Pénteken voltam Áginál kezelésen és orvosi hasonlat szempontjából tényleg olyan volt, mintha rákötöttek volna volna valami jó kis feljavító infúzióra. :) Érzésben persze egészen más, most a hagyományos orvosi élmények emlékei egész hidegnek, blokkolónak hatnak a kezeléshez képest. Nagyon intenzív volt, úgy éreztem feloldódom valamiben, és többször volt, mintha zuhantam volna, amit megállítottam, mert talán féltem hagyni végigmenni az érzést. Aztán az is lehet, hogy az alvás felé zuhantam és csak az ébrenlétemet tartottam meg. Hétvégén ettől nyugodtabb és nyitottabb lettem, sőt szerintem jókedvűbb is, legjobban vasárnap éreztem magam feltöltve, mintha késleltetve érezném a hatását.
Volt most munka a honlappal, erős élmény volt a lendülete és az elhivatottsága miatt így bedolgozni Gyuri alá. Abból a szempontból felnézek rá főnökként, hogy erősen a megoldást keresi és nagyobb léptékben is képes gondolkodni.
A héten csak egyszer kezeltem a fát sajnos, legtöbbször elfelejtem, igaziból nem tudom miért. Lehet, hogy az időjárás miatt is, vagy neadjisten azért, mert most nincs rá "szüksége", téli álmot alszik? Bár ezt nem hinném.
A helyiségek hangolása ment majdnem folyamatosan. A kicsik szobájánál azt vettem észre, hogy az egyik fal mintha kevesebbet venne. Az, amelyik a két gyerekszoba között van és érdekes módon annál a falnál van a két emeletes ágy, tehát alvó gyerekekkel van éjszaka körülvéve. Aztán kísérleteztem, hogy nem annál a falnál kezdem a hangolást, mert gyanítottam, hogy talán a hangolás eleje miatt érzem gyengébbnek az érzetet (mert mindig annál a falnál kezdtem), de ha másiknál kezdem, akkor is gyengébb az a fal.
Ildi folyamatosan köhög, de most nem kérte a kezelést én meg nem ajánlkoztam. Ezen gondolkodtam, hogy nem kéne-e nekem lépnem, mert ez már nem szűz terület, de nem is vagyunk annyira jóban, bár ettől függetlenül részemről nem láttam akadályát a kezelésnek, legalábbis tudatos szinten.
Tegnap, hétfőn volt egy jó élményem. Foglalkoztatott az, hogy hogyan lehetnék önazonosabb (ami nem azt jelenti, hogy valamennyire az vagyok, hanem azt, hogy egyáltalán hogyan lehetnék valamennyire az). Erről azt hiszem korábban is írtam, a másik (vélt) véleményétől való függés kapcsán... Na, szóval tegnap, ahogy ezt tapogattam az emberek között, a metrón utazva, rájöttem, hogy folyamatosan színészkedem, figyelek másokat, méricskélem (képzelődöm), milyen hatással vagyok rájuk, stb. És jött az ötlet, hogy miért ne tekinthetnék bárkire (mindenkire) úgy, mintha kezelésre lenne szüksége és ezen, a kezelésen, a Reikin keresztül kerülnénk kapcsolatba? És ez nagyon elvette az idegen emberekkel való kapcsolatomból azt a felhangot bennem, ami a másik véleményének függő képzelgését jelenti. Az, hogy bárkire úgy nézzek, mint akinek valamilyen területen biztosan szüksége lenne valamilyen kezelésre, az sokkal közelebb hozta az embereket hozzám, vagyis az én hozzáállásomon nyitott. Aztán persze jött az a gondolat, hogy nekem is ugyan úgy szükségem van kezelésekre, "jobban levésre", ami elég érdekes, nem hétköznapi tudatállapotot hozott, mert még jobban szétfújta a mások véleményétől való függést. Ennek nagyon örültem. :)
Az 1% gyűjtésekkel kapcsolatban az gáz, hogy alig jut eszembe, amikor meg mondjuk hetente egyszer-kétszer eszembe jut, akkor sem "alkalmas" éppen. Szóval kézbe kéne vennem ezt a könyvelőknek telefonálást.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: helyiség hangolása. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: helyiség hangolása. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. november 26.
2013. november 11.
Érzések
Volt a héten, hogy jó volt érezni a Reiki közelségét és volt, hogy hiányzott, éreztem, hogy távolabb vagyok. Hiányzik valszeg a gyakorlás is, most egy hónapja lassan nem voltam már, de biztos vagyok benne, hogy az egyedüli gyakorlások teszik ezt a különbséget. Volt olyan, hogy Andris szerencsére nagyon hamar lefeküdt, Ildi is hamar elaludt, én meg majdnem két órát is töltöttem a fával, szoba hangolással és meditálással és ez nagyon jó, meleg érzés volt. Tényleg fura, ahhoz hasonlít ez, mintha egy könyv vagy film nagyon megérintene. :)
Amikor távol voltam ettől, akkor azért gyanítom, hogy időráfordítás kell hozzá, hogy újra közel kerüljek.
Volt bennem rendesen büszkeség, amikor olyan "sokat" foglalkoztam a Reikivel, bár ez a mondat is elég árulkodó, mert valójában a fával foglalkoztam, meg a helyiségekkel, meg magammal... Szóval érdekes látni néha, milyen gyengén emberi vagyok ilyen "emelkedett" közelségben is. :)
A fa ezen a héten csak kétszer kapott, most volt, hogy objektíve esett az eső és akkor könnyen lemondtam róla, bár annak sem kellett volna igaziból visszatartania.
Andrisnak hét elején két nap alatt teljesen elmúlt, még a horkolása is, ami az ilyen légúti cuccok után szokott neki sokáig maradni, annyira jó volt a teljesen sima szuszogását hallgatni. :) Tavaly egészen május elejéig egyfolytában szenvedés volt figyelni, hogyan veszi a levegőt, mert ősztől folyamatosan olyan volt, hogy próbált az orrán lélegezni, de nem tudott és amikor már kimaradt 3-4-5 lélegzetvétel, akkor nyitottak ki a veszélyt jelző idegpályák és horkantott nagyot a száján keresztül. Ez nagyon rossz érzés volt és most nagyon jó, hogy ez nem maradt így.
Fanninak is volt torokfájása, óvatosan ajánlottam neki, hogy ha szeretné, de nagyon lazán hárította: "most nem volt rá szükség" éppen, amiben én látok valami tartózkodást, ezért nem is forszírozom.
Gyurinak fordítottam az új oldalához Joomla komponenseket, bevállaltam hamarra, de a magyarítás állapota közel sem tart ott, ahol az eredeti oldalon írták, ezért gályáztam vele rendesen. Gyuri célratörő stílusában az éjjel egykor elküldött fájlokat meg sem köszönte (mondjuk még az egyikkel maradt munkám), szóval ez nekem most kellemesen gyomorideges feladat, hogy mit kezdek most egy ilyen szituval, amiben én az ideáim szerint másképp viselkednék. :)
Amikor távol voltam ettől, akkor azért gyanítom, hogy időráfordítás kell hozzá, hogy újra közel kerüljek.
Volt bennem rendesen büszkeség, amikor olyan "sokat" foglalkoztam a Reikivel, bár ez a mondat is elég árulkodó, mert valójában a fával foglalkoztam, meg a helyiségekkel, meg magammal... Szóval érdekes látni néha, milyen gyengén emberi vagyok ilyen "emelkedett" közelségben is. :)
A fa ezen a héten csak kétszer kapott, most volt, hogy objektíve esett az eső és akkor könnyen lemondtam róla, bár annak sem kellett volna igaziból visszatartania.
Andrisnak hét elején két nap alatt teljesen elmúlt, még a horkolása is, ami az ilyen légúti cuccok után szokott neki sokáig maradni, annyira jó volt a teljesen sima szuszogását hallgatni. :) Tavaly egészen május elejéig egyfolytában szenvedés volt figyelni, hogyan veszi a levegőt, mert ősztől folyamatosan olyan volt, hogy próbált az orrán lélegezni, de nem tudott és amikor már kimaradt 3-4-5 lélegzetvétel, akkor nyitottak ki a veszélyt jelző idegpályák és horkantott nagyot a száján keresztül. Ez nagyon rossz érzés volt és most nagyon jó, hogy ez nem maradt így.
Fanninak is volt torokfájása, óvatosan ajánlottam neki, hogy ha szeretné, de nagyon lazán hárította: "most nem volt rá szükség" éppen, amiben én látok valami tartózkodást, ezért nem is forszírozom.
Gyurinak fordítottam az új oldalához Joomla komponenseket, bevállaltam hamarra, de a magyarítás állapota közel sem tart ott, ahol az eredeti oldalon írták, ezért gályáztam vele rendesen. Gyuri célratörő stílusában az éjjel egykor elküldött fájlokat meg sem köszönte (mondjuk még az egyikkel maradt munkám), szóval ez nekem most kellemesen gyomorideges feladat, hogy mit kezdek most egy ilyen szituval, amiben én az ideáim szerint másképp viselkednék. :)
2013. november 4.
Lazaság
A múlt hét érdekes volt, mert "nyaraltunk" és több szabadidőm volt, aminek örültem, mert tényleg más több időt tölteni a Reikivel, mint kevesebbet. :)
A legjobb az volt, hogy reggelente jobban tudtam meditálni, mert többet aludhattam és nem voltam kiütve. Az is jó volt, hogy élveztem a szobák hangolását a szállodában és ami érdekes volt, hogy nem mondtam le róla akkor sem, amikor más ott volt. Persze nyugalom volt, csak nem egyedül voltam. Azt hittem vizslatás lesz, vagy szkepticizmus, de én nyugodtan álltam a szituációhoz és a másik részéről is nyugalom volt.
Egy ilyen nem egyedüli hangolásnál jöttem rá, hogy milyen feszülten vagyok képes csinálni bármit is. Azért, mert ahogy ott volt a másik és ezen keresztül tudatosult, hogy ahhoz, hogy ahogy tudom, a legjobban csináljam, az is kell, hogy ne azzal foglalkozzam, hogy a másik ott van vagy mit gondol. Ez elvezetett ahhoz, hogy kicsit lazább legyek a külvilággal kapcsolatban, hogy a figyelmem kisebb körben fókuszáljon a hangolásra.
Ez a lazaság a környezettel jónak tűnt, de van bennem kétség, mert kicsit olyan, mintha azt a figyelmemet is képes lenne lazítani, amit nem szeretnék, hogy lazuljon. Ha úgy veszem az egész eddigi gyakorlásom folyamatos próbálkozások sora. :)
Jó volt az ételek kezelése is, az étteremben is, bár, amikor már a harmadik gyerekmaradékot ettem, akkor már elfelejtettem.
A fa kapott kétszer a héten, és itthon is két hálószoba.
Andris vasárnap estére lázas lett, levert, kezeltem este kétszer is, a szobát is hangoltam és valahogy furán optimista voltam. :) Reggelre nem volt láza, bár reggel minden lázbetegség jobb kicsit, de délután sem volt már olyan rosszul, az orra folyik még, lázas sem volt. Reggel is kezeltem amikor még aludt és ma este is. Szerintem holnapra már csak kicsi orrfolyás marad. :) Fura ilyet kimondani és közben még örömmel is tölt el.
A próbálkozás-fíling ma reggel a meditálás után is erősen feljött. Régebben a csatorna létet olyan ön-állapot-érzéssel közelítettem, mintha egy fából készült csatorna lennék, amiben szabadon áramlik a víz. Mostanában úgy próbálom a nyitott állapotot félig tudatalatti érzéssel "modellezni" magamban, mintha az egész testfelületem átjárható lenne. Nem tudom azt sem, hogy jó-e, hogy ha ilyen nem-fogalmi test- és tudat-állapotot idézek fel magamban, de a fa-csatorna variációhoz most visszatérek, mert abban jobb érzés az, hogy hozzáérek a vízhez és jobban érzem a mozgását. Tapogatózásnak látszik nekem ez az egész, amit csinálok, de nem tudom elképzelni, hogy ezt meg tudnám-e spórolni.
A legjobb az volt, hogy reggelente jobban tudtam meditálni, mert többet aludhattam és nem voltam kiütve. Az is jó volt, hogy élveztem a szobák hangolását a szállodában és ami érdekes volt, hogy nem mondtam le róla akkor sem, amikor más ott volt. Persze nyugalom volt, csak nem egyedül voltam. Azt hittem vizslatás lesz, vagy szkepticizmus, de én nyugodtan álltam a szituációhoz és a másik részéről is nyugalom volt.
Egy ilyen nem egyedüli hangolásnál jöttem rá, hogy milyen feszülten vagyok képes csinálni bármit is. Azért, mert ahogy ott volt a másik és ezen keresztül tudatosult, hogy ahhoz, hogy ahogy tudom, a legjobban csináljam, az is kell, hogy ne azzal foglalkozzam, hogy a másik ott van vagy mit gondol. Ez elvezetett ahhoz, hogy kicsit lazább legyek a külvilággal kapcsolatban, hogy a figyelmem kisebb körben fókuszáljon a hangolásra.
Ez a lazaság a környezettel jónak tűnt, de van bennem kétség, mert kicsit olyan, mintha azt a figyelmemet is képes lenne lazítani, amit nem szeretnék, hogy lazuljon. Ha úgy veszem az egész eddigi gyakorlásom folyamatos próbálkozások sora. :)
Jó volt az ételek kezelése is, az étteremben is, bár, amikor már a harmadik gyerekmaradékot ettem, akkor már elfelejtettem.
A fa kapott kétszer a héten, és itthon is két hálószoba.
Andris vasárnap estére lázas lett, levert, kezeltem este kétszer is, a szobát is hangoltam és valahogy furán optimista voltam. :) Reggelre nem volt láza, bár reggel minden lázbetegség jobb kicsit, de délután sem volt már olyan rosszul, az orra folyik még, lázas sem volt. Reggel is kezeltem amikor még aludt és ma este is. Szerintem holnapra már csak kicsi orrfolyás marad. :) Fura ilyet kimondani és közben még örömmel is tölt el.
A próbálkozás-fíling ma reggel a meditálás után is erősen feljött. Régebben a csatorna létet olyan ön-állapot-érzéssel közelítettem, mintha egy fából készült csatorna lennék, amiben szabadon áramlik a víz. Mostanában úgy próbálom a nyitott állapotot félig tudatalatti érzéssel "modellezni" magamban, mintha az egész testfelületem átjárható lenne. Nem tudom azt sem, hogy jó-e, hogy ha ilyen nem-fogalmi test- és tudat-állapotot idézek fel magamban, de a fa-csatorna variációhoz most visszatérek, mert abban jobb érzés az, hogy hozzáérek a vízhez és jobban érzem a mozgását. Tapogatózásnak látszik nekem ez az egész, amit csinálok, de nem tudom elképzelni, hogy ezt meg tudnám-e spórolni.
2013. október 28.
Változások
Mindig változik valami. :) Többet meditálok és kezelek helyiséget, először kértek tőlem kezelést, a barackfa és a babok viszont ezen a héten kevesebbet kaptak.
A hét elején nagyon foglalkoztatott, hogy miért olyan nagy a különbség aközött, amit közösségben és amit egyedül érzek a Reiki-kapcsolatomban. Olyan, mintha egyedül sokszor nem tudnám magam megtartani, gyengébb lennék. Próbálok lazítani, hogy ne tervek és elképzelések alapján csináljam, elhagytam az óra figyelését vagy a telefon csippantását, hogy mikor van vége, és meditálás előtt behangoltam a szobát, ahová leültem. Jobban érzem magam így, nyugodtabb érzés.
Tegnap, vasárnap reggel az jött, hogy mintha lenne egy határ, amit nekem naponta át kell lépnem, hogy valamilyen közel kerüljek a Reikihez. És mintha ez a határátlépés hiányozna, amikor olyan nagy a különbség a közösségi és a magányos gyakorlás között. És hát elég egyértelműnek látszik, hogy ez a határátlépés a gyakorlás mennyiségétől függ - hogy mennyit megyek a határ felé. Végülis egész jól levezettem magamnak, hogy többet kell gyakorolnom, ha közelebb akarok kerülni a Reikihez. :D
Még hét eleji élmény volt, ahogy a munkahelyen gyalogoltam az egyik szobából a másikba, az a 100 méter kb. elég arra, hogy elgondolkozzak és feljött a Reiki torna, meg az, hogy munkahelyen mennyire mutatja a testem, hogy el van engedve, azaz hogy nincs valami miatt korlátozva, plusz hozzá jött még a vasárnapi egészségnap jó élménye, ahogy a többiek mozdulatai hatottak rám és az egész azt a jó kis kérdést szülte, hogy na, akkor most olyan helyen dolgozom, ahol a testem jelzésein keresztül magamra nézve jól, otthonosan, a helyemen érzem magam? Persze nem volt a válasz, de ennek olyan iránya is van, hogy gondolkodhatom azon, hogy hogyan legyek jobban önmagam a munkahelyen és azon is, hogy mit kezdjek azzal, ami nem lehetek a munkahelyemen.
Változott az is, hogy hétfőn munkahelyen, aztán a fotós közösségben is fura mód kijöttek belőlem olyan szavak, amiket alapból régebben nem mondtam ki. Ja, a saját véleményem. Ezt a vasárnapi kezelésnek tudom be, amikor az egészségnapon azt hiszem öten kezeltek egyszerre! :) A máj és a düh játszott talán a szókimondásban?
A egészségnapon egyébként nagyon jó érzés volt átélni az együttműködést, a tiszteletet, figyelmet, odaadást, ami mindenkiből jött és része lehettem én is. Ez tök patetikusnak hangzik, ha olyan szemmel nézem, de teljesen igaz. Figyelem magam, mert gyanús ez a nagy és átható, zsigeri öröm, mert volt már olyan, hogy szerelmes voltam és olyannak láttam valakit, amilyen nem volt és eszembe jutott, hogy most az életemmel kapcsolatban értékelhetek túl valamit, de egyelőre nem tudok vele mit kezdeni, idővel majd kiderül.
A fát a héten csak kétszer kezeltem, a kezdeti "akarás" alábbhagyott, lejjebb adtam a pontosságban és a kitartásban. Itt egy fénykép az egyik egészséges ágáról, ahol már a jövő tavaszi rügyek kinőttek a lehullott levelek tövénél, ezt szerdán csináltam, valszeg az utolsó tavasz előtt.
A baboknál így az egészre visszanézve azt látom, hogy a kezelések, mintha löknének egyet rajtuk, mint egy lendkerekes játékon, amit felpörgetnek és egy ideig viszi a kocsit a kerék mozgása. Legutóbb is, amikor fényképeztem egy utolsót, a legutoljára kezelt piros tálkás éppen "lehagyja" a többieket, pedig akkor két nap is kimaradt azt hiszem. A másik kettőnek csak vízhiánya lehetett, pedig mindig egyformán kapnak - később magukhoz tértek.
A tegnapi második kirándulás jó volt, este és ma is hat - ez érdekes, amit Ági is mondott, hogy utólag van valamilyen megtartó hatása a Reikinek. Jó volt együtt lenni velük, elraktam pár gondolatot az élet megéléséről, lehet a legfontosabb az volt, hogy én éljek, ne csak azt nézzem, hogy más hogyan él. :)
Andris kezelésének nagyon örültem. Egyrészt azért, mert kérés volt Ilditől, másrészt azért, mert változott ez is bennem, úgy érzem jóval türelmesebb vagyok a kezelés alatt, amit régebben nem tudtam elképzelni. Az egész Reiki-vel való munka lassan átalakul olyanná, mint amilyenről fogalmam sem volt. Szóval Andrist kezeltem pénteken este, amikor aludt és szombaton is, mesenézés közben. Én pénteken egész nap nem is láttam, mert későn értem haza, de Ildi otthon tartotta, mert beteg volt, viszont szombaton ebből már nem látszott semmi, csak óránként egy orrfújás. Örültem annak, hogy kezelhettem, hogy kérték, akárhogyan is.
Ágitól a héten két mondatot rakok el:
"Valahogy rájön az ember, hogy valójában, racionális szemmel nézve nincs más út, mint szembenézni a dolgokkal és megugrani a kihívásokat, még ha nehéz is."
"Ne bánj magaddal szigorúan."
Az étel kezelés meg már hiányozna azt hiszem. Megyünk Nyíregyházára, most nem tudom elképzelni, hogy a közösségi étkezéseknél ne kezeljem az ételt. Nagyon furának tűnt volna ez régebben. :) Amikor elkezdem kezelni az ételeket és "megérkezem" a Reikihez, az nagyon megnyugtató érzés. Ilyenkor kiszakadok a munkából, vagyis a munkahelyi hangulatból - amikor meg itthon csinálom, akkor érkezik valami a többiek közé.
A hét elején nagyon foglalkoztatott, hogy miért olyan nagy a különbség aközött, amit közösségben és amit egyedül érzek a Reiki-kapcsolatomban. Olyan, mintha egyedül sokszor nem tudnám magam megtartani, gyengébb lennék. Próbálok lazítani, hogy ne tervek és elképzelések alapján csináljam, elhagytam az óra figyelését vagy a telefon csippantását, hogy mikor van vége, és meditálás előtt behangoltam a szobát, ahová leültem. Jobban érzem magam így, nyugodtabb érzés.
Tegnap, vasárnap reggel az jött, hogy mintha lenne egy határ, amit nekem naponta át kell lépnem, hogy valamilyen közel kerüljek a Reikihez. És mintha ez a határátlépés hiányozna, amikor olyan nagy a különbség a közösségi és a magányos gyakorlás között. És hát elég egyértelműnek látszik, hogy ez a határátlépés a gyakorlás mennyiségétől függ - hogy mennyit megyek a határ felé. Végülis egész jól levezettem magamnak, hogy többet kell gyakorolnom, ha közelebb akarok kerülni a Reikihez. :D
Még hét eleji élmény volt, ahogy a munkahelyen gyalogoltam az egyik szobából a másikba, az a 100 méter kb. elég arra, hogy elgondolkozzak és feljött a Reiki torna, meg az, hogy munkahelyen mennyire mutatja a testem, hogy el van engedve, azaz hogy nincs valami miatt korlátozva, plusz hozzá jött még a vasárnapi egészségnap jó élménye, ahogy a többiek mozdulatai hatottak rám és az egész azt a jó kis kérdést szülte, hogy na, akkor most olyan helyen dolgozom, ahol a testem jelzésein keresztül magamra nézve jól, otthonosan, a helyemen érzem magam? Persze nem volt a válasz, de ennek olyan iránya is van, hogy gondolkodhatom azon, hogy hogyan legyek jobban önmagam a munkahelyen és azon is, hogy mit kezdjek azzal, ami nem lehetek a munkahelyemen.
Változott az is, hogy hétfőn munkahelyen, aztán a fotós közösségben is fura mód kijöttek belőlem olyan szavak, amiket alapból régebben nem mondtam ki. Ja, a saját véleményem. Ezt a vasárnapi kezelésnek tudom be, amikor az egészségnapon azt hiszem öten kezeltek egyszerre! :) A máj és a düh játszott talán a szókimondásban?
A egészségnapon egyébként nagyon jó érzés volt átélni az együttműködést, a tiszteletet, figyelmet, odaadást, ami mindenkiből jött és része lehettem én is. Ez tök patetikusnak hangzik, ha olyan szemmel nézem, de teljesen igaz. Figyelem magam, mert gyanús ez a nagy és átható, zsigeri öröm, mert volt már olyan, hogy szerelmes voltam és olyannak láttam valakit, amilyen nem volt és eszembe jutott, hogy most az életemmel kapcsolatban értékelhetek túl valamit, de egyelőre nem tudok vele mit kezdeni, idővel majd kiderül.
A fát a héten csak kétszer kezeltem, a kezdeti "akarás" alábbhagyott, lejjebb adtam a pontosságban és a kitartásban. Itt egy fénykép az egyik egészséges ágáról, ahol már a jövő tavaszi rügyek kinőttek a lehullott levelek tövénél, ezt szerdán csináltam, valszeg az utolsó tavasz előtt.
A baboknál így az egészre visszanézve azt látom, hogy a kezelések, mintha löknének egyet rajtuk, mint egy lendkerekes játékon, amit felpörgetnek és egy ideig viszi a kocsit a kerék mozgása. Legutóbb is, amikor fényképeztem egy utolsót, a legutoljára kezelt piros tálkás éppen "lehagyja" a többieket, pedig akkor két nap is kimaradt azt hiszem. A másik kettőnek csak vízhiánya lehetett, pedig mindig egyformán kapnak - később magukhoz tértek.
A tegnapi második kirándulás jó volt, este és ma is hat - ez érdekes, amit Ági is mondott, hogy utólag van valamilyen megtartó hatása a Reikinek. Jó volt együtt lenni velük, elraktam pár gondolatot az élet megéléséről, lehet a legfontosabb az volt, hogy én éljek, ne csak azt nézzem, hogy más hogyan él. :)
Andris kezelésének nagyon örültem. Egyrészt azért, mert kérés volt Ilditől, másrészt azért, mert változott ez is bennem, úgy érzem jóval türelmesebb vagyok a kezelés alatt, amit régebben nem tudtam elképzelni. Az egész Reiki-vel való munka lassan átalakul olyanná, mint amilyenről fogalmam sem volt. Szóval Andrist kezeltem pénteken este, amikor aludt és szombaton is, mesenézés közben. Én pénteken egész nap nem is láttam, mert későn értem haza, de Ildi otthon tartotta, mert beteg volt, viszont szombaton ebből már nem látszott semmi, csak óránként egy orrfújás. Örültem annak, hogy kezelhettem, hogy kérték, akárhogyan is.
Ágitól a héten két mondatot rakok el:
"Valahogy rájön az ember, hogy valójában, racionális szemmel nézve nincs más út, mint szembenézni a dolgokkal és megugrani a kihívásokat, még ha nehéz is."
"Ne bánj magaddal szigorúan."
Az étel kezelés meg már hiányozna azt hiszem. Megyünk Nyíregyházára, most nem tudom elképzelni, hogy a közösségi étkezéseknél ne kezeljem az ételt. Nagyon furának tűnt volna ez régebben. :) Amikor elkezdem kezelni az ételeket és "megérkezem" a Reikihez, az nagyon megnyugtató érzés. Ilyenkor kiszakadok a munkából, vagyis a munkahelyi hangulatból - amikor meg itthon csinálom, akkor érkezik valami a többiek közé.
2013. szeptember 22.
Kevés meditáció
Igen, a héten hiányzott, kevés volt a meditáció. A munkahely felpörgött több fronton is, az meg kibélel eredményesség érzéssel és valahogy más irányba fordítja a figyelmemet. De az egész egy önmaga farkába harapó kígyó, ha az alvás oldaláról közelítem, mert este nehéz lefeküdnöm 11 előtt, így viszont nincs meg az 5-ös kelésnél a szükséges alvás, sokkal fáradtabb leszek és lenyomom az órát, aztán persze nincs időm meditálni. Az egészből megint az a tanulság, hogy tudatosabban kell kihasználnom az időt.
Szóval meditálni talán háromszor tudtam, de egyszer több mint fél órát, az volt a legjobb. Már hiányoznak ezek, átálltam a 15 percesekre, de nagyon jók voltak az avatás után a napi 30 percesek. Azt kéne visszahozni.
A fát megint csak négyszer kezeltem a hét helyett. Már kiviszem a sámlit is, mert zsibbasztó a lábamnak a guggolás. Érdekes lesz nagyobb hidegben, már most is volt, hogy gémberedett a kezem. Volt megint, hogy nem tudtam ráhangolódni a kezelésre, olyan állapotban éreztem magam, hogy nem tudom átadni magam a Reikinek. Hiányzik a gyakorlás is, az olyan, mintha feltöltene. Itthon egyedül meg úgy látszik, hogy keveset foglalkozom vele ahhoz, hogy megtartsa a ráhangolódást.
A babokat végre elkezdtem csiráztatni, négyet, és először kettőt fogok kezelni, aztán majd lehet, hogy váltogatom, hogy teszteljem a hatását. :) Meg majd fotózom is. Tervezni, azt jól tudok. :)
Zsolt megint nem írt a cica miatt, megkeresem majd a héten. A munkahelyen érdekes módon elém került újra az a kolléga az emeletről, akinek régen először ajánlottam a Reikit. Tök jó, hogy Ági is most küldte át a nyílt napos pdf-et, ez a kettő most nagyon összejött, elküldöm majd neki, kevesebb kísérőszöveggel, inkább rábízom, hogy megkérdez-e valamiről.
Helyiséget viszont többször hangoltam, hosszabban is, az jó volt, Andrison lehetett érezni rögtön a hatását. Érdekes, hogy a kirándulás nem jött össze, remélem a 12-e jó lesz, arra minden jel szerint megyek. Várom már. A héten lesz a gó verseny és szerdán más is, érdekesek lesznek az esték. A munkahelyen ezen a héten nem hangoltam, pedig így vettem észre az segít fenntartani a ráhangolódást, remélem ez eszembe fog jutni többet ezen a héten.
Szóval meditálni talán háromszor tudtam, de egyszer több mint fél órát, az volt a legjobb. Már hiányoznak ezek, átálltam a 15 percesekre, de nagyon jók voltak az avatás után a napi 30 percesek. Azt kéne visszahozni.
A fát megint csak négyszer kezeltem a hét helyett. Már kiviszem a sámlit is, mert zsibbasztó a lábamnak a guggolás. Érdekes lesz nagyobb hidegben, már most is volt, hogy gémberedett a kezem. Volt megint, hogy nem tudtam ráhangolódni a kezelésre, olyan állapotban éreztem magam, hogy nem tudom átadni magam a Reikinek. Hiányzik a gyakorlás is, az olyan, mintha feltöltene. Itthon egyedül meg úgy látszik, hogy keveset foglalkozom vele ahhoz, hogy megtartsa a ráhangolódást.
A babokat végre elkezdtem csiráztatni, négyet, és először kettőt fogok kezelni, aztán majd lehet, hogy váltogatom, hogy teszteljem a hatását. :) Meg majd fotózom is. Tervezni, azt jól tudok. :)
Zsolt megint nem írt a cica miatt, megkeresem majd a héten. A munkahelyen érdekes módon elém került újra az a kolléga az emeletről, akinek régen először ajánlottam a Reikit. Tök jó, hogy Ági is most küldte át a nyílt napos pdf-et, ez a kettő most nagyon összejött, elküldöm majd neki, kevesebb kísérőszöveggel, inkább rábízom, hogy megkérdez-e valamiről.
Helyiséget viszont többször hangoltam, hosszabban is, az jó volt, Andrison lehetett érezni rögtön a hatását. Érdekes, hogy a kirándulás nem jött össze, remélem a 12-e jó lesz, arra minden jel szerint megyek. Várom már. A héten lesz a gó verseny és szerdán más is, érdekesek lesznek az esték. A munkahelyen ezen a héten nem hangoltam, pedig így vettem észre az segít fenntartani a ráhangolódást, remélem ez eszembe fog jutni többet ezen a héten.
2013. szeptember 15.
Esti kezelések
Jobban jön ki az esti kezelés, tisztán praktikus okokból. Szellemileg jobban vágyom nyugalmas és hosszabb reggelre, de nem tudok olyan korán lefeküdni, hogy annyi időm legyen reggel. Szóval sötétben megyek ki a fához, ami érdekes érzés, mert alig látok belőle valamit, csak hogy az ágak merre mennek. Biztos ennek is van hozadéka, talán jobban lehet befelé figyelni.
A héten háromszor kimaradt sajnos a kezelés, volt hogy elaludtam, meg olyan is, hogy bekajáltam és sört is ittam és amikor eszembe jutott, hogy nem voltam még kint a fánál, akkor képtelennek éreztem magam, hogy ráhangolódjak a Reikire, nem akartam behúzni a strigulát, az nem lett volna őszinte. Érdekes, hogy milyen kis dolgokon múlik most ez a fa-kezelés. Hogy este a fejemben van-e már az evés előtt, vagy hogy milyen az állapotom Andris altatásánál és mi tart ébren. Ez a három kihagyott alkalom most a kis dolgokra hívta fel a figyelmemet. Nemrég olvastam egy blogon, hogy ha csinálni akarok valamit, azt csináljam minden nap. Ez a gondolat azóta is kerülget, mert ez is az "út"-hoz kötődik szerintem, amihez komoly feladatom van mostanában. Megkerestem a bejegyzést, ez az.
Ami változást éreztem a kezeléseknél az az, hogy mintha erősebb érzés lenne a tenyeremnél. És mintha a tenyerem szélei felé terjedne az érzés. És mintha égető érzés lenne kissé.
Nekem fura fát kezelni, még csak magamat kezeltem, de fát kezelni fura. Nem öreg fa, szerintem max. 20-22 éves, de a törzsénél, az első elágazások alatt (10-15 cm vastag ott), mindig a "tiszteletre méltó" érzés fog el. Olyan, mint ahol mély természeti bölcsesség lenne, amit csak hosszú idő, kiérlelt türelem tudna összegyűjteni - én nem. :)
A babokat még nem kezdtem el csiráztatni. Zsoltnál sem voltam a macska miatt, nem írt, aztán rákérdeztem, akkor elmondta mi a helyzet, és hogy hív a következő héten. Rákos daganat nincs, az a gond, hogy megszúrta valami a száját a cicának és ahogy gyógyul a seb, a nyelve letapad, mert hegesedik és az érzékeny szövetek nem úgy működnek, ahogy kellene. Ennek fényében még kevésbé tudom elképzelni, hogy milyen segítség jöhet erre a fizikainak látszó problémára, mi változhat meg, de bízom a Reikiben, mást nem próbálok okoskodni. Remélem kijutok a héten. Már az is eredmény lenne.
A meditáció is kevesebb volt a héten, még hétvégén is. A helyiségek hangolása itthon talán egy nap volt, a munkahelyen viszont háromszor is. Az ételek kezelése nagyon gáz, szinte mindig evés után jut eszembe. Naponta egyszer általában még evés előtt vagy közben eszembe jut, néha kétszer is egy nap, de ez nagyon nincs még benne a fejemben. Próbálom a sietségre fogni, bár akkor meg ezzel a felszínességgel kéne kezdenem valamit.
Nem volt ez túlságosan "eredményes" hét, de tapasztalat azért volt benne, főleg a hiányosságaimon keresztül.
A héten háromszor kimaradt sajnos a kezelés, volt hogy elaludtam, meg olyan is, hogy bekajáltam és sört is ittam és amikor eszembe jutott, hogy nem voltam még kint a fánál, akkor képtelennek éreztem magam, hogy ráhangolódjak a Reikire, nem akartam behúzni a strigulát, az nem lett volna őszinte. Érdekes, hogy milyen kis dolgokon múlik most ez a fa-kezelés. Hogy este a fejemben van-e már az evés előtt, vagy hogy milyen az állapotom Andris altatásánál és mi tart ébren. Ez a három kihagyott alkalom most a kis dolgokra hívta fel a figyelmemet. Nemrég olvastam egy blogon, hogy ha csinálni akarok valamit, azt csináljam minden nap. Ez a gondolat azóta is kerülget, mert ez is az "út"-hoz kötődik szerintem, amihez komoly feladatom van mostanában. Megkerestem a bejegyzést, ez az.
Ami változást éreztem a kezeléseknél az az, hogy mintha erősebb érzés lenne a tenyeremnél. És mintha a tenyerem szélei felé terjedne az érzés. És mintha égető érzés lenne kissé.
Nekem fura fát kezelni, még csak magamat kezeltem, de fát kezelni fura. Nem öreg fa, szerintem max. 20-22 éves, de a törzsénél, az első elágazások alatt (10-15 cm vastag ott), mindig a "tiszteletre méltó" érzés fog el. Olyan, mint ahol mély természeti bölcsesség lenne, amit csak hosszú idő, kiérlelt türelem tudna összegyűjteni - én nem. :)
A babokat még nem kezdtem el csiráztatni. Zsoltnál sem voltam a macska miatt, nem írt, aztán rákérdeztem, akkor elmondta mi a helyzet, és hogy hív a következő héten. Rákos daganat nincs, az a gond, hogy megszúrta valami a száját a cicának és ahogy gyógyul a seb, a nyelve letapad, mert hegesedik és az érzékeny szövetek nem úgy működnek, ahogy kellene. Ennek fényében még kevésbé tudom elképzelni, hogy milyen segítség jöhet erre a fizikainak látszó problémára, mi változhat meg, de bízom a Reikiben, mást nem próbálok okoskodni. Remélem kijutok a héten. Már az is eredmény lenne.
A meditáció is kevesebb volt a héten, még hétvégén is. A helyiségek hangolása itthon talán egy nap volt, a munkahelyen viszont háromszor is. Az ételek kezelése nagyon gáz, szinte mindig evés után jut eszembe. Naponta egyszer általában még evés előtt vagy közben eszembe jut, néha kétszer is egy nap, de ez nagyon nincs még benne a fejemben. Próbálom a sietségre fogni, bár akkor meg ezzel a felszínességgel kéne kezdenem valamit.
Nem volt ez túlságosan "eredményes" hét, de tapasztalat azért volt benne, főleg a hiányosságaimon keresztül.
2013. szeptember 9.
Első hét a fával
Nagyjából bejött a reggeli menetrend a fa kezelésével, ennek örülök. Párszor jobban jött ki úgy, hogy a kezelést estére raktam, ami jobb érzés volt egy kicsit azért is, mert meditációs keretet adott a napnak (mégha a kezelés nem is volt meditáció).
Volt a héten párszor, hogy nem tartottam fontosnak, hogy reggelente konkrét kérést fogalmazzak meg, vagyis megfogalmaztam, de általánosabbat, olyat például, hogy minél nyitottabbá segítsen válni. Ez utólag úgy tűnt, hogy nem jó, mert amikor konkrét, szükséges kéréshez hívtam a Reikit, akkor sokkal hatékonyabbnak éreztem és az általános hangulatom is sokkal jobb volt utána. Mintha mindig újabb feladatokba botlanék bele.
Érdekes volt szélben kezelni, úgy, hogy több lágy fizikai érzet is jelen volt a bőrön, vagy sötétben, este, amikor nem láttam pontosan, hogy mihez ér hozzá a kezem és így figyelni az érzésekre.
A szerdai gyakorlás után elővettem otthon is a helyiségek hangolását. Eddig mindig kevésnek éreztem, amit csináltam otthon, a határon éreztem, hogy elég-e vagy sem és kicsit rossz érzéssel fordultam a következő falhoz. A gyakorláson kicsit megkönnyebbültem, hogy ilyen gyorsan is lehet hangolni, úgyhogy inkább csinálom így, aztán majd kialakul, hogy mi lesz ezzel a félelmemmel. Azóta kiderült, hogy ez is csak gondolati okoskodás, ami segít elkerülni az időrászánást, mert Ági kiigazított, hogy ez tényleg tovább tart egyedül, mint a gyakorláson csináltuk - Nóri mondása alapján is többre emlékszem. Úgyhogy ez kihívás, hogy legalább a három hálószobára rászánjak falanként 2-3 percet.
A fán egyelőre azt vettem észre, hogy a gyanta cseppek megkeményedtek. Ez persze lehet a hidegebb idő miatt is, vagy amúgy is a száradás miatt keményedtek volna, de lehet az is, hogy csökkent vagy elállta a "vérzés", nem tudom. Érdekes, hogy amelyik ágat először elkezdtem kezelni, annál később is úgy éreztem, hogy többet vesz, mint a fa többi része, úgy látszik tényleg adhatok nagyobb szabadságot az ösztönös döntéseimnek, amik nem is döntések, hanem csak úgy történnek. Többet locsolom is, nyáron alig öntöztem, mondván, hogy úgyis kivágjuk már, de most róla is gondoskodom így is, ahogy a többi fáról. A tövénél van pár büdöske, az egyik, amelyik közelebb van a kezeléseknél hozzám, most felvirágzott - mondjuk lehet, hogy csak azért, mert többet locsolom a környéket.
Évi most babot csíráztat az iskolában, kértem tőle négyet, kipróbálom ezt a kísérletet, bár inkább a többiek miatt.
Ez az egó ügy, amiről Ági írt gondolkodóba ejtett. Nem tudom, hogy ez az egész blog nem egónövelő dolog-e? Majd meglátjuk.
Talán két hete volt először, hogy egy önkezelés előtt fogalmazódott meg tudatosan az, hogy "tudom", hogy működik, hat, van a Reiki. Ez fura volt, mert azt jelentette, hogy van különbség a korábbi hozzáállásom és a mostani között. Meg gondolkodóba ejtett, hogy milyen elfedett dolgok tudnak a tudatos felszínre jönni idővel... A múlt hét második felében viszont lehet, hogy ehhez kapcsolódik az, hogy egy fotós ismerősnek kiderült, hogy beteg a macskája. Helyénvalónak éreztem és felajánlottam neki, hogy elmegyek kezelni, kötelezettség nélkül, mondván, hogy nekem lenne megköszönnivaló alkalom ez, mert ebben tartok most gyakorolnivaló szinten. Elfogadta, megköszönte, úgyhogy a héten megyek valamikor.
Volt a héten párszor, hogy nem tartottam fontosnak, hogy reggelente konkrét kérést fogalmazzak meg, vagyis megfogalmaztam, de általánosabbat, olyat például, hogy minél nyitottabbá segítsen válni. Ez utólag úgy tűnt, hogy nem jó, mert amikor konkrét, szükséges kéréshez hívtam a Reikit, akkor sokkal hatékonyabbnak éreztem és az általános hangulatom is sokkal jobb volt utána. Mintha mindig újabb feladatokba botlanék bele.
Érdekes volt szélben kezelni, úgy, hogy több lágy fizikai érzet is jelen volt a bőrön, vagy sötétben, este, amikor nem láttam pontosan, hogy mihez ér hozzá a kezem és így figyelni az érzésekre.
A szerdai gyakorlás után elővettem otthon is a helyiségek hangolását. Eddig mindig kevésnek éreztem, amit csináltam otthon, a határon éreztem, hogy elég-e vagy sem és kicsit rossz érzéssel fordultam a következő falhoz. A gyakorláson kicsit megkönnyebbültem, hogy ilyen gyorsan is lehet hangolni, úgyhogy inkább csinálom így, aztán majd kialakul, hogy mi lesz ezzel a félelmemmel. Azóta kiderült, hogy ez is csak gondolati okoskodás, ami segít elkerülni az időrászánást, mert Ági kiigazított, hogy ez tényleg tovább tart egyedül, mint a gyakorláson csináltuk - Nóri mondása alapján is többre emlékszem. Úgyhogy ez kihívás, hogy legalább a három hálószobára rászánjak falanként 2-3 percet.
A fán egyelőre azt vettem észre, hogy a gyanta cseppek megkeményedtek. Ez persze lehet a hidegebb idő miatt is, vagy amúgy is a száradás miatt keményedtek volna, de lehet az is, hogy csökkent vagy elállta a "vérzés", nem tudom. Érdekes, hogy amelyik ágat először elkezdtem kezelni, annál később is úgy éreztem, hogy többet vesz, mint a fa többi része, úgy látszik tényleg adhatok nagyobb szabadságot az ösztönös döntéseimnek, amik nem is döntések, hanem csak úgy történnek. Többet locsolom is, nyáron alig öntöztem, mondván, hogy úgyis kivágjuk már, de most róla is gondoskodom így is, ahogy a többi fáról. A tövénél van pár büdöske, az egyik, amelyik közelebb van a kezeléseknél hozzám, most felvirágzott - mondjuk lehet, hogy csak azért, mert többet locsolom a környéket.
Évi most babot csíráztat az iskolában, kértem tőle négyet, kipróbálom ezt a kísérletet, bár inkább a többiek miatt.
Ez az egó ügy, amiről Ági írt gondolkodóba ejtett. Nem tudom, hogy ez az egész blog nem egónövelő dolog-e? Majd meglátjuk.
Talán két hete volt először, hogy egy önkezelés előtt fogalmazódott meg tudatosan az, hogy "tudom", hogy működik, hat, van a Reiki. Ez fura volt, mert azt jelentette, hogy van különbség a korábbi hozzáállásom és a mostani között. Meg gondolkodóba ejtett, hogy milyen elfedett dolgok tudnak a tudatos felszínre jönni idővel... A múlt hét második felében viszont lehet, hogy ehhez kapcsolódik az, hogy egy fotós ismerősnek kiderült, hogy beteg a macskája. Helyénvalónak éreztem és felajánlottam neki, hogy elmegyek kezelni, kötelezettség nélkül, mondván, hogy nekem lenne megköszönnivaló alkalom ez, mert ebben tartok most gyakorolnivaló szinten. Elfogadta, megköszönte, úgyhogy a héten megyek valamikor.
2013. szeptember 5.
Új hely
Érdekes érzés volt az új helyen. A végére, amikor visszanéztem az ajtóból már nagyon hasonlított az érzés ahhoz, ami a Szófia utcában volt. :) Az előzőnek volt egyfajta szentély-hangulata a berendezés és az egy-bejárat miatt, sőt a fénytelenség miatt is, mintha barlangban lett volna kicsit, amire a hideg is rátett. :) De biztos jó ez (az új hely) így ebből a szempontból is, hogy közelebb hozza (nekem) a rendes lakótérhez az energiával átitatott helyiséget.
A tervszerűen, a korábbiaknál kicsit határozottabban meghúzott határokkal vezetett gyakorlás nekem jó volt, jobban éreztem a helyem, a körkérdésnek is nagyon örültem, meg hogy valamennyire elengedtem magam. Folyamatosan érzem, hogy milyen sok megismerni való van másokban, milyen gazdag közösség ez és tök fura, hogy közben nagyon visszafogott is, bár humorban éppen nem, de "elmélyülős beszélgetésben igen" - valszeg épp emiatt mélyebb.
A helyiség hangolásához örömmel térek vissza, örülök, hogy az általam elképzelt időnél rövidebb is jó lehet, így más a hozzáállásom valami miatt. Ezt mondjuk érdemes lenne nyomozni talán, de most elég, hogy kétely nélkül csinálom. Most, ma először csináltam a munkahelyen is, mondjuk nem táglatest a szoba sehogy sem, de ettől még jobb lett. :)
A tervszerűen, a korábbiaknál kicsit határozottabban meghúzott határokkal vezetett gyakorlás nekem jó volt, jobban éreztem a helyem, a körkérdésnek is nagyon örültem, meg hogy valamennyire elengedtem magam. Folyamatosan érzem, hogy milyen sok megismerni való van másokban, milyen gazdag közösség ez és tök fura, hogy közben nagyon visszafogott is, bár humorban éppen nem, de "elmélyülős beszélgetésben igen" - valszeg épp emiatt mélyebb.
A helyiség hangolásához örömmel térek vissza, örülök, hogy az általam elképzelt időnél rövidebb is jó lehet, így más a hozzáállásom valami miatt. Ezt mondjuk érdemes lenne nyomozni talán, de most elég, hogy kétely nélkül csinálom. Most, ma először csináltam a munkahelyen is, mondjuk nem táglatest a szoba sehogy sem, de ettől még jobb lett. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)