Két hét

Két hete nem írtam már ide, talán az ünnepek miatt lazítottam. Lehet, hogy az eredeti szerepe is csökkent már ennek a blognak: hogy a "napi szintű gyakorlásról" számoljak be és talán az is, hogy közelebb kerüljek a közösséghez. Mindegy, egyelőre folytatom, mert ez végülis olyan, mintha levélben összefoglalnám Nektek hetente az élményeimet, vagy kérdéseimet...

Az utóbbi két hétben amit gyakoroltam, az az ételek kezelése, a meditáció és a Reiki torna volt. Helyiség kezelése csak párszor, a fát egyáltalán nem kezeltem, pedig a lelkiismeret-furdalásom egyre erősebb ezügyben. Esténként úgy alszom el, hogy kezelem magam, ha a Reiki hívása és a kézpozícióval való önátadás/elalvás kezelés. :) Néha volt olyan, hogy kifejezetten a szememet kezeltem, az alapból más érzés volt, hogy tudtam, hogy konkrétan ott biztosan szükségem van a kezelésre a kérésnél is egész biztosa voltam és így a kezelés is valahogy folyékonyabb, vagy belefeledkezőbb volt.

Az ételek kezelésénél érdekes érzésem van majdnem mindig, mintha ellazulnék vagy megnyugodnék, az izmaim is és a tudatom is, mintha elszállna a belső feszültség. Ez olyan, mint amikor avatás után még a kezelőhelyen Nóri mutatta a Reiki hívását és a kézpozíciókat és amikor életemben először hívtam és a homlokomra tettem a kezem, akkor volt ilyen. Mintha messzebbre látnék, megnyugodna és kitisztulna a figyelmem. Ezt nagyon szeretem és mindig nagyon jó az ételek kezelése.

A meditálásban nekem mostanában a nyitottság a célom, próbálom megnyitni magam és fura, hogy ránézésre egy ilyen egyszerű "tett" milyen mély tud lenni. Logikus, de engem meglepett, hogy a mások felé épített falak is kapcsolatban vannak ezzel.

Van egy kérdésem is a meditálással kapcsolatban: sokszor , ha a Reiki-re gondolok, erős vonzalom vagy szeretet-érzés kel bennem és melegség erősödik a kezemben vagy máshol is. Ennek a "gyakorlása" azért kérdés nekem, mert mintha nem lenne teljesen "üres" a meditáció. Mintha valamilyen személyes kapcsolat lenne benne. Teljesen elvont és lebegő, mármint a kapcsolat, de érzés szintjén erős. Előre vihet engem ennek a gyakorlása? Igaziból ez lelkesítő is és nagyon jó és nagyon egyszerű is - talán azért is fura nekem, mert valószínűleg megszoktam, hogy ami nagyon jó nekem, az nem "helyes".

Most ilyen fogadalmi időszak van, az evéssel kapcsolatban nekem most elég rossz volt az ünnepek alatt, mert borzasztó sokat ettem és nem volt jó. Egyre többször csodálkozom rá, hogy milyen kevés is elég lenne fizikailag, úgyhogy ez egy fogadalmam most, a kevesebb evés. :) A másik a kávé és a fekete/zöld teák elhagyása, mert ahogy tavaly az avatás környékén nagyon jó volt, hogy több, mint egy hónapig semmit nem ittam, úgy mostanra visszatornáztam magam egész magas szintre. És a fát is akarom kezelni, talán ez a szünet is segít abban, hogy többet adjak neki, mint korábban.

Lazaság

A múlt hét érdekes volt, mert "nyaraltunk" és több szabadidőm volt, aminek örültem, mert tényleg más több időt tölteni a Reikivel, mint kevesebbet. :)

A legjobb az volt, hogy reggelente jobban tudtam meditálni, mert többet aludhattam és nem voltam kiütve. Az is jó volt, hogy élveztem a szobák hangolását a szállodában és ami érdekes volt, hogy nem mondtam le róla akkor sem, amikor más ott volt. Persze nyugalom volt, csak nem egyedül voltam. Azt hittem vizslatás lesz, vagy szkepticizmus, de én nyugodtan álltam a szituációhoz és a másik részéről is nyugalom volt.

Egy ilyen nem egyedüli hangolásnál jöttem rá, hogy milyen feszülten vagyok képes csinálni bármit is. Azért, mert ahogy ott volt a másik és ezen keresztül tudatosult, hogy ahhoz, hogy ahogy tudom, a legjobban csináljam, az is kell, hogy ne azzal foglalkozzam, hogy a másik ott van vagy mit gondol. Ez elvezetett ahhoz, hogy kicsit lazább legyek a külvilággal kapcsolatban, hogy a figyelmem kisebb körben fókuszáljon a hangolásra.

Ez a lazaság a környezettel jónak tűnt, de van bennem kétség, mert kicsit olyan, mintha azt a figyelmemet is képes lenne lazítani, amit nem szeretnék, hogy lazuljon. Ha úgy veszem az egész eddigi gyakorlásom folyamatos próbálkozások sora. :)

Jó volt az ételek kezelése is, az étteremben is, bár, amikor már a harmadik gyerekmaradékot ettem, akkor már elfelejtettem.

A fa kapott kétszer a héten, és itthon is két hálószoba.

Andris vasárnap estére lázas lett, levert, kezeltem este kétszer is, a szobát is hangoltam és valahogy furán optimista voltam. :) Reggelre nem volt láza, bár reggel minden lázbetegség jobb kicsit, de délután sem volt már olyan rosszul, az orra folyik még, lázas sem volt. Reggel is kezeltem amikor még aludt és ma este is. Szerintem holnapra már csak kicsi orrfolyás marad. :) Fura ilyet kimondani és közben még örömmel is tölt el.

A próbálkozás-fíling ma reggel a meditálás után is erősen feljött. Régebben a csatorna létet olyan ön-állapot-érzéssel közelítettem, mintha egy fából készült csatorna lennék, amiben szabadon áramlik a víz. Mostanában úgy próbálom a nyitott állapotot félig tudatalatti érzéssel "modellezni" magamban, mintha az egész testfelületem átjárható lenne. Nem tudom azt sem, hogy jó-e, hogy ha ilyen nem-fogalmi test- és tudat-állapotot idézek fel magamban, de a fa-csatorna variációhoz most visszatérek, mert abban jobb érzés az, hogy hozzáérek a vízhez és jobban érzem a mozgását. Tapogatózásnak látszik nekem ez az egész, amit csinálok, de nem tudom elképzelni, hogy ezt meg tudnám-e spórolni.

Segítés

Úgy emlékszem a 90-es évek elejétől van a tudatomban a Reiki neve, ahogy elkezdtek szabadabban áramlani a szellemi világról szóló ismeretek. A segítség adásának lehetősége miatt fogott meg, ez biztos. Az, hogy jót okozhatok másnak, ez ultimate lehetőség és életkép, ennél többre nem vágyhatok. Ezt nem fogalmaztam meg magamban, de ez volt a lényeg a vonzalmamban elsőre.

Ennek ellenére nem tettem semmit azon kívül, hogy néha nekifutottam tanfolyamot vagy iskolát keresni. Maguk a hirdetések és a lehetőségek nem voltak összhangban a lényeggel, leállítottak abban, hogy továbbmenjek.

A másokon segíteni elv számomra egyáltalán nem tiszta pont. Önmagában persze az, de az elv sosem egyedül van jelen az életben vagy két ember között. Kisért az életemben sok kérdés ezzel kapcsolatban, amikre lassan formálódik válasz vagy továbblépés. Mi a segítség másnak, ki dönti ezt el? Mi az egyetemes értékrend, ami mentén a segítség megnyilvánulhat?

A személyes életem (karmám) is "blokkolja", hogy komolyabbat lépjek, a gyermekkori érzelmi távolságtartás, aztán a megfelelni akarás, a sok hazugság emiatt, az önállóság, az önérvényesítés hiánya. Tavaly sokminden változott az életemben, sok határt átléptem és biztos nem véletlen, hogy év vége felé rátaláltam arra az iskolára, amelyiknek a leiraton, emaileken és kezeléseken keresztül való megismerése végre úgy vonzott, ahogy a segíteni vágyás él bennem.