Hátrébb lépés

Azt elfelejtettem az előzőben leírni, pedig magamnak legalább fel akartam jegyezni, hogy milyen jó volt mélyebben átélni a hátrébb lépés élményét. :)

Azt értem ezalatt, hogy amikor meditálásban jönnek a gondolatok és érzések, hátrébb húzódom és nem kapcsolódok hozzájuk, hanem próbálom figyelni őket úgy, hogy ne vigyenek magukkal és ne is ítéljem el "őket". Aztán ahogy erre gondolok, hogy mit is csinálok és akár örömmel tölt el, hogy ez valamennyire sikerül, észrevettem, hogy ezek ugyan olyan gondolatok és érzések, mint amiket megfigyeltem, de máris magukkal ragadtak. Tehát még egy szintet hátra lehet lépni és a megfigyeléssel kapcsolatos gondolataimat/érzéseimet is meg lehet figyelni... :)

A harmadik szintnél hátrébb még nem jutottam, mintha az már olyan szokatlan éberséget követelne, amit nem bírok gyakorolni még.

Persze egyből tovább gondoltam az egészet, hogy akkor ki is az, aki hátrébb tud lépni és meddig lehet hátrálni, mi marad akkor abból/annak, aki kilép abból, hogy magával vigyék az érzések/gondolatok...?

Gondolom az ego (személyiség) az, ami az érzéseken/gondolatokon (lelki folyamatok?) keresztül próbál irányítani. Akitől pedig elveszi az irányítást, az a valódi Énünk (szellem)?

Sok hét

Megváltozott a helyzet a Reikivel az életemben (ahogy meg szoktak változni nem mozdulatlan/halott dolgok), súlypontáthelyeződés történt, ha intelligens szót keresek rá. :)

Egyrészt a fa kezelése mintha a múlt lenne, a betegek kezelésben való segítés viszont új tevékenység. Mellette az informatika és a videó is halad valamennyire. Otthon az ételek kezelés már akkor is, amikor reggel kómás vagyok, csak az idegeneknél/munkahelyen marad el, néha helyiséget is hangolok, és bejöttek a tudattisztító gyakorlatok, ami nagy királyság. :)

A betegek kezelése új szint élményileg, felelősségben, örömben, elmélyülésben. Nagyon nagy öröm, nagyon jó érzés átadni magam ebben, a hely és Ági miatt is, mert zsigerileg jó ott lenni és ezt csinálni. Szerintem tízszer jobban el tudok mélyülni a Reikivel való érintkezésben, a megnyílásban, közben a testemet és a tudatomat is tornáztatom azzal, hogy a "beteg"-re figyelek, hogy megtanulok kezelésen lenni.

Arra emlékszem, hogy még amikor Nórihoz jártam gyakorlásra, néha felrémlett bennem a kérdés, hogy vajon hogyan fogom bírni a másfél vagy több órás kezeléseket és ráadásul többet is egy nap. Nem fogom unni, vagy belefásulni,végig tudom élni egészségesen, őszintén, emelkedetten - ahogy a képzeletemben félórákra vagy fél napokra felbukkan legalábbis ahogy elképzeltem, hogy ezt fogom csinálni? Nem fog értelmetlenné válni amit csinálok?

Hát még nem vált értelmetlenné. :) Amikor kezelés után megyek vissza a munkahelyre vagy haza, akkor én is sokkal örömtelibb és feltöltöttebb vagyok. Néha megérzem, hogy milyen egyre jobban ellazulni, mintha lefelé mennék egy lépcsőn és minden lépés egy még lazább, átadottabb állapotot jelentene. Nekem ez nagyon nagy ajándék és egy csomó mindenben egy csomó fejlődési lehetőséget látok. :) Amit meg nem látok, azt el sem tudom képzelni. sejtem, hogy sok lehetőséget, ami előttem van, még nem is sejtek. :D

Az például konkrét kihívás, hogy a testhelyzetemet hogyan hozzam természetes és kényelmesebb formába. Ma például a guggolás teljesen oké volt, mert a kezem így lazán tudott pihenni Zoli hátán és 10 percig vagy tovább is bírható, közben a hátamat is egyenesen tudom tartani, nem kell hajolnom.

Aztán ahogy nézem Ágit, számomra külön művészet, hogy hogyan beszél a betegekkel, azon iszonyat sok tanulnivalóm van, de szerencsére időm is van hozzá. :)

AZ egyébként új az életemben, ezt nem tudom, hogy mondtam-e, hogy az az öröm, amit megélek a kezelő helyen vagy Nórival vagy Ágival, az nem csak hogy zsigeri, hanem olyan, ami egyszerre kitölti a lényeges önmagamat és mellette, a fokozhatatlanul legközepemben lévő dologgal is egyezik, egybeesik vele egyszerre ad értelmet sok hétköznapi dolognak és egyszerre jelenti azt vonz, mint valami nagyon-nagyon lényeges pont. Olyan, ami pontosan az, amit kerestem, de amikor kerestem, akkor még nem tudtam mi az. Fura, hogy ez nekem az embereken keresztül jön még, gondolom ez ilyen folyamat, hogy kellenek hozzá mások, amin akiken keresztül meg tudom látni és akik valósággá teszik példaként, hogy ez lehetséges, elérhető. :)

A másik új szereplő a hétköznapokban a tudattisztító gyakorlatok, aminek a legutóbbi gyakorlata erősen hatott rám. Önmagában nagyon erős tapasztalás volt visszamenni nehezebb kulcspillanatokra és ott úgy beleállni, hogy nem egyedül vagyok és egyszerre adhatom át magam a fájdalomnak és bízhatom az egész szituációt, magamat és az emlékeimet is a Reikire, az nagyon erős tapasztalás volt eddig. Érdekes, hogy volt egy erős átalakító jellege eddig, gyanítom, hogy ezt lehet fokozni, de meglepő átalakulások voltak. Általában a szituáció, amibe visszalátogattam alakult át külsőleg, a hely, a színek, a hangulat. Nekem az kérdés (és izgalmas), hogy az elraktározott emlék felnagyított negatívuma tud így megváltozni, tehát az én eddigi munkám eredménye-e a fájdalom életben tartása, vagy a Reiki alakítja-e át bennem az élményt és fizikailag a múltat... ez végüls nem kérdés, hogy bennem bont le valamit a Reiki (vagy forraszt össze)? Akárhogy is, a Reiki kísérete, hogy ott van velem, az nagyon felemelő, egész bizsergető transzformáció ezekben a gyakorlatokban.

Volt olyan élmény is, amikor egy Reikivel átitatott régi helyzet képe arra az új felismerésre mutatott, ami életem szinte teljes idejéből hiányzik, talán nagyon kevés alkalmat kivéve és amire viszont mindig is vágytam, amikor más emberben megtaláltam. És ez a Reiki segítségével valósággá tudott lenni, úgy, hogy bennem lehet ez valóság másképp, mint egy fájdalmas szükséglet vagy mint egy magamon kívül látható jelenség.

Persze van amikor nehéz hozzákezdeni meditáláshoz is, általában akkor, amikor nagyon akarom, eltervezem, de közben tele vagyok ezerféle erősen kifelé kapcsolódó gondolatokkal, amik foglalkoztatnak érzelmileg.

De a meditálásnál is volt nagyon jó élményem. Egyrészt egyre hosszabbra csúszik az idő, másrészt az állandó verssorom egész bizarr módon kitágult. Úgy hangzik, hogy "Bármi vesz körül, ha az utadat ismered, nem érhet baj." Vagy valami ilyesmi, mert mintha az elején magyarítottam volna egy kicsit. Na, hónapokon át az a keresőfonál volt előttem, hogy "megtalálni" a saját utamat. Ez hozott pár dolgot az önismeretről, önazonosságról, önérvényesítésről, mondjuk inkább elméleti dolgokat, de legalább valahogy félig meditálva foglalkoztam vele és éreztem, hogy ezen kell még meditálnom, ettől még nem szabadulok. Persze nem csak az ezen való gondolkodásból állt a meditáció, de ez azért ott volt a háttérben a keresgélés, vagy inkább tapogatás.

Aztán bejött a képbe, hogy én vagyok az út, ha magamat ismerem, nem érhet baj. Megkérdeződött az is, hogy mi az, hogy "baj"? Végülis mindegyik szó megkérdőjeleződött, nem is egyféle módon.

Legutóbb meg az bukkant fel és töltött el kaján örömmel, hogy bármi vesz körül, ha az utamat ismerem, nem érhet baj. :D Vagyis mindegy merre járok és mit nevezek utamnak, ha ismerem, akkor már az én utam. Vagyis nem csak az ismereteim alapján kell az utamat megkeresnem, hanem az utamat, akárhol is tartok, jobban megismernem. :)

Van olyan ember, akivel könnyen tudok beszélni a Reikiről, van, akivel meg nem. Ez kihívás nekem most, hogy teljesen vállaljam azt az örömöt, amit megtaláltam, mindenki előtt.

Otthon a többiek kezelése is kihívásos, bár eddig is az időtényező volt a nehéz, illetve hogy rászánják magukat - de ez eddig is nekem volt visszajelzés, hogy milyen nyitottságot vagy magabiztosságot mutatok nekik.

A videóvágásba lassan belejövök, eléggé lassan jött össze, hogy előre jussak, mert a jelek szerint kell neki pár óra és egyben ez nehéz, nem véletlenül szorultam az éjszakába.

Az 1% gyűjtést is kihívásnak érzem, de kicsit vonz is, nem tudom miért, lehet, hogy egyszerűen kapcsolatot teremteni másokkal alapvetően jó a visszahúzódásom ellenére is, ez teljesen kijött egy utcán kéregető gyakorlaton, ahol egészen másképp, sokkal pozitívabban szerepeltem, mint gondoltam volna.

Gyuri megnyilvánulásait, főleg facebook-on nem teljesen "értem", egyre kíváncsibb vagyok, mikor látom meg őt közelebbről, hogy mélyebben megismerjem.

Két hét

Két hete nem írtam már ide, talán az ünnepek miatt lazítottam. Lehet, hogy az eredeti szerepe is csökkent már ennek a blognak: hogy a "napi szintű gyakorlásról" számoljak be és talán az is, hogy közelebb kerüljek a közösséghez. Mindegy, egyelőre folytatom, mert ez végülis olyan, mintha levélben összefoglalnám Nektek hetente az élményeimet, vagy kérdéseimet...

Az utóbbi két hétben amit gyakoroltam, az az ételek kezelése, a meditáció és a Reiki torna volt. Helyiség kezelése csak párszor, a fát egyáltalán nem kezeltem, pedig a lelkiismeret-furdalásom egyre erősebb ezügyben. Esténként úgy alszom el, hogy kezelem magam, ha a Reiki hívása és a kézpozícióval való önátadás/elalvás kezelés. :) Néha volt olyan, hogy kifejezetten a szememet kezeltem, az alapból más érzés volt, hogy tudtam, hogy konkrétan ott biztosan szükségem van a kezelésre a kérésnél is egész biztosa voltam és így a kezelés is valahogy folyékonyabb, vagy belefeledkezőbb volt.

Az ételek kezelésénél érdekes érzésem van majdnem mindig, mintha ellazulnék vagy megnyugodnék, az izmaim is és a tudatom is, mintha elszállna a belső feszültség. Ez olyan, mint amikor avatás után még a kezelőhelyen Nóri mutatta a Reiki hívását és a kézpozíciókat és amikor életemben először hívtam és a homlokomra tettem a kezem, akkor volt ilyen. Mintha messzebbre látnék, megnyugodna és kitisztulna a figyelmem. Ezt nagyon szeretem és mindig nagyon jó az ételek kezelése.

A meditálásban nekem mostanában a nyitottság a célom, próbálom megnyitni magam és fura, hogy ránézésre egy ilyen egyszerű "tett" milyen mély tud lenni. Logikus, de engem meglepett, hogy a mások felé épített falak is kapcsolatban vannak ezzel.

Van egy kérdésem is a meditálással kapcsolatban: sokszor , ha a Reiki-re gondolok, erős vonzalom vagy szeretet-érzés kel bennem és melegség erősödik a kezemben vagy máshol is. Ennek a "gyakorlása" azért kérdés nekem, mert mintha nem lenne teljesen "üres" a meditáció. Mintha valamilyen személyes kapcsolat lenne benne. Teljesen elvont és lebegő, mármint a kapcsolat, de érzés szintjén erős. Előre vihet engem ennek a gyakorlása? Igaziból ez lelkesítő is és nagyon jó és nagyon egyszerű is - talán azért is fura nekem, mert valószínűleg megszoktam, hogy ami nagyon jó nekem, az nem "helyes".

Most ilyen fogadalmi időszak van, az evéssel kapcsolatban nekem most elég rossz volt az ünnepek alatt, mert borzasztó sokat ettem és nem volt jó. Egyre többször csodálkozom rá, hogy milyen kevés is elég lenne fizikailag, úgyhogy ez egy fogadalmam most, a kevesebb evés. :) A másik a kávé és a fekete/zöld teák elhagyása, mert ahogy tavaly az avatás környékén nagyon jó volt, hogy több, mint egy hónapig semmit nem ittam, úgy mostanra visszatornáztam magam egész magas szintre. És a fát is akarom kezelni, talán ez a szünet is segít abban, hogy többet adjak neki, mint korábban.

Hosszú hét

Fizikailag kicsit elcsúsztam szerintem, többször volt bealvás este, és kicsit fáj most a torkom is, fizikailag biztos volt kis megterhelés, de ezt azért jobban szoktam bírni, szóval úgy látszik lelki oldalon most nagyobb a nyomás.

Nem minden nap meditáltam, de volt egyszer, hogy reggel és este is. Kezd néha egész zsigeri öröm-érzést okozni rövid ideig, általában akkor, amikor úgy ülök le, hogy üresebb vagyok, nem pörgök valamin. Újrakezdtem a Reiki tornát is, mert hiányzik, hogy jobban kapcsolódjak az érzéseimhez, vagy hogy elszakadjak az agyamtól, mert nagyon sokszor merevnek és tehetetlennek érzem magam a sok gondolkodás miatt.

A fát megint nem kezeltem, Ildit viszont igen, mert szerintem ez már tüdőgyulladás kategória, amit produkál. Tök érdekes volt, hogy olyan, mintha vaskalapos katolikus létére teljesen elfogadná az energia létezését, mondtam is neki, hogy ebben nem szabad hinnie, tud-e róla? :) Mondjuk szerintem súlyosabb eset ez már annál, hogy én elég lennék hozzá, de volt, hogy egy órát is kezeltem, ekkor tök hamar bealudt napközben és volt, hogy éjszaka álmában is. Kicsit olyan volt most reggel, mintha oldódna a köhögés váladék, de elég csúnya hangja van, gondolom ha múlik is, lassan fog múlni.

Önző módon a kezelőhelyen lenni a videózás miatt megint nagyon jó volt, bár izgultam kissé, de amikor valamelyest megnyugodtam, akkor jó volt újra érezni a helyet. És hálás vagyok Áginak, hogy hagyta, hogy beszélgessünk, tök ritkán jutok ilyen nyugodt személyes pillanatokhoz - és a kezelést is köszönöm. A fájós oldala a fejemnek általában jobban arcüreges is szokott lenni egy megfázásnál és most ezt sem érzem ilyennek, szerintem ezen is segített, mert mostanában egy kis nátha mindig itt lopakodik a fejemben.

Stresszelek kissé a videó vágás miatt, főleg az időhiány zavar már előre, mert az esték csütörtökig betáblázva, éjszaka kéne hozzáfognom, de az edzésekről meg nem akarok lemondani, ami miatt viszont nem akarom most azt, hogy 3-4 órákat aludjak, így is alig jön össze az 5. Szóval lehet, hogy most az edzéseket hanyagolom a héten. Amúgyis eszembe jutott, hogy hogyan rendeződik vajon át az életem, ha a jinjutsu-ra több időt adok és eszembe jutott, hogy vajon mennyire lesz fontos emellett az aikido, de szerintem simán belefér - mondjuk más már nem nagyon, de majd meglátjuk.

Most először lesz chuden gyakorlás nekem is, bár gondolom párat már vettünk Nórival a "régi" rendszerben. De tök gyerekes örömmel várom, hogy velük lehessek. :)

TGY

A héten traumatikus pont volt a TGY, mert a harc a kocsi körül (elvihetem-e vagy sem) nekem elég nehéz kérdés volt. Azért is, mert nem akartam szívességet kérni és azért is, mert meg akartam tartani, amit ígértem. Végül minden a legjobban alakult ebből a szempontból, tanultam belőle, hogy elfogadni és változtatni is lehet. Ez a párkapcsolati keverékével eléggé megterhelt érzelmileg a héten.

Fát ezen a héten sajnos egyáltalán nem kezeltem, helyiség hangolás volt, de kevesebb és meditáció is kevesebb. Infós munka most viszont több, főleg a képekkel és a fordítással és kicsit olyan érzés volt erre szánni az időt, mint ami szintén tölt valahogy, bár ebben nem voltam biztos, de emiatt nem éreztem "lemondásnak" azt, hogy kevesebbet meditáltam. Mondjuk biztos nem pótolta, csak a hozzáállás miatt nem éreztem magam rosszul.

Az érdekes kérdés most, hogy Ildi köhögésére vajon miért nem jutott idő? Beszéltünk róla, hogy jó lenne kezelnem, de a jelek szerint mindkettőnk hozzáállása olyan volt, hogy mégsem került rá sor. Magamra vonatkozóan hiányérzetem van, azt hiszem azzal védekezem magam előtt, hogy nem szabad ráerőltetni a másikra semmit, de egy kérdés még nem jelenti ezt... Szóval ebben passzív voltam azt hiszem.

Az egyik meditálásnál voltak erős felvillanások magamra vonatkozóan, bár negatív irányúak, hogy milyen vagyok, de olyan ízzel, hogy na most valóságot látok, nem csak elhitetem magammal azt, amit akarok. Ez érzelmileg erős volt, még nem tudom mit kezdjek vele.

A Természetgyógyász Fesztivál remek volt. Az alig alvás ellenére semmi fáradtság nem volt, legfeljebb néha egy kicsi a folyamatos állástól, de az sem sok. Nem tudom, de ezzel nem tudok betelni és nem tudom mikor lesz "elég", hogy együtt legyek a többiekkel kezeléseken. Vagyis inkább a Reikivel. :) Hálát érzek, örömöt, hívást, és csak nézem a többieket, hogy az én utam vajon milyen lesz arra, amerre ők mennek.

Meditációs rétegek

Ma reggel meditálásnál azt kezdtem tapogatni, hogy vajon mitől vagyok türelmetlen néha, vagy jönnek elég erősen önkéntelen impulzusok a meditálás befejezésére. Arra gondoltam, hogy a sima erőltetés itt most nem jó, tehát ha összeszorított foggal nyomom magam az ülésbe, mert tutira más görcsöket is okozok és csak megkeményedek, ez nem használ az érzékenységnek. Akkor viszont a kívülről nézés és a helyzet meg önmagam ilyen elfogadása marad, ami meg rámutatott valamiféle eltérésre, amit a Reiki és önmagam állapota között érzek.

Ennek már azért is nagyon örültem, mert lehetőség arra, hogy ezen az eltérésen dolgozzam. Az egész tök fura volt érzésileg, de teljesen valóságos. Olyan, mintha valami finom egyensúlyozó játékot játszanék, amikor tapogatom, hogy aha, itt van ez a türelmetlen ember és itt van a türelmes erő és az ember megpróbál hangolódni az erőhöz. Aha, akkor most mit és merre is és hol van eltérés? És csak finoman tehettem gondolatban bármit is, mintha egy szélcsatornában ide-oda mozgó dolgokkal kéne dolgoznom érzékenyen és pontosan - különben nem találok fogást és nem jutok közelebb a célhoz. Szerintem ezek a bejegyzések később nagyon érdekesek lesznek, ha újra elolvasom. :)

Maga a meditálás lehetősége is kérdést okozott ma reggel, mert eddig okoskodtam és szenvedtem (persze annyira azért nem, de mégis) attól, hogy nem jut idő rá. Ma viszont az jutott eszembe, hogy ne a megszokott életrend szabályozza azt, hogy mikor mit szeretnék csinálni, hanem fordítva. Ez meg felvetette azt az izgalmas kérdést, hogy mit is akarok akkor átalakítani a mindennapi életemben? Ez mondjuk alap, de néha rá kell jönni ezekre is. :)

Hegyek, meg völgyek

Ezzel a heti jelentéssel elcsúsztam, mert szombaton kirándultunk, vasárnap meg behoztam az itthoni lemaradást, hétköznap meg fáradtság van.

A múlt héten változás volt az ételek-italok kezelésében, szinte mindig eszembe jut már! Fura, hogy ez milyen örömmel tölt el, talán azért, mert előtte nem hittem volna, hogy így hozzászokom. De tényleg jó érzés. Sokszor az is megnyugtató, amikor elkezdem kezelni. Ez az öröm, ami ehhez kapcsolódik az előtte heti megbocsátás-gyakorlatból jött, ahhoz kötöm az ételkezeléshez való közeledést. Otthon érdekes érzés, hogy másképp kezdem az evést, mint a többiek és kitartom a pár percet, de úgy érzem, hogy így van helyén. A helyiség hangolásához nem közeledtem, az ételek valahogy emberközelibbek. :)

A fa kezelésében tartom az előző heti negatív rekordot, azóta is gyakorlatilag minden másnapra jön ki az átlag. Úgy vettem észre, hogy kevesebbet vesz, a gyökere is, vagy az a része a törzsnek, ami közös az ágakkal. Vasárnap elkapott a gondolat, hogy nézzem meg jobban a fát, végülis a viszonyunk is megváltozott nyár óta és valahogy szükségét éreztem ennek. Azért is akartam így "szemmel" ránézni, hogy ne csak a saját gondolataim vagy vágyaim alkossák a fáról a képet bennem. Alább a fényképek, írok hozzájuk, bár azt hiszem, hogy ez igaziból arra jó, hogy én magamnak megnéztem most a fát, hogy közelebb legyek hozzá.

Három fő ága van a fának, egyesnek nevezem a majdnem teljesen száradtat, kettesnek, amin több egy kicsit az élő rész és hármasnak, ami majdnem teljesen élő. Ez a fenti az egyes ág közepe. A kezelés elején ezek a gyantacseppek kisebbek voltak, közben volt olyan érzésem, hogy nem nőttek, most valamivel nagyobbnak. Amióta elkezdtem a kezelést, azóta puhák, előtte kemények voltak, de nem tudom, hogy ez nem a nyirkos idő miatt van-e.

Ez az első ág, szegény, mintha dobná le magáról a kérgét.

Ez a három ág töve, lent az egyes, jobbra a kettes, balra a hármas. Az egyesnek nagyon más a kérge.

Ezek kis ágak az egyesről. A rügyek a tavaszi formájukban vannak, de teljesen szárazak. Az ágak merevek, törékenyek. A színük szürke, a kis ágak kérge is mintha felrepedt volna sok helyen.

Ez egy kis ág a kettes ágról. Kicsit barnább, de ugyan olyan szárazak a rügyek, mint az egyesen. Az ágak hajlékonyabbak.

Ezek kis ágak a hármas ágról, már látszanak a levelek helyén a jövő évi rügyek, amiből jövőre lesz virág és/vagy levél. Egész más, mint a száradt ágakon.

Ez az egyes ágról van, itt is vannak fokozatok, ez például egy barnább, rugalmasabb ág, a rügyek sem olyan "teljesen" szárazak, de mégsem mozdultak meg tavasz óta.

Így a napon olyanok a vékony barna ágak, mintha látható lenne bennük az élet.

Ilyen közelről az egyes ág kéregledobása.

Ez pedig a hármas főág kérge. Kicsit látszik a képen, hogy vékonyabb felpöndörödések vannak, mintha a kéreg folyamatosan cserélné magát és a felső vékony rétege leválik, ez így megszokott nekem is, de egészen más, mint az egyes nagy kéregsebe az előbbi képen.

Szóval ez van szegény fával. Jó volt így megvizsgálni őt, amikor kezelem, valahogy kiegyensúlyozottabbnak érzem így a gondolataimat, hogy látom kívülről milyen, ez is hozzá tartozik, meg eddig szinte csak sötétben kezeltem, ezért is hiányzott már ez.

A kirándulás nagyon jó volt, bár nagyon feszélyezettnek éreztem magam, de nagyon hálás vagyok, hogy elfogadtak. Néha érzelmileg egy éretlen gyereknek érzem magam. :) Ennél csodásabb időt és őszi színeket nem nagyon lehetett volna kifogni, és jó volt együtt. A Ferenczi sziklánál a szélfeltámadás és a gyomromban kavargó érzés nagyon érdekes volt. Ezen kívül viszont bizonytalan voltam, mert ha figyeltem, elég sok helyen volt olyan, mintha éreztem volna de bizonytalan voltam, talán a nyugtalanságom miatt, és amikor a többiek figyeltek a Reikire, beszéltek arról, hogy itt vagy ott milyen erős, akkor én legtöbbször csak néztem rájuk, sokszor úgy éreztem, hogy ez most más világ, amiben ők vannak, mint az enyém.

A legjobb a héten az volt, hogy vasárnapra mintha beérett volna a kirándulás élménye, mert kézzel foghatóan olyan életteli érzésem volt, mintha fiatal lennék, mintha lenne bennem elhatározás és tetterő. Ilyet jó régen éreztem és persze nem volt olyan "fékezhetetlen", mint huszonéves koromban, de az volt, ami már régen elszakadt. Ez azért volt jó, mert egy kis hitet adott, hogy még élek, hogy még van kapcsolatom az élettel. :)

A babozásban is volt nagyon jó élményem. :) Az egésszel az a helyzet, hogy klasszul kitaláltam, hogy milyen tudományos leszek és négy babot kezdek csíráztatni, kettőt közülük kezelni és fotózom, csinálok belőle animációt, meg minden. Ebből az lett, hogy sem a kezelés, sem a (mobilos) fotó nem sikerült minden nap. Most végül csináltam a fényképekből összefűzött videót, ez van alább, de nem nagy királyság, leginkább csak magamnak jó, emlékeztetőnek. Mindegy, ehhez a történet a következő.

A zöld és a sárga tányért kezdtem kezelni, ezt "illusztrálja" a két zöld nyilacska az első képen. A piros erősen indult (8. nap), a sárgánál jobban, de a sárga hamar lehagyta, a zöld és a sárga lett hamar a legnagyobb (11. nap), tisztára mint egy versenyen. :) A 17. napon elhagytam a zöldet, a sárgát és a pirosat kezdtem kezelni. A piros nem mozdult egy ideig és olyan puhányka, lehajló volt, több napon keresztül, hogy kicsit megijedtem (bizalom), de amikor a múlt szombati kirándulásról hazaértem, akkor nagyon megörültem és valahogy visszatért a hitem egy picit, mert tényleg a pár napnyi kezelés után változott meg egy majdnem teljesen mozdulatlan állapotból egy felfelé törekvő, megerősödött kis növénnyé. És ezt nagyon jó volt fizikailag látni. :) Visszanézve már a 11. napon olyan volt, mint a 17.-en és a 19.-re éledt fel, két nap kezelés után, amikor nem készítettem képet, de az volt a kirándulás estéje - azóta meg azt hiszem már ő, a piros a legnagyobb. Ezután ráálltam a fehérre, ami már több, mint három hete semmit nem fejlődött, sőt tegnap megnéztem milyen állapotban van a vattában, de a bab nem pattant szét, egyben van, csak a külső héja maszatolódott le. Szóval nagyon esélyes, hogy nem kel ki, ez így marad, de kezelem, mert nem zárom ki, hogy mégis történik valami. Na, ezt jól kiveséztem. :D

Szerdán, a gyakorláson megint meglepett olyan húsbavágó kérdés, hogy vajon mikor leszek valódi közösségi tag, aki hiteles, komolyan veszi, amit csinál és meg is teszi, amit fontosnak gondol. Elszomorító volt a helyzetem, amit láttam, mert ez messzinek tűnt. Persze, mindig van, ahol éppen tart az ember az úton, nyáron is ez oldotta fel ezt a kérdést, hogy mindig van előttem, most nekem való tennivaló. Az érdekes, hogy tegnap Ágiék is erősnek mondták a Reiki jelenlétét, lehet, hogy ez segített ahhoz, hogy szembesülök ilyen kérdésekkel, vagy kapok ilyen tükröt?

Meditálásból kevés volt, de szerencsére hosszabbak, nem 15 percesek. Ez hiányzik, bár nehéz, de gyanítom azért is, mert nem mindennnapos. Egyik alkalommal érdekes testen kívüli képzetem volt :) mintha valami szappantömb(!) :D lettem volna én, aki meditál és őt hátulról láttam, és néztem, hogyan igyekszik meditálni a korlátozott kis gondolataival. Ez nagyon érdekes volt. Annyira, hogy egy duplafenekű gondolat is megfogalmazódott bennem, miszerint ha változtatni akarok, akkor változtassak azon, amin változtatni szeretnék. Ami ha racionálisan gondolkodom, akkor tűnik értelmesnek, hogy ha akarok változtatni, de nem sikerül és akkor érdemes máshol megfogni a dolgot. Elmondtam ezt a "bölcsességet" a többieknek is, amire a "baromság" válasz jött, egyedül Nóri lányom kérdezett vissza és adott is klassz választ, hogy: - Szóval ha változtatni akarok azon, hogy nem ágyazok be, akkor ne azon akarjak változtatni, hogy nem ágyazok be? - Mondom igen. - Ja, persze, magamon kell változtatni. - mondja ő, szóval ilyen szinten nagyon bölcsek tudunk lenni. :D

Kevés meditáció

Igen, a héten hiányzott, kevés volt a meditáció. A munkahely felpörgött több fronton is, az meg kibélel eredményesség érzéssel és valahogy más irányba fordítja a figyelmemet. De az egész egy önmaga farkába harapó kígyó, ha az alvás oldaláról közelítem, mert este nehéz lefeküdnöm 11 előtt, így viszont nincs meg az 5-ös kelésnél a szükséges alvás, sokkal fáradtabb leszek és lenyomom az órát, aztán persze nincs időm meditálni. Az egészből megint az a tanulság, hogy tudatosabban kell kihasználnom az időt.

Szóval meditálni talán háromszor tudtam, de egyszer több mint fél órát, az volt a legjobb. Már hiányoznak ezek, átálltam a 15 percesekre, de nagyon jók voltak az avatás után a napi 30 percesek. Azt kéne visszahozni.

A fát megint csak négyszer kezeltem a hét helyett. Már kiviszem a sámlit is, mert zsibbasztó a lábamnak a guggolás. Érdekes lesz nagyobb hidegben, már most is volt, hogy gémberedett a kezem. Volt megint, hogy nem tudtam ráhangolódni a kezelésre, olyan állapotban éreztem magam, hogy nem tudom átadni magam a Reikinek. Hiányzik a gyakorlás is, az olyan, mintha feltöltene. Itthon egyedül meg úgy látszik, hogy keveset foglalkozom vele ahhoz, hogy megtartsa a ráhangolódást.

A babokat végre elkezdtem csiráztatni, négyet, és először kettőt fogok kezelni, aztán majd lehet, hogy váltogatom, hogy teszteljem a hatását. :) Meg majd fotózom is. Tervezni, azt jól tudok. :)

Zsolt megint nem írt a cica miatt, megkeresem majd a héten. A munkahelyen érdekes módon elém került újra az a kolléga az emeletről, akinek régen először ajánlottam a Reikit. Tök jó, hogy Ági is most küldte át a nyílt napos pdf-et, ez a kettő most nagyon összejött, elküldöm majd neki, kevesebb kísérőszöveggel, inkább rábízom, hogy megkérdez-e valamiről.

Helyiséget viszont többször hangoltam, hosszabban is, az jó volt, Andrison lehetett érezni rögtön a hatását. Érdekes, hogy a kirándulás nem jött össze, remélem a 12-e jó lesz, arra minden jel szerint megyek. Várom már. A héten lesz a gó verseny és szerdán más is, érdekesek lesznek az esték. A munkahelyen ezen a héten nem hangoltam, pedig így vettem észre az segít fenntartani a ráhangolódást, remélem ez eszembe fog jutni többet ezen a héten.

Meditációs napló

Még május környékén volt, hogy a reggeli meditációban megfogalmazódott valami, amit meg akartam jegyezni. Mintha a felszín alól felbukkanna ilyenkor olyasmi, amire eddig nem gondoltam. Visszaolvasva legtöbbje felejthető, de van pár fontos, amit most is feladatnak érzek. A felbukkant szavakban lehet, hogy olyan tér vissza, vagy válik aktuálissá, amit régebben olvastam és nem is az én gondolataim, vagy most váltak azzá. Akárhogy is, nekem új gondolatok és az enyémek (vagy akkor az enyémek voltak akkor), nem "csak" olvasom őket egy könyvben.

Leírom, sorrendbe, amit eddig feljegyeztem ilyenkor, mondjuk volt olyan is, hogy elfelejtettem leírni. Eddig a 83. sorral meditáltam, arra a második vagy harmadik alkalommal találtam rá és az út miatt fontos nekem, hogy a saját utamat járjam:

Bármi vesz körül, ha az utadat ismered, nem érhet baj.

Még maradok ennél, bár már párszor eszembe jutott, hogy másik fontosat kellene választani, de érzem, hogy van még ebből bányásznivaló. Mondjuk egyre erősebb a kétség bennem, hogy ezeket tényleg le kell-e írnom egyáltalán? Ide a blogba és bárhová is. Mindegy, most ideírom őket.

Az öt életszabályban a hála nem következmény, hanem eszköz.

Meghúzhatod a határokat közelebb magadhoz. Amit magadnak tekintesz, az lehet kevesebb.

A gondolataim az engem körülvevő környezethez tartoznak. (Ez mondjuk így érdekes, de akkor erős volt.)

Ha egy tettem hitelességét keresem, csak magamban találhatom meg, nem igényelhetem másoktól, külső igazolástól. Ahogy felelősséget sem rakhatom ki valójában.

Felejtsd el a súlyokat.

Ne légy haragos és ne aggódj, ha hívod a Reikit.

A saját utad a tiéd. Ragaszkodsz hozzá, megvéded, más nem szól bele, nagyon a sajátod, szereted, vágysz utána.

A megfelelni akarás nem része a saját utadnak.

A saját utad nem azonos a saját állapotoddal.

Ha ragaszkodsz egy önmagadról kialakított képhez, el kell azt engedned, bármilyen is az, bármire való bizonyítékkánt lehet használni.

Ami a sajátod, abban teljesen biztos vagy, minden porcikáddal egyértelműnek, természetesnek, félelemnélkülinek érzékeled.

Minden pillanatban a közvetítő csatornát kell átélnünk?

Mindenhez erő kell. Erő mindenhez kell.

Magamat kevésbé tartom fontosnak, mint a másikat. Ez most a legnagyobb gátam a fejlődésre. (Ez már okoskodásnak tűnik most és nem is egészen emlékszem hogyan értettem, de ki tudnám okoskodni. :) )

Fedezd fel, mikor oldódsz fel valamiben és mikor vezetsz a vonal mentén, ami hozzád tartozik. (Ezt pedig meg kéne fejteni, mert úgy látszik rejtjeleztem valahogy.)

Okozz örömet azzal, hogy azt csinálod, amihez kedved van. Ezzel könnyebben viseled el azt is, amihez nincs. Minél gyakrabban fordulj az örömmel végzett tevékenység felé, akkor kevésbé fogod elveszteni a kedvedet, lelkesedésedet.

Közted és az utad között ne legyen semmi. Sem félelem, sem kétely, sem más értékrendje, semmilyen külső hatás ne legyen érzékelhető kettőtök között.

Légy egyszerre a csatorna és légy egyszerre a hal.

Ha az utadat ismered, már magadat is ismered.

A forrásnak nincs kiinduló pontja. (Na, ez már olyan rejtélyes, mint egy koan. :) )

Bármi vagyok, afelett én rendelkezem. Amikor átélem az érzést, azt nem kell meghazudtolnom, mert én vagyok, bármi is az. A döntés szabadsága viszont az enyém. Így önmagad maradhatsz, nem veszel bele a hazugságba, elfojtásba, hanem tudatában leszel annak, ami vagy és annak is, mit teszel.

A saját utam csak én vagyok. Más szóval: minden, ami az én utam, azt én teszem azzá. Az én utam nem egy külső út, amire rátalálok. Az utam ugyan azokon a helyeken, tárgyakon, embereken át vezet, mint másoké. Amitől az enyém, az csak belőlem fakad. Más szóval: az én utam én vagyok. Ha ismerem az utam, akkor saját magamat ismerem. (Ez meg már volt, de fontos.)

Legyél saját magad példaképe. (Ajaj!)

Az út azért van, hogy járj rajta. Ha nem jársz rajta, az nem a te utad.

Minden pillanatban megkérdezheted magadtól: most az utadat járod?

Reggeli gyökérkezelés

Ez vicces cím, mert kétértelmű, de mégis ez volt. :)

Tegnapelőtt este mentem ki a fához, jellemző, hogy az többször eszembe jutott, hogy mikor jönnek ki utánam az udvarra, hogy hova tűntem, de mégsem jöttek. Lehet az egész időhiányos életem tévképzeteken alapul és nem is vagyok annyire nélkülözhetetlen a családomnak sem, mint ahogy képzelem. :)

Tegnap későn értem haza és fáradt voltam, gondolkodtam azon, hogy mi legyen a fa-kezelések rendszere. Akkor addig jutottam, hogy megpróbálom reggelente. Ma reggel megvolt minden, a meditáció, az önkezelés és a fa is.

Rájöttem, hogy jó új területekre mozogni. Az, hogy reggel kimentem a hűvös, harmatos kertbe, egész más élmény volt, mint pizsiben a meleg szobában ülni. Csendes környék, a szomszédok már kezdtek beindulni, tyúkok kotkodáltak valahol, mint amikor tojást tojtak, a fa pedig néha pattant egyet, ahogy melegedett az idő (gondolom).

A nagyobb ágak találkozásánál mintha jobban vette volna az energiát és általában is, minél vastagabb, úgy éreztem annál inkább. A végén a gyökerére irányítottam, kis kétség volt bennem a távolság miatt, de úgy éreztem van értelme tartani.

Abban maradtam magammal, hogy ha nincs edzés, akkor kelés ötkor, torna, meditálás, önkezelés, fa-kezelés kb 6:15-ig, vagy kicsit tovább, aztán 7 előtt el tudok indulni. Ha edzés van, akkor kelés 4:30-kor, az önkezelés kimarad, így belefér a meditáció és a fa-kezelés. Ekkor próbálok majd este önkezelni. Majd meglátjuk, ez tartható tervnek tűnik.

Az is eszembe jutott, hogy kint meditáljak, mert vonzó, hogy közelebb érzem magam az élő természethez, de a hidegben ez kérdéses. Pl. meditáció alatt nem hátrány, ha vastagabb ruhában tartom a kézpozíciót? Arról is gondoskodnom kell, hogy legyen egy kertbemenős ruha kikészítve, amiben még zuhanyzás előtt ki tudok menni a fához és ne verjem fel a többieket.

Avatás után

Sokat kísérleteztem a meditálással.

Hétvégén egyszerűbb volt, akkor kaptam időt általában, de hétköznap, főleg, hogy az edzések miatt korán kelek, az nem volt könnyű. Úgy emlékszem elég sokára találtam rá arra, hogy reggel meditáljak, mert este szellemileg volt nehezebb benne maradni a fáradtság és a fejem zsúfoltsága miatt.

Mostanában, főleg az augusztusi ünnepség óta gyakrabban meditálok megint, csak néha hagyok ki napot, viszont több a negyed órás meditálás a kezelés előtt. Estére hagyom a félórás gyomorkezelést, mert este továbbra sem tudok ébren maradni a meditálás alatt sem. Kevés idő van rá sajnos.

A kávéivásom is átalakult. Az avatás előtt már elhagytam és úgy emlékszem négy hónapig nem is ittam tényleg semennyit sem. Most beálltam arra, hogy a napi 2-3 helyett 1 reggeli nagyon tejes kávé, ami szerintem mennyiségileg a hatoda annak, amit előtte évekig nyomtam. Ezt jónak érzem a szívem miatt, voltak már tünetek, fülzúgás, szívdobogás.

Annak örülök a legjobban, hogy egyre többször érzem a Reiki jelenlétét. Nem feltétlenül akkor, amikor kezelem az ennivalót, vagy magamat, hanem úgy általában, azon keresztül, hogy egyre nyugodtabb vagy kiegyensúlyozottabb vagyok. Ehhez társul egyfajta öröm is, ami intenzív a kezelés vagy a meditálás alatt. mondjuk ez másfajta, mint a hétköznapi öröm, de ez nem olyan rossz szó rá.

A Szófia utcai kezelőhely is nagy hatással van rám. Emlékszem, amikor második vagy harmadik gyakorlásra mentem, nagyon megütött mennyire más érzés belépni abba a szobába.

Az ünnepségek azért voltak jók, mert közelebb lehettem a közösséghez. Próbálom elfogadni a változásokat és nem a kérdéseket és a kétségeket gyűjteni, hanem elfogadni azt, ami történik.