Semmi

Múlt héten egyik meditálás előtt visszaköszönt, amit Ági mondott, amikor a meditálás céljáról kérdeztem, hogy nincs külön célja, mint Usui mesternek volt, hogy segítséggé váljon más emberek számára, hanem maga a meditálás az eszköz erre. Teljesen megnyugtató volt nekem az, hogy ez a gondolat összekapcsolódott azzal, hogy közelebb szeretnék kerülni a Reikihez, tök egyszerű öröm töltött el, hogy akkor oké, nincs kérdésem, ennyi elég nekem most.

Ma pedig rájöttem, hogy erősen bennem van, hogy annak ellenére, hogy (részben) tudom, hogy mennyi feladás, nehézségvállalás, félelem-átlépés tartozik ehhez az úthoz, nem is hagyom, hogy megérintsen a fuvallata annak, hogy ezeket húsba vágóan megtegyem, ne csak jövő időben gondolkozzak róluk, hanem a mostban. Rájöttem arra is, hogy nem merem az egész életemet megkérdőjelezni, megkapargatni és válaszokat keresni, akkor sem, ha néha erősen kiütközik a válaszok hiánya. És arra is rájöttem, ez a legsúlyosabb, hogy az egészet a legtöbbször azért csinálom, hogy szeressenek. Nem pedig úgy, hogy eszemben sincs az, hogy milyen jót csinálok.

Ezek azért voltak jók, mert teljesen el tudtam engedni egy fél napra ezeket a görcseimet és félelem nélkül tudtam belenézni abba, amiben vagyok a Reikivel kapcsolatban. Nem ítéltem el magam és nem is szenvedtem attól, hogy innen ki akarok szakadni. Tök szabad voltam pár óráig, mert tudtam ezeket és nem zavart, hogy ott tartok, ahol tartok.

Az meg egyenesen muris volt, hogy Vera pont ma küldte Gyuri levelét a szintek pontosításáról. :)

Tágulás

Az egyik gyakorláson (most csütörtökön) hirtelen megéreztem, hogy milyen sokszorosan nyitottabb is tudnék lenni, mint amilyen eddig voltam. A nyitottságot a "csatorna"-mivoltomra is értem, sőt elsősorban arra. Úgy érzem, hogy sokkal nagyobb mértékben tud jelen lenni bennem, hogy "félreállok és csak jelen vagyok, de nem én irányítok, nem én vagyok a forrás" - hogy kinyílok. Mondjuk ez a kinyílás, mintha magamra vonatkozna, tehát mindenre, amivel kapcsolatba kerülök, de a csatorna-nyitottság mellett főleg arra, hogy másokra ki tudok nyílni - és jobban el tudom fogadni őket.

Ha elképzelem a korábbi önmagamat, akkor egy kis nyitott pont van a testem közepe tájékán, ez a nyitottság-változás pedig olyan, mintha ez a pont, már nem is tudna olyan kicsi maradni, hanem kitágul egy majdnem rajtam kívül rajzolt körré. Ami a legjobb volt benne, hogy erős testi érzet volt ebben az élményben, mintha a sejtjeim külön-külön is kinyílnának és átéreznék ennek az örömét. Meglepő volt, de teljesen valóságos, hogy a nyitottság növekedése nagyon nagy - mintha valóban felismertem volna, hogy a lehetőségeim határa sokkal-sokkal kijjebb van, mint ahogy gondoltam. Ez olyan is volt, mintha valami görcs feloldódott volna, mintha elhagytam volna egy határt, és nem is értem, miért korlátoztam le magamban ennyire. :)

Ennek azért örülök és azért vagyok hálás, mert egy csomószor volt már, hogy valamit az agyammal felfogtam, vágytam is rá, de mégsem volt jelen az életemben, amíg egyszer csak valami nem követhető vagy tudatos ok miatt sikerült átélni, valóban "felismerni" és igaznak tudni. Nem gondolattal, hanem inkább érzéssel, teljesen. Olyan, mintha kegyelmi adomány lenne. :)

A másik jó élmény a héten, hogy időről-időre picit valóságosabb bennem a Reiki léte, (vagyis talán jobban tudok hozzá igazodni?) és ez a szavaimon is érződik. Ezt persze csak visszatekintve, kívülről magamra nézve látom néha meg. Most ezt onnan láttam, hogy hétvégén arról beszéltem Ildinek (feleségem), hogy miért fontos időt rászánni a kezelésre és ha lehet, akkor a kezelőágyon csinálni, hogy mondjuk részemről is hatékonyabb legyen és ő is komolyan vegye, mert a hatás azon is múlik. Eztán pár óra múlva belement abba, hogy végre egy rendes kezelést kérjen tőlem (tényleg ő kért, nem én tukmáltam).

Nagyon jó érzés volt végre önállóan, egyedül kezelést adni valakinek. Mondjuk éjjel 11 és éjfél között volt, egy óra után már nem bírtam, mert teljesen leragadt a szemem, de jó volt így is. Jó volt, hogy tudtam dönteni, hogy hol kezeljem, hogy volt idő, ami teljesen kiesett és az is, hogy "uralni" tudtam a helyzetet olyan szempontból, hogy beszélgetni is akart közben, meg az oldalára fordulni, de megmaradtunk a csendnél és a hanyatt- meg a hason fekvésnél. Az meg pláne jó volt, hogy reggel, amikor bementem valamiért abba a szobába, ahol kezeltem, éreztem, hogy mintha más lenne a szoba energetikailag, mint a többi helyiség. :)

Két hét

Két hete nem írtam már ide, talán az ünnepek miatt lazítottam. Lehet, hogy az eredeti szerepe is csökkent már ennek a blognak: hogy a "napi szintű gyakorlásról" számoljak be és talán az is, hogy közelebb kerüljek a közösséghez. Mindegy, egyelőre folytatom, mert ez végülis olyan, mintha levélben összefoglalnám Nektek hetente az élményeimet, vagy kérdéseimet...

Az utóbbi két hétben amit gyakoroltam, az az ételek kezelése, a meditáció és a Reiki torna volt. Helyiség kezelése csak párszor, a fát egyáltalán nem kezeltem, pedig a lelkiismeret-furdalásom egyre erősebb ezügyben. Esténként úgy alszom el, hogy kezelem magam, ha a Reiki hívása és a kézpozícióval való önátadás/elalvás kezelés. :) Néha volt olyan, hogy kifejezetten a szememet kezeltem, az alapból más érzés volt, hogy tudtam, hogy konkrétan ott biztosan szükségem van a kezelésre a kérésnél is egész biztosa voltam és így a kezelés is valahogy folyékonyabb, vagy belefeledkezőbb volt.

Az ételek kezelésénél érdekes érzésem van majdnem mindig, mintha ellazulnék vagy megnyugodnék, az izmaim is és a tudatom is, mintha elszállna a belső feszültség. Ez olyan, mint amikor avatás után még a kezelőhelyen Nóri mutatta a Reiki hívását és a kézpozíciókat és amikor életemben először hívtam és a homlokomra tettem a kezem, akkor volt ilyen. Mintha messzebbre látnék, megnyugodna és kitisztulna a figyelmem. Ezt nagyon szeretem és mindig nagyon jó az ételek kezelése.

A meditálásban nekem mostanában a nyitottság a célom, próbálom megnyitni magam és fura, hogy ránézésre egy ilyen egyszerű "tett" milyen mély tud lenni. Logikus, de engem meglepett, hogy a mások felé épített falak is kapcsolatban vannak ezzel.

Van egy kérdésem is a meditálással kapcsolatban: sokszor , ha a Reiki-re gondolok, erős vonzalom vagy szeretet-érzés kel bennem és melegség erősödik a kezemben vagy máshol is. Ennek a "gyakorlása" azért kérdés nekem, mert mintha nem lenne teljesen "üres" a meditáció. Mintha valamilyen személyes kapcsolat lenne benne. Teljesen elvont és lebegő, mármint a kapcsolat, de érzés szintjén erős. Előre vihet engem ennek a gyakorlása? Igaziból ez lelkesítő is és nagyon jó és nagyon egyszerű is - talán azért is fura nekem, mert valószínűleg megszoktam, hogy ami nagyon jó nekem, az nem "helyes".

Most ilyen fogadalmi időszak van, az evéssel kapcsolatban nekem most elég rossz volt az ünnepek alatt, mert borzasztó sokat ettem és nem volt jó. Egyre többször csodálkozom rá, hogy milyen kevés is elég lenne fizikailag, úgyhogy ez egy fogadalmam most, a kevesebb evés. :) A másik a kávé és a fekete/zöld teák elhagyása, mert ahogy tavaly az avatás környékén nagyon jó volt, hogy több, mint egy hónapig semmit nem ittam, úgy mostanra visszatornáztam magam egész magas szintre. És a fát is akarom kezelni, talán ez a szünet is segít abban, hogy többet adjak neki, mint korábban.

Megnyugvás

A múlt héten az első Chuden gyakorlás volt, ami kitöltött, illetve a honlap munka, és a meditálás. A Reiki tornát most nem gyakoroltam, utólag jutott eszembe sajnos, helyette kezeltem magam, külön a szememet is, most arra is jött ötlet, hogy hogyan lenne érdemes.

Érdekes, hogy milyen beavatás élmény volt a Chuden gyakorlás. Kicsit, mintha most érkeztem volna meg oda, hogy kezelhetnék bárkit is, pedig "engedve" is volt és kicsikéket kezeltem már, gyakorláson is, sőt a Természetgyógyász fesztiválon is a többiekkel a végén. Mégis most érzem úgy magam, hogy teljesen odaállhatok a kezelőágyhoz. Azt írtam is a gyakorlás után, hogy másképp figyeltem oda a jelekre és ez mintha jött volna magától, nem gondolkodásból született. Mintha belül jött volna össze az, hogy a kezeléssel - amit külsősként láttam a nyílt alkalmakon - most belül "találkoztam" volna és így más, természetesebb, valódibb. Ez kicsit lila, de ez fejezi ki a legjobban, amit most átélek. Kicsit befelé fordulóbbnak vagy visszafogottabbnak is érzem magam.

A videók készítése izzasztó és valahogy kevés időm jut rá, ami azt jelzi, hogy lehet fejleszteni azon, hogy mennyire képviselem az érdekeimet a családi időbeosztásban, mert a "szolgálatkész" Zoli szerepét jó sok éve gyakorlom. Mondjuk lehet, hogy "csak" egy új területet találtam hozzá a közösségben? Hm. Biztos van benne ez is, de egyrészt az öröm érzése a Reiki által nem az egóm terméke, ebben biztos vagyok, másrészt rábízom magam Ágira, meg a többiekre, hogy ha ilyen érzelmkielégülést keresnék, azt azért észreveszik, vagy kezelik.

A fával már régen találkoztam, ezen a héten sem kezeltem, de érdekes volt, hogy most hétvégén, amikor kimentem a kertbe a komposzthoz, ahogy elmentem mellette, mintha régi, kedves barátom lenne, olyan érzés lepett meg. Megint eszembe jutott, hogy ezt a tudatom csinálja-e vagy sem, de olyan természetes és élő érzés volt, nem volt benne rossz árnyék, hogy elvetettem azt, hogy ilyen alapján mérlegeljem, amit érzek. Mintha a fához, amit kezeltem, már más kapcsolat fűzne, mintha tudná, hogy milyen ez és amikor megláttam, mintha utánam nyúlt volna és én is szívesen kapcsolódtam volna hozzá. Úgyhogy a téli szünet alatt szerintem biztosan fogom kezelni, meg jó lenne hétköznap is nem elfelejtenem.

Ja, meg ez az egyszázalék mizéria is betett, lelki szemeim előtt már Ági is külföldre költözött és magunkra hagyottan szervezzük a helyi közösségeket - már azt is elképzeltem, hogy Vera jövő őszre gyógyító lesz és hozzá járunk gyakorolni. Kicsit fájdalmas volt - nem Vera miatt - de majd meglátjuk úgyis, nem képzelődtem tovább. Akár így, akár úgy, de valami jó és fejlesztő biztosan elérhető lesz nekem az eljövendő helyzetben, ha úgy, hogy többet járok más városba vagy külföldre, akkor úgy, vagy egy újraszerveződő közösségben.

Hegyek, meg völgyek

Ezzel a heti jelentéssel elcsúsztam, mert szombaton kirándultunk, vasárnap meg behoztam az itthoni lemaradást, hétköznap meg fáradtság van.

A múlt héten változás volt az ételek-italok kezelésében, szinte mindig eszembe jut már! Fura, hogy ez milyen örömmel tölt el, talán azért, mert előtte nem hittem volna, hogy így hozzászokom. De tényleg jó érzés. Sokszor az is megnyugtató, amikor elkezdem kezelni. Ez az öröm, ami ehhez kapcsolódik az előtte heti megbocsátás-gyakorlatból jött, ahhoz kötöm az ételkezeléshez való közeledést. Otthon érdekes érzés, hogy másképp kezdem az evést, mint a többiek és kitartom a pár percet, de úgy érzem, hogy így van helyén. A helyiség hangolásához nem közeledtem, az ételek valahogy emberközelibbek. :)

A fa kezelésében tartom az előző heti negatív rekordot, azóta is gyakorlatilag minden másnapra jön ki az átlag. Úgy vettem észre, hogy kevesebbet vesz, a gyökere is, vagy az a része a törzsnek, ami közös az ágakkal. Vasárnap elkapott a gondolat, hogy nézzem meg jobban a fát, végülis a viszonyunk is megváltozott nyár óta és valahogy szükségét éreztem ennek. Azért is akartam így "szemmel" ránézni, hogy ne csak a saját gondolataim vagy vágyaim alkossák a fáról a képet bennem. Alább a fényképek, írok hozzájuk, bár azt hiszem, hogy ez igaziból arra jó, hogy én magamnak megnéztem most a fát, hogy közelebb legyek hozzá.

Három fő ága van a fának, egyesnek nevezem a majdnem teljesen száradtat, kettesnek, amin több egy kicsit az élő rész és hármasnak, ami majdnem teljesen élő. Ez a fenti az egyes ág közepe. A kezelés elején ezek a gyantacseppek kisebbek voltak, közben volt olyan érzésem, hogy nem nőttek, most valamivel nagyobbnak. Amióta elkezdtem a kezelést, azóta puhák, előtte kemények voltak, de nem tudom, hogy ez nem a nyirkos idő miatt van-e.

Ez az első ág, szegény, mintha dobná le magáról a kérgét.

Ez a három ág töve, lent az egyes, jobbra a kettes, balra a hármas. Az egyesnek nagyon más a kérge.

Ezek kis ágak az egyesről. A rügyek a tavaszi formájukban vannak, de teljesen szárazak. Az ágak merevek, törékenyek. A színük szürke, a kis ágak kérge is mintha felrepedt volna sok helyen.

Ez egy kis ág a kettes ágról. Kicsit barnább, de ugyan olyan szárazak a rügyek, mint az egyesen. Az ágak hajlékonyabbak.

Ezek kis ágak a hármas ágról, már látszanak a levelek helyén a jövő évi rügyek, amiből jövőre lesz virág és/vagy levél. Egész más, mint a száradt ágakon.

Ez az egyes ágról van, itt is vannak fokozatok, ez például egy barnább, rugalmasabb ág, a rügyek sem olyan "teljesen" szárazak, de mégsem mozdultak meg tavasz óta.

Így a napon olyanok a vékony barna ágak, mintha látható lenne bennük az élet.

Ilyen közelről az egyes ág kéregledobása.

Ez pedig a hármas főág kérge. Kicsit látszik a képen, hogy vékonyabb felpöndörödések vannak, mintha a kéreg folyamatosan cserélné magát és a felső vékony rétege leválik, ez így megszokott nekem is, de egészen más, mint az egyes nagy kéregsebe az előbbi képen.

Szóval ez van szegény fával. Jó volt így megvizsgálni őt, amikor kezelem, valahogy kiegyensúlyozottabbnak érzem így a gondolataimat, hogy látom kívülről milyen, ez is hozzá tartozik, meg eddig szinte csak sötétben kezeltem, ezért is hiányzott már ez.

A kirándulás nagyon jó volt, bár nagyon feszélyezettnek éreztem magam, de nagyon hálás vagyok, hogy elfogadtak. Néha érzelmileg egy éretlen gyereknek érzem magam. :) Ennél csodásabb időt és őszi színeket nem nagyon lehetett volna kifogni, és jó volt együtt. A Ferenczi sziklánál a szélfeltámadás és a gyomromban kavargó érzés nagyon érdekes volt. Ezen kívül viszont bizonytalan voltam, mert ha figyeltem, elég sok helyen volt olyan, mintha éreztem volna de bizonytalan voltam, talán a nyugtalanságom miatt, és amikor a többiek figyeltek a Reikire, beszéltek arról, hogy itt vagy ott milyen erős, akkor én legtöbbször csak néztem rájuk, sokszor úgy éreztem, hogy ez most más világ, amiben ők vannak, mint az enyém.

A legjobb a héten az volt, hogy vasárnapra mintha beérett volna a kirándulás élménye, mert kézzel foghatóan olyan életteli érzésem volt, mintha fiatal lennék, mintha lenne bennem elhatározás és tetterő. Ilyet jó régen éreztem és persze nem volt olyan "fékezhetetlen", mint huszonéves koromban, de az volt, ami már régen elszakadt. Ez azért volt jó, mert egy kis hitet adott, hogy még élek, hogy még van kapcsolatom az élettel. :)

A babozásban is volt nagyon jó élményem. :) Az egésszel az a helyzet, hogy klasszul kitaláltam, hogy milyen tudományos leszek és négy babot kezdek csíráztatni, kettőt közülük kezelni és fotózom, csinálok belőle animációt, meg minden. Ebből az lett, hogy sem a kezelés, sem a (mobilos) fotó nem sikerült minden nap. Most végül csináltam a fényképekből összefűzött videót, ez van alább, de nem nagy királyság, leginkább csak magamnak jó, emlékeztetőnek. Mindegy, ehhez a történet a következő.

A zöld és a sárga tányért kezdtem kezelni, ezt "illusztrálja" a két zöld nyilacska az első képen. A piros erősen indult (8. nap), a sárgánál jobban, de a sárga hamar lehagyta, a zöld és a sárga lett hamar a legnagyobb (11. nap), tisztára mint egy versenyen. :) A 17. napon elhagytam a zöldet, a sárgát és a pirosat kezdtem kezelni. A piros nem mozdult egy ideig és olyan puhányka, lehajló volt, több napon keresztül, hogy kicsit megijedtem (bizalom), de amikor a múlt szombati kirándulásról hazaértem, akkor nagyon megörültem és valahogy visszatért a hitem egy picit, mert tényleg a pár napnyi kezelés után változott meg egy majdnem teljesen mozdulatlan állapotból egy felfelé törekvő, megerősödött kis növénnyé. És ezt nagyon jó volt fizikailag látni. :) Visszanézve már a 11. napon olyan volt, mint a 17.-en és a 19.-re éledt fel, két nap kezelés után, amikor nem készítettem képet, de az volt a kirándulás estéje - azóta meg azt hiszem már ő, a piros a legnagyobb. Ezután ráálltam a fehérre, ami már több, mint három hete semmit nem fejlődött, sőt tegnap megnéztem milyen állapotban van a vattában, de a bab nem pattant szét, egyben van, csak a külső héja maszatolódott le. Szóval nagyon esélyes, hogy nem kel ki, ez így marad, de kezelem, mert nem zárom ki, hogy mégis történik valami. Na, ezt jól kiveséztem. :D

Szerdán, a gyakorláson megint meglepett olyan húsbavágó kérdés, hogy vajon mikor leszek valódi közösségi tag, aki hiteles, komolyan veszi, amit csinál és meg is teszi, amit fontosnak gondol. Elszomorító volt a helyzetem, amit láttam, mert ez messzinek tűnt. Persze, mindig van, ahol éppen tart az ember az úton, nyáron is ez oldotta fel ezt a kérdést, hogy mindig van előttem, most nekem való tennivaló. Az érdekes, hogy tegnap Ágiék is erősnek mondták a Reiki jelenlétét, lehet, hogy ez segített ahhoz, hogy szembesülök ilyen kérdésekkel, vagy kapok ilyen tükröt?

Meditálásból kevés volt, de szerencsére hosszabbak, nem 15 percesek. Ez hiányzik, bár nehéz, de gyanítom azért is, mert nem mindennnapos. Egyik alkalommal érdekes testen kívüli képzetem volt :) mintha valami szappantömb(!) :D lettem volna én, aki meditál és őt hátulról láttam, és néztem, hogyan igyekszik meditálni a korlátozott kis gondolataival. Ez nagyon érdekes volt. Annyira, hogy egy duplafenekű gondolat is megfogalmazódott bennem, miszerint ha változtatni akarok, akkor változtassak azon, amin változtatni szeretnék. Ami ha racionálisan gondolkodom, akkor tűnik értelmesnek, hogy ha akarok változtatni, de nem sikerül és akkor érdemes máshol megfogni a dolgot. Elmondtam ezt a "bölcsességet" a többieknek is, amire a "baromság" válasz jött, egyedül Nóri lányom kérdezett vissza és adott is klassz választ, hogy: - Szóval ha változtatni akarok azon, hogy nem ágyazok be, akkor ne azon akarjak változtatni, hogy nem ágyazok be? - Mondom igen. - Ja, persze, magamon kell változtatni. - mondja ő, szóval ilyen szinten nagyon bölcsek tudunk lenni. :D

Barátság

Megváltozott a meditálásom. Eddig úgy álltam hozzá, hogy a vers pörög a fejemben, nem direkt gondolatokkal, hanem hogy mit hoz fel belőlem. A gyakorláson hangzott el, hogy nem kell az idézeten gondolkodni, az anélkül fog hatni. Próbálom ebben is a Reikire bízni magam. És azt hiszem variálni fogom az idézeteket, mert frissebb és gazdagabb lenne, bár azt tényleg sokszor tapasztaltam, hogy egy sorban is rengeteg tartalom van, ami meg tud mozgatni valamit.

A megbocsátás nagyon ütős volt a gyakorláson. Nem tudom miért, de változtatott egy határozottat a Reikihez való viszonyomban. Ahogy azóta ülepedik, olyan, mintha közelebb kerültem volna Hozzá. Mintha barátok lennénk. Nagyon érdekes élmény volt "magam mellé engedni" a megbocsátás aktusában. Nagyon érdekes. A gondolati oldalát mintha egy külső, de hozzám kapcsolódó erővel egészítette volna ki és így az egész sokkal örömtelibb, nyitottabb, mélyebb volt - és nem egy "tett" volt, hanem egy áttérés a konkrét kapcsolatra vonatkozóan a megkönnyebbülés, öröm és hála keverékébe. Nagyon bensőséges volt.

A csírázó babokat nem kezeltem minden nap, csak miután csináltam ehhez telefonos riasztást, mert kiesnek a figyelemből a függöny mögött, az ablakpárkányon. Érdekes, hogy amikor nem kapnak kezelést, mintha megállnának a növésben. Vagy csak éppen ilyen ritmusban húzzák felfelé magukat?

Negatív rekordom volt a fával, csak háromszor kezeltem. Egyre jobban be kell öltöznöm, de nem gond, a kezem nem fázik egyelőre. Becsukott szemmel még érdekesebb.

Az ételek kezelésében nyitottabb lettem és sokkal többször sikerült, mintha természetesség érzése kapcsolódna hozzá. Otthon is, amikor végigcsinálom, akkor is, ha a többiek már esznek. A helyiség hangolása kétszer-háromszor volt csak, de egyre többször jut az eszembe, hogy én magam szorítom keretek közé magamat, azzal, hogy előre megmondom, hogy mikor mit akarok csinálni, vagy minősítem a helyzetet, hogy erre vagy arra már nincs időm. Nem hittem volna, hogy ennyire merev vagyok.

Esti élmény

Mióta esténként elkezdtem a gyomromat kezelni (másfél hete?), többször volt fura élményem. Ekkor már ágyban fekszem és eddig mindig belealudtam, de elalvás előtt olyan élményem van, amit még soha nem éltem át.

Ahogy átadom magam a Reiki áramlásának és közben egyre közelebb kerülök az alváshoz, hirtelen mintha nagyon erős érzéki élmény érne. Nem érzékszervi, hanem belső érzeti. Általában nagyon hamar elmúlik, mert megdöbbentően erős és szerintem visszaszabályoz az elmém, magához tér tőle az elalvásból. Mintha kinyílnék és mintha mindent intenzíven élnék át. Nem érzékelek többet vagy mást a környezetemből, hanem a belső átélésem valami nagyon felfokozottá válik. A szelíd Reiki élmény mondjuk 100-szoros lesz hirtelen.

Azóta majdnem mindennap álmodom is. Én eddig nagyon ritkán álmodtam, legalábbis általában nem emlékszem rá, mégha álmodok is. Most viszont emlékszem. Rémálmok, legalábbis kellemetlen, szorító helyzetek, hasonlóan erős érzéki élménnyel, mint ez az elalvás előtti, de nagyon negatívak. Nincs benne halál vagy végzet, sőt, ha végiggondolom, mindegyik olyan, mintha játszana velem az álmom, hogy rossz érzést kelt, de nem akar kivégezni.

Furaság.