Ma reggel meditálásnál azt kezdtem tapogatni, hogy vajon mitől vagyok türelmetlen néha, vagy jönnek elég erősen önkéntelen impulzusok a meditálás befejezésére. Arra gondoltam, hogy a sima erőltetés itt most nem jó, tehát ha összeszorított foggal nyomom magam az ülésbe, mert tutira más görcsöket is okozok és csak megkeményedek, ez nem használ az érzékenységnek. Akkor viszont a kívülről nézés és a helyzet meg önmagam ilyen elfogadása marad, ami meg rámutatott valamiféle eltérésre, amit a Reiki és önmagam állapota között érzek.
Ennek már azért is nagyon örültem, mert lehetőség arra, hogy ezen az eltérésen dolgozzam. Az egész tök fura volt érzésileg, de teljesen valóságos. Olyan, mintha valami finom egyensúlyozó játékot játszanék, amikor tapogatom, hogy aha, itt van ez a türelmetlen ember és itt van a türelmes erő és az ember megpróbál hangolódni az erőhöz. Aha, akkor most mit és merre is és hol van eltérés? És csak finoman tehettem gondolatban bármit is, mintha egy szélcsatornában ide-oda mozgó dolgokkal kéne dolgoznom érzékenyen és pontosan - különben nem találok fogást és nem jutok közelebb a célhoz. Szerintem ezek a bejegyzések később nagyon érdekesek lesznek, ha újra elolvasom. :)
Maga a meditálás lehetősége is kérdést okozott ma reggel, mert eddig okoskodtam és szenvedtem (persze annyira azért nem, de mégis) attól, hogy nem jut idő rá. Ma viszont az jutott eszembe, hogy ne a megszokott életrend szabályozza azt, hogy mikor mit szeretnék csinálni, hanem fordítva. Ez meg felvetette azt az izgalmas kérdést, hogy mit is akarok akkor átalakítani a mindennapi életemben? Ez mondjuk alap, de néha rá kell jönni ezekre is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése