Ezek a bejegyzés címek mókásak, hogy ilyen általánosak, ennek pl. lehetne az a címe, ha költői akarnék lenni, hogy "tavaszi virágok", vagy ha Ágira gondolok, akkor "melegség önti el szívemet", ha pedig a kezelésekre, akkor "alázat és öröm, kéz a kézben". Hú, ezek azért elég sziruposan hangzanak. :)
Másfél hónapja írtam utoljára, azóta majdnem minden héten tudtam menni kezelni gyakorolni. Azokon a heteken, amikor nem sikerült, kifejezetten hiányzott, hogy ott legyek és azt csináljam. Arra régebben is rájöttem már, hogy nagyon nagy vágy van bennem olyanná VÁLNI, amilyen minőséget megláttam a Tanítókban és azóta is majdnem minden gyakorláson rájövök, hogy arról is szól ez az egész számomra, hogy dolgozzak magamon (és minél jobban belemegyek, annál többet). A kezelések is egyre inkább szólnak erről is, hogy magamat képessé tenni a gyógyításra, ami egy csomó gyógyítani való felfedezését is jelenti magamon.
Ja, megvolt ugye a Chuden vizsga is, nem hittem volna, hogy ilyen "jól" sikerül, bár tényleg nem tudom elképzelni, hogy valakinek ne sikerüljön... Nagyon köszönöm Nóri és Ági a segítséget! :) Szerintem van ezeknek a vizsgáknak általában is egy olyan hatása, hogy én magam másképp nézek arra, amiről a vizsga szól és ez hat arra, ahogy a következő feladatokhoz vagy munkához viszonyulok - és ez a hatás pozitív.
Volt egyszer olyan is, hogy négy kezelésen voltam ott egy nap, este meg még tudattisztító gyakorláson is. Ez a nap nagyon jó volt. :) Asszem fontos volt, amikor a harmadik kezelés alatt (ebéd után) egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy feladjam a kitartásom a figyelemben, vagy az odaadásban, vagy esetleg a fizikai kitartásban, de szerencsére ebben a pár alkalomban, amikor közel kerültem ehhez, végül tudtam dönteni amellett, hogy továbbra is kitartok abban, amiről el akar szállni az erőm. És mindig az volt a folytatás, hogy megvan bennem az akarat, önuralom, vagy a képesség, hogy odaadjam magam (amennyire tudom), tehát valahogy mégsem fogyott el az, amiről azt hittem, hogy elfogyott. El tudom képzelni, hogy a Reiki segített, de csak akkor, vagy azután, hogy döntöttem.
Ezen a napon néhány praktikus dolog is fontossá vált, pl. délelőtt keveset ittam, aztán meg hirtelen többet, de arra nem figyeltem, hogy pisilni menjek, amikor lehet, ezért a negyedik kezelésnél már eléggé szorítottam magam és amikor Kriszta hasra fordult, akkor mentem gyorsan ki... :) Emlékszem, hogy csodálkoztam, amikor még a Szondi utcában azon a kevés időben is feltűnt, hogy Nóri többször iszik és többször megy mosdóba. De mostmár teljesen megértem.
Azzal kapcsolatban, hogy Ágival összeestünk a szerelembe, csak annyit írnék ide, hogy az nekem nagyon érdekes élmény, hogy mennyire megváltozott az, ahogy együtt vagyunk. Persze, ez érthető, ahogy a hónapokig visszatartott vonzalom most szabad utat kap, de valahogy hiányzik a korábbi idő nyugodt, tisztelettudó, közel lévő, figyelmes, de össze nem érintkező, meleg hangulata. Nyilván, nem léphetünk kétszer ugyan abba a folyóba, de ez a közeli visszafogottság azért tényleg hiányzik valahogy. De majd kialakul.
Amikor meglettem az 1% videókkal és kb. azzal egyidőben Schlosszer Tamás munkái is befagytak, többször úgy döntöttem, hogy nem akarok éjszakázni, mert megsínylették az edzések is, hogy egy vagy kettő után fekszem le, meg amúgy sem volt egészséges, néha egész sok kávét öntöttem magamba. Szóval kevesebbet dolgozom az infós feladatokon, jóval, mint február közepe előtt, sőt, az 1% gyűjtés sem megy, vagyis halogatom, pedig egész másképp gondoltam rá. Ezen most változtatok, meg változások jönnek amiatt is, hogy elköltözöm otthonról a jövő héten. Ez (ha éppen nem megyek ki Dunakeszire a gyerekek miatt), plusz másfél óra felszabaduló idő csak az utazás miatt és mellette még az egész estém is szabad lesz. A házimunka meg szerintem még kevesebb is lesz, mintha Dunakeszin lennék. A magányt amúgy is várom a meditálások miatt is, nagyon kiváncsi vagyok milyen változások jönnek!