Lassan átalakul a Reikihez való kapcsolatom. Izgalmas, mert egyre jobban a saját belügyemnek érzem azt, hogy milyen a kapcsolatom vele, nem pedig azon alapulónak, hogy mas mit lát vagy tud vagy érzékel ebből. Az mondjuk vicces, hogy ezt éppen egy blogbejegyzésben írom le, de ez csak "kísérő jelensége" az egésznek. :)
Tavaly, még év végén is, a Közösséggel való kapcsolatomban éltem meg a Reiki-kapcsolatot, sokkal jobban, mint a szakrális gyakorlatokban vagy a meditációban. Tudom, hogy ez is segít, de más most meditálnom is, mert sokkal inkább a saját életem lényege van a középpontban, mint a kint forgó gondolatok.
Most, amikor a gyerekek zsonganak körülöttem, nem zavar és nekik is természetes a szobák hangolása, egész más módon tudom átadni magam a Reikinek a hangolás közben, mint fél éve, amikor nem ennyire belül volt ennek a központja.
Eddig a legerősebb akarat bennem az volt, hogy Nóri közelébe kerülhessek és tanulhassak Tőle és tudtam, hogy bármi történik, semmi nem lehet akadály ebben nekem, már abban ami rajtam múlik, az idő vagy a távolság, vagy a lemondás, semmi. Ez a vágy megmaradt, de megelőzte egy kérdés, hogy magával a Reikivel milyen az életem lényegének a kapcsolata. Mennyire akarok igaziból összefonódni vele, mennyire akarom mindenembe beépíteni, a munkámba, kapcsolataimba, önmagammal való munkámba.
Tök érdekes ez a kérdés, ha öszinte vagyok magamhoz, mert olyan, mintha legalább két szintje lenne. Az egyik az öröm abban, hogy rátaláltam és az a bizonyosság, hogy ez az a kincs, ami betölti a régóta keresett értéket bennem, sokmindent felszabadít és pár dolgot megváltoztat az életemben. És van egy olyan szintje is a kérdésnek, hogy teljesen odaengedem magam mellé, a szívembe a Reikit és az, hogy Vele vagyok, maghatározza azt, hogy minden mással hogyan vagyok.
És ebben a második kérdésben fura magamnak is, hogy a saját ellenállásommal találkozom, gondolom a biztonságérzet, a minták, a jövőhöz való viszony ezt faszán megfogják.
Annak örülök, hogy ezt el tudom fogadni magamban és hogy magam előtt őszintén tudom odaadni az időmet arra, hogy ezt a kérdést vagy döntést valóban meghozzam magamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése