnom és élem, amit gondolok, akkor az a másiknak is valóság lesz.
Újra hálát adok, hogy velük lehettem tegnap este. Eleve, hogy megismerhettem őket. :)
Belegondolva ez így leírva nagyon keveset jelenthet másnak. Nekem azt jelenti, hogy olyan emberi életet látok magam előtt, ami azon az úton halad, amit eddig a legmélyebben a magaménak tudok érezni. És ez nekem rendkívüli érzés. Ahogy Gyuri írta valahol, hasonlít a szerelemhez, a testi vonatkozások nélkül.
2013. november 26.
Intenzív osztály
Pénteken voltam Áginál kezelésen és orvosi hasonlat szempontjából tényleg olyan volt, mintha rákötöttek volna volna valami jó kis feljavító infúzióra. :) Érzésben persze egészen más, most a hagyományos orvosi élmények emlékei egész hidegnek, blokkolónak hatnak a kezeléshez képest. Nagyon intenzív volt, úgy éreztem feloldódom valamiben, és többször volt, mintha zuhantam volna, amit megállítottam, mert talán féltem hagyni végigmenni az érzést. Aztán az is lehet, hogy az alvás felé zuhantam és csak az ébrenlétemet tartottam meg. Hétvégén ettől nyugodtabb és nyitottabb lettem, sőt szerintem jókedvűbb is, legjobban vasárnap éreztem magam feltöltve, mintha késleltetve érezném a hatását.
Volt most munka a honlappal, erős élmény volt a lendülete és az elhivatottsága miatt így bedolgozni Gyuri alá. Abból a szempontból felnézek rá főnökként, hogy erősen a megoldást keresi és nagyobb léptékben is képes gondolkodni.
A héten csak egyszer kezeltem a fát sajnos, legtöbbször elfelejtem, igaziból nem tudom miért. Lehet, hogy az időjárás miatt is, vagy neadjisten azért, mert most nincs rá "szüksége", téli álmot alszik? Bár ezt nem hinném.
A helyiségek hangolása ment majdnem folyamatosan. A kicsik szobájánál azt vettem észre, hogy az egyik fal mintha kevesebbet venne. Az, amelyik a két gyerekszoba között van és érdekes módon annál a falnál van a két emeletes ágy, tehát alvó gyerekekkel van éjszaka körülvéve. Aztán kísérleteztem, hogy nem annál a falnál kezdem a hangolást, mert gyanítottam, hogy talán a hangolás eleje miatt érzem gyengébbnek az érzetet (mert mindig annál a falnál kezdtem), de ha másiknál kezdem, akkor is gyengébb az a fal.
Ildi folyamatosan köhög, de most nem kérte a kezelést én meg nem ajánlkoztam. Ezen gondolkodtam, hogy nem kéne-e nekem lépnem, mert ez már nem szűz terület, de nem is vagyunk annyira jóban, bár ettől függetlenül részemről nem láttam akadályát a kezelésnek, legalábbis tudatos szinten.
Tegnap, hétfőn volt egy jó élményem. Foglalkoztatott az, hogy hogyan lehetnék önazonosabb (ami nem azt jelenti, hogy valamennyire az vagyok, hanem azt, hogy egyáltalán hogyan lehetnék valamennyire az). Erről azt hiszem korábban is írtam, a másik (vélt) véleményétől való függés kapcsán... Na, szóval tegnap, ahogy ezt tapogattam az emberek között, a metrón utazva, rájöttem, hogy folyamatosan színészkedem, figyelek másokat, méricskélem (képzelődöm), milyen hatással vagyok rájuk, stb. És jött az ötlet, hogy miért ne tekinthetnék bárkire (mindenkire) úgy, mintha kezelésre lenne szüksége és ezen, a kezelésen, a Reikin keresztül kerülnénk kapcsolatba? És ez nagyon elvette az idegen emberekkel való kapcsolatomból azt a felhangot bennem, ami a másik véleményének függő képzelgését jelenti. Az, hogy bárkire úgy nézzek, mint akinek valamilyen területen biztosan szüksége lenne valamilyen kezelésre, az sokkal közelebb hozta az embereket hozzám, vagyis az én hozzáállásomon nyitott. Aztán persze jött az a gondolat, hogy nekem is ugyan úgy szükségem van kezelésekre, "jobban levésre", ami elég érdekes, nem hétköznapi tudatállapotot hozott, mert még jobban szétfújta a mások véleményétől való függést. Ennek nagyon örültem. :)
Az 1% gyűjtésekkel kapcsolatban az gáz, hogy alig jut eszembe, amikor meg mondjuk hetente egyszer-kétszer eszembe jut, akkor sem "alkalmas" éppen. Szóval kézbe kéne vennem ezt a könyvelőknek telefonálást.
Volt most munka a honlappal, erős élmény volt a lendülete és az elhivatottsága miatt így bedolgozni Gyuri alá. Abból a szempontból felnézek rá főnökként, hogy erősen a megoldást keresi és nagyobb léptékben is képes gondolkodni.
A héten csak egyszer kezeltem a fát sajnos, legtöbbször elfelejtem, igaziból nem tudom miért. Lehet, hogy az időjárás miatt is, vagy neadjisten azért, mert most nincs rá "szüksége", téli álmot alszik? Bár ezt nem hinném.
A helyiségek hangolása ment majdnem folyamatosan. A kicsik szobájánál azt vettem észre, hogy az egyik fal mintha kevesebbet venne. Az, amelyik a két gyerekszoba között van és érdekes módon annál a falnál van a két emeletes ágy, tehát alvó gyerekekkel van éjszaka körülvéve. Aztán kísérleteztem, hogy nem annál a falnál kezdem a hangolást, mert gyanítottam, hogy talán a hangolás eleje miatt érzem gyengébbnek az érzetet (mert mindig annál a falnál kezdtem), de ha másiknál kezdem, akkor is gyengébb az a fal.
Ildi folyamatosan köhög, de most nem kérte a kezelést én meg nem ajánlkoztam. Ezen gondolkodtam, hogy nem kéne-e nekem lépnem, mert ez már nem szűz terület, de nem is vagyunk annyira jóban, bár ettől függetlenül részemről nem láttam akadályát a kezelésnek, legalábbis tudatos szinten.
Tegnap, hétfőn volt egy jó élményem. Foglalkoztatott az, hogy hogyan lehetnék önazonosabb (ami nem azt jelenti, hogy valamennyire az vagyok, hanem azt, hogy egyáltalán hogyan lehetnék valamennyire az). Erről azt hiszem korábban is írtam, a másik (vélt) véleményétől való függés kapcsán... Na, szóval tegnap, ahogy ezt tapogattam az emberek között, a metrón utazva, rájöttem, hogy folyamatosan színészkedem, figyelek másokat, méricskélem (képzelődöm), milyen hatással vagyok rájuk, stb. És jött az ötlet, hogy miért ne tekinthetnék bárkire (mindenkire) úgy, mintha kezelésre lenne szüksége és ezen, a kezelésen, a Reikin keresztül kerülnénk kapcsolatba? És ez nagyon elvette az idegen emberekkel való kapcsolatomból azt a felhangot bennem, ami a másik véleményének függő képzelgését jelenti. Az, hogy bárkire úgy nézzek, mint akinek valamilyen területen biztosan szüksége lenne valamilyen kezelésre, az sokkal közelebb hozta az embereket hozzám, vagyis az én hozzáállásomon nyitott. Aztán persze jött az a gondolat, hogy nekem is ugyan úgy szükségem van kezelésekre, "jobban levésre", ami elég érdekes, nem hétköznapi tudatállapotot hozott, mert még jobban szétfújta a mások véleményétől való függést. Ennek nagyon örültem. :)
Az 1% gyűjtésekkel kapcsolatban az gáz, hogy alig jut eszembe, amikor meg mondjuk hetente egyszer-kétszer eszembe jut, akkor sem "alkalmas" éppen. Szóval kézbe kéne vennem ezt a könyvelőknek telefonálást.
2013. november 18.
Távolodás
A hét eleje jó volt, a hét vége pocsék. Reiki szempontjából. De igaziból személyes szempontból teljesen.
A hét elején minden nap tudtam jó érzéssel foglalkozni azzal, hogy közel maradjak a Reikihez. Az ételek kezelésén kívül fél-egy órát sikerült meditálni vagy fát kezelni vagy helyiséget hangolni. Szerdán még Ildi is megkért (ez egyszerre jó és megtisztelő érzés), hogy a köhögését kezeljem, este és másnap reggel is. Ugyanekkor a kutya is nagyon csúnyán köhögött, hozzá is kimentem. Ez nem volt egyszerű, mert nem egy nyugodt eb, állandóan játszana, úgyhogy nem igazán tudtam "lemérni", hogy odajön-e a Reiki-hez, mert mindig odajött hozzám, meg ugrált a felé tartott kezemhez. :)
A kezeléseknek ha volt hatása, akkor olyan volt, hogy kb. egy nap múlva javult a helyzet Ildinél és a kutyánál is, aztán ezt nem folytattam és utána lassan enyhült, még valamennyi most, 5 nappal később is van. Nekem olyan kép áll össze ez alapján, mintha a kezelések (mint a baboknál) egy lendkerekes autó felhúzását jelentenék, vagyis a kezelés után egy idő múlva lendületet kap a "gyógyulás", aztán lelassul - vagyis ha nem folytatom a kezelést, akkor a lendület lecsökken és "csak" a Reiki nélküli folyamat megy tovább.
A szerdai gyakorlás már hiányzott. Az érdekes volt nekem, hogy Ági, mintha többet kérdezett volna, én meg nem igazán tudtam frappánsan elmondani azt, amit éreztem. Önkifejező tréningnek jó, de most még ott tartok, hogy ha sokat beszélhetek róla, akkor sem tudok jó érzéssel pontos lenni...
Aztán csütörtökön jött a verzióváltás, az hiper stresszes volt, pénteken a folytatása, az már szerencsére nem estébe nyúló, utána rögtön az önismereti csoport, a nem túl könnyű anya-kapcsolattal, aztán a hétvége a vendégeskedéssel és az esti diákszínpadi előadással és a vasárnap, az all-day házimunkával. Vasárnap estére olyan erősen stresszes lettem, hogy csodálkoztam magamon. Aztán eszembe jutott, hogy szerda óta nem is meditáltam, úgyhogy este sikerült kissé lecsendesedni. Szerencsére nem ittam alkoholt, pedig volt rá ingerenciám, hogy lazítsak, de a meditálás sokkal melegebb nyugalmat adott most.
Azt hiszem az is stresszelt, hogy Gyurinak való fordítással sem tudtam haladni egy fikarcnyit sem a hétvégén, plusz, munkahelyen kívüli munka is vár rám, szóval a családi viszályok és a telefonom tönkremenése már csak hab volt a gyomorsavamon. Most sem vagyok még nyugodt, Gyuri faszán beállított határidőket nyomott, most szerdára is, úgy, hogy csak félig tudom, hogy miről is van szó. Tudom, persze, ő is hasonló módon vágja a fát, ezért is próbálom csinálni és tekintek rá ebből a szempontból egy nekem nehéz példaképként. A heti szembeötlő "horoszkóp" pont ezt mondta ma délelőtt: "Hétfőn és kedden nagyon le leszel terhelve, sokat kell vállalnod ahhoz, hogy a munka jelentős részének végére érj. Egészen szerdáig feszült leszel, és néha azt fogod érezni, hogy bármihez is nyúlsz, az darabokra hullik a kezedben." Mondjuk mindig is voltak ilyenek, sőt, régebben még gyakrabban. Bár régebben teljesen a feladatokban éltem, mostmár azért inkább amiatt csinálom, ami mögötte van értelem. Legalábbis szeretném azt hinni. :)
A hét elején minden nap tudtam jó érzéssel foglalkozni azzal, hogy közel maradjak a Reikihez. Az ételek kezelésén kívül fél-egy órát sikerült meditálni vagy fát kezelni vagy helyiséget hangolni. Szerdán még Ildi is megkért (ez egyszerre jó és megtisztelő érzés), hogy a köhögését kezeljem, este és másnap reggel is. Ugyanekkor a kutya is nagyon csúnyán köhögött, hozzá is kimentem. Ez nem volt egyszerű, mert nem egy nyugodt eb, állandóan játszana, úgyhogy nem igazán tudtam "lemérni", hogy odajön-e a Reiki-hez, mert mindig odajött hozzám, meg ugrált a felé tartott kezemhez. :)
A kezeléseknek ha volt hatása, akkor olyan volt, hogy kb. egy nap múlva javult a helyzet Ildinél és a kutyánál is, aztán ezt nem folytattam és utána lassan enyhült, még valamennyi most, 5 nappal később is van. Nekem olyan kép áll össze ez alapján, mintha a kezelések (mint a baboknál) egy lendkerekes autó felhúzását jelentenék, vagyis a kezelés után egy idő múlva lendületet kap a "gyógyulás", aztán lelassul - vagyis ha nem folytatom a kezelést, akkor a lendület lecsökken és "csak" a Reiki nélküli folyamat megy tovább.
A szerdai gyakorlás már hiányzott. Az érdekes volt nekem, hogy Ági, mintha többet kérdezett volna, én meg nem igazán tudtam frappánsan elmondani azt, amit éreztem. Önkifejező tréningnek jó, de most még ott tartok, hogy ha sokat beszélhetek róla, akkor sem tudok jó érzéssel pontos lenni...
Aztán csütörtökön jött a verzióváltás, az hiper stresszes volt, pénteken a folytatása, az már szerencsére nem estébe nyúló, utána rögtön az önismereti csoport, a nem túl könnyű anya-kapcsolattal, aztán a hétvége a vendégeskedéssel és az esti diákszínpadi előadással és a vasárnap, az all-day házimunkával. Vasárnap estére olyan erősen stresszes lettem, hogy csodálkoztam magamon. Aztán eszembe jutott, hogy szerda óta nem is meditáltam, úgyhogy este sikerült kissé lecsendesedni. Szerencsére nem ittam alkoholt, pedig volt rá ingerenciám, hogy lazítsak, de a meditálás sokkal melegebb nyugalmat adott most.
Azt hiszem az is stresszelt, hogy Gyurinak való fordítással sem tudtam haladni egy fikarcnyit sem a hétvégén, plusz, munkahelyen kívüli munka is vár rám, szóval a családi viszályok és a telefonom tönkremenése már csak hab volt a gyomorsavamon. Most sem vagyok még nyugodt, Gyuri faszán beállított határidőket nyomott, most szerdára is, úgy, hogy csak félig tudom, hogy miről is van szó. Tudom, persze, ő is hasonló módon vágja a fát, ezért is próbálom csinálni és tekintek rá ebből a szempontból egy nekem nehéz példaképként. A heti szembeötlő "horoszkóp" pont ezt mondta ma délelőtt: "Hétfőn és kedden nagyon le leszel terhelve, sokat kell vállalnod ahhoz, hogy a munka jelentős részének végére érj. Egészen szerdáig feszült leszel, és néha azt fogod érezni, hogy bármihez is nyúlsz, az darabokra hullik a kezedben." Mondjuk mindig is voltak ilyenek, sőt, régebben még gyakrabban. Bár régebben teljesen a feladatokban éltem, mostmár azért inkább amiatt csinálom, ami mögötte van értelem. Legalábbis szeretném azt hinni. :)
2013. november 11.
Érzések
Volt a héten, hogy jó volt érezni a Reiki közelségét és volt, hogy hiányzott, éreztem, hogy távolabb vagyok. Hiányzik valszeg a gyakorlás is, most egy hónapja lassan nem voltam már, de biztos vagyok benne, hogy az egyedüli gyakorlások teszik ezt a különbséget. Volt olyan, hogy Andris szerencsére nagyon hamar lefeküdt, Ildi is hamar elaludt, én meg majdnem két órát is töltöttem a fával, szoba hangolással és meditálással és ez nagyon jó, meleg érzés volt. Tényleg fura, ahhoz hasonlít ez, mintha egy könyv vagy film nagyon megérintene. :)
Amikor távol voltam ettől, akkor azért gyanítom, hogy időráfordítás kell hozzá, hogy újra közel kerüljek.
Volt bennem rendesen büszkeség, amikor olyan "sokat" foglalkoztam a Reikivel, bár ez a mondat is elég árulkodó, mert valójában a fával foglalkoztam, meg a helyiségekkel, meg magammal... Szóval érdekes látni néha, milyen gyengén emberi vagyok ilyen "emelkedett" közelségben is. :)
A fa ezen a héten csak kétszer kapott, most volt, hogy objektíve esett az eső és akkor könnyen lemondtam róla, bár annak sem kellett volna igaziból visszatartania.
Andrisnak hét elején két nap alatt teljesen elmúlt, még a horkolása is, ami az ilyen légúti cuccok után szokott neki sokáig maradni, annyira jó volt a teljesen sima szuszogását hallgatni. :) Tavaly egészen május elejéig egyfolytában szenvedés volt figyelni, hogyan veszi a levegőt, mert ősztől folyamatosan olyan volt, hogy próbált az orrán lélegezni, de nem tudott és amikor már kimaradt 3-4-5 lélegzetvétel, akkor nyitottak ki a veszélyt jelző idegpályák és horkantott nagyot a száján keresztül. Ez nagyon rossz érzés volt és most nagyon jó, hogy ez nem maradt így.
Fanninak is volt torokfájása, óvatosan ajánlottam neki, hogy ha szeretné, de nagyon lazán hárította: "most nem volt rá szükség" éppen, amiben én látok valami tartózkodást, ezért nem is forszírozom.
Gyurinak fordítottam az új oldalához Joomla komponenseket, bevállaltam hamarra, de a magyarítás állapota közel sem tart ott, ahol az eredeti oldalon írták, ezért gályáztam vele rendesen. Gyuri célratörő stílusában az éjjel egykor elküldött fájlokat meg sem köszönte (mondjuk még az egyikkel maradt munkám), szóval ez nekem most kellemesen gyomorideges feladat, hogy mit kezdek most egy ilyen szituval, amiben én az ideáim szerint másképp viselkednék. :)
Amikor távol voltam ettől, akkor azért gyanítom, hogy időráfordítás kell hozzá, hogy újra közel kerüljek.
Volt bennem rendesen büszkeség, amikor olyan "sokat" foglalkoztam a Reikivel, bár ez a mondat is elég árulkodó, mert valójában a fával foglalkoztam, meg a helyiségekkel, meg magammal... Szóval érdekes látni néha, milyen gyengén emberi vagyok ilyen "emelkedett" közelségben is. :)
A fa ezen a héten csak kétszer kapott, most volt, hogy objektíve esett az eső és akkor könnyen lemondtam róla, bár annak sem kellett volna igaziból visszatartania.
Andrisnak hét elején két nap alatt teljesen elmúlt, még a horkolása is, ami az ilyen légúti cuccok után szokott neki sokáig maradni, annyira jó volt a teljesen sima szuszogását hallgatni. :) Tavaly egészen május elejéig egyfolytában szenvedés volt figyelni, hogyan veszi a levegőt, mert ősztől folyamatosan olyan volt, hogy próbált az orrán lélegezni, de nem tudott és amikor már kimaradt 3-4-5 lélegzetvétel, akkor nyitottak ki a veszélyt jelző idegpályák és horkantott nagyot a száján keresztül. Ez nagyon rossz érzés volt és most nagyon jó, hogy ez nem maradt így.
Fanninak is volt torokfájása, óvatosan ajánlottam neki, hogy ha szeretné, de nagyon lazán hárította: "most nem volt rá szükség" éppen, amiben én látok valami tartózkodást, ezért nem is forszírozom.
Gyurinak fordítottam az új oldalához Joomla komponenseket, bevállaltam hamarra, de a magyarítás állapota közel sem tart ott, ahol az eredeti oldalon írták, ezért gályáztam vele rendesen. Gyuri célratörő stílusában az éjjel egykor elküldött fájlokat meg sem köszönte (mondjuk még az egyikkel maradt munkám), szóval ez nekem most kellemesen gyomorideges feladat, hogy mit kezdek most egy ilyen szituval, amiben én az ideáim szerint másképp viselkednék. :)
2013. november 6.
Meditációs rétegek
Ma reggel meditálásnál azt kezdtem tapogatni, hogy vajon mitől vagyok türelmetlen néha, vagy jönnek elég erősen önkéntelen impulzusok a meditálás befejezésére. Arra gondoltam, hogy a sima erőltetés itt most nem jó, tehát ha összeszorított foggal nyomom magam az ülésbe, mert tutira más görcsöket is okozok és csak megkeményedek, ez nem használ az érzékenységnek. Akkor viszont a kívülről nézés és a helyzet meg önmagam ilyen elfogadása marad, ami meg rámutatott valamiféle eltérésre, amit a Reiki és önmagam állapota között érzek.
Ennek már azért is nagyon örültem, mert lehetőség arra, hogy ezen az eltérésen dolgozzam. Az egész tök fura volt érzésileg, de teljesen valóságos. Olyan, mintha valami finom egyensúlyozó játékot játszanék, amikor tapogatom, hogy aha, itt van ez a türelmetlen ember és itt van a türelmes erő és az ember megpróbál hangolódni az erőhöz. Aha, akkor most mit és merre is és hol van eltérés? És csak finoman tehettem gondolatban bármit is, mintha egy szélcsatornában ide-oda mozgó dolgokkal kéne dolgoznom érzékenyen és pontosan - különben nem találok fogást és nem jutok közelebb a célhoz. Szerintem ezek a bejegyzések később nagyon érdekesek lesznek, ha újra elolvasom. :)
Maga a meditálás lehetősége is kérdést okozott ma reggel, mert eddig okoskodtam és szenvedtem (persze annyira azért nem, de mégis) attól, hogy nem jut idő rá. Ma viszont az jutott eszembe, hogy ne a megszokott életrend szabályozza azt, hogy mikor mit szeretnék csinálni, hanem fordítva. Ez meg felvetette azt az izgalmas kérdést, hogy mit is akarok akkor átalakítani a mindennapi életemben? Ez mondjuk alap, de néha rá kell jönni ezekre is. :)
Ennek már azért is nagyon örültem, mert lehetőség arra, hogy ezen az eltérésen dolgozzam. Az egész tök fura volt érzésileg, de teljesen valóságos. Olyan, mintha valami finom egyensúlyozó játékot játszanék, amikor tapogatom, hogy aha, itt van ez a türelmetlen ember és itt van a türelmes erő és az ember megpróbál hangolódni az erőhöz. Aha, akkor most mit és merre is és hol van eltérés? És csak finoman tehettem gondolatban bármit is, mintha egy szélcsatornában ide-oda mozgó dolgokkal kéne dolgoznom érzékenyen és pontosan - különben nem találok fogást és nem jutok közelebb a célhoz. Szerintem ezek a bejegyzések később nagyon érdekesek lesznek, ha újra elolvasom. :)
Maga a meditálás lehetősége is kérdést okozott ma reggel, mert eddig okoskodtam és szenvedtem (persze annyira azért nem, de mégis) attól, hogy nem jut idő rá. Ma viszont az jutott eszembe, hogy ne a megszokott életrend szabályozza azt, hogy mikor mit szeretnék csinálni, hanem fordítva. Ez meg felvetette azt az izgalmas kérdést, hogy mit is akarok akkor átalakítani a mindennapi életemben? Ez mondjuk alap, de néha rá kell jönni ezekre is. :)
2013. november 4.
Lazaság
A múlt hét érdekes volt, mert "nyaraltunk" és több szabadidőm volt, aminek örültem, mert tényleg más több időt tölteni a Reikivel, mint kevesebbet. :)
A legjobb az volt, hogy reggelente jobban tudtam meditálni, mert többet aludhattam és nem voltam kiütve. Az is jó volt, hogy élveztem a szobák hangolását a szállodában és ami érdekes volt, hogy nem mondtam le róla akkor sem, amikor más ott volt. Persze nyugalom volt, csak nem egyedül voltam. Azt hittem vizslatás lesz, vagy szkepticizmus, de én nyugodtan álltam a szituációhoz és a másik részéről is nyugalom volt.
Egy ilyen nem egyedüli hangolásnál jöttem rá, hogy milyen feszülten vagyok képes csinálni bármit is. Azért, mert ahogy ott volt a másik és ezen keresztül tudatosult, hogy ahhoz, hogy ahogy tudom, a legjobban csináljam, az is kell, hogy ne azzal foglalkozzam, hogy a másik ott van vagy mit gondol. Ez elvezetett ahhoz, hogy kicsit lazább legyek a külvilággal kapcsolatban, hogy a figyelmem kisebb körben fókuszáljon a hangolásra.
Ez a lazaság a környezettel jónak tűnt, de van bennem kétség, mert kicsit olyan, mintha azt a figyelmemet is képes lenne lazítani, amit nem szeretnék, hogy lazuljon. Ha úgy veszem az egész eddigi gyakorlásom folyamatos próbálkozások sora. :)
Jó volt az ételek kezelése is, az étteremben is, bár, amikor már a harmadik gyerekmaradékot ettem, akkor már elfelejtettem.
A fa kapott kétszer a héten, és itthon is két hálószoba.
Andris vasárnap estére lázas lett, levert, kezeltem este kétszer is, a szobát is hangoltam és valahogy furán optimista voltam. :) Reggelre nem volt láza, bár reggel minden lázbetegség jobb kicsit, de délután sem volt már olyan rosszul, az orra folyik még, lázas sem volt. Reggel is kezeltem amikor még aludt és ma este is. Szerintem holnapra már csak kicsi orrfolyás marad. :) Fura ilyet kimondani és közben még örömmel is tölt el.
A próbálkozás-fíling ma reggel a meditálás után is erősen feljött. Régebben a csatorna létet olyan ön-állapot-érzéssel közelítettem, mintha egy fából készült csatorna lennék, amiben szabadon áramlik a víz. Mostanában úgy próbálom a nyitott állapotot félig tudatalatti érzéssel "modellezni" magamban, mintha az egész testfelületem átjárható lenne. Nem tudom azt sem, hogy jó-e, hogy ha ilyen nem-fogalmi test- és tudat-állapotot idézek fel magamban, de a fa-csatorna variációhoz most visszatérek, mert abban jobb érzés az, hogy hozzáérek a vízhez és jobban érzem a mozgását. Tapogatózásnak látszik nekem ez az egész, amit csinálok, de nem tudom elképzelni, hogy ezt meg tudnám-e spórolni.
A legjobb az volt, hogy reggelente jobban tudtam meditálni, mert többet aludhattam és nem voltam kiütve. Az is jó volt, hogy élveztem a szobák hangolását a szállodában és ami érdekes volt, hogy nem mondtam le róla akkor sem, amikor más ott volt. Persze nyugalom volt, csak nem egyedül voltam. Azt hittem vizslatás lesz, vagy szkepticizmus, de én nyugodtan álltam a szituációhoz és a másik részéről is nyugalom volt.
Egy ilyen nem egyedüli hangolásnál jöttem rá, hogy milyen feszülten vagyok képes csinálni bármit is. Azért, mert ahogy ott volt a másik és ezen keresztül tudatosult, hogy ahhoz, hogy ahogy tudom, a legjobban csináljam, az is kell, hogy ne azzal foglalkozzam, hogy a másik ott van vagy mit gondol. Ez elvezetett ahhoz, hogy kicsit lazább legyek a külvilággal kapcsolatban, hogy a figyelmem kisebb körben fókuszáljon a hangolásra.
Ez a lazaság a környezettel jónak tűnt, de van bennem kétség, mert kicsit olyan, mintha azt a figyelmemet is képes lenne lazítani, amit nem szeretnék, hogy lazuljon. Ha úgy veszem az egész eddigi gyakorlásom folyamatos próbálkozások sora. :)
Jó volt az ételek kezelése is, az étteremben is, bár, amikor már a harmadik gyerekmaradékot ettem, akkor már elfelejtettem.
A fa kapott kétszer a héten, és itthon is két hálószoba.
Andris vasárnap estére lázas lett, levert, kezeltem este kétszer is, a szobát is hangoltam és valahogy furán optimista voltam. :) Reggelre nem volt láza, bár reggel minden lázbetegség jobb kicsit, de délután sem volt már olyan rosszul, az orra folyik még, lázas sem volt. Reggel is kezeltem amikor még aludt és ma este is. Szerintem holnapra már csak kicsi orrfolyás marad. :) Fura ilyet kimondani és közben még örömmel is tölt el.
A próbálkozás-fíling ma reggel a meditálás után is erősen feljött. Régebben a csatorna létet olyan ön-állapot-érzéssel közelítettem, mintha egy fából készült csatorna lennék, amiben szabadon áramlik a víz. Mostanában úgy próbálom a nyitott állapotot félig tudatalatti érzéssel "modellezni" magamban, mintha az egész testfelületem átjárható lenne. Nem tudom azt sem, hogy jó-e, hogy ha ilyen nem-fogalmi test- és tudat-állapotot idézek fel magamban, de a fa-csatorna variációhoz most visszatérek, mert abban jobb érzés az, hogy hozzáérek a vízhez és jobban érzem a mozgását. Tapogatózásnak látszik nekem ez az egész, amit csinálok, de nem tudom elképzelni, hogy ezt meg tudnám-e spórolni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)