Barackfa

Hétvégén kivágtam a barackfát, amit kezeltem. Kicsit megviselt, mert korábban nem hóhér minőségben nyúltam hozzá, de ez mindig is benn volt a pakliban. Olyat viszont sosem láttam még, amit a törzsében találtam, hogy egy lyuk fut benne, amiben mintha tarack szálak lennének. A tarack egy iszonyat agresszív gyom, mélyen, 20 centire akár a föld alatt terjeszti a gyökereit, egy kis darabról nagyon gyorsan elszaporodik, es mindent kiszorít. Szóval szegény baracckfa féloldalas elszáradására valszeg ez a magyarázat, hogy valahogy körbenőhette a fa, vagy valahogy "megbántotta" a tarack a fát. Közben a törzs keresztmetszete szívet formáz, eléggé szimbolikus, a saját lyukas szívemhez passzol. Bár az enyém még él és a szabad akaratom még meg van ahhoz, hogy döntsek, hogy mit csinálok. Le is fotóztam - nem a sajátomat, hanem a fa szívét. :)

Maga a hétvége is valahogy a változásokat hozta. Ez az első hétvége Nóriék nélkül, Ági gyenge, erős élményeket éltem át Vele, elvileg az utolsó hetemet taposom az önálló élet előtt, szombaton egy csendes fél napot tartottam, ami nagyon jó volt, végre megnéztem a Vanilia égboltot is, Ildivel is szinte mindenben olyan tudtam lenni, amilyen mindig is akartam. A munkahelyen is talan beindulnak a változások, lassan elmondom az elköltözésem és változik az is, hogy hogyan vállalom fel azt, hogy a Jinjutsuval foglalkozom.

Két hét

Két hete nem írtam már ide, talán az ünnepek miatt lazítottam. Lehet, hogy az eredeti szerepe is csökkent már ennek a blognak: hogy a "napi szintű gyakorlásról" számoljak be és talán az is, hogy közelebb kerüljek a közösséghez. Mindegy, egyelőre folytatom, mert ez végülis olyan, mintha levélben összefoglalnám Nektek hetente az élményeimet, vagy kérdéseimet...

Az utóbbi két hétben amit gyakoroltam, az az ételek kezelése, a meditáció és a Reiki torna volt. Helyiség kezelése csak párszor, a fát egyáltalán nem kezeltem, pedig a lelkiismeret-furdalásom egyre erősebb ezügyben. Esténként úgy alszom el, hogy kezelem magam, ha a Reiki hívása és a kézpozícióval való önátadás/elalvás kezelés. :) Néha volt olyan, hogy kifejezetten a szememet kezeltem, az alapból más érzés volt, hogy tudtam, hogy konkrétan ott biztosan szükségem van a kezelésre a kérésnél is egész biztosa voltam és így a kezelés is valahogy folyékonyabb, vagy belefeledkezőbb volt.

Az ételek kezelésénél érdekes érzésem van majdnem mindig, mintha ellazulnék vagy megnyugodnék, az izmaim is és a tudatom is, mintha elszállna a belső feszültség. Ez olyan, mint amikor avatás után még a kezelőhelyen Nóri mutatta a Reiki hívását és a kézpozíciókat és amikor életemben először hívtam és a homlokomra tettem a kezem, akkor volt ilyen. Mintha messzebbre látnék, megnyugodna és kitisztulna a figyelmem. Ezt nagyon szeretem és mindig nagyon jó az ételek kezelése.

A meditálásban nekem mostanában a nyitottság a célom, próbálom megnyitni magam és fura, hogy ránézésre egy ilyen egyszerű "tett" milyen mély tud lenni. Logikus, de engem meglepett, hogy a mások felé épített falak is kapcsolatban vannak ezzel.

Van egy kérdésem is a meditálással kapcsolatban: sokszor , ha a Reiki-re gondolok, erős vonzalom vagy szeretet-érzés kel bennem és melegség erősödik a kezemben vagy máshol is. Ennek a "gyakorlása" azért kérdés nekem, mert mintha nem lenne teljesen "üres" a meditáció. Mintha valamilyen személyes kapcsolat lenne benne. Teljesen elvont és lebegő, mármint a kapcsolat, de érzés szintjén erős. Előre vihet engem ennek a gyakorlása? Igaziból ez lelkesítő is és nagyon jó és nagyon egyszerű is - talán azért is fura nekem, mert valószínűleg megszoktam, hogy ami nagyon jó nekem, az nem "helyes".

Most ilyen fogadalmi időszak van, az evéssel kapcsolatban nekem most elég rossz volt az ünnepek alatt, mert borzasztó sokat ettem és nem volt jó. Egyre többször csodálkozom rá, hogy milyen kevés is elég lenne fizikailag, úgyhogy ez egy fogadalmam most, a kevesebb evés. :) A másik a kávé és a fekete/zöld teák elhagyása, mert ahogy tavaly az avatás környékén nagyon jó volt, hogy több, mint egy hónapig semmit nem ittam, úgy mostanra visszatornáztam magam egész magas szintre. És a fát is akarom kezelni, talán ez a szünet is segít abban, hogy többet adjak neki, mint korábban.

Érzések

Volt a héten, hogy jó volt érezni a Reiki közelségét és volt, hogy hiányzott, éreztem, hogy távolabb vagyok. Hiányzik valszeg a gyakorlás is, most egy hónapja lassan nem voltam már, de biztos vagyok benne, hogy az egyedüli gyakorlások teszik ezt a különbséget. Volt olyan, hogy Andris szerencsére nagyon hamar lefeküdt, Ildi is hamar elaludt, én meg majdnem két órát is töltöttem a fával, szoba hangolással és meditálással és ez nagyon jó, meleg érzés volt. Tényleg fura, ahhoz hasonlít ez, mintha egy könyv vagy film nagyon megérintene. :)

Amikor távol voltam ettől, akkor azért gyanítom, hogy időráfordítás kell hozzá, hogy újra közel kerüljek.

Volt bennem rendesen büszkeség, amikor olyan "sokat" foglalkoztam a Reikivel, bár ez a mondat is elég árulkodó, mert valójában a fával foglalkoztam, meg a helyiségekkel, meg magammal... Szóval érdekes látni néha, milyen gyengén emberi vagyok ilyen "emelkedett" közelségben is. :)

A fa ezen a héten csak kétszer kapott, most volt, hogy objektíve esett az eső és akkor könnyen lemondtam róla, bár annak sem kellett volna igaziból visszatartania.

Andrisnak hét elején két nap alatt teljesen elmúlt, még a horkolása is, ami az ilyen légúti cuccok után szokott neki sokáig maradni, annyira jó volt a teljesen sima szuszogását hallgatni. :) Tavaly egészen május elejéig egyfolytában szenvedés volt figyelni, hogyan veszi a levegőt, mert ősztől folyamatosan olyan volt, hogy próbált az orrán lélegezni, de nem tudott és amikor már kimaradt 3-4-5 lélegzetvétel, akkor nyitottak ki a veszélyt jelző idegpályák és horkantott nagyot a száján keresztül. Ez nagyon rossz érzés volt és most nagyon jó, hogy ez nem maradt így.

Fanninak is volt torokfájása, óvatosan ajánlottam neki, hogy ha szeretné, de nagyon lazán hárította: "most nem volt rá szükség" éppen, amiben én látok valami tartózkodást, ezért nem is forszírozom.

Gyurinak fordítottam az új oldalához Joomla komponenseket, bevállaltam hamarra, de a magyarítás állapota közel sem tart ott, ahol az eredeti oldalon írták, ezért gályáztam vele rendesen. Gyuri célratörő stílusában az éjjel egykor elküldött fájlokat meg sem köszönte (mondjuk még az egyikkel maradt munkám), szóval ez nekem most kellemesen gyomorideges feladat, hogy mit kezdek most egy ilyen szituval, amiben én az ideáim szerint másképp viselkednék. :)

Hegyek, meg völgyek

Ezzel a heti jelentéssel elcsúsztam, mert szombaton kirándultunk, vasárnap meg behoztam az itthoni lemaradást, hétköznap meg fáradtság van.

A múlt héten változás volt az ételek-italok kezelésében, szinte mindig eszembe jut már! Fura, hogy ez milyen örömmel tölt el, talán azért, mert előtte nem hittem volna, hogy így hozzászokom. De tényleg jó érzés. Sokszor az is megnyugtató, amikor elkezdem kezelni. Ez az öröm, ami ehhez kapcsolódik az előtte heti megbocsátás-gyakorlatból jött, ahhoz kötöm az ételkezeléshez való közeledést. Otthon érdekes érzés, hogy másképp kezdem az evést, mint a többiek és kitartom a pár percet, de úgy érzem, hogy így van helyén. A helyiség hangolásához nem közeledtem, az ételek valahogy emberközelibbek. :)

A fa kezelésében tartom az előző heti negatív rekordot, azóta is gyakorlatilag minden másnapra jön ki az átlag. Úgy vettem észre, hogy kevesebbet vesz, a gyökere is, vagy az a része a törzsnek, ami közös az ágakkal. Vasárnap elkapott a gondolat, hogy nézzem meg jobban a fát, végülis a viszonyunk is megváltozott nyár óta és valahogy szükségét éreztem ennek. Azért is akartam így "szemmel" ránézni, hogy ne csak a saját gondolataim vagy vágyaim alkossák a fáról a képet bennem. Alább a fényképek, írok hozzájuk, bár azt hiszem, hogy ez igaziból arra jó, hogy én magamnak megnéztem most a fát, hogy közelebb legyek hozzá.

Három fő ága van a fának, egyesnek nevezem a majdnem teljesen száradtat, kettesnek, amin több egy kicsit az élő rész és hármasnak, ami majdnem teljesen élő. Ez a fenti az egyes ág közepe. A kezelés elején ezek a gyantacseppek kisebbek voltak, közben volt olyan érzésem, hogy nem nőttek, most valamivel nagyobbnak. Amióta elkezdtem a kezelést, azóta puhák, előtte kemények voltak, de nem tudom, hogy ez nem a nyirkos idő miatt van-e.

Ez az első ág, szegény, mintha dobná le magáról a kérgét.

Ez a három ág töve, lent az egyes, jobbra a kettes, balra a hármas. Az egyesnek nagyon más a kérge.

Ezek kis ágak az egyesről. A rügyek a tavaszi formájukban vannak, de teljesen szárazak. Az ágak merevek, törékenyek. A színük szürke, a kis ágak kérge is mintha felrepedt volna sok helyen.

Ez egy kis ág a kettes ágról. Kicsit barnább, de ugyan olyan szárazak a rügyek, mint az egyesen. Az ágak hajlékonyabbak.

Ezek kis ágak a hármas ágról, már látszanak a levelek helyén a jövő évi rügyek, amiből jövőre lesz virág és/vagy levél. Egész más, mint a száradt ágakon.

Ez az egyes ágról van, itt is vannak fokozatok, ez például egy barnább, rugalmasabb ág, a rügyek sem olyan "teljesen" szárazak, de mégsem mozdultak meg tavasz óta.

Így a napon olyanok a vékony barna ágak, mintha látható lenne bennük az élet.

Ilyen közelről az egyes ág kéregledobása.

Ez pedig a hármas főág kérge. Kicsit látszik a képen, hogy vékonyabb felpöndörödések vannak, mintha a kéreg folyamatosan cserélné magát és a felső vékony rétege leválik, ez így megszokott nekem is, de egészen más, mint az egyes nagy kéregsebe az előbbi képen.

Szóval ez van szegény fával. Jó volt így megvizsgálni őt, amikor kezelem, valahogy kiegyensúlyozottabbnak érzem így a gondolataimat, hogy látom kívülről milyen, ez is hozzá tartozik, meg eddig szinte csak sötétben kezeltem, ezért is hiányzott már ez.

A kirándulás nagyon jó volt, bár nagyon feszélyezettnek éreztem magam, de nagyon hálás vagyok, hogy elfogadtak. Néha érzelmileg egy éretlen gyereknek érzem magam. :) Ennél csodásabb időt és őszi színeket nem nagyon lehetett volna kifogni, és jó volt együtt. A Ferenczi sziklánál a szélfeltámadás és a gyomromban kavargó érzés nagyon érdekes volt. Ezen kívül viszont bizonytalan voltam, mert ha figyeltem, elég sok helyen volt olyan, mintha éreztem volna de bizonytalan voltam, talán a nyugtalanságom miatt, és amikor a többiek figyeltek a Reikire, beszéltek arról, hogy itt vagy ott milyen erős, akkor én legtöbbször csak néztem rájuk, sokszor úgy éreztem, hogy ez most más világ, amiben ők vannak, mint az enyém.

A legjobb a héten az volt, hogy vasárnapra mintha beérett volna a kirándulás élménye, mert kézzel foghatóan olyan életteli érzésem volt, mintha fiatal lennék, mintha lenne bennem elhatározás és tetterő. Ilyet jó régen éreztem és persze nem volt olyan "fékezhetetlen", mint huszonéves koromban, de az volt, ami már régen elszakadt. Ez azért volt jó, mert egy kis hitet adott, hogy még élek, hogy még van kapcsolatom az élettel. :)

A babozásban is volt nagyon jó élményem. :) Az egésszel az a helyzet, hogy klasszul kitaláltam, hogy milyen tudományos leszek és négy babot kezdek csíráztatni, kettőt közülük kezelni és fotózom, csinálok belőle animációt, meg minden. Ebből az lett, hogy sem a kezelés, sem a (mobilos) fotó nem sikerült minden nap. Most végül csináltam a fényképekből összefűzött videót, ez van alább, de nem nagy királyság, leginkább csak magamnak jó, emlékeztetőnek. Mindegy, ehhez a történet a következő.

A zöld és a sárga tányért kezdtem kezelni, ezt "illusztrálja" a két zöld nyilacska az első képen. A piros erősen indult (8. nap), a sárgánál jobban, de a sárga hamar lehagyta, a zöld és a sárga lett hamar a legnagyobb (11. nap), tisztára mint egy versenyen. :) A 17. napon elhagytam a zöldet, a sárgát és a pirosat kezdtem kezelni. A piros nem mozdult egy ideig és olyan puhányka, lehajló volt, több napon keresztül, hogy kicsit megijedtem (bizalom), de amikor a múlt szombati kirándulásról hazaértem, akkor nagyon megörültem és valahogy visszatért a hitem egy picit, mert tényleg a pár napnyi kezelés után változott meg egy majdnem teljesen mozdulatlan állapotból egy felfelé törekvő, megerősödött kis növénnyé. És ezt nagyon jó volt fizikailag látni. :) Visszanézve már a 11. napon olyan volt, mint a 17.-en és a 19.-re éledt fel, két nap kezelés után, amikor nem készítettem képet, de az volt a kirándulás estéje - azóta meg azt hiszem már ő, a piros a legnagyobb. Ezután ráálltam a fehérre, ami már több, mint három hete semmit nem fejlődött, sőt tegnap megnéztem milyen állapotban van a vattában, de a bab nem pattant szét, egyben van, csak a külső héja maszatolódott le. Szóval nagyon esélyes, hogy nem kel ki, ez így marad, de kezelem, mert nem zárom ki, hogy mégis történik valami. Na, ezt jól kiveséztem. :D

Szerdán, a gyakorláson megint meglepett olyan húsbavágó kérdés, hogy vajon mikor leszek valódi közösségi tag, aki hiteles, komolyan veszi, amit csinál és meg is teszi, amit fontosnak gondol. Elszomorító volt a helyzetem, amit láttam, mert ez messzinek tűnt. Persze, mindig van, ahol éppen tart az ember az úton, nyáron is ez oldotta fel ezt a kérdést, hogy mindig van előttem, most nekem való tennivaló. Az érdekes, hogy tegnap Ágiék is erősnek mondták a Reiki jelenlétét, lehet, hogy ez segített ahhoz, hogy szembesülök ilyen kérdésekkel, vagy kapok ilyen tükröt?

Meditálásból kevés volt, de szerencsére hosszabbak, nem 15 percesek. Ez hiányzik, bár nehéz, de gyanítom azért is, mert nem mindennnapos. Egyik alkalommal érdekes testen kívüli képzetem volt :) mintha valami szappantömb(!) :D lettem volna én, aki meditál és őt hátulról láttam, és néztem, hogyan igyekszik meditálni a korlátozott kis gondolataival. Ez nagyon érdekes volt. Annyira, hogy egy duplafenekű gondolat is megfogalmazódott bennem, miszerint ha változtatni akarok, akkor változtassak azon, amin változtatni szeretnék. Ami ha racionálisan gondolkodom, akkor tűnik értelmesnek, hogy ha akarok változtatni, de nem sikerül és akkor érdemes máshol megfogni a dolgot. Elmondtam ezt a "bölcsességet" a többieknek is, amire a "baromság" válasz jött, egyedül Nóri lányom kérdezett vissza és adott is klassz választ, hogy: - Szóval ha változtatni akarok azon, hogy nem ágyazok be, akkor ne azon akarjak változtatni, hogy nem ágyazok be? - Mondom igen. - Ja, persze, magamon kell változtatni. - mondja ő, szóval ilyen szinten nagyon bölcsek tudunk lenni. :D

Hosszú hétvége

Ez a hét, szeptember utolsó hete különleges volt, mert hétvégén, sőt még péntek és csütörtök este is gó versenyen voltam, segíteni is és játszani is. Későn értem haza, a fa kezelés csütörtökön volt utoljára, hétvégén nem volt energiám rá. Feszített is volt a tempó, éhes is voltam és tele volt az agyam a játszmákkal, meg egy csomó gondolattal, hogy mit jelentenek vagy mire használhatom őket. A versenyen egyébként kezeltem magamat a szünetekben párszor ami biztosan segített, mert a kiégés nem volt jelen a két hosszú nap alatt sem, pedig egy régebbi egynapos végén emlékszem, mindentől elment a kedvem. Most ez egyáltalán nem volt, inkább energikus voltam, mást akartam (enni, meg inni), de az nem volt, hogy semmihez nincs kedvem.

Meditálni tudtam kétszer hosszabbat, az jó volt végre, de továbbra is hiányzik. Az edzések reggel nagyon korán vannak, az estékkel kéne kicsit szorosabban bánnom. Ételt hét elején még többet kezeltem, aztán kicsúszott a kezemből, helyiséget is csak hét elején hangoltam. A babokat csíráztatom, naponta kezelem, már mindegyik kidugta a fejét. Nem az a két legnagyobb, amelyiket kezelem a négyből, de még éppen csak kikeltek. Ezzel kapcsolatban van kétségem, hogy na, most kiderül, hogy ér-e egyáltalán valamit, amit én csinálok, nem csak áltatom magam. :) De ez tényleg félelem bennem, szóval a bizalmam nincs teljesen a helyén - önmagamhoz és a Reikihez sem.

Annyi még, hogy a versenyen a játszmák olyanok is tudnak lenni, mint egy-egy kis élet lefolyása. Van többféle szakasza, a növekedésé, a komolyabb harcoké és a végén a kisebb aktivitású lépéseké, a szép befejezésé is. A meditációim úgy látszik nagy hatással vannak a játékra, mert eddig versenyeken iszonyat hullámzó voltam, az érzelmi állapotom lökdösött ide-oda. Az útról való meditálás viszont most mássá tette a játszmáimat, és ennek örültem ott igaziból, ez volt az értelme, nem a nyerés-vesztés, hanem hogy végig ott voltam a játékban, a legjobban csináltam, ahogy tudtam és végigmentem az én utamon, kreatív voltam, önmagam is megleptem néha, de az is természetesnek tűnt. A hatból négy ilyen játszma volt és ennek nagyon örültem. Ahogy gondolkodtam ezen, rájöttem, hogy ezt a hozzáállást egyre jobban az életem részévé is tehetném, azt pedig, hogy másnak feleljek meg vagy passzív legyek, azt csökkenthetném. Ezt persze eddig is tudtam, de most ez belső tapasztalás volt, belőlem induló felismerés.

Az érdekes helyzet volt, hogy egy kolléganőnek a kezét megcsípte egy méhecske és nagyon bedagadt neki a kalcium ellenére és ott voltam vele, beszélgettünk, meg hülyültünk szokás szerint, és olyan a viszony, hogy viccelődve, mint egy kisgyerek mondta, hogy "gyógyítsál meg!". Akkor erősen gondolkodtam azon, hogy felajánljam-e neki, de nem tudtam vállalni a többiek előtt, meg hogy ha kimegyünk a konyhába jobb hijján, hogy ott is nyugtunk lett volna. Szóval nem tudtam vállalni.

A cicával kapcsolatban is rossz hír, Zsolt nem is írt egész héten megint, mondjuk nem csodálom, mert most azt írta tegnap este, hogy elpusztult még hét elején. Ezek furák nekem most együtt, hogy közel jön hozzám a "baj", én meg csak itt állok és nem mozdulok. Persze nem vagyok depis emiatt, csak ezt is látom a helyzetben és nézem, hogy vajon mi is ez most.

Kevés meditáció

Igen, a héten hiányzott, kevés volt a meditáció. A munkahely felpörgött több fronton is, az meg kibélel eredményesség érzéssel és valahogy más irányba fordítja a figyelmemet. De az egész egy önmaga farkába harapó kígyó, ha az alvás oldaláról közelítem, mert este nehéz lefeküdnöm 11 előtt, így viszont nincs meg az 5-ös kelésnél a szükséges alvás, sokkal fáradtabb leszek és lenyomom az órát, aztán persze nincs időm meditálni. Az egészből megint az a tanulság, hogy tudatosabban kell kihasználnom az időt.

Szóval meditálni talán háromszor tudtam, de egyszer több mint fél órát, az volt a legjobb. Már hiányoznak ezek, átálltam a 15 percesekre, de nagyon jók voltak az avatás után a napi 30 percesek. Azt kéne visszahozni.

A fát megint csak négyszer kezeltem a hét helyett. Már kiviszem a sámlit is, mert zsibbasztó a lábamnak a guggolás. Érdekes lesz nagyobb hidegben, már most is volt, hogy gémberedett a kezem. Volt megint, hogy nem tudtam ráhangolódni a kezelésre, olyan állapotban éreztem magam, hogy nem tudom átadni magam a Reikinek. Hiányzik a gyakorlás is, az olyan, mintha feltöltene. Itthon egyedül meg úgy látszik, hogy keveset foglalkozom vele ahhoz, hogy megtartsa a ráhangolódást.

A babokat végre elkezdtem csiráztatni, négyet, és először kettőt fogok kezelni, aztán majd lehet, hogy váltogatom, hogy teszteljem a hatását. :) Meg majd fotózom is. Tervezni, azt jól tudok. :)

Zsolt megint nem írt a cica miatt, megkeresem majd a héten. A munkahelyen érdekes módon elém került újra az a kolléga az emeletről, akinek régen először ajánlottam a Reikit. Tök jó, hogy Ági is most küldte át a nyílt napos pdf-et, ez a kettő most nagyon összejött, elküldöm majd neki, kevesebb kísérőszöveggel, inkább rábízom, hogy megkérdez-e valamiről.

Helyiséget viszont többször hangoltam, hosszabban is, az jó volt, Andrison lehetett érezni rögtön a hatását. Érdekes, hogy a kirándulás nem jött össze, remélem a 12-e jó lesz, arra minden jel szerint megyek. Várom már. A héten lesz a gó verseny és szerdán más is, érdekesek lesznek az esték. A munkahelyen ezen a héten nem hangoltam, pedig így vettem észre az segít fenntartani a ráhangolódást, remélem ez eszembe fog jutni többet ezen a héten.

Esti kezelések

Jobban jön ki az esti kezelés, tisztán praktikus okokból. Szellemileg jobban vágyom nyugalmas és hosszabb reggelre, de nem tudok olyan korán lefeküdni, hogy annyi időm legyen reggel. Szóval sötétben megyek ki a fához, ami érdekes érzés, mert alig látok belőle valamit, csak hogy az ágak merre mennek. Biztos ennek is van hozadéka, talán jobban lehet befelé figyelni.

A héten háromszor kimaradt sajnos a kezelés, volt hogy elaludtam, meg olyan is, hogy bekajáltam és sört is ittam és amikor eszembe jutott, hogy nem voltam még kint a fánál, akkor képtelennek éreztem magam, hogy ráhangolódjak a Reikire, nem akartam behúzni a strigulát, az nem lett volna őszinte. Érdekes, hogy milyen kis dolgokon múlik most ez a fa-kezelés. Hogy este a fejemben van-e már az evés előtt, vagy hogy milyen az állapotom Andris altatásánál és mi tart ébren. Ez a három kihagyott alkalom most a kis dolgokra hívta fel a figyelmemet. Nemrég olvastam egy blogon, hogy ha csinálni akarok valamit, azt csináljam minden nap. Ez a gondolat azóta is kerülget, mert ez is az "út"-hoz kötődik szerintem, amihez komoly feladatom van mostanában. Megkerestem a bejegyzést, ez az.

Ami változást éreztem a kezeléseknél az az, hogy mintha erősebb érzés lenne a tenyeremnél. És mintha a tenyerem szélei felé terjedne az érzés. És mintha égető érzés lenne kissé.

Nekem fura fát kezelni, még csak magamat kezeltem, de fát kezelni fura. Nem öreg fa, szerintem max. 20-22 éves, de a törzsénél, az első elágazások alatt (10-15 cm vastag ott), mindig a "tiszteletre méltó" érzés fog el. Olyan, mint ahol mély természeti bölcsesség lenne, amit csak hosszú idő, kiérlelt türelem tudna összegyűjteni - én nem. :)

A babokat még nem kezdtem el csiráztatni. Zsoltnál sem voltam a macska miatt, nem írt, aztán rákérdeztem, akkor elmondta mi a helyzet, és hogy hív a következő héten. Rákos daganat nincs, az a gond, hogy megszúrta valami a száját a cicának és ahogy gyógyul a seb, a nyelve letapad, mert hegesedik és az érzékeny szövetek nem úgy működnek, ahogy kellene. Ennek fényében még kevésbé tudom elképzelni, hogy milyen segítség jöhet erre a fizikainak látszó problémára, mi változhat meg, de bízom a Reikiben, mást nem próbálok okoskodni. Remélem kijutok a héten. Már az is eredmény lenne.

A meditáció is kevesebb volt a héten, még hétvégén is. A helyiségek hangolása itthon talán egy nap volt, a munkahelyen viszont háromszor is. Az ételek kezelése nagyon gáz, szinte mindig evés után jut eszembe. Naponta egyszer általában még evés előtt vagy közben eszembe jut, néha kétszer is egy nap, de ez nagyon nincs még benne a fejemben. Próbálom a sietségre fogni, bár akkor meg ezzel a felszínességgel kéne kezdenem valamit.

Nem volt ez túlságosan "eredményes" hét, de tapasztalat azért volt benne, főleg a hiányosságaimon keresztül.

Első hét a fával

Nagyjából bejött a reggeli menetrend a fa kezelésével, ennek örülök. Párszor jobban jött ki úgy, hogy a kezelést estére raktam, ami jobb érzés volt egy kicsit azért is, mert meditációs keretet adott a napnak (mégha a kezelés nem is volt meditáció).

Volt a héten párszor, hogy nem tartottam fontosnak, hogy reggelente konkrét kérést fogalmazzak meg, vagyis megfogalmaztam, de általánosabbat, olyat például, hogy minél nyitottabbá segítsen válni. Ez utólag úgy tűnt, hogy nem jó, mert amikor konkrét, szükséges kéréshez hívtam a Reikit, akkor sokkal hatékonyabbnak éreztem és az általános hangulatom is sokkal jobb volt utána. Mintha mindig újabb feladatokba botlanék bele.

Érdekes volt szélben kezelni, úgy, hogy több lágy fizikai érzet is jelen volt a bőrön, vagy sötétben, este, amikor nem láttam pontosan, hogy mihez ér hozzá a kezem és így figyelni az érzésekre.

A szerdai gyakorlás után elővettem otthon is a helyiségek hangolását. Eddig mindig kevésnek éreztem, amit csináltam otthon, a határon éreztem, hogy elég-e vagy sem és kicsit rossz érzéssel fordultam a következő falhoz. A gyakorláson kicsit megkönnyebbültem, hogy ilyen gyorsan is lehet hangolni, úgyhogy inkább csinálom így, aztán majd kialakul, hogy mi lesz ezzel a félelmemmel. Azóta kiderült, hogy ez is csak gondolati okoskodás, ami segít elkerülni az időrászánást, mert Ági kiigazított, hogy ez tényleg tovább tart egyedül, mint a gyakorláson csináltuk - Nóri mondása alapján is többre emlékszem. Úgyhogy ez kihívás, hogy legalább a három hálószobára rászánjak falanként 2-3 percet.

A fán egyelőre azt vettem észre, hogy a gyanta cseppek megkeményedtek. Ez persze lehet a hidegebb idő miatt is, vagy amúgy is a száradás miatt keményedtek volna, de lehet az is, hogy csökkent vagy elállta a "vérzés", nem tudom. Érdekes, hogy amelyik ágat először elkezdtem kezelni, annál később is úgy éreztem, hogy többet vesz, mint a fa többi része, úgy látszik tényleg adhatok nagyobb szabadságot az ösztönös döntéseimnek, amik nem is döntések, hanem csak úgy történnek. Többet locsolom is, nyáron alig öntöztem, mondván, hogy úgyis kivágjuk már, de most róla is gondoskodom így is, ahogy a többi fáról. A tövénél van pár büdöske, az egyik, amelyik közelebb van a kezeléseknél hozzám, most felvirágzott - mondjuk lehet, hogy csak azért, mert többet locsolom a környéket.

Évi most babot csíráztat az iskolában, kértem tőle négyet, kipróbálom ezt a kísérletet, bár inkább a többiek miatt.

Ez az egó ügy, amiről Ági írt gondolkodóba ejtett. Nem tudom, hogy ez az egész blog nem egónövelő dolog-e? Majd meglátjuk.

Talán két hete volt először, hogy egy önkezelés előtt fogalmazódott meg tudatosan az, hogy "tudom", hogy működik, hat, van a Reiki. Ez fura volt, mert azt jelentette, hogy van különbség a korábbi hozzáállásom és a mostani között. Meg gondolkodóba ejtett, hogy milyen elfedett dolgok tudnak a tudatos felszínre jönni idővel... A múlt hét második felében viszont lehet, hogy ehhez kapcsolódik az, hogy egy fotós ismerősnek kiderült, hogy beteg a macskája. Helyénvalónak éreztem és felajánlottam neki, hogy elmegyek kezelni, kötelezettség nélkül, mondván, hogy nekem lenne megköszönnivaló alkalom ez, mert ebben tartok most gyakorolnivaló szinten. Elfogadta, megköszönte, úgyhogy a héten megyek valamikor.

Hétvége

Persze hétvégén másképp alakult ahogy terveztem, az ismerkedős iskolai kirándulás meg a nagymama szülinapja és az új (használt) számítógép kényszerű beüzemelése miatt. Szombaton egyáltalán nem kezeltem a fát, csak meditációra jutott időm, vasárnap is elég röviden.

Az jó volt, hogy a kertben, amikor kint dolgoztam, akkor éreztem a fából valamit, mintha egy behangolt helyiségben lennék, olyan volt a közelében lenni. Úgy jött az érzés, hogy nem "gondoltam" rá, hanem csodálkoztam rajta, hogy milyen elmenni mellette.

Az új számítógépen elvégeztem a rossz energiák vágását, valamilyen nagy cég levetett irodai gépe lehet. Régebben a használtan vett karórán és apósom tollán is csináltam ezt, ezeket használom.

Reggeli gyökérkezelés

Ez vicces cím, mert kétértelmű, de mégis ez volt. :)

Tegnapelőtt este mentem ki a fához, jellemző, hogy az többször eszembe jutott, hogy mikor jönnek ki utánam az udvarra, hogy hova tűntem, de mégsem jöttek. Lehet az egész időhiányos életem tévképzeteken alapul és nem is vagyok annyire nélkülözhetetlen a családomnak sem, mint ahogy képzelem. :)

Tegnap későn értem haza és fáradt voltam, gondolkodtam azon, hogy mi legyen a fa-kezelések rendszere. Akkor addig jutottam, hogy megpróbálom reggelente. Ma reggel megvolt minden, a meditáció, az önkezelés és a fa is.

Rájöttem, hogy jó új területekre mozogni. Az, hogy reggel kimentem a hűvös, harmatos kertbe, egész más élmény volt, mint pizsiben a meleg szobában ülni. Csendes környék, a szomszédok már kezdtek beindulni, tyúkok kotkodáltak valahol, mint amikor tojást tojtak, a fa pedig néha pattant egyet, ahogy melegedett az idő (gondolom).

A nagyobb ágak találkozásánál mintha jobban vette volna az energiát és általában is, minél vastagabb, úgy éreztem annál inkább. A végén a gyökerére irányítottam, kis kétség volt bennem a távolság miatt, de úgy éreztem van értelme tartani.

Abban maradtam magammal, hogy ha nincs edzés, akkor kelés ötkor, torna, meditálás, önkezelés, fa-kezelés kb 6:15-ig, vagy kicsit tovább, aztán 7 előtt el tudok indulni. Ha edzés van, akkor kelés 4:30-kor, az önkezelés kimarad, így belefér a meditáció és a fa-kezelés. Ekkor próbálok majd este önkezelni. Majd meglátjuk, ez tartható tervnek tűnik.

Az is eszembe jutott, hogy kint meditáljak, mert vonzó, hogy közelebb érzem magam az élő természethez, de a hidegben ez kérdéses. Pl. meditáció alatt nem hátrány, ha vastagabb ruhában tartom a kézpozíciót? Arról is gondoskodnom kell, hogy legyen egy kertbemenős ruha kikészítve, amiben még zuhanyzás előtt ki tudok menni a fához és ne verjem fel a többieket.

Fa

A közösség változásai miatt jutott eszembe a nyaralás alatt az, hogy a kivágásra gondolt barackfát kezeljem. A kitartásom, érzékenységem és a hosszabb idő miatt is jó lehet fejlődésre és beljebb kerülni a hétköznapi Reiki-közelségbe.

Iderakok pár képet, amit tegnap készítettem. Tavasszal még csak az látszott, hogy kb. a fa harmada nem hajtott ki. Még a rügyek is szárazak maradtak, tehát nem a zöldet támadta meg valami, hanem mintha elszáradt volna az ág. Kosdon, anyáméknál is volt ilyen jelenség, ott szilvafánál.

Nyár elején (valószínűleg) megtámadta gomba is, ami az én gondatlanságom miatt eléggé eluralkodott rajta, pedig terveztem permetezni, de nem vásároltam gombaölőt. Mostanra sajnos már van a sárgabarackon is lyukacsos levél, ami persze nem biztos, hogy innen terjedt, de elég valószínű. Illetve szegény őszibarack is nagyon rossz állapotban van, ránézésre olyan, mintha szenvedne: a halottnak látszó ágain cseppekben jön a kérgen át a gyanta - tehát nem sérülés után "vérzik", hanem mintha "vért izzadna". Kicsit félelmetes.

Elkezdem kezelni.

Az első képen a bal oldala egész leveles, a jobb oldali ágaknál látszik a szárazság, de majdnem mindegyik ág olyan, hogy van még rajta valahol a fiatalabb ágak felé még zöld levél.

A következő három képen az elszáradt ágak vannak.

Az ötödiken a zöldebb oldal.

A hatodikon a gyantás ág, és hetediken és a nyolcadikon az elszáradt ágakon a ki nem nyílt rügyek.