Pénteken voltam Áginál kezelésen és orvosi hasonlat szempontjából tényleg olyan volt, mintha rákötöttek volna volna valami jó kis feljavító infúzióra. :) Érzésben persze egészen más, most a hagyományos orvosi élmények emlékei egész hidegnek, blokkolónak hatnak a kezeléshez képest. Nagyon intenzív volt, úgy éreztem feloldódom valamiben, és többször volt, mintha zuhantam volna, amit megállítottam, mert talán féltem hagyni végigmenni az érzést. Aztán az is lehet, hogy az alvás felé zuhantam és csak az ébrenlétemet tartottam meg. Hétvégén ettől nyugodtabb és nyitottabb lettem, sőt szerintem jókedvűbb is, legjobban vasárnap éreztem magam feltöltve, mintha késleltetve érezném a hatását.
Volt most munka a honlappal, erős élmény volt a lendülete és az elhivatottsága miatt így bedolgozni Gyuri alá. Abból a szempontból felnézek rá főnökként, hogy erősen a megoldást keresi és nagyobb léptékben is képes gondolkodni.
A héten csak egyszer kezeltem a fát sajnos, legtöbbször elfelejtem, igaziból nem tudom miért. Lehet, hogy az időjárás miatt is, vagy neadjisten azért, mert most nincs rá "szüksége", téli álmot alszik? Bár ezt nem hinném.
A helyiségek hangolása ment majdnem folyamatosan. A kicsik szobájánál azt vettem észre, hogy az egyik fal mintha kevesebbet venne. Az, amelyik a két gyerekszoba között van és érdekes módon annál a falnál van a két emeletes ágy, tehát alvó gyerekekkel van éjszaka körülvéve. Aztán kísérleteztem, hogy nem annál a falnál kezdem a hangolást, mert gyanítottam, hogy talán a hangolás eleje miatt érzem gyengébbnek az érzetet (mert mindig annál a falnál kezdtem), de ha másiknál kezdem, akkor is gyengébb az a fal.
Ildi folyamatosan köhög, de most nem kérte a kezelést én meg nem ajánlkoztam. Ezen gondolkodtam, hogy nem kéne-e nekem lépnem, mert ez már nem szűz terület, de nem is vagyunk annyira jóban, bár ettől függetlenül részemről nem láttam akadályát a kezelésnek, legalábbis tudatos szinten.
Tegnap, hétfőn volt egy jó élményem. Foglalkoztatott az, hogy hogyan lehetnék önazonosabb (ami nem azt jelenti, hogy valamennyire az vagyok, hanem azt, hogy egyáltalán hogyan lehetnék valamennyire az). Erről azt hiszem korábban is írtam, a másik (vélt) véleményétől való függés kapcsán... Na, szóval tegnap, ahogy ezt tapogattam az emberek között, a metrón utazva, rájöttem, hogy folyamatosan színészkedem, figyelek másokat, méricskélem (képzelődöm), milyen hatással vagyok rájuk, stb. És jött az ötlet, hogy miért ne tekinthetnék bárkire (mindenkire) úgy, mintha kezelésre lenne szüksége és ezen, a kezelésen, a Reikin keresztül kerülnénk kapcsolatba? És ez nagyon elvette az idegen emberekkel való kapcsolatomból azt a felhangot bennem, ami a másik véleményének függő képzelgését jelenti. Az, hogy bárkire úgy nézzek, mint akinek valamilyen területen biztosan szüksége lenne valamilyen kezelésre, az sokkal közelebb hozta az embereket hozzám, vagyis az én hozzáállásomon nyitott. Aztán persze jött az a gondolat, hogy nekem is ugyan úgy szükségem van kezelésekre, "jobban levésre", ami elég érdekes, nem hétköznapi tudatállapotot hozott, mert még jobban szétfújta a mások véleményétől való függést. Ennek nagyon örültem. :)
Az 1% gyűjtésekkel kapcsolatban az gáz, hogy alig jut eszembe, amikor meg mondjuk hetente egyszer-kétszer eszembe jut, akkor sem "alkalmas" éppen. Szóval kézbe kéne vennem ezt a könyvelőknek telefonálást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése