Változások

Ezek a bejegyzés címek mókásak, hogy ilyen általánosak, ennek pl. lehetne az a címe, ha költői akarnék lenni, hogy "tavaszi virágok", vagy ha Ágira gondolok, akkor "melegség önti el szívemet", ha pedig a kezelésekre, akkor "alázat és öröm, kéz a kézben". Hú, ezek azért elég sziruposan hangzanak. :)

Másfél hónapja írtam utoljára, azóta majdnem minden héten tudtam menni kezelni gyakorolni. Azokon a heteken, amikor nem sikerült, kifejezetten hiányzott, hogy ott legyek és azt csináljam. Arra régebben is rájöttem már, hogy nagyon nagy vágy van bennem olyanná VÁLNI, amilyen minőséget megláttam a Tanítókban és azóta is majdnem minden gyakorláson rájövök, hogy arról is szól ez az egész számomra, hogy dolgozzak magamon (és minél jobban belemegyek, annál többet). A kezelések is egyre inkább szólnak erről is, hogy magamat képessé tenni a gyógyításra, ami egy csomó gyógyítani való felfedezését is jelenti magamon.

Ja, megvolt ugye a Chuden vizsga is, nem hittem volna, hogy ilyen "jól" sikerül, bár tényleg nem tudom elképzelni, hogy valakinek ne sikerüljön... Nagyon köszönöm Nóri és Ági a segítséget! :) Szerintem van ezeknek a vizsgáknak általában is egy olyan hatása, hogy én magam másképp nézek arra, amiről a vizsga szól és ez hat arra, ahogy a következő feladatokhoz vagy munkához viszonyulok - és ez a hatás pozitív.

Volt egyszer olyan is, hogy négy kezelésen voltam ott egy nap, este meg még tudattisztító gyakorláson is. Ez a nap nagyon jó volt. :) Asszem fontos volt, amikor a harmadik kezelés alatt (ebéd után) egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy feladjam a kitartásom a figyelemben, vagy az odaadásban, vagy esetleg a fizikai kitartásban, de szerencsére ebben a pár alkalomban, amikor közel kerültem ehhez, végül tudtam dönteni amellett, hogy továbbra is kitartok abban, amiről el akar szállni az erőm. És mindig az volt a folytatás, hogy megvan bennem az akarat, önuralom, vagy a képesség, hogy odaadjam magam (amennyire tudom), tehát valahogy mégsem fogyott el az, amiről azt hittem, hogy elfogyott. El tudom képzelni, hogy a Reiki segített, de csak akkor, vagy azután, hogy döntöttem.

Ezen a napon néhány praktikus dolog is fontossá vált, pl. délelőtt keveset ittam, aztán meg hirtelen többet, de arra nem figyeltem, hogy pisilni menjek, amikor lehet, ezért a negyedik kezelésnél már eléggé szorítottam magam és amikor Kriszta hasra fordult, akkor mentem gyorsan ki... :) Emlékszem, hogy csodálkoztam, amikor még a Szondi utcában azon a kevés időben is feltűnt, hogy Nóri többször iszik és többször megy mosdóba. De mostmár teljesen megértem.

Azzal kapcsolatban, hogy Ágival összeestünk a szerelembe, csak annyit írnék ide, hogy az nekem nagyon érdekes élmény, hogy mennyire megváltozott az, ahogy együtt vagyunk. Persze, ez érthető, ahogy a hónapokig visszatartott vonzalom most szabad utat kap, de valahogy hiányzik a korábbi idő nyugodt, tisztelettudó, közel lévő, figyelmes, de össze nem érintkező, meleg hangulata. Nyilván, nem léphetünk kétszer ugyan abba a folyóba, de ez a közeli visszafogottság azért tényleg hiányzik valahogy. De majd kialakul.

Amikor meglettem az 1% videókkal és kb. azzal egyidőben Schlosszer Tamás munkái is befagytak, többször úgy döntöttem, hogy nem akarok éjszakázni, mert megsínylették az edzések is, hogy egy vagy kettő után fekszem le, meg amúgy sem volt egészséges, néha egész sok kávét öntöttem magamba. Szóval kevesebbet dolgozom az infós feladatokon, jóval, mint február közepe előtt, sőt, az 1% gyűjtés sem megy, vagyis halogatom, pedig egész másképp gondoltam rá. Ezen most változtatok, meg változások jönnek amiatt is, hogy elköltözöm otthonról a jövő héten. Ez (ha éppen nem megyek ki Dunakeszire a gyerekek miatt), plusz másfél óra felszabaduló idő csak az utazás miatt és mellette még az egész estém is szabad lesz. A házimunka meg szerintem még kevesebb is lesz, mintha Dunakeszin lennék. A magányt amúgy is várom a meditálások miatt is, nagyon kiváncsi vagyok milyen változások jönnek!

Tágulás

Az egyik gyakorláson (most csütörtökön) hirtelen megéreztem, hogy milyen sokszorosan nyitottabb is tudnék lenni, mint amilyen eddig voltam. A nyitottságot a "csatorna"-mivoltomra is értem, sőt elsősorban arra. Úgy érzem, hogy sokkal nagyobb mértékben tud jelen lenni bennem, hogy "félreállok és csak jelen vagyok, de nem én irányítok, nem én vagyok a forrás" - hogy kinyílok. Mondjuk ez a kinyílás, mintha magamra vonatkozna, tehát mindenre, amivel kapcsolatba kerülök, de a csatorna-nyitottság mellett főleg arra, hogy másokra ki tudok nyílni - és jobban el tudom fogadni őket.

Ha elképzelem a korábbi önmagamat, akkor egy kis nyitott pont van a testem közepe tájékán, ez a nyitottság-változás pedig olyan, mintha ez a pont, már nem is tudna olyan kicsi maradni, hanem kitágul egy majdnem rajtam kívül rajzolt körré. Ami a legjobb volt benne, hogy erős testi érzet volt ebben az élményben, mintha a sejtjeim külön-külön is kinyílnának és átéreznék ennek az örömét. Meglepő volt, de teljesen valóságos, hogy a nyitottság növekedése nagyon nagy - mintha valóban felismertem volna, hogy a lehetőségeim határa sokkal-sokkal kijjebb van, mint ahogy gondoltam. Ez olyan is volt, mintha valami görcs feloldódott volna, mintha elhagytam volna egy határt, és nem is értem, miért korlátoztam le magamban ennyire. :)

Ennek azért örülök és azért vagyok hálás, mert egy csomószor volt már, hogy valamit az agyammal felfogtam, vágytam is rá, de mégsem volt jelen az életemben, amíg egyszer csak valami nem követhető vagy tudatos ok miatt sikerült átélni, valóban "felismerni" és igaznak tudni. Nem gondolattal, hanem inkább érzéssel, teljesen. Olyan, mintha kegyelmi adomány lenne. :)

A másik jó élmény a héten, hogy időről-időre picit valóságosabb bennem a Reiki léte, (vagyis talán jobban tudok hozzá igazodni?) és ez a szavaimon is érződik. Ezt persze csak visszatekintve, kívülről magamra nézve látom néha meg. Most ezt onnan láttam, hogy hétvégén arról beszéltem Ildinek (feleségem), hogy miért fontos időt rászánni a kezelésre és ha lehet, akkor a kezelőágyon csinálni, hogy mondjuk részemről is hatékonyabb legyen és ő is komolyan vegye, mert a hatás azon is múlik. Eztán pár óra múlva belement abba, hogy végre egy rendes kezelést kérjen tőlem (tényleg ő kért, nem én tukmáltam).

Nagyon jó érzés volt végre önállóan, egyedül kezelést adni valakinek. Mondjuk éjjel 11 és éjfél között volt, egy óra után már nem bírtam, mert teljesen leragadt a szemem, de jó volt így is. Jó volt, hogy tudtam dönteni, hogy hol kezeljem, hogy volt idő, ami teljesen kiesett és az is, hogy "uralni" tudtam a helyzetet olyan szempontból, hogy beszélgetni is akart közben, meg az oldalára fordulni, de megmaradtunk a csendnél és a hanyatt- meg a hason fekvésnél. Az meg pláne jó volt, hogy reggel, amikor bementem valamiért abba a szobába, ahol kezeltem, éreztem, hogy mintha más lenne a szoba energetikailag, mint a többi helyiség. :)

Sok hét

Megváltozott a helyzet a Reikivel az életemben (ahogy meg szoktak változni nem mozdulatlan/halott dolgok), súlypontáthelyeződés történt, ha intelligens szót keresek rá. :)

Egyrészt a fa kezelése mintha a múlt lenne, a betegek kezelésben való segítés viszont új tevékenység. Mellette az informatika és a videó is halad valamennyire. Otthon az ételek kezelés már akkor is, amikor reggel kómás vagyok, csak az idegeneknél/munkahelyen marad el, néha helyiséget is hangolok, és bejöttek a tudattisztító gyakorlatok, ami nagy királyság. :)

A betegek kezelése új szint élményileg, felelősségben, örömben, elmélyülésben. Nagyon nagy öröm, nagyon jó érzés átadni magam ebben, a hely és Ági miatt is, mert zsigerileg jó ott lenni és ezt csinálni. Szerintem tízszer jobban el tudok mélyülni a Reikivel való érintkezésben, a megnyílásban, közben a testemet és a tudatomat is tornáztatom azzal, hogy a "beteg"-re figyelek, hogy megtanulok kezelésen lenni.

Arra emlékszem, hogy még amikor Nórihoz jártam gyakorlásra, néha felrémlett bennem a kérdés, hogy vajon hogyan fogom bírni a másfél vagy több órás kezeléseket és ráadásul többet is egy nap. Nem fogom unni, vagy belefásulni,végig tudom élni egészségesen, őszintén, emelkedetten - ahogy a képzeletemben félórákra vagy fél napokra felbukkan legalábbis ahogy elképzeltem, hogy ezt fogom csinálni? Nem fog értelmetlenné válni amit csinálok?

Hát még nem vált értelmetlenné. :) Amikor kezelés után megyek vissza a munkahelyre vagy haza, akkor én is sokkal örömtelibb és feltöltöttebb vagyok. Néha megérzem, hogy milyen egyre jobban ellazulni, mintha lefelé mennék egy lépcsőn és minden lépés egy még lazább, átadottabb állapotot jelentene. Nekem ez nagyon nagy ajándék és egy csomó mindenben egy csomó fejlődési lehetőséget látok. :) Amit meg nem látok, azt el sem tudom képzelni. sejtem, hogy sok lehetőséget, ami előttem van, még nem is sejtek. :D

Az például konkrét kihívás, hogy a testhelyzetemet hogyan hozzam természetes és kényelmesebb formába. Ma például a guggolás teljesen oké volt, mert a kezem így lazán tudott pihenni Zoli hátán és 10 percig vagy tovább is bírható, közben a hátamat is egyenesen tudom tartani, nem kell hajolnom.

Aztán ahogy nézem Ágit, számomra külön művészet, hogy hogyan beszél a betegekkel, azon iszonyat sok tanulnivalóm van, de szerencsére időm is van hozzá. :)

AZ egyébként új az életemben, ezt nem tudom, hogy mondtam-e, hogy az az öröm, amit megélek a kezelő helyen vagy Nórival vagy Ágival, az nem csak hogy zsigeri, hanem olyan, ami egyszerre kitölti a lényeges önmagamat és mellette, a fokozhatatlanul legközepemben lévő dologgal is egyezik, egybeesik vele egyszerre ad értelmet sok hétköznapi dolognak és egyszerre jelenti azt vonz, mint valami nagyon-nagyon lényeges pont. Olyan, ami pontosan az, amit kerestem, de amikor kerestem, akkor még nem tudtam mi az. Fura, hogy ez nekem az embereken keresztül jön még, gondolom ez ilyen folyamat, hogy kellenek hozzá mások, amin akiken keresztül meg tudom látni és akik valósággá teszik példaként, hogy ez lehetséges, elérhető. :)

A másik új szereplő a hétköznapokban a tudattisztító gyakorlatok, aminek a legutóbbi gyakorlata erősen hatott rám. Önmagában nagyon erős tapasztalás volt visszamenni nehezebb kulcspillanatokra és ott úgy beleállni, hogy nem egyedül vagyok és egyszerre adhatom át magam a fájdalomnak és bízhatom az egész szituációt, magamat és az emlékeimet is a Reikire, az nagyon erős tapasztalás volt eddig. Érdekes, hogy volt egy erős átalakító jellege eddig, gyanítom, hogy ezt lehet fokozni, de meglepő átalakulások voltak. Általában a szituáció, amibe visszalátogattam alakult át külsőleg, a hely, a színek, a hangulat. Nekem az kérdés (és izgalmas), hogy az elraktározott emlék felnagyított negatívuma tud így megváltozni, tehát az én eddigi munkám eredménye-e a fájdalom életben tartása, vagy a Reiki alakítja-e át bennem az élményt és fizikailag a múltat... ez végüls nem kérdés, hogy bennem bont le valamit a Reiki (vagy forraszt össze)? Akárhogy is, a Reiki kísérete, hogy ott van velem, az nagyon felemelő, egész bizsergető transzformáció ezekben a gyakorlatokban.

Volt olyan élmény is, amikor egy Reikivel átitatott régi helyzet képe arra az új felismerésre mutatott, ami életem szinte teljes idejéből hiányzik, talán nagyon kevés alkalmat kivéve és amire viszont mindig is vágytam, amikor más emberben megtaláltam. És ez a Reiki segítségével valósággá tudott lenni, úgy, hogy bennem lehet ez valóság másképp, mint egy fájdalmas szükséglet vagy mint egy magamon kívül látható jelenség.

Persze van amikor nehéz hozzákezdeni meditáláshoz is, általában akkor, amikor nagyon akarom, eltervezem, de közben tele vagyok ezerféle erősen kifelé kapcsolódó gondolatokkal, amik foglalkoztatnak érzelmileg.

De a meditálásnál is volt nagyon jó élményem. Egyrészt egyre hosszabbra csúszik az idő, másrészt az állandó verssorom egész bizarr módon kitágult. Úgy hangzik, hogy "Bármi vesz körül, ha az utadat ismered, nem érhet baj." Vagy valami ilyesmi, mert mintha az elején magyarítottam volna egy kicsit. Na, hónapokon át az a keresőfonál volt előttem, hogy "megtalálni" a saját utamat. Ez hozott pár dolgot az önismeretről, önazonosságról, önérvényesítésről, mondjuk inkább elméleti dolgokat, de legalább valahogy félig meditálva foglalkoztam vele és éreztem, hogy ezen kell még meditálnom, ettől még nem szabadulok. Persze nem csak az ezen való gondolkodásból állt a meditáció, de ez azért ott volt a háttérben a keresgélés, vagy inkább tapogatás.

Aztán bejött a képbe, hogy én vagyok az út, ha magamat ismerem, nem érhet baj. Megkérdeződött az is, hogy mi az, hogy "baj"? Végülis mindegyik szó megkérdőjeleződött, nem is egyféle módon.

Legutóbb meg az bukkant fel és töltött el kaján örömmel, hogy bármi vesz körül, ha az utamat ismerem, nem érhet baj. :D Vagyis mindegy merre járok és mit nevezek utamnak, ha ismerem, akkor már az én utam. Vagyis nem csak az ismereteim alapján kell az utamat megkeresnem, hanem az utamat, akárhol is tartok, jobban megismernem. :)

Van olyan ember, akivel könnyen tudok beszélni a Reikiről, van, akivel meg nem. Ez kihívás nekem most, hogy teljesen vállaljam azt az örömöt, amit megtaláltam, mindenki előtt.

Otthon a többiek kezelése is kihívásos, bár eddig is az időtényező volt a nehéz, illetve hogy rászánják magukat - de ez eddig is nekem volt visszajelzés, hogy milyen nyitottságot vagy magabiztosságot mutatok nekik.

A videóvágásba lassan belejövök, eléggé lassan jött össze, hogy előre jussak, mert a jelek szerint kell neki pár óra és egyben ez nehéz, nem véletlenül szorultam az éjszakába.

Az 1% gyűjtést is kihívásnak érzem, de kicsit vonz is, nem tudom miért, lehet, hogy egyszerűen kapcsolatot teremteni másokkal alapvetően jó a visszahúzódásom ellenére is, ez teljesen kijött egy utcán kéregető gyakorlaton, ahol egészen másképp, sokkal pozitívabban szerepeltem, mint gondoltam volna.

Gyuri megnyilvánulásait, főleg facebook-on nem teljesen "értem", egyre kíváncsibb vagyok, mikor látom meg őt közelebbről, hogy mélyebben megismerjem.

Chudan gyakorlás

Nem vártam, hogy az első Chudan gyakorlásom után is olyan öröm lesz bennem, mint amikor vártam, de az volt. Mondjuk ez az igazi kishitűség, mert teljesen jogos az öröm a Reiki közelségében támogatva lenni ennyi ideig, nem tudom miért nem számítottam rá. :)

Nagyon jó élmény volt tegnap az, hogy egészebbé vált mások kezelésének a menete - befelé is az intuíció kéréssel. Nagyon lekerekítő érzés ez most bennem, mintha körbeért volna egy kör, hogy ezt így átadta Ági.

Az érdekes volt, hogy amikor kerestem a jeleket, önkéntelenül átváltottam olyan figyelemre, ami szerintem még nem nagyon volt bennem. Eddig a helyre, a vonzásokra, az egész testre, a szituációra is figyeltem, legalábbis bennem volt valahogy akkor is, amikor kezeltem valakit. Most pedig többször beleestem abba az állapotba, hogy semmit nem figyelek, csak azt, hogy lassan mozgatom a kezem és az az érzékszervem aktív, csak az, ami érezhet valamit a kezemen keresztül. Ebben a legjobb a lassúság és a kizárólagosság volt. Volt kontraszt az eddigiekhez képest, ez sokkal jobb kapcsolódás volt nekem.

Az érzetek is jobban különváltak, a nyomás és a meleg teljesen határozott volt és a szemeknél a két folt, az nagyon meglepett, mennyire tapintható. Mondjuk gyanítom, hogy eleve más állapotban voltam, mert volt két meditáció, Reiki kör, erősebb kéz keresése, több Reiki hívás, ráadásul a kezelőhelyen, nem egyedül, szóval mintha édes mustban fürödtem volna, úgy ki voltam bélelve jó érzéssel. :)

Még reggel a vonaton és ma napközben is volt utóhatása, mintha körülöttem gomolyogna és jókedvre derítene.

A héten kétszer meglepett egy másféle érzés is, az, hogy nem számít mennyit és mennyi ideig kell mennem a leendő Tanítóm után, de oda akarok érni hozzá. Ez olyan, mint gyermekkoromban, amikor erősen akarok valamit és tudom, hogy teljesülni fog, de szerencsére van egy magával ragadó fílingje is, ami olyan félig-álomszerűen kiszakít mindenhonnan, hogy elérhessem, amire vágyom.

Nem tudom, szerintem ha ezt elolvasná egy ember a közösségen kívülről, azt mondaná, hogy engem rendesen beetettek, elvesztettem a valóságérzékemet, de kezdem megérteni a hippiket, akik olyan sokmindent el tudtak hagyni - bár a Reikihez való közelség sokkal céltudatosabbnak, határozottabbnak, harmonikusabbnak tűnik.

Tök hálás vagyok és tök jókedvű. :)

Hosszú hét

Fizikailag kicsit elcsúsztam szerintem, többször volt bealvás este, és kicsit fáj most a torkom is, fizikailag biztos volt kis megterhelés, de ezt azért jobban szoktam bírni, szóval úgy látszik lelki oldalon most nagyobb a nyomás.

Nem minden nap meditáltam, de volt egyszer, hogy reggel és este is. Kezd néha egész zsigeri öröm-érzést okozni rövid ideig, általában akkor, amikor úgy ülök le, hogy üresebb vagyok, nem pörgök valamin. Újrakezdtem a Reiki tornát is, mert hiányzik, hogy jobban kapcsolódjak az érzéseimhez, vagy hogy elszakadjak az agyamtól, mert nagyon sokszor merevnek és tehetetlennek érzem magam a sok gondolkodás miatt.

A fát megint nem kezeltem, Ildit viszont igen, mert szerintem ez már tüdőgyulladás kategória, amit produkál. Tök érdekes volt, hogy olyan, mintha vaskalapos katolikus létére teljesen elfogadná az energia létezését, mondtam is neki, hogy ebben nem szabad hinnie, tud-e róla? :) Mondjuk szerintem súlyosabb eset ez már annál, hogy én elég lennék hozzá, de volt, hogy egy órát is kezeltem, ekkor tök hamar bealudt napközben és volt, hogy éjszaka álmában is. Kicsit olyan volt most reggel, mintha oldódna a köhögés váladék, de elég csúnya hangja van, gondolom ha múlik is, lassan fog múlni.

Önző módon a kezelőhelyen lenni a videózás miatt megint nagyon jó volt, bár izgultam kissé, de amikor valamelyest megnyugodtam, akkor jó volt újra érezni a helyet. És hálás vagyok Áginak, hogy hagyta, hogy beszélgessünk, tök ritkán jutok ilyen nyugodt személyes pillanatokhoz - és a kezelést is köszönöm. A fájós oldala a fejemnek általában jobban arcüreges is szokott lenni egy megfázásnál és most ezt sem érzem ilyennek, szerintem ezen is segített, mert mostanában egy kis nátha mindig itt lopakodik a fejemben.

Stresszelek kissé a videó vágás miatt, főleg az időhiány zavar már előre, mert az esték csütörtökig betáblázva, éjszaka kéne hozzáfognom, de az edzésekről meg nem akarok lemondani, ami miatt viszont nem akarom most azt, hogy 3-4 órákat aludjak, így is alig jön össze az 5. Szóval lehet, hogy most az edzéseket hanyagolom a héten. Amúgyis eszembe jutott, hogy hogyan rendeződik vajon át az életem, ha a jinjutsu-ra több időt adok és eszembe jutott, hogy vajon mennyire lesz fontos emellett az aikido, de szerintem simán belefér - mondjuk más már nem nagyon, de majd meglátjuk.

Most először lesz chuden gyakorlás nekem is, bár gondolom párat már vettünk Nórival a "régi" rendszerben. De tök gyerekes örömmel várom, hogy velük lehessek. :)

TGY

A héten traumatikus pont volt a TGY, mert a harc a kocsi körül (elvihetem-e vagy sem) nekem elég nehéz kérdés volt. Azért is, mert nem akartam szívességet kérni és azért is, mert meg akartam tartani, amit ígértem. Végül minden a legjobban alakult ebből a szempontból, tanultam belőle, hogy elfogadni és változtatni is lehet. Ez a párkapcsolati keverékével eléggé megterhelt érzelmileg a héten.

Fát ezen a héten sajnos egyáltalán nem kezeltem, helyiség hangolás volt, de kevesebb és meditáció is kevesebb. Infós munka most viszont több, főleg a képekkel és a fordítással és kicsit olyan érzés volt erre szánni az időt, mint ami szintén tölt valahogy, bár ebben nem voltam biztos, de emiatt nem éreztem "lemondásnak" azt, hogy kevesebbet meditáltam. Mondjuk biztos nem pótolta, csak a hozzáállás miatt nem éreztem magam rosszul.

Az érdekes kérdés most, hogy Ildi köhögésére vajon miért nem jutott idő? Beszéltünk róla, hogy jó lenne kezelnem, de a jelek szerint mindkettőnk hozzáállása olyan volt, hogy mégsem került rá sor. Magamra vonatkozóan hiányérzetem van, azt hiszem azzal védekezem magam előtt, hogy nem szabad ráerőltetni a másikra semmit, de egy kérdés még nem jelenti ezt... Szóval ebben passzív voltam azt hiszem.

Az egyik meditálásnál voltak erős felvillanások magamra vonatkozóan, bár negatív irányúak, hogy milyen vagyok, de olyan ízzel, hogy na most valóságot látok, nem csak elhitetem magammal azt, amit akarok. Ez érzelmileg erős volt, még nem tudom mit kezdjek vele.

A Természetgyógyász Fesztivál remek volt. Az alig alvás ellenére semmi fáradtság nem volt, legfeljebb néha egy kicsi a folyamatos állástól, de az sem sok. Nem tudom, de ezzel nem tudok betelni és nem tudom mikor lesz "elég", hogy együtt legyek a többiekkel kezeléseken. Vagyis inkább a Reikivel. :) Hálát érzek, örömöt, hívást, és csak nézem a többieket, hogy az én utam vajon milyen lesz arra, amerre ők mennek.

Intenzív osztály

Pénteken voltam Áginál kezelésen és orvosi hasonlat szempontjából tényleg olyan volt, mintha rákötöttek volna volna valami jó kis feljavító infúzióra. :) Érzésben persze egészen más, most a hagyományos orvosi élmények emlékei egész hidegnek, blokkolónak hatnak a kezeléshez képest. Nagyon intenzív volt, úgy éreztem feloldódom valamiben, és többször volt, mintha zuhantam volna, amit megállítottam, mert talán féltem hagyni végigmenni az érzést. Aztán az is lehet, hogy az alvás felé zuhantam és csak az ébrenlétemet tartottam meg. Hétvégén ettől nyugodtabb és nyitottabb lettem, sőt szerintem jókedvűbb is, legjobban vasárnap éreztem magam feltöltve, mintha késleltetve érezném a hatását.

Volt most munka a honlappal, erős élmény volt a lendülete és az elhivatottsága miatt így bedolgozni Gyuri alá. Abból a szempontból felnézek rá főnökként, hogy erősen a megoldást keresi és nagyobb léptékben is képes gondolkodni.

A héten csak egyszer kezeltem a fát sajnos, legtöbbször elfelejtem, igaziból nem tudom miért. Lehet, hogy az időjárás miatt is, vagy neadjisten azért, mert most nincs rá "szüksége", téli álmot alszik? Bár ezt nem hinném.

A helyiségek hangolása ment majdnem folyamatosan. A kicsik szobájánál azt vettem észre, hogy az egyik fal mintha kevesebbet venne. Az, amelyik a két gyerekszoba között van és érdekes módon annál a falnál van a két emeletes ágy, tehát alvó gyerekekkel van éjszaka körülvéve. Aztán kísérleteztem, hogy nem annál a falnál kezdem a hangolást, mert gyanítottam, hogy talán a hangolás eleje miatt érzem gyengébbnek az érzetet (mert mindig annál a falnál kezdtem), de ha másiknál kezdem, akkor is gyengébb az a fal.

Ildi folyamatosan köhög, de most nem kérte a kezelést én meg nem ajánlkoztam. Ezen gondolkodtam, hogy nem kéne-e nekem lépnem, mert ez már nem szűz terület, de nem is vagyunk annyira jóban, bár ettől függetlenül részemről nem láttam akadályát a kezelésnek, legalábbis tudatos szinten.

Tegnap, hétfőn volt egy jó élményem. Foglalkoztatott az, hogy hogyan lehetnék önazonosabb (ami nem azt jelenti, hogy valamennyire az vagyok, hanem azt, hogy egyáltalán hogyan lehetnék valamennyire az). Erről azt hiszem korábban is írtam, a másik (vélt) véleményétől való függés kapcsán... Na, szóval tegnap, ahogy ezt tapogattam az emberek között, a metrón utazva, rájöttem, hogy folyamatosan színészkedem, figyelek másokat, méricskélem (képzelődöm), milyen hatással vagyok rájuk, stb. És jött az ötlet, hogy miért ne tekinthetnék bárkire (mindenkire) úgy, mintha kezelésre lenne szüksége és ezen, a kezelésen, a Reikin keresztül kerülnénk kapcsolatba? És ez nagyon elvette az idegen emberekkel való kapcsolatomból azt a felhangot bennem, ami a másik véleményének függő képzelgését jelenti. Az, hogy bárkire úgy nézzek, mint akinek valamilyen területen biztosan szüksége lenne valamilyen kezelésre, az sokkal közelebb hozta az embereket hozzám, vagyis az én hozzáállásomon nyitott. Aztán persze jött az a gondolat, hogy nekem is ugyan úgy szükségem van kezelésekre, "jobban levésre", ami elég érdekes, nem hétköznapi tudatállapotot hozott, mert még jobban szétfújta a mások véleményétől való függést. Ennek nagyon örültem. :)

Az 1% gyűjtésekkel kapcsolatban az gáz, hogy alig jut eszembe, amikor meg mondjuk hetente egyszer-kétszer eszembe jut, akkor sem "alkalmas" éppen. Szóval kézbe kéne vennem ezt a könyvelőknek telefonálást.

Távolodás

A hét eleje jó volt, a hét vége pocsék. Reiki szempontjából. De igaziból személyes szempontból teljesen.

A hét elején minden nap tudtam jó érzéssel foglalkozni azzal, hogy közel maradjak a Reikihez. Az ételek kezelésén kívül fél-egy órát sikerült meditálni vagy fát kezelni vagy helyiséget hangolni. Szerdán még Ildi is megkért (ez egyszerre jó és megtisztelő érzés), hogy a köhögését kezeljem, este és másnap reggel is. Ugyanekkor a kutya is nagyon csúnyán köhögött, hozzá is kimentem. Ez nem volt egyszerű, mert nem egy nyugodt eb, állandóan játszana, úgyhogy nem igazán tudtam "lemérni", hogy odajön-e a Reiki-hez, mert mindig odajött hozzám, meg ugrált a felé tartott kezemhez. :)

A kezeléseknek ha volt hatása, akkor olyan volt, hogy kb. egy nap múlva javult a helyzet Ildinél és a kutyánál is, aztán ezt nem folytattam és utána lassan enyhült, még valamennyi most, 5 nappal később is van. Nekem olyan kép áll össze ez alapján, mintha a kezelések (mint a baboknál) egy lendkerekes autó felhúzását jelentenék, vagyis a kezelés után egy idő múlva lendületet kap a "gyógyulás", aztán lelassul - vagyis ha nem folytatom a kezelést, akkor a lendület lecsökken és "csak" a Reiki nélküli folyamat megy tovább.

A szerdai gyakorlás már hiányzott. Az érdekes volt nekem, hogy Ági, mintha többet kérdezett volna, én meg nem igazán tudtam frappánsan elmondani azt, amit éreztem. Önkifejező tréningnek jó, de most még ott tartok, hogy ha sokat beszélhetek róla, akkor sem tudok jó érzéssel pontos lenni...

Aztán csütörtökön jött a verzióváltás, az hiper stresszes volt, pénteken a folytatása, az már szerencsére nem estébe nyúló, utána rögtön az önismereti csoport, a nem túl könnyű anya-kapcsolattal, aztán a hétvége a vendégeskedéssel és az esti diákszínpadi előadással és a vasárnap, az all-day házimunkával. Vasárnap estére olyan erősen stresszes lettem, hogy csodálkoztam magamon. Aztán eszembe jutott, hogy szerda óta nem is meditáltam, úgyhogy este sikerült kissé lecsendesedni. Szerencsére nem ittam alkoholt, pedig volt rá ingerenciám, hogy lazítsak, de a meditálás sokkal melegebb nyugalmat adott most.

Azt hiszem az is stresszelt, hogy Gyurinak való fordítással sem tudtam haladni egy fikarcnyit sem a hétvégén, plusz, munkahelyen kívüli munka is vár rám, szóval a családi viszályok és a telefonom tönkremenése már csak hab volt a gyomorsavamon. Most sem vagyok még nyugodt, Gyuri faszán beállított határidőket nyomott, most szerdára is, úgy, hogy csak félig tudom, hogy miről is van szó. Tudom, persze, ő is hasonló módon vágja a fát, ezért is próbálom csinálni és tekintek rá ebből a szempontból egy nekem nehéz példaképként. A heti szembeötlő "horoszkóp" pont ezt mondta ma délelőtt: "Hétfőn és kedden nagyon le leszel terhelve, sokat kell vállalnod ahhoz, hogy a munka jelentős részének végére érj. Egészen szerdáig feszült leszel, és néha azt fogod érezni, hogy bármihez is nyúlsz, az darabokra hullik a kezedben." Mondjuk mindig is voltak ilyenek, sőt, régebben még gyakrabban. Bár régebben teljesen a feladatokban éltem, mostmár azért inkább amiatt csinálom, ami mögötte van értelem. Legalábbis szeretném azt hinni. :)

Hosszú hétvége

Ez a hét, szeptember utolsó hete különleges volt, mert hétvégén, sőt még péntek és csütörtök este is gó versenyen voltam, segíteni is és játszani is. Későn értem haza, a fa kezelés csütörtökön volt utoljára, hétvégén nem volt energiám rá. Feszített is volt a tempó, éhes is voltam és tele volt az agyam a játszmákkal, meg egy csomó gondolattal, hogy mit jelentenek vagy mire használhatom őket. A versenyen egyébként kezeltem magamat a szünetekben párszor ami biztosan segített, mert a kiégés nem volt jelen a két hosszú nap alatt sem, pedig egy régebbi egynapos végén emlékszem, mindentől elment a kedvem. Most ez egyáltalán nem volt, inkább energikus voltam, mást akartam (enni, meg inni), de az nem volt, hogy semmihez nincs kedvem.

Meditálni tudtam kétszer hosszabbat, az jó volt végre, de továbbra is hiányzik. Az edzések reggel nagyon korán vannak, az estékkel kéne kicsit szorosabban bánnom. Ételt hét elején még többet kezeltem, aztán kicsúszott a kezemből, helyiséget is csak hét elején hangoltam. A babokat csíráztatom, naponta kezelem, már mindegyik kidugta a fejét. Nem az a két legnagyobb, amelyiket kezelem a négyből, de még éppen csak kikeltek. Ezzel kapcsolatban van kétségem, hogy na, most kiderül, hogy ér-e egyáltalán valamit, amit én csinálok, nem csak áltatom magam. :) De ez tényleg félelem bennem, szóval a bizalmam nincs teljesen a helyén - önmagamhoz és a Reikihez sem.

Annyi még, hogy a versenyen a játszmák olyanok is tudnak lenni, mint egy-egy kis élet lefolyása. Van többféle szakasza, a növekedésé, a komolyabb harcoké és a végén a kisebb aktivitású lépéseké, a szép befejezésé is. A meditációim úgy látszik nagy hatással vannak a játékra, mert eddig versenyeken iszonyat hullámzó voltam, az érzelmi állapotom lökdösött ide-oda. Az útról való meditálás viszont most mássá tette a játszmáimat, és ennek örültem ott igaziból, ez volt az értelme, nem a nyerés-vesztés, hanem hogy végig ott voltam a játékban, a legjobban csináltam, ahogy tudtam és végigmentem az én utamon, kreatív voltam, önmagam is megleptem néha, de az is természetesnek tűnt. A hatból négy ilyen játszma volt és ennek nagyon örültem. Ahogy gondolkodtam ezen, rájöttem, hogy ezt a hozzáállást egyre jobban az életem részévé is tehetném, azt pedig, hogy másnak feleljek meg vagy passzív legyek, azt csökkenthetném. Ezt persze eddig is tudtam, de most ez belső tapasztalás volt, belőlem induló felismerés.

Az érdekes helyzet volt, hogy egy kolléganőnek a kezét megcsípte egy méhecske és nagyon bedagadt neki a kalcium ellenére és ott voltam vele, beszélgettünk, meg hülyültünk szokás szerint, és olyan a viszony, hogy viccelődve, mint egy kisgyerek mondta, hogy "gyógyítsál meg!". Akkor erősen gondolkodtam azon, hogy felajánljam-e neki, de nem tudtam vállalni a többiek előtt, meg hogy ha kimegyünk a konyhába jobb hijján, hogy ott is nyugtunk lett volna. Szóval nem tudtam vállalni.

A cicával kapcsolatban is rossz hír, Zsolt nem is írt egész héten megint, mondjuk nem csodálom, mert most azt írta tegnap este, hogy elpusztult még hét elején. Ezek furák nekem most együtt, hogy közel jön hozzám a "baj", én meg csak itt állok és nem mozdulok. Persze nem vagyok depis emiatt, csak ezt is látom a helyzetben és nézem, hogy vajon mi is ez most.

Első hét a fával

Nagyjából bejött a reggeli menetrend a fa kezelésével, ennek örülök. Párszor jobban jött ki úgy, hogy a kezelést estére raktam, ami jobb érzés volt egy kicsit azért is, mert meditációs keretet adott a napnak (mégha a kezelés nem is volt meditáció).

Volt a héten párszor, hogy nem tartottam fontosnak, hogy reggelente konkrét kérést fogalmazzak meg, vagyis megfogalmaztam, de általánosabbat, olyat például, hogy minél nyitottabbá segítsen válni. Ez utólag úgy tűnt, hogy nem jó, mert amikor konkrét, szükséges kéréshez hívtam a Reikit, akkor sokkal hatékonyabbnak éreztem és az általános hangulatom is sokkal jobb volt utána. Mintha mindig újabb feladatokba botlanék bele.

Érdekes volt szélben kezelni, úgy, hogy több lágy fizikai érzet is jelen volt a bőrön, vagy sötétben, este, amikor nem láttam pontosan, hogy mihez ér hozzá a kezem és így figyelni az érzésekre.

A szerdai gyakorlás után elővettem otthon is a helyiségek hangolását. Eddig mindig kevésnek éreztem, amit csináltam otthon, a határon éreztem, hogy elég-e vagy sem és kicsit rossz érzéssel fordultam a következő falhoz. A gyakorláson kicsit megkönnyebbültem, hogy ilyen gyorsan is lehet hangolni, úgyhogy inkább csinálom így, aztán majd kialakul, hogy mi lesz ezzel a félelmemmel. Azóta kiderült, hogy ez is csak gondolati okoskodás, ami segít elkerülni az időrászánást, mert Ági kiigazított, hogy ez tényleg tovább tart egyedül, mint a gyakorláson csináltuk - Nóri mondása alapján is többre emlékszem. Úgyhogy ez kihívás, hogy legalább a három hálószobára rászánjak falanként 2-3 percet.

A fán egyelőre azt vettem észre, hogy a gyanta cseppek megkeményedtek. Ez persze lehet a hidegebb idő miatt is, vagy amúgy is a száradás miatt keményedtek volna, de lehet az is, hogy csökkent vagy elállta a "vérzés", nem tudom. Érdekes, hogy amelyik ágat először elkezdtem kezelni, annál később is úgy éreztem, hogy többet vesz, mint a fa többi része, úgy látszik tényleg adhatok nagyobb szabadságot az ösztönös döntéseimnek, amik nem is döntések, hanem csak úgy történnek. Többet locsolom is, nyáron alig öntöztem, mondván, hogy úgyis kivágjuk már, de most róla is gondoskodom így is, ahogy a többi fáról. A tövénél van pár büdöske, az egyik, amelyik közelebb van a kezeléseknél hozzám, most felvirágzott - mondjuk lehet, hogy csak azért, mert többet locsolom a környéket.

Évi most babot csíráztat az iskolában, kértem tőle négyet, kipróbálom ezt a kísérletet, bár inkább a többiek miatt.

Ez az egó ügy, amiről Ági írt gondolkodóba ejtett. Nem tudom, hogy ez az egész blog nem egónövelő dolog-e? Majd meglátjuk.

Talán két hete volt először, hogy egy önkezelés előtt fogalmazódott meg tudatosan az, hogy "tudom", hogy működik, hat, van a Reiki. Ez fura volt, mert azt jelentette, hogy van különbség a korábbi hozzáállásom és a mostani között. Meg gondolkodóba ejtett, hogy milyen elfedett dolgok tudnak a tudatos felszínre jönni idővel... A múlt hét második felében viszont lehet, hogy ehhez kapcsolódik az, hogy egy fotós ismerősnek kiderült, hogy beteg a macskája. Helyénvalónak éreztem és felajánlottam neki, hogy elmegyek kezelni, kötelezettség nélkül, mondván, hogy nekem lenne megköszönnivaló alkalom ez, mert ebben tartok most gyakorolnivaló szinten. Elfogadta, megköszönte, úgyhogy a héten megyek valamikor.

Esti élmény

Mióta esténként elkezdtem a gyomromat kezelni (másfél hete?), többször volt fura élményem. Ekkor már ágyban fekszem és eddig mindig belealudtam, de elalvás előtt olyan élményem van, amit még soha nem éltem át.

Ahogy átadom magam a Reiki áramlásának és közben egyre közelebb kerülök az alváshoz, hirtelen mintha nagyon erős érzéki élmény érne. Nem érzékszervi, hanem belső érzeti. Általában nagyon hamar elmúlik, mert megdöbbentően erős és szerintem visszaszabályoz az elmém, magához tér tőle az elalvásból. Mintha kinyílnék és mintha mindent intenzíven élnék át. Nem érzékelek többet vagy mást a környezetemből, hanem a belső átélésem valami nagyon felfokozottá válik. A szelíd Reiki élmény mondjuk 100-szoros lesz hirtelen.

Azóta majdnem mindennap álmodom is. Én eddig nagyon ritkán álmodtam, legalábbis általában nem emlékszem rá, mégha álmodok is. Most viszont emlékszem. Rémálmok, legalábbis kellemetlen, szorító helyzetek, hasonlóan erős érzéki élménnyel, mint ez az elalvás előtti, de nagyon negatívak. Nincs benne halál vagy végzet, sőt, ha végiggondolom, mindegyik olyan, mintha játszana velem az álmom, hogy rossz érzést kelt, de nem akar kivégezni.

Furaság.

Reggeli gyökérkezelés

Ez vicces cím, mert kétértelmű, de mégis ez volt. :)

Tegnapelőtt este mentem ki a fához, jellemző, hogy az többször eszembe jutott, hogy mikor jönnek ki utánam az udvarra, hogy hova tűntem, de mégsem jöttek. Lehet az egész időhiányos életem tévképzeteken alapul és nem is vagyok annyire nélkülözhetetlen a családomnak sem, mint ahogy képzelem. :)

Tegnap későn értem haza és fáradt voltam, gondolkodtam azon, hogy mi legyen a fa-kezelések rendszere. Akkor addig jutottam, hogy megpróbálom reggelente. Ma reggel megvolt minden, a meditáció, az önkezelés és a fa is.

Rájöttem, hogy jó új területekre mozogni. Az, hogy reggel kimentem a hűvös, harmatos kertbe, egész más élmény volt, mint pizsiben a meleg szobában ülni. Csendes környék, a szomszédok már kezdtek beindulni, tyúkok kotkodáltak valahol, mint amikor tojást tojtak, a fa pedig néha pattant egyet, ahogy melegedett az idő (gondolom).

A nagyobb ágak találkozásánál mintha jobban vette volna az energiát és általában is, minél vastagabb, úgy éreztem annál inkább. A végén a gyökerére irányítottam, kis kétség volt bennem a távolság miatt, de úgy éreztem van értelme tartani.

Abban maradtam magammal, hogy ha nincs edzés, akkor kelés ötkor, torna, meditálás, önkezelés, fa-kezelés kb 6:15-ig, vagy kicsit tovább, aztán 7 előtt el tudok indulni. Ha edzés van, akkor kelés 4:30-kor, az önkezelés kimarad, így belefér a meditáció és a fa-kezelés. Ekkor próbálok majd este önkezelni. Majd meglátjuk, ez tartható tervnek tűnik.

Az is eszembe jutott, hogy kint meditáljak, mert vonzó, hogy közelebb érzem magam az élő természethez, de a hidegben ez kérdéses. Pl. meditáció alatt nem hátrány, ha vastagabb ruhában tartom a kézpozíciót? Arról is gondoskodnom kell, hogy legyen egy kertbemenős ruha kikészítve, amiben még zuhanyzás előtt ki tudok menni a fához és ne verjem fel a többieket.

Fa

A közösség változásai miatt jutott eszembe a nyaralás alatt az, hogy a kivágásra gondolt barackfát kezeljem. A kitartásom, érzékenységem és a hosszabb idő miatt is jó lehet fejlődésre és beljebb kerülni a hétköznapi Reiki-közelségbe.

Iderakok pár képet, amit tegnap készítettem. Tavasszal még csak az látszott, hogy kb. a fa harmada nem hajtott ki. Még a rügyek is szárazak maradtak, tehát nem a zöldet támadta meg valami, hanem mintha elszáradt volna az ág. Kosdon, anyáméknál is volt ilyen jelenség, ott szilvafánál.

Nyár elején (valószínűleg) megtámadta gomba is, ami az én gondatlanságom miatt eléggé eluralkodott rajta, pedig terveztem permetezni, de nem vásároltam gombaölőt. Mostanra sajnos már van a sárgabarackon is lyukacsos levél, ami persze nem biztos, hogy innen terjedt, de elég valószínű. Illetve szegény őszibarack is nagyon rossz állapotban van, ránézésre olyan, mintha szenvedne: a halottnak látszó ágain cseppekben jön a kérgen át a gyanta - tehát nem sérülés után "vérzik", hanem mintha "vért izzadna". Kicsit félelmetes.

Elkezdem kezelni.

Az első képen a bal oldala egész leveles, a jobb oldali ágaknál látszik a szárazság, de majdnem mindegyik ág olyan, hogy van még rajta valahol a fiatalabb ágak felé még zöld levél.

A következő három képen az elszáradt ágak vannak.

Az ötödiken a zöldebb oldal.

A hatodikon a gyantás ág, és hetediken és a nyolcadikon az elszáradt ágakon a ki nem nyílt rügyek.

Első kezelések

Kétszer voltam az avatás előtt kezelésen.

Az elsőnél volt egy erős élményem. A köldök táján úgy félidőben kb. egyszerre olyan érzésem lett, mintha kinyíltam volna. Pontosabban: úgy éreztem, hogy ott bennem egy nagy lapos tányér van, ami üres és felfelé néz. És ezzel együtt öröm jelent meg bennem. Hirtelen jött és erős volt.

A második kezelésen az volt az érdekes, hogy előtte nap egy nagyon erős összeveszés volt egy közeli ismerőssel, aminek távolabbra helyezkedés lett a vége és Nóri azt mondta, hogy a szívem környékén hideg energiát érzett. Volt előző nap egy fizikai "roppanás" is, a jobb térdemnél, ami akkor nagyon fájt és ezt is érezte Nóri.

Ezek komoly visszajelzések voltak nekem, nagy hatással voltak rám. A különlegességük mellett rögtön behozták azt is, hogy a hétköznapok is ilyenek: ezek nem csodák, vagy ha igen, akkor valójában tele lehet minden nap ilyen csodákkal.