Tegnap gyakorláson volt számomra egy érdekes helyzet. Kicsit kiélezett is volt, ahogy láttam. Már sajnos elfelejtettem a nevét a férfinak, aki érdeklődőként ott volt és azt feszegette a meditálás előtt, hogy miért kell megbocsátani. Mert - ahogy mondta - mindennek meg van az oka, szerepe, miért kellene azt megbocsátani?
Ami érdekes volt nekem, hogy ütköztette a saját véleményét azzal, ami elhangzott és hogy reakciót vár a szembenállásra. Engem az fogott meg, ahogy Nóri fel tudta oldani ezt az ütközést, amit a férfi behozott. Gyanítom úgy, hogy Nóriban nem keletkezett ütközés, sem az elhangzottak között, sem a közösség és a férfi viszonyát tekintve sem.
Ahogy ezen gondolkodtam, az a felismerés jött, hogy ha gondolatban eljutottam valahova, akkor nagyon nagy felelősségem van abban, hogy azt az életemben valóra váltsam. Ha meg kell nyilvánulnom és élem, amit gondolok, akkor az a másiknak is valóság lesz.
Újra hálát adok, hogy velük lehettem tegnap este. Eleve, hogy megismerhettem őket. :)
Belegondolva ez így leírva nagyon keveset jelenthet másnak. Nekem azt jelenti, hogy olyan emberi életet látok magam előtt, ami azon az úton halad, amit eddig a legmélyebben a magaménak tudok érezni. És ez nekem rendkívüli érzés. Ahogy Gyuri írta valahol, hasonlít a szerelemhez, a testi vonatkozások nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése