Igen, a héten hiányzott, kevés volt a meditáció. A munkahely felpörgött több fronton is, az meg kibélel eredményesség érzéssel és valahogy más irányba fordítja a figyelmemet. De az egész egy önmaga farkába harapó kígyó, ha az alvás oldaláról közelítem, mert este nehéz lefeküdnöm 11 előtt, így viszont nincs meg az 5-ös kelésnél a szükséges alvás, sokkal fáradtabb leszek és lenyomom az órát, aztán persze nincs időm meditálni. Az egészből megint az a tanulság, hogy tudatosabban kell kihasználnom az időt.
Szóval meditálni talán háromszor tudtam, de egyszer több mint fél órát, az volt a legjobb. Már hiányoznak ezek, átálltam a 15 percesekre, de nagyon jók voltak az avatás után a napi 30 percesek. Azt kéne visszahozni.
A fát megint csak négyszer kezeltem a hét helyett. Már kiviszem a sámlit is, mert zsibbasztó a lábamnak a guggolás. Érdekes lesz nagyobb hidegben, már most is volt, hogy gémberedett a kezem. Volt megint, hogy nem tudtam ráhangolódni a kezelésre, olyan állapotban éreztem magam, hogy nem tudom átadni magam a Reikinek. Hiányzik a gyakorlás is, az olyan, mintha feltöltene. Itthon egyedül meg úgy látszik, hogy keveset foglalkozom vele ahhoz, hogy megtartsa a ráhangolódást.
A babokat végre elkezdtem csiráztatni, négyet, és először kettőt fogok kezelni, aztán majd lehet, hogy váltogatom, hogy teszteljem a hatását. :) Meg majd fotózom is. Tervezni, azt jól tudok. :)
Zsolt megint nem írt a cica miatt, megkeresem majd a héten. A munkahelyen érdekes módon elém került újra az a kolléga az emeletről, akinek régen először ajánlottam a Reikit. Tök jó, hogy Ági is most küldte át a nyílt napos pdf-et, ez a kettő most nagyon összejött, elküldöm majd neki, kevesebb kísérőszöveggel, inkább rábízom, hogy megkérdez-e valamiről.
Helyiséget viszont többször hangoltam, hosszabban is, az jó volt, Andrison lehetett érezni rögtön a hatását. Érdekes, hogy a kirándulás nem jött össze, remélem a 12-e jó lesz, arra minden jel szerint megyek. Várom már. A héten lesz a gó verseny és szerdán más is, érdekesek lesznek az esték. A munkahelyen ezen a héten nem hangoltam, pedig így vettem észre az segít fenntartani a ráhangolódást, remélem ez eszembe fog jutni többet ezen a héten.
2013. szeptember 22.
2013. szeptember 15.
Esti kezelések
Jobban jön ki az esti kezelés, tisztán praktikus okokból. Szellemileg jobban vágyom nyugalmas és hosszabb reggelre, de nem tudok olyan korán lefeküdni, hogy annyi időm legyen reggel. Szóval sötétben megyek ki a fához, ami érdekes érzés, mert alig látok belőle valamit, csak hogy az ágak merre mennek. Biztos ennek is van hozadéka, talán jobban lehet befelé figyelni.
A héten háromszor kimaradt sajnos a kezelés, volt hogy elaludtam, meg olyan is, hogy bekajáltam és sört is ittam és amikor eszembe jutott, hogy nem voltam még kint a fánál, akkor képtelennek éreztem magam, hogy ráhangolódjak a Reikire, nem akartam behúzni a strigulát, az nem lett volna őszinte. Érdekes, hogy milyen kis dolgokon múlik most ez a fa-kezelés. Hogy este a fejemben van-e már az evés előtt, vagy hogy milyen az állapotom Andris altatásánál és mi tart ébren. Ez a három kihagyott alkalom most a kis dolgokra hívta fel a figyelmemet. Nemrég olvastam egy blogon, hogy ha csinálni akarok valamit, azt csináljam minden nap. Ez a gondolat azóta is kerülget, mert ez is az "út"-hoz kötődik szerintem, amihez komoly feladatom van mostanában. Megkerestem a bejegyzést, ez az.
Ami változást éreztem a kezeléseknél az az, hogy mintha erősebb érzés lenne a tenyeremnél. És mintha a tenyerem szélei felé terjedne az érzés. És mintha égető érzés lenne kissé.
Nekem fura fát kezelni, még csak magamat kezeltem, de fát kezelni fura. Nem öreg fa, szerintem max. 20-22 éves, de a törzsénél, az első elágazások alatt (10-15 cm vastag ott), mindig a "tiszteletre méltó" érzés fog el. Olyan, mint ahol mély természeti bölcsesség lenne, amit csak hosszú idő, kiérlelt türelem tudna összegyűjteni - én nem. :)
A babokat még nem kezdtem el csiráztatni. Zsoltnál sem voltam a macska miatt, nem írt, aztán rákérdeztem, akkor elmondta mi a helyzet, és hogy hív a következő héten. Rákos daganat nincs, az a gond, hogy megszúrta valami a száját a cicának és ahogy gyógyul a seb, a nyelve letapad, mert hegesedik és az érzékeny szövetek nem úgy működnek, ahogy kellene. Ennek fényében még kevésbé tudom elképzelni, hogy milyen segítség jöhet erre a fizikainak látszó problémára, mi változhat meg, de bízom a Reikiben, mást nem próbálok okoskodni. Remélem kijutok a héten. Már az is eredmény lenne.
A meditáció is kevesebb volt a héten, még hétvégén is. A helyiségek hangolása itthon talán egy nap volt, a munkahelyen viszont háromszor is. Az ételek kezelése nagyon gáz, szinte mindig evés után jut eszembe. Naponta egyszer általában még evés előtt vagy közben eszembe jut, néha kétszer is egy nap, de ez nagyon nincs még benne a fejemben. Próbálom a sietségre fogni, bár akkor meg ezzel a felszínességgel kéne kezdenem valamit.
Nem volt ez túlságosan "eredményes" hét, de tapasztalat azért volt benne, főleg a hiányosságaimon keresztül.
A héten háromszor kimaradt sajnos a kezelés, volt hogy elaludtam, meg olyan is, hogy bekajáltam és sört is ittam és amikor eszembe jutott, hogy nem voltam még kint a fánál, akkor képtelennek éreztem magam, hogy ráhangolódjak a Reikire, nem akartam behúzni a strigulát, az nem lett volna őszinte. Érdekes, hogy milyen kis dolgokon múlik most ez a fa-kezelés. Hogy este a fejemben van-e már az evés előtt, vagy hogy milyen az állapotom Andris altatásánál és mi tart ébren. Ez a három kihagyott alkalom most a kis dolgokra hívta fel a figyelmemet. Nemrég olvastam egy blogon, hogy ha csinálni akarok valamit, azt csináljam minden nap. Ez a gondolat azóta is kerülget, mert ez is az "út"-hoz kötődik szerintem, amihez komoly feladatom van mostanában. Megkerestem a bejegyzést, ez az.
Ami változást éreztem a kezeléseknél az az, hogy mintha erősebb érzés lenne a tenyeremnél. És mintha a tenyerem szélei felé terjedne az érzés. És mintha égető érzés lenne kissé.
Nekem fura fát kezelni, még csak magamat kezeltem, de fát kezelni fura. Nem öreg fa, szerintem max. 20-22 éves, de a törzsénél, az első elágazások alatt (10-15 cm vastag ott), mindig a "tiszteletre méltó" érzés fog el. Olyan, mint ahol mély természeti bölcsesség lenne, amit csak hosszú idő, kiérlelt türelem tudna összegyűjteni - én nem. :)
A babokat még nem kezdtem el csiráztatni. Zsoltnál sem voltam a macska miatt, nem írt, aztán rákérdeztem, akkor elmondta mi a helyzet, és hogy hív a következő héten. Rákos daganat nincs, az a gond, hogy megszúrta valami a száját a cicának és ahogy gyógyul a seb, a nyelve letapad, mert hegesedik és az érzékeny szövetek nem úgy működnek, ahogy kellene. Ennek fényében még kevésbé tudom elképzelni, hogy milyen segítség jöhet erre a fizikainak látszó problémára, mi változhat meg, de bízom a Reikiben, mást nem próbálok okoskodni. Remélem kijutok a héten. Már az is eredmény lenne.
A meditáció is kevesebb volt a héten, még hétvégén is. A helyiségek hangolása itthon talán egy nap volt, a munkahelyen viszont háromszor is. Az ételek kezelése nagyon gáz, szinte mindig evés után jut eszembe. Naponta egyszer általában még evés előtt vagy közben eszembe jut, néha kétszer is egy nap, de ez nagyon nincs még benne a fejemben. Próbálom a sietségre fogni, bár akkor meg ezzel a felszínességgel kéne kezdenem valamit.
Nem volt ez túlságosan "eredményes" hét, de tapasztalat azért volt benne, főleg a hiányosságaimon keresztül.
2013. szeptember 11.
Meditációs napló
Még május környékén volt, hogy a reggeli meditációban megfogalmazódott valami, amit meg akartam jegyezni. Mintha a felszín alól felbukkanna ilyenkor olyasmi, amire eddig nem gondoltam. Visszaolvasva legtöbbje felejthető, de van pár fontos, amit most is feladatnak érzek. A felbukkant szavakban lehet, hogy olyan tér vissza, vagy válik aktuálissá, amit régebben olvastam és nem is az én gondolataim, vagy most váltak azzá. Akárhogy is, nekem új gondolatok és az enyémek (vagy akkor az enyémek voltak akkor), nem "csak" olvasom őket egy könyvben.
Leírom, sorrendbe, amit eddig feljegyeztem ilyenkor, mondjuk volt olyan is, hogy elfelejtettem leírni. Eddig a 83. sorral meditáltam, arra a második vagy harmadik alkalommal találtam rá és az út miatt fontos nekem, hogy a saját utamat járjam:
Még maradok ennél, bár már párszor eszembe jutott, hogy másik fontosat kellene választani, de érzem, hogy van még ebből bányásznivaló. Mondjuk egyre erősebb a kétség bennem, hogy ezeket tényleg le kell-e írnom egyáltalán? Ide a blogba és bárhová is. Mindegy, most ideírom őket.
Az öt életszabályban a hála nem következmény, hanem eszköz.
Meghúzhatod a határokat közelebb magadhoz. Amit magadnak tekintesz, az lehet kevesebb.
A gondolataim az engem körülvevő környezethez tartoznak. (Ez mondjuk így érdekes, de akkor erős volt.)
Ha egy tettem hitelességét keresem, csak magamban találhatom meg, nem igényelhetem másoktól, külső igazolástól. Ahogy felelősséget sem rakhatom ki valójában.
Felejtsd el a súlyokat.
Ne légy haragos és ne aggódj, ha hívod a Reikit.
A saját utad a tiéd. Ragaszkodsz hozzá, megvéded, más nem szól bele, nagyon a sajátod, szereted, vágysz utána.
A megfelelni akarás nem része a saját utadnak.
A saját utad nem azonos a saját állapotoddal.
Ha ragaszkodsz egy önmagadról kialakított képhez, el kell azt engedned, bármilyen is az, bármire való bizonyítékkánt lehet használni.
Ami a sajátod, abban teljesen biztos vagy, minden porcikáddal egyértelműnek, természetesnek, félelemnélkülinek érzékeled.
Minden pillanatban a közvetítő csatornát kell átélnünk?
Mindenhez erő kell. Erő mindenhez kell.
Magamat kevésbé tartom fontosnak, mint a másikat. Ez most a legnagyobb gátam a fejlődésre. (Ez már okoskodásnak tűnik most és nem is egészen emlékszem hogyan értettem, de ki tudnám okoskodni. :) )
Fedezd fel, mikor oldódsz fel valamiben és mikor vezetsz a vonal mentén, ami hozzád tartozik. (Ezt pedig meg kéne fejteni, mert úgy látszik rejtjeleztem valahogy.)
Okozz örömet azzal, hogy azt csinálod, amihez kedved van. Ezzel könnyebben viseled el azt is, amihez nincs. Minél gyakrabban fordulj az örömmel végzett tevékenység felé, akkor kevésbé fogod elveszteni a kedvedet, lelkesedésedet.
Közted és az utad között ne legyen semmi. Sem félelem, sem kétely, sem más értékrendje, semmilyen külső hatás ne legyen érzékelhető kettőtök között.
Légy egyszerre a csatorna és légy egyszerre a hal.
Ha az utadat ismered, már magadat is ismered.
A forrásnak nincs kiinduló pontja. (Na, ez már olyan rejtélyes, mint egy koan. :) )
Bármi vagyok, afelett én rendelkezem. Amikor átélem az érzést, azt nem kell meghazudtolnom, mert én vagyok, bármi is az. A döntés szabadsága viszont az enyém. Így önmagad maradhatsz, nem veszel bele a hazugságba, elfojtásba, hanem tudatában leszel annak, ami vagy és annak is, mit teszel.
A saját utam csak én vagyok. Más szóval: minden, ami az én utam, azt én teszem azzá. Az én utam nem egy külső út, amire rátalálok. Az utam ugyan azokon a helyeken, tárgyakon, embereken át vezet, mint másoké. Amitől az enyém, az csak belőlem fakad. Más szóval: az én utam én vagyok. Ha ismerem az utam, akkor saját magamat ismerem. (Ez meg már volt, de fontos.)
Legyél saját magad példaképe. (Ajaj!)
Az út azért van, hogy járj rajta. Ha nem jársz rajta, az nem a te utad.
Minden pillanatban megkérdezheted magadtól: most az utadat járod?
Leírom, sorrendbe, amit eddig feljegyeztem ilyenkor, mondjuk volt olyan is, hogy elfelejtettem leírni. Eddig a 83. sorral meditáltam, arra a második vagy harmadik alkalommal találtam rá és az út miatt fontos nekem, hogy a saját utamat járjam:
Bármi vesz körül, ha az utadat ismered, nem érhet baj.
Még maradok ennél, bár már párszor eszembe jutott, hogy másik fontosat kellene választani, de érzem, hogy van még ebből bányásznivaló. Mondjuk egyre erősebb a kétség bennem, hogy ezeket tényleg le kell-e írnom egyáltalán? Ide a blogba és bárhová is. Mindegy, most ideírom őket.
Az öt életszabályban a hála nem következmény, hanem eszköz.
Meghúzhatod a határokat közelebb magadhoz. Amit magadnak tekintesz, az lehet kevesebb.
A gondolataim az engem körülvevő környezethez tartoznak. (Ez mondjuk így érdekes, de akkor erős volt.)
Ha egy tettem hitelességét keresem, csak magamban találhatom meg, nem igényelhetem másoktól, külső igazolástól. Ahogy felelősséget sem rakhatom ki valójában.
Felejtsd el a súlyokat.
Ne légy haragos és ne aggódj, ha hívod a Reikit.
A saját utad a tiéd. Ragaszkodsz hozzá, megvéded, más nem szól bele, nagyon a sajátod, szereted, vágysz utána.
A megfelelni akarás nem része a saját utadnak.
A saját utad nem azonos a saját állapotoddal.
Ha ragaszkodsz egy önmagadról kialakított képhez, el kell azt engedned, bármilyen is az, bármire való bizonyítékkánt lehet használni.
Ami a sajátod, abban teljesen biztos vagy, minden porcikáddal egyértelműnek, természetesnek, félelemnélkülinek érzékeled.
Minden pillanatban a közvetítő csatornát kell átélnünk?
Mindenhez erő kell. Erő mindenhez kell.
Magamat kevésbé tartom fontosnak, mint a másikat. Ez most a legnagyobb gátam a fejlődésre. (Ez már okoskodásnak tűnik most és nem is egészen emlékszem hogyan értettem, de ki tudnám okoskodni. :) )
Fedezd fel, mikor oldódsz fel valamiben és mikor vezetsz a vonal mentén, ami hozzád tartozik. (Ezt pedig meg kéne fejteni, mert úgy látszik rejtjeleztem valahogy.)
Okozz örömet azzal, hogy azt csinálod, amihez kedved van. Ezzel könnyebben viseled el azt is, amihez nincs. Minél gyakrabban fordulj az örömmel végzett tevékenység felé, akkor kevésbé fogod elveszteni a kedvedet, lelkesedésedet.
Közted és az utad között ne legyen semmi. Sem félelem, sem kétely, sem más értékrendje, semmilyen külső hatás ne legyen érzékelhető kettőtök között.
Légy egyszerre a csatorna és légy egyszerre a hal.
Ha az utadat ismered, már magadat is ismered.
A forrásnak nincs kiinduló pontja. (Na, ez már olyan rejtélyes, mint egy koan. :) )
Bármi vagyok, afelett én rendelkezem. Amikor átélem az érzést, azt nem kell meghazudtolnom, mert én vagyok, bármi is az. A döntés szabadsága viszont az enyém. Így önmagad maradhatsz, nem veszel bele a hazugságba, elfojtásba, hanem tudatában leszel annak, ami vagy és annak is, mit teszel.
A saját utam csak én vagyok. Más szóval: minden, ami az én utam, azt én teszem azzá. Az én utam nem egy külső út, amire rátalálok. Az utam ugyan azokon a helyeken, tárgyakon, embereken át vezet, mint másoké. Amitől az enyém, az csak belőlem fakad. Más szóval: az én utam én vagyok. Ha ismerem az utam, akkor saját magamat ismerem. (Ez meg már volt, de fontos.)
Legyél saját magad példaképe. (Ajaj!)
Az út azért van, hogy járj rajta. Ha nem jársz rajta, az nem a te utad.
Minden pillanatban megkérdezheted magadtól: most az utadat járod?
2013. szeptember 9.
Első hét a fával
Nagyjából bejött a reggeli menetrend a fa kezelésével, ennek örülök. Párszor jobban jött ki úgy, hogy a kezelést estére raktam, ami jobb érzés volt egy kicsit azért is, mert meditációs keretet adott a napnak (mégha a kezelés nem is volt meditáció).
Volt a héten párszor, hogy nem tartottam fontosnak, hogy reggelente konkrét kérést fogalmazzak meg, vagyis megfogalmaztam, de általánosabbat, olyat például, hogy minél nyitottabbá segítsen válni. Ez utólag úgy tűnt, hogy nem jó, mert amikor konkrét, szükséges kéréshez hívtam a Reikit, akkor sokkal hatékonyabbnak éreztem és az általános hangulatom is sokkal jobb volt utána. Mintha mindig újabb feladatokba botlanék bele.
Érdekes volt szélben kezelni, úgy, hogy több lágy fizikai érzet is jelen volt a bőrön, vagy sötétben, este, amikor nem láttam pontosan, hogy mihez ér hozzá a kezem és így figyelni az érzésekre.
A szerdai gyakorlás után elővettem otthon is a helyiségek hangolását. Eddig mindig kevésnek éreztem, amit csináltam otthon, a határon éreztem, hogy elég-e vagy sem és kicsit rossz érzéssel fordultam a következő falhoz. A gyakorláson kicsit megkönnyebbültem, hogy ilyen gyorsan is lehet hangolni, úgyhogy inkább csinálom így, aztán majd kialakul, hogy mi lesz ezzel a félelmemmel. Azóta kiderült, hogy ez is csak gondolati okoskodás, ami segít elkerülni az időrászánást, mert Ági kiigazított, hogy ez tényleg tovább tart egyedül, mint a gyakorláson csináltuk - Nóri mondása alapján is többre emlékszem. Úgyhogy ez kihívás, hogy legalább a három hálószobára rászánjak falanként 2-3 percet.
A fán egyelőre azt vettem észre, hogy a gyanta cseppek megkeményedtek. Ez persze lehet a hidegebb idő miatt is, vagy amúgy is a száradás miatt keményedtek volna, de lehet az is, hogy csökkent vagy elállta a "vérzés", nem tudom. Érdekes, hogy amelyik ágat először elkezdtem kezelni, annál később is úgy éreztem, hogy többet vesz, mint a fa többi része, úgy látszik tényleg adhatok nagyobb szabadságot az ösztönös döntéseimnek, amik nem is döntések, hanem csak úgy történnek. Többet locsolom is, nyáron alig öntöztem, mondván, hogy úgyis kivágjuk már, de most róla is gondoskodom így is, ahogy a többi fáról. A tövénél van pár büdöske, az egyik, amelyik közelebb van a kezeléseknél hozzám, most felvirágzott - mondjuk lehet, hogy csak azért, mert többet locsolom a környéket.
Évi most babot csíráztat az iskolában, kértem tőle négyet, kipróbálom ezt a kísérletet, bár inkább a többiek miatt.
Ez az egó ügy, amiről Ági írt gondolkodóba ejtett. Nem tudom, hogy ez az egész blog nem egónövelő dolog-e? Majd meglátjuk.
Talán két hete volt először, hogy egy önkezelés előtt fogalmazódott meg tudatosan az, hogy "tudom", hogy működik, hat, van a Reiki. Ez fura volt, mert azt jelentette, hogy van különbség a korábbi hozzáállásom és a mostani között. Meg gondolkodóba ejtett, hogy milyen elfedett dolgok tudnak a tudatos felszínre jönni idővel... A múlt hét második felében viszont lehet, hogy ehhez kapcsolódik az, hogy egy fotós ismerősnek kiderült, hogy beteg a macskája. Helyénvalónak éreztem és felajánlottam neki, hogy elmegyek kezelni, kötelezettség nélkül, mondván, hogy nekem lenne megköszönnivaló alkalom ez, mert ebben tartok most gyakorolnivaló szinten. Elfogadta, megköszönte, úgyhogy a héten megyek valamikor.
Volt a héten párszor, hogy nem tartottam fontosnak, hogy reggelente konkrét kérést fogalmazzak meg, vagyis megfogalmaztam, de általánosabbat, olyat például, hogy minél nyitottabbá segítsen válni. Ez utólag úgy tűnt, hogy nem jó, mert amikor konkrét, szükséges kéréshez hívtam a Reikit, akkor sokkal hatékonyabbnak éreztem és az általános hangulatom is sokkal jobb volt utána. Mintha mindig újabb feladatokba botlanék bele.
Érdekes volt szélben kezelni, úgy, hogy több lágy fizikai érzet is jelen volt a bőrön, vagy sötétben, este, amikor nem láttam pontosan, hogy mihez ér hozzá a kezem és így figyelni az érzésekre.
A szerdai gyakorlás után elővettem otthon is a helyiségek hangolását. Eddig mindig kevésnek éreztem, amit csináltam otthon, a határon éreztem, hogy elég-e vagy sem és kicsit rossz érzéssel fordultam a következő falhoz. A gyakorláson kicsit megkönnyebbültem, hogy ilyen gyorsan is lehet hangolni, úgyhogy inkább csinálom így, aztán majd kialakul, hogy mi lesz ezzel a félelmemmel. Azóta kiderült, hogy ez is csak gondolati okoskodás, ami segít elkerülni az időrászánást, mert Ági kiigazított, hogy ez tényleg tovább tart egyedül, mint a gyakorláson csináltuk - Nóri mondása alapján is többre emlékszem. Úgyhogy ez kihívás, hogy legalább a három hálószobára rászánjak falanként 2-3 percet.
A fán egyelőre azt vettem észre, hogy a gyanta cseppek megkeményedtek. Ez persze lehet a hidegebb idő miatt is, vagy amúgy is a száradás miatt keményedtek volna, de lehet az is, hogy csökkent vagy elállta a "vérzés", nem tudom. Érdekes, hogy amelyik ágat először elkezdtem kezelni, annál később is úgy éreztem, hogy többet vesz, mint a fa többi része, úgy látszik tényleg adhatok nagyobb szabadságot az ösztönös döntéseimnek, amik nem is döntések, hanem csak úgy történnek. Többet locsolom is, nyáron alig öntöztem, mondván, hogy úgyis kivágjuk már, de most róla is gondoskodom így is, ahogy a többi fáról. A tövénél van pár büdöske, az egyik, amelyik közelebb van a kezeléseknél hozzám, most felvirágzott - mondjuk lehet, hogy csak azért, mert többet locsolom a környéket.
Évi most babot csíráztat az iskolában, kértem tőle négyet, kipróbálom ezt a kísérletet, bár inkább a többiek miatt.
Ez az egó ügy, amiről Ági írt gondolkodóba ejtett. Nem tudom, hogy ez az egész blog nem egónövelő dolog-e? Majd meglátjuk.
Talán két hete volt először, hogy egy önkezelés előtt fogalmazódott meg tudatosan az, hogy "tudom", hogy működik, hat, van a Reiki. Ez fura volt, mert azt jelentette, hogy van különbség a korábbi hozzáállásom és a mostani között. Meg gondolkodóba ejtett, hogy milyen elfedett dolgok tudnak a tudatos felszínre jönni idővel... A múlt hét második felében viszont lehet, hogy ehhez kapcsolódik az, hogy egy fotós ismerősnek kiderült, hogy beteg a macskája. Helyénvalónak éreztem és felajánlottam neki, hogy elmegyek kezelni, kötelezettség nélkül, mondván, hogy nekem lenne megköszönnivaló alkalom ez, mert ebben tartok most gyakorolnivaló szinten. Elfogadta, megköszönte, úgyhogy a héten megyek valamikor.
2013. szeptember 5.
Új hely
Érdekes érzés volt az új helyen. A végére, amikor visszanéztem az ajtóból már nagyon hasonlított az érzés ahhoz, ami a Szófia utcában volt. :) Az előzőnek volt egyfajta szentély-hangulata a berendezés és az egy-bejárat miatt, sőt a fénytelenség miatt is, mintha barlangban lett volna kicsit, amire a hideg is rátett. :) De biztos jó ez (az új hely) így ebből a szempontból is, hogy közelebb hozza (nekem) a rendes lakótérhez az energiával átitatott helyiséget.
A tervszerűen, a korábbiaknál kicsit határozottabban meghúzott határokkal vezetett gyakorlás nekem jó volt, jobban éreztem a helyem, a körkérdésnek is nagyon örültem, meg hogy valamennyire elengedtem magam. Folyamatosan érzem, hogy milyen sok megismerni való van másokban, milyen gazdag közösség ez és tök fura, hogy közben nagyon visszafogott is, bár humorban éppen nem, de "elmélyülős beszélgetésben igen" - valszeg épp emiatt mélyebb.
A helyiség hangolásához örömmel térek vissza, örülök, hogy az általam elképzelt időnél rövidebb is jó lehet, így más a hozzáállásom valami miatt. Ezt mondjuk érdemes lenne nyomozni talán, de most elég, hogy kétely nélkül csinálom. Most, ma először csináltam a munkahelyen is, mondjuk nem táglatest a szoba sehogy sem, de ettől még jobb lett. :)
A tervszerűen, a korábbiaknál kicsit határozottabban meghúzott határokkal vezetett gyakorlás nekem jó volt, jobban éreztem a helyem, a körkérdésnek is nagyon örültem, meg hogy valamennyire elengedtem magam. Folyamatosan érzem, hogy milyen sok megismerni való van másokban, milyen gazdag közösség ez és tök fura, hogy közben nagyon visszafogott is, bár humorban éppen nem, de "elmélyülős beszélgetésben igen" - valszeg épp emiatt mélyebb.
A helyiség hangolásához örömmel térek vissza, örülök, hogy az általam elképzelt időnél rövidebb is jó lehet, így más a hozzáállásom valami miatt. Ezt mondjuk érdemes lenne nyomozni talán, de most elég, hogy kétely nélkül csinálom. Most, ma először csináltam a munkahelyen is, mondjuk nem táglatest a szoba sehogy sem, de ettől még jobb lett. :)
2013. szeptember 2.
Esti élmény
Mióta esténként elkezdtem a gyomromat kezelni (másfél hete?), többször volt fura élményem. Ekkor már ágyban fekszem és eddig mindig belealudtam, de elalvás előtt olyan élményem van, amit még soha nem éltem át.
Ahogy átadom magam a Reiki áramlásának és közben egyre közelebb kerülök az alváshoz, hirtelen mintha nagyon erős érzéki élmény érne. Nem érzékszervi, hanem belső érzeti. Általában nagyon hamar elmúlik, mert megdöbbentően erős és szerintem visszaszabályoz az elmém, magához tér tőle az elalvásból. Mintha kinyílnék és mintha mindent intenzíven élnék át. Nem érzékelek többet vagy mást a környezetemből, hanem a belső átélésem valami nagyon felfokozottá válik. A szelíd Reiki élmény mondjuk 100-szoros lesz hirtelen.
Azóta majdnem mindennap álmodom is. Én eddig nagyon ritkán álmodtam, legalábbis általában nem emlékszem rá, mégha álmodok is. Most viszont emlékszem. Rémálmok, legalábbis kellemetlen, szorító helyzetek, hasonlóan erős érzéki élménnyel, mint ez az elalvás előtti, de nagyon negatívak. Nincs benne halál vagy végzet, sőt, ha végiggondolom, mindegyik olyan, mintha játszana velem az álmom, hogy rossz érzést kelt, de nem akar kivégezni.
Furaság.
Ahogy átadom magam a Reiki áramlásának és közben egyre közelebb kerülök az alváshoz, hirtelen mintha nagyon erős érzéki élmény érne. Nem érzékszervi, hanem belső érzeti. Általában nagyon hamar elmúlik, mert megdöbbentően erős és szerintem visszaszabályoz az elmém, magához tér tőle az elalvásból. Mintha kinyílnék és mintha mindent intenzíven élnék át. Nem érzékelek többet vagy mást a környezetemből, hanem a belső átélésem valami nagyon felfokozottá válik. A szelíd Reiki élmény mondjuk 100-szoros lesz hirtelen.
Azóta majdnem mindennap álmodom is. Én eddig nagyon ritkán álmodtam, legalábbis általában nem emlékszem rá, mégha álmodok is. Most viszont emlékszem. Rémálmok, legalábbis kellemetlen, szorító helyzetek, hasonlóan erős érzéki élménnyel, mint ez az elalvás előtti, de nagyon negatívak. Nincs benne halál vagy végzet, sőt, ha végiggondolom, mindegyik olyan, mintha játszana velem az álmom, hogy rossz érzést kelt, de nem akar kivégezni.
Furaság.
Hétvége
Persze hétvégén másképp alakult ahogy terveztem, az ismerkedős iskolai kirándulás meg a nagymama szülinapja és az új (használt) számítógép kényszerű beüzemelése miatt. Szombaton egyáltalán nem kezeltem a fát, csak meditációra jutott időm, vasárnap is elég röviden.
Az jó volt, hogy a kertben, amikor kint dolgoztam, akkor éreztem a fából valamit, mintha egy behangolt helyiségben lennék, olyan volt a közelében lenni. Úgy jött az érzés, hogy nem "gondoltam" rá, hanem csodálkoztam rajta, hogy milyen elmenni mellette.
Az új számítógépen elvégeztem a rossz energiák vágását, valamilyen nagy cég levetett irodai gépe lehet. Régebben a használtan vett karórán és apósom tollán is csináltam ezt, ezeket használom.
Az jó volt, hogy a kertben, amikor kint dolgoztam, akkor éreztem a fából valamit, mintha egy behangolt helyiségben lennék, olyan volt a közelében lenni. Úgy jött az érzés, hogy nem "gondoltam" rá, hanem csodálkoztam rajta, hogy milyen elmenni mellette.
Az új számítógépen elvégeztem a rossz energiák vágását, valamilyen nagy cég levetett irodai gépe lehet. Régebben a használtan vett karórán és apósom tollán is csináltam ezt, ezeket használom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)