Sok hét

Megváltozott a helyzet a Reikivel az életemben (ahogy meg szoktak változni nem mozdulatlan/halott dolgok), súlypontáthelyeződés történt, ha intelligens szót keresek rá. :)

Egyrészt a fa kezelése mintha a múlt lenne, a betegek kezelésben való segítés viszont új tevékenység. Mellette az informatika és a videó is halad valamennyire. Otthon az ételek kezelés már akkor is, amikor reggel kómás vagyok, csak az idegeneknél/munkahelyen marad el, néha helyiséget is hangolok, és bejöttek a tudattisztító gyakorlatok, ami nagy királyság. :)

A betegek kezelése új szint élményileg, felelősségben, örömben, elmélyülésben. Nagyon nagy öröm, nagyon jó érzés átadni magam ebben, a hely és Ági miatt is, mert zsigerileg jó ott lenni és ezt csinálni. Szerintem tízszer jobban el tudok mélyülni a Reikivel való érintkezésben, a megnyílásban, közben a testemet és a tudatomat is tornáztatom azzal, hogy a "beteg"-re figyelek, hogy megtanulok kezelésen lenni.

Arra emlékszem, hogy még amikor Nórihoz jártam gyakorlásra, néha felrémlett bennem a kérdés, hogy vajon hogyan fogom bírni a másfél vagy több órás kezeléseket és ráadásul többet is egy nap. Nem fogom unni, vagy belefásulni,végig tudom élni egészségesen, őszintén, emelkedetten - ahogy a képzeletemben félórákra vagy fél napokra felbukkan legalábbis ahogy elképzeltem, hogy ezt fogom csinálni? Nem fog értelmetlenné válni amit csinálok?

Hát még nem vált értelmetlenné. :) Amikor kezelés után megyek vissza a munkahelyre vagy haza, akkor én is sokkal örömtelibb és feltöltöttebb vagyok. Néha megérzem, hogy milyen egyre jobban ellazulni, mintha lefelé mennék egy lépcsőn és minden lépés egy még lazább, átadottabb állapotot jelentene. Nekem ez nagyon nagy ajándék és egy csomó mindenben egy csomó fejlődési lehetőséget látok. :) Amit meg nem látok, azt el sem tudom képzelni. sejtem, hogy sok lehetőséget, ami előttem van, még nem is sejtek. :D

Az például konkrét kihívás, hogy a testhelyzetemet hogyan hozzam természetes és kényelmesebb formába. Ma például a guggolás teljesen oké volt, mert a kezem így lazán tudott pihenni Zoli hátán és 10 percig vagy tovább is bírható, közben a hátamat is egyenesen tudom tartani, nem kell hajolnom.

Aztán ahogy nézem Ágit, számomra külön művészet, hogy hogyan beszél a betegekkel, azon iszonyat sok tanulnivalóm van, de szerencsére időm is van hozzá. :)

AZ egyébként új az életemben, ezt nem tudom, hogy mondtam-e, hogy az az öröm, amit megélek a kezelő helyen vagy Nórival vagy Ágival, az nem csak hogy zsigeri, hanem olyan, ami egyszerre kitölti a lényeges önmagamat és mellette, a fokozhatatlanul legközepemben lévő dologgal is egyezik, egybeesik vele egyszerre ad értelmet sok hétköznapi dolognak és egyszerre jelenti azt vonz, mint valami nagyon-nagyon lényeges pont. Olyan, ami pontosan az, amit kerestem, de amikor kerestem, akkor még nem tudtam mi az. Fura, hogy ez nekem az embereken keresztül jön még, gondolom ez ilyen folyamat, hogy kellenek hozzá mások, amin akiken keresztül meg tudom látni és akik valósággá teszik példaként, hogy ez lehetséges, elérhető. :)

A másik új szereplő a hétköznapokban a tudattisztító gyakorlatok, aminek a legutóbbi gyakorlata erősen hatott rám. Önmagában nagyon erős tapasztalás volt visszamenni nehezebb kulcspillanatokra és ott úgy beleállni, hogy nem egyedül vagyok és egyszerre adhatom át magam a fájdalomnak és bízhatom az egész szituációt, magamat és az emlékeimet is a Reikire, az nagyon erős tapasztalás volt eddig. Érdekes, hogy volt egy erős átalakító jellege eddig, gyanítom, hogy ezt lehet fokozni, de meglepő átalakulások voltak. Általában a szituáció, amibe visszalátogattam alakult át külsőleg, a hely, a színek, a hangulat. Nekem az kérdés (és izgalmas), hogy az elraktározott emlék felnagyított negatívuma tud így megváltozni, tehát az én eddigi munkám eredménye-e a fájdalom életben tartása, vagy a Reiki alakítja-e át bennem az élményt és fizikailag a múltat... ez végüls nem kérdés, hogy bennem bont le valamit a Reiki (vagy forraszt össze)? Akárhogy is, a Reiki kísérete, hogy ott van velem, az nagyon felemelő, egész bizsergető transzformáció ezekben a gyakorlatokban.

Volt olyan élmény is, amikor egy Reikivel átitatott régi helyzet képe arra az új felismerésre mutatott, ami életem szinte teljes idejéből hiányzik, talán nagyon kevés alkalmat kivéve és amire viszont mindig is vágytam, amikor más emberben megtaláltam. És ez a Reiki segítségével valósággá tudott lenni, úgy, hogy bennem lehet ez valóság másképp, mint egy fájdalmas szükséglet vagy mint egy magamon kívül látható jelenség.

Persze van amikor nehéz hozzákezdeni meditáláshoz is, általában akkor, amikor nagyon akarom, eltervezem, de közben tele vagyok ezerféle erősen kifelé kapcsolódó gondolatokkal, amik foglalkoztatnak érzelmileg.

De a meditálásnál is volt nagyon jó élményem. Egyrészt egyre hosszabbra csúszik az idő, másrészt az állandó verssorom egész bizarr módon kitágult. Úgy hangzik, hogy "Bármi vesz körül, ha az utadat ismered, nem érhet baj." Vagy valami ilyesmi, mert mintha az elején magyarítottam volna egy kicsit. Na, hónapokon át az a keresőfonál volt előttem, hogy "megtalálni" a saját utamat. Ez hozott pár dolgot az önismeretről, önazonosságról, önérvényesítésről, mondjuk inkább elméleti dolgokat, de legalább valahogy félig meditálva foglalkoztam vele és éreztem, hogy ezen kell még meditálnom, ettől még nem szabadulok. Persze nem csak az ezen való gondolkodásból állt a meditáció, de ez azért ott volt a háttérben a keresgélés, vagy inkább tapogatás.

Aztán bejött a képbe, hogy én vagyok az út, ha magamat ismerem, nem érhet baj. Megkérdeződött az is, hogy mi az, hogy "baj"? Végülis mindegyik szó megkérdőjeleződött, nem is egyféle módon.

Legutóbb meg az bukkant fel és töltött el kaján örömmel, hogy bármi vesz körül, ha az utamat ismerem, nem érhet baj. :D Vagyis mindegy merre járok és mit nevezek utamnak, ha ismerem, akkor már az én utam. Vagyis nem csak az ismereteim alapján kell az utamat megkeresnem, hanem az utamat, akárhol is tartok, jobban megismernem. :)

Van olyan ember, akivel könnyen tudok beszélni a Reikiről, van, akivel meg nem. Ez kihívás nekem most, hogy teljesen vállaljam azt az örömöt, amit megtaláltam, mindenki előtt.

Otthon a többiek kezelése is kihívásos, bár eddig is az időtényező volt a nehéz, illetve hogy rászánják magukat - de ez eddig is nekem volt visszajelzés, hogy milyen nyitottságot vagy magabiztosságot mutatok nekik.

A videóvágásba lassan belejövök, eléggé lassan jött össze, hogy előre jussak, mert a jelek szerint kell neki pár óra és egyben ez nehéz, nem véletlenül szorultam az éjszakába.

Az 1% gyűjtést is kihívásnak érzem, de kicsit vonz is, nem tudom miért, lehet, hogy egyszerűen kapcsolatot teremteni másokkal alapvetően jó a visszahúzódásom ellenére is, ez teljesen kijött egy utcán kéregető gyakorlaton, ahol egészen másképp, sokkal pozitívabban szerepeltem, mint gondoltam volna.

Gyuri megnyilvánulásait, főleg facebook-on nem teljesen "értem", egyre kíváncsibb vagyok, mikor látom meg őt közelebbről, hogy mélyebben megismerjem.

Két hét

Két hete nem írtam már ide, talán az ünnepek miatt lazítottam. Lehet, hogy az eredeti szerepe is csökkent már ennek a blognak: hogy a "napi szintű gyakorlásról" számoljak be és talán az is, hogy közelebb kerüljek a közösséghez. Mindegy, egyelőre folytatom, mert ez végülis olyan, mintha levélben összefoglalnám Nektek hetente az élményeimet, vagy kérdéseimet...

Az utóbbi két hétben amit gyakoroltam, az az ételek kezelése, a meditáció és a Reiki torna volt. Helyiség kezelése csak párszor, a fát egyáltalán nem kezeltem, pedig a lelkiismeret-furdalásom egyre erősebb ezügyben. Esténként úgy alszom el, hogy kezelem magam, ha a Reiki hívása és a kézpozícióval való önátadás/elalvás kezelés. :) Néha volt olyan, hogy kifejezetten a szememet kezeltem, az alapból más érzés volt, hogy tudtam, hogy konkrétan ott biztosan szükségem van a kezelésre a kérésnél is egész biztosa voltam és így a kezelés is valahogy folyékonyabb, vagy belefeledkezőbb volt.

Az ételek kezelésénél érdekes érzésem van majdnem mindig, mintha ellazulnék vagy megnyugodnék, az izmaim is és a tudatom is, mintha elszállna a belső feszültség. Ez olyan, mint amikor avatás után még a kezelőhelyen Nóri mutatta a Reiki hívását és a kézpozíciókat és amikor életemben először hívtam és a homlokomra tettem a kezem, akkor volt ilyen. Mintha messzebbre látnék, megnyugodna és kitisztulna a figyelmem. Ezt nagyon szeretem és mindig nagyon jó az ételek kezelése.

A meditálásban nekem mostanában a nyitottság a célom, próbálom megnyitni magam és fura, hogy ránézésre egy ilyen egyszerű "tett" milyen mély tud lenni. Logikus, de engem meglepett, hogy a mások felé épített falak is kapcsolatban vannak ezzel.

Van egy kérdésem is a meditálással kapcsolatban: sokszor , ha a Reiki-re gondolok, erős vonzalom vagy szeretet-érzés kel bennem és melegség erősödik a kezemben vagy máshol is. Ennek a "gyakorlása" azért kérdés nekem, mert mintha nem lenne teljesen "üres" a meditáció. Mintha valamilyen személyes kapcsolat lenne benne. Teljesen elvont és lebegő, mármint a kapcsolat, de érzés szintjén erős. Előre vihet engem ennek a gyakorlása? Igaziból ez lelkesítő is és nagyon jó és nagyon egyszerű is - talán azért is fura nekem, mert valószínűleg megszoktam, hogy ami nagyon jó nekem, az nem "helyes".

Most ilyen fogadalmi időszak van, az evéssel kapcsolatban nekem most elég rossz volt az ünnepek alatt, mert borzasztó sokat ettem és nem volt jó. Egyre többször csodálkozom rá, hogy milyen kevés is elég lenne fizikailag, úgyhogy ez egy fogadalmam most, a kevesebb evés. :) A másik a kávé és a fekete/zöld teák elhagyása, mert ahogy tavaly az avatás környékén nagyon jó volt, hogy több, mint egy hónapig semmit nem ittam, úgy mostanra visszatornáztam magam egész magas szintre. És a fát is akarom kezelni, talán ez a szünet is segít abban, hogy többet adjak neki, mint korábban.

Megnyugvás

A múlt héten az első Chuden gyakorlás volt, ami kitöltött, illetve a honlap munka, és a meditálás. A Reiki tornát most nem gyakoroltam, utólag jutott eszembe sajnos, helyette kezeltem magam, külön a szememet is, most arra is jött ötlet, hogy hogyan lenne érdemes.

Érdekes, hogy milyen beavatás élmény volt a Chuden gyakorlás. Kicsit, mintha most érkeztem volna meg oda, hogy kezelhetnék bárkit is, pedig "engedve" is volt és kicsikéket kezeltem már, gyakorláson is, sőt a Természetgyógyász fesztiválon is a többiekkel a végén. Mégis most érzem úgy magam, hogy teljesen odaállhatok a kezelőágyhoz. Azt írtam is a gyakorlás után, hogy másképp figyeltem oda a jelekre és ez mintha jött volna magától, nem gondolkodásból született. Mintha belül jött volna össze az, hogy a kezeléssel - amit külsősként láttam a nyílt alkalmakon - most belül "találkoztam" volna és így más, természetesebb, valódibb. Ez kicsit lila, de ez fejezi ki a legjobban, amit most átélek. Kicsit befelé fordulóbbnak vagy visszafogottabbnak is érzem magam.

A videók készítése izzasztó és valahogy kevés időm jut rá, ami azt jelzi, hogy lehet fejleszteni azon, hogy mennyire képviselem az érdekeimet a családi időbeosztásban, mert a "szolgálatkész" Zoli szerepét jó sok éve gyakorlom. Mondjuk lehet, hogy "csak" egy új területet találtam hozzá a közösségben? Hm. Biztos van benne ez is, de egyrészt az öröm érzése a Reiki által nem az egóm terméke, ebben biztos vagyok, másrészt rábízom magam Ágira, meg a többiekre, hogy ha ilyen érzelmkielégülést keresnék, azt azért észreveszik, vagy kezelik.

A fával már régen találkoztam, ezen a héten sem kezeltem, de érdekes volt, hogy most hétvégén, amikor kimentem a kertbe a komposzthoz, ahogy elmentem mellette, mintha régi, kedves barátom lenne, olyan érzés lepett meg. Megint eszembe jutott, hogy ezt a tudatom csinálja-e vagy sem, de olyan természetes és élő érzés volt, nem volt benne rossz árnyék, hogy elvetettem azt, hogy ilyen alapján mérlegeljem, amit érzek. Mintha a fához, amit kezeltem, már más kapcsolat fűzne, mintha tudná, hogy milyen ez és amikor megláttam, mintha utánam nyúlt volna és én is szívesen kapcsolódtam volna hozzá. Úgyhogy a téli szünet alatt szerintem biztosan fogom kezelni, meg jó lenne hétköznap is nem elfelejtenem.

Ja, meg ez az egyszázalék mizéria is betett, lelki szemeim előtt már Ági is külföldre költözött és magunkra hagyottan szervezzük a helyi közösségeket - már azt is elképzeltem, hogy Vera jövő őszre gyógyító lesz és hozzá járunk gyakorolni. Kicsit fájdalmas volt - nem Vera miatt - de majd meglátjuk úgyis, nem képzelődtem tovább. Akár így, akár úgy, de valami jó és fejlesztő biztosan elérhető lesz nekem az eljövendő helyzetben, ha úgy, hogy többet járok más városba vagy külföldre, akkor úgy, vagy egy újraszerveződő közösségben.

Hosszú hét

Fizikailag kicsit elcsúsztam szerintem, többször volt bealvás este, és kicsit fáj most a torkom is, fizikailag biztos volt kis megterhelés, de ezt azért jobban szoktam bírni, szóval úgy látszik lelki oldalon most nagyobb a nyomás.

Nem minden nap meditáltam, de volt egyszer, hogy reggel és este is. Kezd néha egész zsigeri öröm-érzést okozni rövid ideig, általában akkor, amikor úgy ülök le, hogy üresebb vagyok, nem pörgök valamin. Újrakezdtem a Reiki tornát is, mert hiányzik, hogy jobban kapcsolódjak az érzéseimhez, vagy hogy elszakadjak az agyamtól, mert nagyon sokszor merevnek és tehetetlennek érzem magam a sok gondolkodás miatt.

A fát megint nem kezeltem, Ildit viszont igen, mert szerintem ez már tüdőgyulladás kategória, amit produkál. Tök érdekes volt, hogy olyan, mintha vaskalapos katolikus létére teljesen elfogadná az energia létezését, mondtam is neki, hogy ebben nem szabad hinnie, tud-e róla? :) Mondjuk szerintem súlyosabb eset ez már annál, hogy én elég lennék hozzá, de volt, hogy egy órát is kezeltem, ekkor tök hamar bealudt napközben és volt, hogy éjszaka álmában is. Kicsit olyan volt most reggel, mintha oldódna a köhögés váladék, de elég csúnya hangja van, gondolom ha múlik is, lassan fog múlni.

Önző módon a kezelőhelyen lenni a videózás miatt megint nagyon jó volt, bár izgultam kissé, de amikor valamelyest megnyugodtam, akkor jó volt újra érezni a helyet. És hálás vagyok Áginak, hogy hagyta, hogy beszélgessünk, tök ritkán jutok ilyen nyugodt személyes pillanatokhoz - és a kezelést is köszönöm. A fájós oldala a fejemnek általában jobban arcüreges is szokott lenni egy megfázásnál és most ezt sem érzem ilyennek, szerintem ezen is segített, mert mostanában egy kis nátha mindig itt lopakodik a fejemben.

Stresszelek kissé a videó vágás miatt, főleg az időhiány zavar már előre, mert az esték csütörtökig betáblázva, éjszaka kéne hozzáfognom, de az edzésekről meg nem akarok lemondani, ami miatt viszont nem akarom most azt, hogy 3-4 órákat aludjak, így is alig jön össze az 5. Szóval lehet, hogy most az edzéseket hanyagolom a héten. Amúgyis eszembe jutott, hogy hogyan rendeződik vajon át az életem, ha a jinjutsu-ra több időt adok és eszembe jutott, hogy vajon mennyire lesz fontos emellett az aikido, de szerintem simán belefér - mondjuk más már nem nagyon, de majd meglátjuk.

Most először lesz chuden gyakorlás nekem is, bár gondolom párat már vettünk Nórival a "régi" rendszerben. De tök gyerekes örömmel várom, hogy velük lehessek. :)

TGY

A héten traumatikus pont volt a TGY, mert a harc a kocsi körül (elvihetem-e vagy sem) nekem elég nehéz kérdés volt. Azért is, mert nem akartam szívességet kérni és azért is, mert meg akartam tartani, amit ígértem. Végül minden a legjobban alakult ebből a szempontból, tanultam belőle, hogy elfogadni és változtatni is lehet. Ez a párkapcsolati keverékével eléggé megterhelt érzelmileg a héten.

Fát ezen a héten sajnos egyáltalán nem kezeltem, helyiség hangolás volt, de kevesebb és meditáció is kevesebb. Infós munka most viszont több, főleg a képekkel és a fordítással és kicsit olyan érzés volt erre szánni az időt, mint ami szintén tölt valahogy, bár ebben nem voltam biztos, de emiatt nem éreztem "lemondásnak" azt, hogy kevesebbet meditáltam. Mondjuk biztos nem pótolta, csak a hozzáállás miatt nem éreztem magam rosszul.

Az érdekes kérdés most, hogy Ildi köhögésére vajon miért nem jutott idő? Beszéltünk róla, hogy jó lenne kezelnem, de a jelek szerint mindkettőnk hozzáállása olyan volt, hogy mégsem került rá sor. Magamra vonatkozóan hiányérzetem van, azt hiszem azzal védekezem magam előtt, hogy nem szabad ráerőltetni a másikra semmit, de egy kérdés még nem jelenti ezt... Szóval ebben passzív voltam azt hiszem.

Az egyik meditálásnál voltak erős felvillanások magamra vonatkozóan, bár negatív irányúak, hogy milyen vagyok, de olyan ízzel, hogy na most valóságot látok, nem csak elhitetem magammal azt, amit akarok. Ez érzelmileg erős volt, még nem tudom mit kezdjek vele.

A Természetgyógyász Fesztivál remek volt. Az alig alvás ellenére semmi fáradtság nem volt, legfeljebb néha egy kicsi a folyamatos állástól, de az sem sok. Nem tudom, de ezzel nem tudok betelni és nem tudom mikor lesz "elég", hogy együtt legyek a többiekkel kezeléseken. Vagyis inkább a Reikivel. :) Hálát érzek, örömöt, hívást, és csak nézem a többieket, hogy az én utam vajon milyen lesz arra, amerre ők mennek.

Intenzív osztály

Pénteken voltam Áginál kezelésen és orvosi hasonlat szempontjából tényleg olyan volt, mintha rákötöttek volna volna valami jó kis feljavító infúzióra. :) Érzésben persze egészen más, most a hagyományos orvosi élmények emlékei egész hidegnek, blokkolónak hatnak a kezeléshez képest. Nagyon intenzív volt, úgy éreztem feloldódom valamiben, és többször volt, mintha zuhantam volna, amit megállítottam, mert talán féltem hagyni végigmenni az érzést. Aztán az is lehet, hogy az alvás felé zuhantam és csak az ébrenlétemet tartottam meg. Hétvégén ettől nyugodtabb és nyitottabb lettem, sőt szerintem jókedvűbb is, legjobban vasárnap éreztem magam feltöltve, mintha késleltetve érezném a hatását.

Volt most munka a honlappal, erős élmény volt a lendülete és az elhivatottsága miatt így bedolgozni Gyuri alá. Abból a szempontból felnézek rá főnökként, hogy erősen a megoldást keresi és nagyobb léptékben is képes gondolkodni.

A héten csak egyszer kezeltem a fát sajnos, legtöbbször elfelejtem, igaziból nem tudom miért. Lehet, hogy az időjárás miatt is, vagy neadjisten azért, mert most nincs rá "szüksége", téli álmot alszik? Bár ezt nem hinném.

A helyiségek hangolása ment majdnem folyamatosan. A kicsik szobájánál azt vettem észre, hogy az egyik fal mintha kevesebbet venne. Az, amelyik a két gyerekszoba között van és érdekes módon annál a falnál van a két emeletes ágy, tehát alvó gyerekekkel van éjszaka körülvéve. Aztán kísérleteztem, hogy nem annál a falnál kezdem a hangolást, mert gyanítottam, hogy talán a hangolás eleje miatt érzem gyengébbnek az érzetet (mert mindig annál a falnál kezdtem), de ha másiknál kezdem, akkor is gyengébb az a fal.

Ildi folyamatosan köhög, de most nem kérte a kezelést én meg nem ajánlkoztam. Ezen gondolkodtam, hogy nem kéne-e nekem lépnem, mert ez már nem szűz terület, de nem is vagyunk annyira jóban, bár ettől függetlenül részemről nem láttam akadályát a kezelésnek, legalábbis tudatos szinten.

Tegnap, hétfőn volt egy jó élményem. Foglalkoztatott az, hogy hogyan lehetnék önazonosabb (ami nem azt jelenti, hogy valamennyire az vagyok, hanem azt, hogy egyáltalán hogyan lehetnék valamennyire az). Erről azt hiszem korábban is írtam, a másik (vélt) véleményétől való függés kapcsán... Na, szóval tegnap, ahogy ezt tapogattam az emberek között, a metrón utazva, rájöttem, hogy folyamatosan színészkedem, figyelek másokat, méricskélem (képzelődöm), milyen hatással vagyok rájuk, stb. És jött az ötlet, hogy miért ne tekinthetnék bárkire (mindenkire) úgy, mintha kezelésre lenne szüksége és ezen, a kezelésen, a Reikin keresztül kerülnénk kapcsolatba? És ez nagyon elvette az idegen emberekkel való kapcsolatomból azt a felhangot bennem, ami a másik véleményének függő képzelgését jelenti. Az, hogy bárkire úgy nézzek, mint akinek valamilyen területen biztosan szüksége lenne valamilyen kezelésre, az sokkal közelebb hozta az embereket hozzám, vagyis az én hozzáállásomon nyitott. Aztán persze jött az a gondolat, hogy nekem is ugyan úgy szükségem van kezelésekre, "jobban levésre", ami elég érdekes, nem hétköznapi tudatállapotot hozott, mert még jobban szétfújta a mások véleményétől való függést. Ennek nagyon örültem. :)

Az 1% gyűjtésekkel kapcsolatban az gáz, hogy alig jut eszembe, amikor meg mondjuk hetente egyszer-kétszer eszembe jut, akkor sem "alkalmas" éppen. Szóval kézbe kéne vennem ezt a könyvelőknek telefonálást.

Távolodás

A hét eleje jó volt, a hét vége pocsék. Reiki szempontjából. De igaziból személyes szempontból teljesen.

A hét elején minden nap tudtam jó érzéssel foglalkozni azzal, hogy közel maradjak a Reikihez. Az ételek kezelésén kívül fél-egy órát sikerült meditálni vagy fát kezelni vagy helyiséget hangolni. Szerdán még Ildi is megkért (ez egyszerre jó és megtisztelő érzés), hogy a köhögését kezeljem, este és másnap reggel is. Ugyanekkor a kutya is nagyon csúnyán köhögött, hozzá is kimentem. Ez nem volt egyszerű, mert nem egy nyugodt eb, állandóan játszana, úgyhogy nem igazán tudtam "lemérni", hogy odajön-e a Reiki-hez, mert mindig odajött hozzám, meg ugrált a felé tartott kezemhez. :)

A kezeléseknek ha volt hatása, akkor olyan volt, hogy kb. egy nap múlva javult a helyzet Ildinél és a kutyánál is, aztán ezt nem folytattam és utána lassan enyhült, még valamennyi most, 5 nappal később is van. Nekem olyan kép áll össze ez alapján, mintha a kezelések (mint a baboknál) egy lendkerekes autó felhúzását jelentenék, vagyis a kezelés után egy idő múlva lendületet kap a "gyógyulás", aztán lelassul - vagyis ha nem folytatom a kezelést, akkor a lendület lecsökken és "csak" a Reiki nélküli folyamat megy tovább.

A szerdai gyakorlás már hiányzott. Az érdekes volt nekem, hogy Ági, mintha többet kérdezett volna, én meg nem igazán tudtam frappánsan elmondani azt, amit éreztem. Önkifejező tréningnek jó, de most még ott tartok, hogy ha sokat beszélhetek róla, akkor sem tudok jó érzéssel pontos lenni...

Aztán csütörtökön jött a verzióváltás, az hiper stresszes volt, pénteken a folytatása, az már szerencsére nem estébe nyúló, utána rögtön az önismereti csoport, a nem túl könnyű anya-kapcsolattal, aztán a hétvége a vendégeskedéssel és az esti diákszínpadi előadással és a vasárnap, az all-day házimunkával. Vasárnap estére olyan erősen stresszes lettem, hogy csodálkoztam magamon. Aztán eszembe jutott, hogy szerda óta nem is meditáltam, úgyhogy este sikerült kissé lecsendesedni. Szerencsére nem ittam alkoholt, pedig volt rá ingerenciám, hogy lazítsak, de a meditálás sokkal melegebb nyugalmat adott most.

Azt hiszem az is stresszelt, hogy Gyurinak való fordítással sem tudtam haladni egy fikarcnyit sem a hétvégén, plusz, munkahelyen kívüli munka is vár rám, szóval a családi viszályok és a telefonom tönkremenése már csak hab volt a gyomorsavamon. Most sem vagyok még nyugodt, Gyuri faszán beállított határidőket nyomott, most szerdára is, úgy, hogy csak félig tudom, hogy miről is van szó. Tudom, persze, ő is hasonló módon vágja a fát, ezért is próbálom csinálni és tekintek rá ebből a szempontból egy nekem nehéz példaképként. A heti szembeötlő "horoszkóp" pont ezt mondta ma délelőtt: "Hétfőn és kedden nagyon le leszel terhelve, sokat kell vállalnod ahhoz, hogy a munka jelentős részének végére érj. Egészen szerdáig feszült leszel, és néha azt fogod érezni, hogy bármihez is nyúlsz, az darabokra hullik a kezedben." Mondjuk mindig is voltak ilyenek, sőt, régebben még gyakrabban. Bár régebben teljesen a feladatokban éltem, mostmár azért inkább amiatt csinálom, ami mögötte van értelem. Legalábbis szeretném azt hinni. :)

Érzések

Volt a héten, hogy jó volt érezni a Reiki közelségét és volt, hogy hiányzott, éreztem, hogy távolabb vagyok. Hiányzik valszeg a gyakorlás is, most egy hónapja lassan nem voltam már, de biztos vagyok benne, hogy az egyedüli gyakorlások teszik ezt a különbséget. Volt olyan, hogy Andris szerencsére nagyon hamar lefeküdt, Ildi is hamar elaludt, én meg majdnem két órát is töltöttem a fával, szoba hangolással és meditálással és ez nagyon jó, meleg érzés volt. Tényleg fura, ahhoz hasonlít ez, mintha egy könyv vagy film nagyon megérintene. :)

Amikor távol voltam ettől, akkor azért gyanítom, hogy időráfordítás kell hozzá, hogy újra közel kerüljek.

Volt bennem rendesen büszkeség, amikor olyan "sokat" foglalkoztam a Reikivel, bár ez a mondat is elég árulkodó, mert valójában a fával foglalkoztam, meg a helyiségekkel, meg magammal... Szóval érdekes látni néha, milyen gyengén emberi vagyok ilyen "emelkedett" közelségben is. :)

A fa ezen a héten csak kétszer kapott, most volt, hogy objektíve esett az eső és akkor könnyen lemondtam róla, bár annak sem kellett volna igaziból visszatartania.

Andrisnak hét elején két nap alatt teljesen elmúlt, még a horkolása is, ami az ilyen légúti cuccok után szokott neki sokáig maradni, annyira jó volt a teljesen sima szuszogását hallgatni. :) Tavaly egészen május elejéig egyfolytában szenvedés volt figyelni, hogyan veszi a levegőt, mert ősztől folyamatosan olyan volt, hogy próbált az orrán lélegezni, de nem tudott és amikor már kimaradt 3-4-5 lélegzetvétel, akkor nyitottak ki a veszélyt jelző idegpályák és horkantott nagyot a száján keresztül. Ez nagyon rossz érzés volt és most nagyon jó, hogy ez nem maradt így.

Fanninak is volt torokfájása, óvatosan ajánlottam neki, hogy ha szeretné, de nagyon lazán hárította: "most nem volt rá szükség" éppen, amiben én látok valami tartózkodást, ezért nem is forszírozom.

Gyurinak fordítottam az új oldalához Joomla komponenseket, bevállaltam hamarra, de a magyarítás állapota közel sem tart ott, ahol az eredeti oldalon írták, ezért gályáztam vele rendesen. Gyuri célratörő stílusában az éjjel egykor elküldött fájlokat meg sem köszönte (mondjuk még az egyikkel maradt munkám), szóval ez nekem most kellemesen gyomorideges feladat, hogy mit kezdek most egy ilyen szituval, amiben én az ideáim szerint másképp viselkednék. :)

Lazaság

A múlt hét érdekes volt, mert "nyaraltunk" és több szabadidőm volt, aminek örültem, mert tényleg más több időt tölteni a Reikivel, mint kevesebbet. :)

A legjobb az volt, hogy reggelente jobban tudtam meditálni, mert többet aludhattam és nem voltam kiütve. Az is jó volt, hogy élveztem a szobák hangolását a szállodában és ami érdekes volt, hogy nem mondtam le róla akkor sem, amikor más ott volt. Persze nyugalom volt, csak nem egyedül voltam. Azt hittem vizslatás lesz, vagy szkepticizmus, de én nyugodtan álltam a szituációhoz és a másik részéről is nyugalom volt.

Egy ilyen nem egyedüli hangolásnál jöttem rá, hogy milyen feszülten vagyok képes csinálni bármit is. Azért, mert ahogy ott volt a másik és ezen keresztül tudatosult, hogy ahhoz, hogy ahogy tudom, a legjobban csináljam, az is kell, hogy ne azzal foglalkozzam, hogy a másik ott van vagy mit gondol. Ez elvezetett ahhoz, hogy kicsit lazább legyek a külvilággal kapcsolatban, hogy a figyelmem kisebb körben fókuszáljon a hangolásra.

Ez a lazaság a környezettel jónak tűnt, de van bennem kétség, mert kicsit olyan, mintha azt a figyelmemet is képes lenne lazítani, amit nem szeretnék, hogy lazuljon. Ha úgy veszem az egész eddigi gyakorlásom folyamatos próbálkozások sora. :)

Jó volt az ételek kezelése is, az étteremben is, bár, amikor már a harmadik gyerekmaradékot ettem, akkor már elfelejtettem.

A fa kapott kétszer a héten, és itthon is két hálószoba.

Andris vasárnap estére lázas lett, levert, kezeltem este kétszer is, a szobát is hangoltam és valahogy furán optimista voltam. :) Reggelre nem volt láza, bár reggel minden lázbetegség jobb kicsit, de délután sem volt már olyan rosszul, az orra folyik még, lázas sem volt. Reggel is kezeltem amikor még aludt és ma este is. Szerintem holnapra már csak kicsi orrfolyás marad. :) Fura ilyet kimondani és közben még örömmel is tölt el.

A próbálkozás-fíling ma reggel a meditálás után is erősen feljött. Régebben a csatorna létet olyan ön-állapot-érzéssel közelítettem, mintha egy fából készült csatorna lennék, amiben szabadon áramlik a víz. Mostanában úgy próbálom a nyitott állapotot félig tudatalatti érzéssel "modellezni" magamban, mintha az egész testfelületem átjárható lenne. Nem tudom azt sem, hogy jó-e, hogy ha ilyen nem-fogalmi test- és tudat-állapotot idézek fel magamban, de a fa-csatorna variációhoz most visszatérek, mert abban jobb érzés az, hogy hozzáérek a vízhez és jobban érzem a mozgását. Tapogatózásnak látszik nekem ez az egész, amit csinálok, de nem tudom elképzelni, hogy ezt meg tudnám-e spórolni.

Változások

Mindig változik valami. :) Többet meditálok és kezelek helyiséget, először kértek tőlem kezelést, a barackfa és a babok viszont ezen a héten kevesebbet kaptak.

A hét elején nagyon foglalkoztatott, hogy miért olyan nagy a különbség aközött, amit közösségben és amit egyedül érzek a Reiki-kapcsolatomban. Olyan, mintha egyedül sokszor nem tudnám magam megtartani, gyengébb lennék. Próbálok lazítani, hogy ne tervek és elképzelések alapján csináljam, elhagytam az óra figyelését vagy a telefon csippantását, hogy mikor van vége, és meditálás előtt behangoltam a szobát, ahová leültem. Jobban érzem magam így, nyugodtabb érzés.

Tegnap, vasárnap reggel az jött, hogy mintha lenne egy határ, amit nekem naponta át kell lépnem, hogy valamilyen közel kerüljek a Reikihez. És mintha ez a határátlépés hiányozna, amikor olyan nagy a különbség a közösségi és a magányos gyakorlás között. És hát elég egyértelműnek látszik, hogy ez a határátlépés a gyakorlás mennyiségétől függ - hogy mennyit megyek a határ felé. Végülis egész jól levezettem magamnak, hogy többet kell gyakorolnom, ha közelebb akarok kerülni a Reikihez. :D

Még hét eleji élmény volt, ahogy a munkahelyen gyalogoltam az egyik szobából a másikba, az a 100 méter kb. elég arra, hogy elgondolkozzak és feljött a Reiki torna, meg az, hogy munkahelyen mennyire mutatja a testem, hogy el van engedve, azaz hogy nincs valami miatt korlátozva, plusz hozzá jött még a vasárnapi egészségnap jó élménye, ahogy a többiek mozdulatai hatottak rám és az egész azt a jó kis kérdést szülte, hogy na, akkor most olyan helyen dolgozom, ahol a testem jelzésein keresztül magamra nézve jól, otthonosan, a helyemen érzem magam? Persze nem volt a válasz, de ennek olyan iránya is van, hogy gondolkodhatom azon, hogy hogyan legyek jobban önmagam a munkahelyen és azon is, hogy mit kezdjek azzal, ami nem lehetek a munkahelyemen.

Változott az is, hogy hétfőn munkahelyen, aztán a fotós közösségben is fura mód kijöttek belőlem olyan szavak, amiket alapból régebben nem mondtam ki. Ja, a saját véleményem. Ezt a vasárnapi kezelésnek tudom be, amikor az egészségnapon azt hiszem öten kezeltek egyszerre! :) A máj és a düh játszott talán a szókimondásban?

A egészségnapon egyébként nagyon jó érzés volt átélni az együttműködést, a tiszteletet, figyelmet, odaadást, ami mindenkiből jött és része lehettem én is. Ez tök patetikusnak hangzik, ha olyan szemmel nézem, de teljesen igaz. Figyelem magam, mert gyanús ez a nagy és átható, zsigeri öröm, mert volt már olyan, hogy szerelmes voltam és olyannak láttam valakit, amilyen nem volt és eszembe jutott, hogy most az életemmel kapcsolatban értékelhetek túl valamit, de egyelőre nem tudok vele mit kezdeni, idővel majd kiderül.

A fát a héten csak kétszer kezeltem, a kezdeti "akarás" alábbhagyott, lejjebb adtam a pontosságban és a kitartásban. Itt egy fénykép az egyik egészséges ágáról, ahol már a jövő tavaszi rügyek kinőttek a lehullott levelek tövénél, ezt szerdán csináltam, valszeg az utolsó tavasz előtt.

A baboknál így az egészre visszanézve azt látom, hogy a kezelések, mintha löknének egyet rajtuk, mint egy lendkerekes játékon, amit felpörgetnek és egy ideig viszi a kocsit a kerék mozgása. Legutóbb is, amikor fényképeztem egy utolsót, a legutoljára kezelt piros tálkás éppen "lehagyja" a többieket, pedig akkor két nap is kimaradt azt hiszem. A másik kettőnek csak vízhiánya lehetett, pedig mindig egyformán kapnak - később magukhoz tértek.

A tegnapi második kirándulás jó volt, este és ma is hat - ez érdekes, amit Ági is mondott, hogy utólag van valamilyen megtartó hatása a Reikinek. Jó volt együtt lenni velük, elraktam pár gondolatot az élet megéléséről, lehet a legfontosabb az volt, hogy én éljek, ne csak azt nézzem, hogy más hogyan él. :)

Andris kezelésének nagyon örültem. Egyrészt azért, mert kérés volt Ilditől, másrészt azért, mert változott ez is bennem, úgy érzem jóval türelmesebb vagyok a kezelés alatt, amit régebben nem tudtam elképzelni. Az egész Reiki-vel való munka lassan átalakul olyanná, mint amilyenről fogalmam sem volt. Szóval Andrist kezeltem pénteken este, amikor aludt és szombaton is, mesenézés közben. Én pénteken egész nap nem is láttam, mert későn értem haza, de Ildi otthon tartotta, mert beteg volt, viszont szombaton ebből már nem látszott semmi, csak óránként egy orrfújás. Örültem annak, hogy kezelhettem, hogy kérték, akárhogyan is.

Ágitól a héten két mondatot rakok el:

"Valahogy rájön az ember, hogy valójában, racionális szemmel nézve nincs más út, mint szembenézni a dolgokkal és megugrani a kihívásokat, még ha nehéz is."

"Ne bánj magaddal szigorúan."

Az étel kezelés meg már hiányozna azt hiszem. Megyünk Nyíregyházára, most nem tudom elképzelni, hogy a közösségi étkezéseknél ne kezeljem az ételt. Nagyon furának tűnt volna ez régebben. :) Amikor elkezdem kezelni az ételeket és "megérkezem" a Reikihez, az nagyon megnyugtató érzés. Ilyenkor kiszakadok a munkából, vagyis a munkahelyi hangulatból - amikor meg itthon csinálom, akkor érkezik valami a többiek közé.

Hegyek, meg völgyek

Ezzel a heti jelentéssel elcsúsztam, mert szombaton kirándultunk, vasárnap meg behoztam az itthoni lemaradást, hétköznap meg fáradtság van.

A múlt héten változás volt az ételek-italok kezelésében, szinte mindig eszembe jut már! Fura, hogy ez milyen örömmel tölt el, talán azért, mert előtte nem hittem volna, hogy így hozzászokom. De tényleg jó érzés. Sokszor az is megnyugtató, amikor elkezdem kezelni. Ez az öröm, ami ehhez kapcsolódik az előtte heti megbocsátás-gyakorlatból jött, ahhoz kötöm az ételkezeléshez való közeledést. Otthon érdekes érzés, hogy másképp kezdem az evést, mint a többiek és kitartom a pár percet, de úgy érzem, hogy így van helyén. A helyiség hangolásához nem közeledtem, az ételek valahogy emberközelibbek. :)

A fa kezelésében tartom az előző heti negatív rekordot, azóta is gyakorlatilag minden másnapra jön ki az átlag. Úgy vettem észre, hogy kevesebbet vesz, a gyökere is, vagy az a része a törzsnek, ami közös az ágakkal. Vasárnap elkapott a gondolat, hogy nézzem meg jobban a fát, végülis a viszonyunk is megváltozott nyár óta és valahogy szükségét éreztem ennek. Azért is akartam így "szemmel" ránézni, hogy ne csak a saját gondolataim vagy vágyaim alkossák a fáról a képet bennem. Alább a fényképek, írok hozzájuk, bár azt hiszem, hogy ez igaziból arra jó, hogy én magamnak megnéztem most a fát, hogy közelebb legyek hozzá.

Három fő ága van a fának, egyesnek nevezem a majdnem teljesen száradtat, kettesnek, amin több egy kicsit az élő rész és hármasnak, ami majdnem teljesen élő. Ez a fenti az egyes ág közepe. A kezelés elején ezek a gyantacseppek kisebbek voltak, közben volt olyan érzésem, hogy nem nőttek, most valamivel nagyobbnak. Amióta elkezdtem a kezelést, azóta puhák, előtte kemények voltak, de nem tudom, hogy ez nem a nyirkos idő miatt van-e.

Ez az első ág, szegény, mintha dobná le magáról a kérgét.

Ez a három ág töve, lent az egyes, jobbra a kettes, balra a hármas. Az egyesnek nagyon más a kérge.

Ezek kis ágak az egyesről. A rügyek a tavaszi formájukban vannak, de teljesen szárazak. Az ágak merevek, törékenyek. A színük szürke, a kis ágak kérge is mintha felrepedt volna sok helyen.

Ez egy kis ág a kettes ágról. Kicsit barnább, de ugyan olyan szárazak a rügyek, mint az egyesen. Az ágak hajlékonyabbak.

Ezek kis ágak a hármas ágról, már látszanak a levelek helyén a jövő évi rügyek, amiből jövőre lesz virág és/vagy levél. Egész más, mint a száradt ágakon.

Ez az egyes ágról van, itt is vannak fokozatok, ez például egy barnább, rugalmasabb ág, a rügyek sem olyan "teljesen" szárazak, de mégsem mozdultak meg tavasz óta.

Így a napon olyanok a vékony barna ágak, mintha látható lenne bennük az élet.

Ilyen közelről az egyes ág kéregledobása.

Ez pedig a hármas főág kérge. Kicsit látszik a képen, hogy vékonyabb felpöndörödések vannak, mintha a kéreg folyamatosan cserélné magát és a felső vékony rétege leválik, ez így megszokott nekem is, de egészen más, mint az egyes nagy kéregsebe az előbbi képen.

Szóval ez van szegény fával. Jó volt így megvizsgálni őt, amikor kezelem, valahogy kiegyensúlyozottabbnak érzem így a gondolataimat, hogy látom kívülről milyen, ez is hozzá tartozik, meg eddig szinte csak sötétben kezeltem, ezért is hiányzott már ez.

A kirándulás nagyon jó volt, bár nagyon feszélyezettnek éreztem magam, de nagyon hálás vagyok, hogy elfogadtak. Néha érzelmileg egy éretlen gyereknek érzem magam. :) Ennél csodásabb időt és őszi színeket nem nagyon lehetett volna kifogni, és jó volt együtt. A Ferenczi sziklánál a szélfeltámadás és a gyomromban kavargó érzés nagyon érdekes volt. Ezen kívül viszont bizonytalan voltam, mert ha figyeltem, elég sok helyen volt olyan, mintha éreztem volna de bizonytalan voltam, talán a nyugtalanságom miatt, és amikor a többiek figyeltek a Reikire, beszéltek arról, hogy itt vagy ott milyen erős, akkor én legtöbbször csak néztem rájuk, sokszor úgy éreztem, hogy ez most más világ, amiben ők vannak, mint az enyém.

A legjobb a héten az volt, hogy vasárnapra mintha beérett volna a kirándulás élménye, mert kézzel foghatóan olyan életteli érzésem volt, mintha fiatal lennék, mintha lenne bennem elhatározás és tetterő. Ilyet jó régen éreztem és persze nem volt olyan "fékezhetetlen", mint huszonéves koromban, de az volt, ami már régen elszakadt. Ez azért volt jó, mert egy kis hitet adott, hogy még élek, hogy még van kapcsolatom az élettel. :)

A babozásban is volt nagyon jó élményem. :) Az egésszel az a helyzet, hogy klasszul kitaláltam, hogy milyen tudományos leszek és négy babot kezdek csíráztatni, kettőt közülük kezelni és fotózom, csinálok belőle animációt, meg minden. Ebből az lett, hogy sem a kezelés, sem a (mobilos) fotó nem sikerült minden nap. Most végül csináltam a fényképekből összefűzött videót, ez van alább, de nem nagy királyság, leginkább csak magamnak jó, emlékeztetőnek. Mindegy, ehhez a történet a következő.

A zöld és a sárga tányért kezdtem kezelni, ezt "illusztrálja" a két zöld nyilacska az első képen. A piros erősen indult (8. nap), a sárgánál jobban, de a sárga hamar lehagyta, a zöld és a sárga lett hamar a legnagyobb (11. nap), tisztára mint egy versenyen. :) A 17. napon elhagytam a zöldet, a sárgát és a pirosat kezdtem kezelni. A piros nem mozdult egy ideig és olyan puhányka, lehajló volt, több napon keresztül, hogy kicsit megijedtem (bizalom), de amikor a múlt szombati kirándulásról hazaértem, akkor nagyon megörültem és valahogy visszatért a hitem egy picit, mert tényleg a pár napnyi kezelés után változott meg egy majdnem teljesen mozdulatlan állapotból egy felfelé törekvő, megerősödött kis növénnyé. És ezt nagyon jó volt fizikailag látni. :) Visszanézve már a 11. napon olyan volt, mint a 17.-en és a 19.-re éledt fel, két nap kezelés után, amikor nem készítettem képet, de az volt a kirándulás estéje - azóta meg azt hiszem már ő, a piros a legnagyobb. Ezután ráálltam a fehérre, ami már több, mint három hete semmit nem fejlődött, sőt tegnap megnéztem milyen állapotban van a vattában, de a bab nem pattant szét, egyben van, csak a külső héja maszatolódott le. Szóval nagyon esélyes, hogy nem kel ki, ez így marad, de kezelem, mert nem zárom ki, hogy mégis történik valami. Na, ezt jól kiveséztem. :D

Szerdán, a gyakorláson megint meglepett olyan húsbavágó kérdés, hogy vajon mikor leszek valódi közösségi tag, aki hiteles, komolyan veszi, amit csinál és meg is teszi, amit fontosnak gondol. Elszomorító volt a helyzetem, amit láttam, mert ez messzinek tűnt. Persze, mindig van, ahol éppen tart az ember az úton, nyáron is ez oldotta fel ezt a kérdést, hogy mindig van előttem, most nekem való tennivaló. Az érdekes, hogy tegnap Ágiék is erősnek mondták a Reiki jelenlétét, lehet, hogy ez segített ahhoz, hogy szembesülök ilyen kérdésekkel, vagy kapok ilyen tükröt?

Meditálásból kevés volt, de szerencsére hosszabbak, nem 15 percesek. Ez hiányzik, bár nehéz, de gyanítom azért is, mert nem mindennnapos. Egyik alkalommal érdekes testen kívüli képzetem volt :) mintha valami szappantömb(!) :D lettem volna én, aki meditál és őt hátulról láttam, és néztem, hogyan igyekszik meditálni a korlátozott kis gondolataival. Ez nagyon érdekes volt. Annyira, hogy egy duplafenekű gondolat is megfogalmazódott bennem, miszerint ha változtatni akarok, akkor változtassak azon, amin változtatni szeretnék. Ami ha racionálisan gondolkodom, akkor tűnik értelmesnek, hogy ha akarok változtatni, de nem sikerül és akkor érdemes máshol megfogni a dolgot. Elmondtam ezt a "bölcsességet" a többieknek is, amire a "baromság" válasz jött, egyedül Nóri lányom kérdezett vissza és adott is klassz választ, hogy: - Szóval ha változtatni akarok azon, hogy nem ágyazok be, akkor ne azon akarjak változtatni, hogy nem ágyazok be? - Mondom igen. - Ja, persze, magamon kell változtatni. - mondja ő, szóval ilyen szinten nagyon bölcsek tudunk lenni. :D

Barátság

Megváltozott a meditálásom. Eddig úgy álltam hozzá, hogy a vers pörög a fejemben, nem direkt gondolatokkal, hanem hogy mit hoz fel belőlem. A gyakorláson hangzott el, hogy nem kell az idézeten gondolkodni, az anélkül fog hatni. Próbálom ebben is a Reikire bízni magam. És azt hiszem variálni fogom az idézeteket, mert frissebb és gazdagabb lenne, bár azt tényleg sokszor tapasztaltam, hogy egy sorban is rengeteg tartalom van, ami meg tud mozgatni valamit.

A megbocsátás nagyon ütős volt a gyakorláson. Nem tudom miért, de változtatott egy határozottat a Reikihez való viszonyomban. Ahogy azóta ülepedik, olyan, mintha közelebb kerültem volna Hozzá. Mintha barátok lennénk. Nagyon érdekes élmény volt "magam mellé engedni" a megbocsátás aktusában. Nagyon érdekes. A gondolati oldalát mintha egy külső, de hozzám kapcsolódó erővel egészítette volna ki és így az egész sokkal örömtelibb, nyitottabb, mélyebb volt - és nem egy "tett" volt, hanem egy áttérés a konkrét kapcsolatra vonatkozóan a megkönnyebbülés, öröm és hála keverékébe. Nagyon bensőséges volt.

A csírázó babokat nem kezeltem minden nap, csak miután csináltam ehhez telefonos riasztást, mert kiesnek a figyelemből a függöny mögött, az ablakpárkányon. Érdekes, hogy amikor nem kapnak kezelést, mintha megállnának a növésben. Vagy csak éppen ilyen ritmusban húzzák felfelé magukat?

Negatív rekordom volt a fával, csak háromszor kezeltem. Egyre jobban be kell öltöznöm, de nem gond, a kezem nem fázik egyelőre. Becsukott szemmel még érdekesebb.

Az ételek kezelésében nyitottabb lettem és sokkal többször sikerült, mintha természetesség érzése kapcsolódna hozzá. Otthon is, amikor végigcsinálom, akkor is, ha a többiek már esznek. A helyiség hangolása kétszer-háromszor volt csak, de egyre többször jut az eszembe, hogy én magam szorítom keretek közé magamat, azzal, hogy előre megmondom, hogy mikor mit akarok csinálni, vagy minősítem a helyzetet, hogy erre vagy arra már nincs időm. Nem hittem volna, hogy ennyire merev vagyok.

Hosszú hétvége

Ez a hét, szeptember utolsó hete különleges volt, mert hétvégén, sőt még péntek és csütörtök este is gó versenyen voltam, segíteni is és játszani is. Későn értem haza, a fa kezelés csütörtökön volt utoljára, hétvégén nem volt energiám rá. Feszített is volt a tempó, éhes is voltam és tele volt az agyam a játszmákkal, meg egy csomó gondolattal, hogy mit jelentenek vagy mire használhatom őket. A versenyen egyébként kezeltem magamat a szünetekben párszor ami biztosan segített, mert a kiégés nem volt jelen a két hosszú nap alatt sem, pedig egy régebbi egynapos végén emlékszem, mindentől elment a kedvem. Most ez egyáltalán nem volt, inkább energikus voltam, mást akartam (enni, meg inni), de az nem volt, hogy semmihez nincs kedvem.

Meditálni tudtam kétszer hosszabbat, az jó volt végre, de továbbra is hiányzik. Az edzések reggel nagyon korán vannak, az estékkel kéne kicsit szorosabban bánnom. Ételt hét elején még többet kezeltem, aztán kicsúszott a kezemből, helyiséget is csak hét elején hangoltam. A babokat csíráztatom, naponta kezelem, már mindegyik kidugta a fejét. Nem az a két legnagyobb, amelyiket kezelem a négyből, de még éppen csak kikeltek. Ezzel kapcsolatban van kétségem, hogy na, most kiderül, hogy ér-e egyáltalán valamit, amit én csinálok, nem csak áltatom magam. :) De ez tényleg félelem bennem, szóval a bizalmam nincs teljesen a helyén - önmagamhoz és a Reikihez sem.

Annyi még, hogy a versenyen a játszmák olyanok is tudnak lenni, mint egy-egy kis élet lefolyása. Van többféle szakasza, a növekedésé, a komolyabb harcoké és a végén a kisebb aktivitású lépéseké, a szép befejezésé is. A meditációim úgy látszik nagy hatással vannak a játékra, mert eddig versenyeken iszonyat hullámzó voltam, az érzelmi állapotom lökdösött ide-oda. Az útról való meditálás viszont most mássá tette a játszmáimat, és ennek örültem ott igaziból, ez volt az értelme, nem a nyerés-vesztés, hanem hogy végig ott voltam a játékban, a legjobban csináltam, ahogy tudtam és végigmentem az én utamon, kreatív voltam, önmagam is megleptem néha, de az is természetesnek tűnt. A hatból négy ilyen játszma volt és ennek nagyon örültem. Ahogy gondolkodtam ezen, rájöttem, hogy ezt a hozzáállást egyre jobban az életem részévé is tehetném, azt pedig, hogy másnak feleljek meg vagy passzív legyek, azt csökkenthetném. Ezt persze eddig is tudtam, de most ez belső tapasztalás volt, belőlem induló felismerés.

Az érdekes helyzet volt, hogy egy kolléganőnek a kezét megcsípte egy méhecske és nagyon bedagadt neki a kalcium ellenére és ott voltam vele, beszélgettünk, meg hülyültünk szokás szerint, és olyan a viszony, hogy viccelődve, mint egy kisgyerek mondta, hogy "gyógyítsál meg!". Akkor erősen gondolkodtam azon, hogy felajánljam-e neki, de nem tudtam vállalni a többiek előtt, meg hogy ha kimegyünk a konyhába jobb hijján, hogy ott is nyugtunk lett volna. Szóval nem tudtam vállalni.

A cicával kapcsolatban is rossz hír, Zsolt nem is írt egész héten megint, mondjuk nem csodálom, mert most azt írta tegnap este, hogy elpusztult még hét elején. Ezek furák nekem most együtt, hogy közel jön hozzám a "baj", én meg csak itt állok és nem mozdulok. Persze nem vagyok depis emiatt, csak ezt is látom a helyzetben és nézem, hogy vajon mi is ez most.

Kevés meditáció

Igen, a héten hiányzott, kevés volt a meditáció. A munkahely felpörgött több fronton is, az meg kibélel eredményesség érzéssel és valahogy más irányba fordítja a figyelmemet. De az egész egy önmaga farkába harapó kígyó, ha az alvás oldaláról közelítem, mert este nehéz lefeküdnöm 11 előtt, így viszont nincs meg az 5-ös kelésnél a szükséges alvás, sokkal fáradtabb leszek és lenyomom az órát, aztán persze nincs időm meditálni. Az egészből megint az a tanulság, hogy tudatosabban kell kihasználnom az időt.

Szóval meditálni talán háromszor tudtam, de egyszer több mint fél órát, az volt a legjobb. Már hiányoznak ezek, átálltam a 15 percesekre, de nagyon jók voltak az avatás után a napi 30 percesek. Azt kéne visszahozni.

A fát megint csak négyszer kezeltem a hét helyett. Már kiviszem a sámlit is, mert zsibbasztó a lábamnak a guggolás. Érdekes lesz nagyobb hidegben, már most is volt, hogy gémberedett a kezem. Volt megint, hogy nem tudtam ráhangolódni a kezelésre, olyan állapotban éreztem magam, hogy nem tudom átadni magam a Reikinek. Hiányzik a gyakorlás is, az olyan, mintha feltöltene. Itthon egyedül meg úgy látszik, hogy keveset foglalkozom vele ahhoz, hogy megtartsa a ráhangolódást.

A babokat végre elkezdtem csiráztatni, négyet, és először kettőt fogok kezelni, aztán majd lehet, hogy váltogatom, hogy teszteljem a hatását. :) Meg majd fotózom is. Tervezni, azt jól tudok. :)

Zsolt megint nem írt a cica miatt, megkeresem majd a héten. A munkahelyen érdekes módon elém került újra az a kolléga az emeletről, akinek régen először ajánlottam a Reikit. Tök jó, hogy Ági is most küldte át a nyílt napos pdf-et, ez a kettő most nagyon összejött, elküldöm majd neki, kevesebb kísérőszöveggel, inkább rábízom, hogy megkérdez-e valamiről.

Helyiséget viszont többször hangoltam, hosszabban is, az jó volt, Andrison lehetett érezni rögtön a hatását. Érdekes, hogy a kirándulás nem jött össze, remélem a 12-e jó lesz, arra minden jel szerint megyek. Várom már. A héten lesz a gó verseny és szerdán más is, érdekesek lesznek az esték. A munkahelyen ezen a héten nem hangoltam, pedig így vettem észre az segít fenntartani a ráhangolódást, remélem ez eszembe fog jutni többet ezen a héten.

Esti kezelések

Jobban jön ki az esti kezelés, tisztán praktikus okokból. Szellemileg jobban vágyom nyugalmas és hosszabb reggelre, de nem tudok olyan korán lefeküdni, hogy annyi időm legyen reggel. Szóval sötétben megyek ki a fához, ami érdekes érzés, mert alig látok belőle valamit, csak hogy az ágak merre mennek. Biztos ennek is van hozadéka, talán jobban lehet befelé figyelni.

A héten háromszor kimaradt sajnos a kezelés, volt hogy elaludtam, meg olyan is, hogy bekajáltam és sört is ittam és amikor eszembe jutott, hogy nem voltam még kint a fánál, akkor képtelennek éreztem magam, hogy ráhangolódjak a Reikire, nem akartam behúzni a strigulát, az nem lett volna őszinte. Érdekes, hogy milyen kis dolgokon múlik most ez a fa-kezelés. Hogy este a fejemben van-e már az evés előtt, vagy hogy milyen az állapotom Andris altatásánál és mi tart ébren. Ez a három kihagyott alkalom most a kis dolgokra hívta fel a figyelmemet. Nemrég olvastam egy blogon, hogy ha csinálni akarok valamit, azt csináljam minden nap. Ez a gondolat azóta is kerülget, mert ez is az "út"-hoz kötődik szerintem, amihez komoly feladatom van mostanában. Megkerestem a bejegyzést, ez az.

Ami változást éreztem a kezeléseknél az az, hogy mintha erősebb érzés lenne a tenyeremnél. És mintha a tenyerem szélei felé terjedne az érzés. És mintha égető érzés lenne kissé.

Nekem fura fát kezelni, még csak magamat kezeltem, de fát kezelni fura. Nem öreg fa, szerintem max. 20-22 éves, de a törzsénél, az első elágazások alatt (10-15 cm vastag ott), mindig a "tiszteletre méltó" érzés fog el. Olyan, mint ahol mély természeti bölcsesség lenne, amit csak hosszú idő, kiérlelt türelem tudna összegyűjteni - én nem. :)

A babokat még nem kezdtem el csiráztatni. Zsoltnál sem voltam a macska miatt, nem írt, aztán rákérdeztem, akkor elmondta mi a helyzet, és hogy hív a következő héten. Rákos daganat nincs, az a gond, hogy megszúrta valami a száját a cicának és ahogy gyógyul a seb, a nyelve letapad, mert hegesedik és az érzékeny szövetek nem úgy működnek, ahogy kellene. Ennek fényében még kevésbé tudom elképzelni, hogy milyen segítség jöhet erre a fizikainak látszó problémára, mi változhat meg, de bízom a Reikiben, mást nem próbálok okoskodni. Remélem kijutok a héten. Már az is eredmény lenne.

A meditáció is kevesebb volt a héten, még hétvégén is. A helyiségek hangolása itthon talán egy nap volt, a munkahelyen viszont háromszor is. Az ételek kezelése nagyon gáz, szinte mindig evés után jut eszembe. Naponta egyszer általában még evés előtt vagy közben eszembe jut, néha kétszer is egy nap, de ez nagyon nincs még benne a fejemben. Próbálom a sietségre fogni, bár akkor meg ezzel a felszínességgel kéne kezdenem valamit.

Nem volt ez túlságosan "eredményes" hét, de tapasztalat azért volt benne, főleg a hiányosságaimon keresztül.