A hét eleje jó volt, a hét vége pocsék. Reiki szempontjából. De igaziból személyes szempontból teljesen.
A hét elején minden nap tudtam jó érzéssel foglalkozni azzal, hogy közel maradjak a Reikihez. Az ételek kezelésén kívül fél-egy órát sikerült meditálni vagy fát kezelni vagy helyiséget hangolni. Szerdán még Ildi is megkért (ez egyszerre jó és megtisztelő érzés), hogy a köhögését kezeljem, este és másnap reggel is. Ugyanekkor a kutya is nagyon csúnyán köhögött, hozzá is kimentem. Ez nem volt egyszerű, mert nem egy nyugodt eb, állandóan játszana, úgyhogy nem igazán tudtam "lemérni", hogy odajön-e a Reiki-hez, mert mindig odajött hozzám, meg ugrált a felé tartott kezemhez. :)
A kezeléseknek ha volt hatása, akkor olyan volt, hogy kb. egy nap múlva javult a helyzet Ildinél és a kutyánál is, aztán ezt nem folytattam és utána lassan enyhült, még valamennyi most, 5 nappal később is van. Nekem olyan kép áll össze ez alapján, mintha a kezelések (mint a baboknál) egy lendkerekes autó felhúzását jelentenék, vagyis a kezelés után egy idő múlva lendületet kap a "gyógyulás", aztán lelassul - vagyis ha nem folytatom a kezelést, akkor a lendület lecsökken és "csak" a Reiki nélküli folyamat megy tovább.
A szerdai gyakorlás már hiányzott. Az érdekes volt nekem, hogy Ági, mintha többet kérdezett volna, én meg nem igazán tudtam frappánsan elmondani azt, amit éreztem. Önkifejező tréningnek jó, de most még ott tartok, hogy ha sokat beszélhetek róla, akkor sem tudok jó érzéssel pontos lenni...
Aztán csütörtökön jött a verzióváltás, az hiper stresszes volt, pénteken a folytatása, az már szerencsére nem estébe nyúló, utána rögtön az önismereti csoport, a nem túl könnyű anya-kapcsolattal, aztán a hétvége a vendégeskedéssel és az esti diákszínpadi előadással és a vasárnap, az all-day házimunkával. Vasárnap estére olyan erősen stresszes lettem, hogy csodálkoztam magamon. Aztán eszembe jutott, hogy szerda óta nem is meditáltam, úgyhogy este sikerült kissé lecsendesedni. Szerencsére nem ittam alkoholt, pedig volt rá ingerenciám, hogy lazítsak, de a meditálás sokkal melegebb nyugalmat adott most.
Azt hiszem az is stresszelt, hogy Gyurinak való fordítással sem tudtam haladni egy fikarcnyit sem a hétvégén, plusz, munkahelyen kívüli munka is vár rám, szóval a családi viszályok és a telefonom tönkremenése már csak hab volt a gyomorsavamon. Most sem vagyok még nyugodt, Gyuri faszán beállított határidőket nyomott, most szerdára is, úgy, hogy csak félig tudom, hogy miről is van szó. Tudom, persze, ő is hasonló módon vágja a fát, ezért is próbálom csinálni és tekintek rá ebből a szempontból egy nekem nehéz példaképként. A heti szembeötlő "horoszkóp" pont ezt mondta ma délelőtt: "Hétfőn és kedden nagyon le leszel terhelve, sokat kell vállalnod ahhoz, hogy a munka jelentős részének végére érj. Egészen szerdáig feszült leszel, és néha azt fogod érezni, hogy bármihez is nyúlsz, az darabokra hullik a kezedben." Mondjuk mindig is voltak ilyenek, sőt, régebben még gyakrabban. Bár régebben teljesen a feladatokban éltem, mostmár azért inkább amiatt csinálom, ami mögötte van értelem. Legalábbis szeretném azt hinni. :)