Tegnap gyakorláson volt számomra egy érdekes helyzet. Kicsit kiélezett is volt, ahogy láttam. Már sajnos elfelejtettem a nevét a férfinak, aki érdeklődőként ott volt és azt feszegette a meditálás előtt, hogy miért kell megbocsátani. Mert - ahogy mondta - mindennek meg van az oka, szerepe, miért kellene azt megbocsátani?
Ami érdekes volt nekem, hogy ütköztette a saját véleményét azzal, ami elhangzott és hogy reakciót vár a szembenállásra. Engem az fogott meg, ahogy Nóri fel tudta oldani ezt az ütközést, amit a férfi behozott. Gyanítom úgy, hogy Nóriban nem keletkezett ütközés, sem az elhangzottak között, sem a közösség és a férfi viszonyát tekintve sem.
Ahogy ezen gondolkodtam, az a felismerés jött, hogy ha gondolatban eljutottam valahova, akkor nagyon nagy felelősségem van abban, hogy azt az életemben valóra váltsam. Ha meg kell nyilvánulnom és élem, amit gondolok, akkor az a másiknak is valóság lesz.
Újra hálát adok, hogy velük lehettem tegnap este. Eleve, hogy megismerhettem őket. :)
Belegondolva ez így leírva nagyon keveset jelenthet másnak. Nekem azt jelenti, hogy olyan emberi életet látok magam előtt, ami azon az úton halad, amit eddig a legmélyebben a magaménak tudok érezni. És ez nekem rendkívüli érzés. Ahogy Gyuri írta valahol, hasonlít a szerelemhez, a testi vonatkozások nélkül.
2013. november 28.
2013. november 26.
Intenzív osztály
Pénteken voltam Áginál kezelésen és orvosi hasonlat szempontjából tényleg olyan volt, mintha rákötöttek volna volna valami jó kis feljavító infúzióra. :) Érzésben persze egészen más, most a hagyományos orvosi élmények emlékei egész hidegnek, blokkolónak hatnak a kezeléshez képest. Nagyon intenzív volt, úgy éreztem feloldódom valamiben, és többször volt, mintha zuhantam volna, amit megállítottam, mert talán féltem hagyni végigmenni az érzést. Aztán az is lehet, hogy az alvás felé zuhantam és csak az ébrenlétemet tartottam meg. Hétvégén ettől nyugodtabb és nyitottabb lettem, sőt szerintem jókedvűbb is, legjobban vasárnap éreztem magam feltöltve, mintha késleltetve érezném a hatását.
Volt most munka a honlappal, erős élmény volt a lendülete és az elhivatottsága miatt így bedolgozni Gyuri alá. Abból a szempontból felnézek rá főnökként, hogy erősen a megoldást keresi és nagyobb léptékben is képes gondolkodni.
A héten csak egyszer kezeltem a fát sajnos, legtöbbször elfelejtem, igaziból nem tudom miért. Lehet, hogy az időjárás miatt is, vagy neadjisten azért, mert most nincs rá "szüksége", téli álmot alszik? Bár ezt nem hinném.
A helyiségek hangolása ment majdnem folyamatosan. A kicsik szobájánál azt vettem észre, hogy az egyik fal mintha kevesebbet venne. Az, amelyik a két gyerekszoba között van és érdekes módon annál a falnál van a két emeletes ágy, tehát alvó gyerekekkel van éjszaka körülvéve. Aztán kísérleteztem, hogy nem annál a falnál kezdem a hangolást, mert gyanítottam, hogy talán a hangolás eleje miatt érzem gyengébbnek az érzetet (mert mindig annál a falnál kezdtem), de ha másiknál kezdem, akkor is gyengébb az a fal.
Ildi folyamatosan köhög, de most nem kérte a kezelést én meg nem ajánlkoztam. Ezen gondolkodtam, hogy nem kéne-e nekem lépnem, mert ez már nem szűz terület, de nem is vagyunk annyira jóban, bár ettől függetlenül részemről nem láttam akadályát a kezelésnek, legalábbis tudatos szinten.
Tegnap, hétfőn volt egy jó élményem. Foglalkoztatott az, hogy hogyan lehetnék önazonosabb (ami nem azt jelenti, hogy valamennyire az vagyok, hanem azt, hogy egyáltalán hogyan lehetnék valamennyire az). Erről azt hiszem korábban is írtam, a másik (vélt) véleményétől való függés kapcsán... Na, szóval tegnap, ahogy ezt tapogattam az emberek között, a metrón utazva, rájöttem, hogy folyamatosan színészkedem, figyelek másokat, méricskélem (képzelődöm), milyen hatással vagyok rájuk, stb. És jött az ötlet, hogy miért ne tekinthetnék bárkire (mindenkire) úgy, mintha kezelésre lenne szüksége és ezen, a kezelésen, a Reikin keresztül kerülnénk kapcsolatba? És ez nagyon elvette az idegen emberekkel való kapcsolatomból azt a felhangot bennem, ami a másik véleményének függő képzelgését jelenti. Az, hogy bárkire úgy nézzek, mint akinek valamilyen területen biztosan szüksége lenne valamilyen kezelésre, az sokkal közelebb hozta az embereket hozzám, vagyis az én hozzáállásomon nyitott. Aztán persze jött az a gondolat, hogy nekem is ugyan úgy szükségem van kezelésekre, "jobban levésre", ami elég érdekes, nem hétköznapi tudatállapotot hozott, mert még jobban szétfújta a mások véleményétől való függést. Ennek nagyon örültem. :)
Az 1% gyűjtésekkel kapcsolatban az gáz, hogy alig jut eszembe, amikor meg mondjuk hetente egyszer-kétszer eszembe jut, akkor sem "alkalmas" éppen. Szóval kézbe kéne vennem ezt a könyvelőknek telefonálást.
Volt most munka a honlappal, erős élmény volt a lendülete és az elhivatottsága miatt így bedolgozni Gyuri alá. Abból a szempontból felnézek rá főnökként, hogy erősen a megoldást keresi és nagyobb léptékben is képes gondolkodni.
A héten csak egyszer kezeltem a fát sajnos, legtöbbször elfelejtem, igaziból nem tudom miért. Lehet, hogy az időjárás miatt is, vagy neadjisten azért, mert most nincs rá "szüksége", téli álmot alszik? Bár ezt nem hinném.
A helyiségek hangolása ment majdnem folyamatosan. A kicsik szobájánál azt vettem észre, hogy az egyik fal mintha kevesebbet venne. Az, amelyik a két gyerekszoba között van és érdekes módon annál a falnál van a két emeletes ágy, tehát alvó gyerekekkel van éjszaka körülvéve. Aztán kísérleteztem, hogy nem annál a falnál kezdem a hangolást, mert gyanítottam, hogy talán a hangolás eleje miatt érzem gyengébbnek az érzetet (mert mindig annál a falnál kezdtem), de ha másiknál kezdem, akkor is gyengébb az a fal.
Ildi folyamatosan köhög, de most nem kérte a kezelést én meg nem ajánlkoztam. Ezen gondolkodtam, hogy nem kéne-e nekem lépnem, mert ez már nem szűz terület, de nem is vagyunk annyira jóban, bár ettől függetlenül részemről nem láttam akadályát a kezelésnek, legalábbis tudatos szinten.
Tegnap, hétfőn volt egy jó élményem. Foglalkoztatott az, hogy hogyan lehetnék önazonosabb (ami nem azt jelenti, hogy valamennyire az vagyok, hanem azt, hogy egyáltalán hogyan lehetnék valamennyire az). Erről azt hiszem korábban is írtam, a másik (vélt) véleményétől való függés kapcsán... Na, szóval tegnap, ahogy ezt tapogattam az emberek között, a metrón utazva, rájöttem, hogy folyamatosan színészkedem, figyelek másokat, méricskélem (képzelődöm), milyen hatással vagyok rájuk, stb. És jött az ötlet, hogy miért ne tekinthetnék bárkire (mindenkire) úgy, mintha kezelésre lenne szüksége és ezen, a kezelésen, a Reikin keresztül kerülnénk kapcsolatba? És ez nagyon elvette az idegen emberekkel való kapcsolatomból azt a felhangot bennem, ami a másik véleményének függő képzelgését jelenti. Az, hogy bárkire úgy nézzek, mint akinek valamilyen területen biztosan szüksége lenne valamilyen kezelésre, az sokkal közelebb hozta az embereket hozzám, vagyis az én hozzáállásomon nyitott. Aztán persze jött az a gondolat, hogy nekem is ugyan úgy szükségem van kezelésekre, "jobban levésre", ami elég érdekes, nem hétköznapi tudatállapotot hozott, mert még jobban szétfújta a mások véleményétől való függést. Ennek nagyon örültem. :)
Az 1% gyűjtésekkel kapcsolatban az gáz, hogy alig jut eszembe, amikor meg mondjuk hetente egyszer-kétszer eszembe jut, akkor sem "alkalmas" éppen. Szóval kézbe kéne vennem ezt a könyvelőknek telefonálást.
2013. november 18.
Távolodás
A hét eleje jó volt, a hét vége pocsék. Reiki szempontjából. De igaziból személyes szempontból teljesen.
A hét elején minden nap tudtam jó érzéssel foglalkozni azzal, hogy közel maradjak a Reikihez. Az ételek kezelésén kívül fél-egy órát sikerült meditálni vagy fát kezelni vagy helyiséget hangolni. Szerdán még Ildi is megkért (ez egyszerre jó és megtisztelő érzés), hogy a köhögését kezeljem, este és másnap reggel is. Ugyanekkor a kutya is nagyon csúnyán köhögött, hozzá is kimentem. Ez nem volt egyszerű, mert nem egy nyugodt eb, állandóan játszana, úgyhogy nem igazán tudtam "lemérni", hogy odajön-e a Reiki-hez, mert mindig odajött hozzám, meg ugrált a felé tartott kezemhez. :)
A kezeléseknek ha volt hatása, akkor olyan volt, hogy kb. egy nap múlva javult a helyzet Ildinél és a kutyánál is, aztán ezt nem folytattam és utána lassan enyhült, még valamennyi most, 5 nappal később is van. Nekem olyan kép áll össze ez alapján, mintha a kezelések (mint a baboknál) egy lendkerekes autó felhúzását jelentenék, vagyis a kezelés után egy idő múlva lendületet kap a "gyógyulás", aztán lelassul - vagyis ha nem folytatom a kezelést, akkor a lendület lecsökken és "csak" a Reiki nélküli folyamat megy tovább.
A szerdai gyakorlás már hiányzott. Az érdekes volt nekem, hogy Ági, mintha többet kérdezett volna, én meg nem igazán tudtam frappánsan elmondani azt, amit éreztem. Önkifejező tréningnek jó, de most még ott tartok, hogy ha sokat beszélhetek róla, akkor sem tudok jó érzéssel pontos lenni...
Aztán csütörtökön jött a verzióváltás, az hiper stresszes volt, pénteken a folytatása, az már szerencsére nem estébe nyúló, utána rögtön az önismereti csoport, a nem túl könnyű anya-kapcsolattal, aztán a hétvége a vendégeskedéssel és az esti diákszínpadi előadással és a vasárnap, az all-day házimunkával. Vasárnap estére olyan erősen stresszes lettem, hogy csodálkoztam magamon. Aztán eszembe jutott, hogy szerda óta nem is meditáltam, úgyhogy este sikerült kissé lecsendesedni. Szerencsére nem ittam alkoholt, pedig volt rá ingerenciám, hogy lazítsak, de a meditálás sokkal melegebb nyugalmat adott most.
Azt hiszem az is stresszelt, hogy Gyurinak való fordítással sem tudtam haladni egy fikarcnyit sem a hétvégén, plusz, munkahelyen kívüli munka is vár rám, szóval a családi viszályok és a telefonom tönkremenése már csak hab volt a gyomorsavamon. Most sem vagyok még nyugodt, Gyuri faszán beállított határidőket nyomott, most szerdára is, úgy, hogy csak félig tudom, hogy miről is van szó. Tudom, persze, ő is hasonló módon vágja a fát, ezért is próbálom csinálni és tekintek rá ebből a szempontból egy nekem nehéz példaképként. A heti szembeötlő "horoszkóp" pont ezt mondta ma délelőtt: "Hétfőn és kedden nagyon le leszel terhelve, sokat kell vállalnod ahhoz, hogy a munka jelentős részének végére érj. Egészen szerdáig feszült leszel, és néha azt fogod érezni, hogy bármihez is nyúlsz, az darabokra hullik a kezedben." Mondjuk mindig is voltak ilyenek, sőt, régebben még gyakrabban. Bár régebben teljesen a feladatokban éltem, mostmár azért inkább amiatt csinálom, ami mögötte van értelem. Legalábbis szeretném azt hinni. :)
A hét elején minden nap tudtam jó érzéssel foglalkozni azzal, hogy közel maradjak a Reikihez. Az ételek kezelésén kívül fél-egy órát sikerült meditálni vagy fát kezelni vagy helyiséget hangolni. Szerdán még Ildi is megkért (ez egyszerre jó és megtisztelő érzés), hogy a köhögését kezeljem, este és másnap reggel is. Ugyanekkor a kutya is nagyon csúnyán köhögött, hozzá is kimentem. Ez nem volt egyszerű, mert nem egy nyugodt eb, állandóan játszana, úgyhogy nem igazán tudtam "lemérni", hogy odajön-e a Reiki-hez, mert mindig odajött hozzám, meg ugrált a felé tartott kezemhez. :)
A kezeléseknek ha volt hatása, akkor olyan volt, hogy kb. egy nap múlva javult a helyzet Ildinél és a kutyánál is, aztán ezt nem folytattam és utána lassan enyhült, még valamennyi most, 5 nappal később is van. Nekem olyan kép áll össze ez alapján, mintha a kezelések (mint a baboknál) egy lendkerekes autó felhúzását jelentenék, vagyis a kezelés után egy idő múlva lendületet kap a "gyógyulás", aztán lelassul - vagyis ha nem folytatom a kezelést, akkor a lendület lecsökken és "csak" a Reiki nélküli folyamat megy tovább.
A szerdai gyakorlás már hiányzott. Az érdekes volt nekem, hogy Ági, mintha többet kérdezett volna, én meg nem igazán tudtam frappánsan elmondani azt, amit éreztem. Önkifejező tréningnek jó, de most még ott tartok, hogy ha sokat beszélhetek róla, akkor sem tudok jó érzéssel pontos lenni...
Aztán csütörtökön jött a verzióváltás, az hiper stresszes volt, pénteken a folytatása, az már szerencsére nem estébe nyúló, utána rögtön az önismereti csoport, a nem túl könnyű anya-kapcsolattal, aztán a hétvége a vendégeskedéssel és az esti diákszínpadi előadással és a vasárnap, az all-day házimunkával. Vasárnap estére olyan erősen stresszes lettem, hogy csodálkoztam magamon. Aztán eszembe jutott, hogy szerda óta nem is meditáltam, úgyhogy este sikerült kissé lecsendesedni. Szerencsére nem ittam alkoholt, pedig volt rá ingerenciám, hogy lazítsak, de a meditálás sokkal melegebb nyugalmat adott most.
Azt hiszem az is stresszelt, hogy Gyurinak való fordítással sem tudtam haladni egy fikarcnyit sem a hétvégén, plusz, munkahelyen kívüli munka is vár rám, szóval a családi viszályok és a telefonom tönkremenése már csak hab volt a gyomorsavamon. Most sem vagyok még nyugodt, Gyuri faszán beállított határidőket nyomott, most szerdára is, úgy, hogy csak félig tudom, hogy miről is van szó. Tudom, persze, ő is hasonló módon vágja a fát, ezért is próbálom csinálni és tekintek rá ebből a szempontból egy nekem nehéz példaképként. A heti szembeötlő "horoszkóp" pont ezt mondta ma délelőtt: "Hétfőn és kedden nagyon le leszel terhelve, sokat kell vállalnod ahhoz, hogy a munka jelentős részének végére érj. Egészen szerdáig feszült leszel, és néha azt fogod érezni, hogy bármihez is nyúlsz, az darabokra hullik a kezedben." Mondjuk mindig is voltak ilyenek, sőt, régebben még gyakrabban. Bár régebben teljesen a feladatokban éltem, mostmár azért inkább amiatt csinálom, ami mögötte van értelem. Legalábbis szeretném azt hinni. :)
2013. november 11.
Érzések
Volt a héten, hogy jó volt érezni a Reiki közelségét és volt, hogy hiányzott, éreztem, hogy távolabb vagyok. Hiányzik valszeg a gyakorlás is, most egy hónapja lassan nem voltam már, de biztos vagyok benne, hogy az egyedüli gyakorlások teszik ezt a különbséget. Volt olyan, hogy Andris szerencsére nagyon hamar lefeküdt, Ildi is hamar elaludt, én meg majdnem két órát is töltöttem a fával, szoba hangolással és meditálással és ez nagyon jó, meleg érzés volt. Tényleg fura, ahhoz hasonlít ez, mintha egy könyv vagy film nagyon megérintene. :)
Amikor távol voltam ettől, akkor azért gyanítom, hogy időráfordítás kell hozzá, hogy újra közel kerüljek.
Volt bennem rendesen büszkeség, amikor olyan "sokat" foglalkoztam a Reikivel, bár ez a mondat is elég árulkodó, mert valójában a fával foglalkoztam, meg a helyiségekkel, meg magammal... Szóval érdekes látni néha, milyen gyengén emberi vagyok ilyen "emelkedett" közelségben is. :)
A fa ezen a héten csak kétszer kapott, most volt, hogy objektíve esett az eső és akkor könnyen lemondtam róla, bár annak sem kellett volna igaziból visszatartania.
Andrisnak hét elején két nap alatt teljesen elmúlt, még a horkolása is, ami az ilyen légúti cuccok után szokott neki sokáig maradni, annyira jó volt a teljesen sima szuszogását hallgatni. :) Tavaly egészen május elejéig egyfolytában szenvedés volt figyelni, hogyan veszi a levegőt, mert ősztől folyamatosan olyan volt, hogy próbált az orrán lélegezni, de nem tudott és amikor már kimaradt 3-4-5 lélegzetvétel, akkor nyitottak ki a veszélyt jelző idegpályák és horkantott nagyot a száján keresztül. Ez nagyon rossz érzés volt és most nagyon jó, hogy ez nem maradt így.
Fanninak is volt torokfájása, óvatosan ajánlottam neki, hogy ha szeretné, de nagyon lazán hárította: "most nem volt rá szükség" éppen, amiben én látok valami tartózkodást, ezért nem is forszírozom.
Gyurinak fordítottam az új oldalához Joomla komponenseket, bevállaltam hamarra, de a magyarítás állapota közel sem tart ott, ahol az eredeti oldalon írták, ezért gályáztam vele rendesen. Gyuri célratörő stílusában az éjjel egykor elküldött fájlokat meg sem köszönte (mondjuk még az egyikkel maradt munkám), szóval ez nekem most kellemesen gyomorideges feladat, hogy mit kezdek most egy ilyen szituval, amiben én az ideáim szerint másképp viselkednék. :)
Amikor távol voltam ettől, akkor azért gyanítom, hogy időráfordítás kell hozzá, hogy újra közel kerüljek.
Volt bennem rendesen büszkeség, amikor olyan "sokat" foglalkoztam a Reikivel, bár ez a mondat is elég árulkodó, mert valójában a fával foglalkoztam, meg a helyiségekkel, meg magammal... Szóval érdekes látni néha, milyen gyengén emberi vagyok ilyen "emelkedett" közelségben is. :)
A fa ezen a héten csak kétszer kapott, most volt, hogy objektíve esett az eső és akkor könnyen lemondtam róla, bár annak sem kellett volna igaziból visszatartania.
Andrisnak hét elején két nap alatt teljesen elmúlt, még a horkolása is, ami az ilyen légúti cuccok után szokott neki sokáig maradni, annyira jó volt a teljesen sima szuszogását hallgatni. :) Tavaly egészen május elejéig egyfolytában szenvedés volt figyelni, hogyan veszi a levegőt, mert ősztől folyamatosan olyan volt, hogy próbált az orrán lélegezni, de nem tudott és amikor már kimaradt 3-4-5 lélegzetvétel, akkor nyitottak ki a veszélyt jelző idegpályák és horkantott nagyot a száján keresztül. Ez nagyon rossz érzés volt és most nagyon jó, hogy ez nem maradt így.
Fanninak is volt torokfájása, óvatosan ajánlottam neki, hogy ha szeretné, de nagyon lazán hárította: "most nem volt rá szükség" éppen, amiben én látok valami tartózkodást, ezért nem is forszírozom.
Gyurinak fordítottam az új oldalához Joomla komponenseket, bevállaltam hamarra, de a magyarítás állapota közel sem tart ott, ahol az eredeti oldalon írták, ezért gályáztam vele rendesen. Gyuri célratörő stílusában az éjjel egykor elküldött fájlokat meg sem köszönte (mondjuk még az egyikkel maradt munkám), szóval ez nekem most kellemesen gyomorideges feladat, hogy mit kezdek most egy ilyen szituval, amiben én az ideáim szerint másképp viselkednék. :)
2013. november 6.
Meditációs rétegek
Ma reggel meditálásnál azt kezdtem tapogatni, hogy vajon mitől vagyok türelmetlen néha, vagy jönnek elég erősen önkéntelen impulzusok a meditálás befejezésére. Arra gondoltam, hogy a sima erőltetés itt most nem jó, tehát ha összeszorított foggal nyomom magam az ülésbe, mert tutira más görcsöket is okozok és csak megkeményedek, ez nem használ az érzékenységnek. Akkor viszont a kívülről nézés és a helyzet meg önmagam ilyen elfogadása marad, ami meg rámutatott valamiféle eltérésre, amit a Reiki és önmagam állapota között érzek.
Ennek már azért is nagyon örültem, mert lehetőség arra, hogy ezen az eltérésen dolgozzam. Az egész tök fura volt érzésileg, de teljesen valóságos. Olyan, mintha valami finom egyensúlyozó játékot játszanék, amikor tapogatom, hogy aha, itt van ez a türelmetlen ember és itt van a türelmes erő és az ember megpróbál hangolódni az erőhöz. Aha, akkor most mit és merre is és hol van eltérés? És csak finoman tehettem gondolatban bármit is, mintha egy szélcsatornában ide-oda mozgó dolgokkal kéne dolgoznom érzékenyen és pontosan - különben nem találok fogást és nem jutok közelebb a célhoz. Szerintem ezek a bejegyzések később nagyon érdekesek lesznek, ha újra elolvasom. :)
Maga a meditálás lehetősége is kérdést okozott ma reggel, mert eddig okoskodtam és szenvedtem (persze annyira azért nem, de mégis) attól, hogy nem jut idő rá. Ma viszont az jutott eszembe, hogy ne a megszokott életrend szabályozza azt, hogy mikor mit szeretnék csinálni, hanem fordítva. Ez meg felvetette azt az izgalmas kérdést, hogy mit is akarok akkor átalakítani a mindennapi életemben? Ez mondjuk alap, de néha rá kell jönni ezekre is. :)
Ennek már azért is nagyon örültem, mert lehetőség arra, hogy ezen az eltérésen dolgozzam. Az egész tök fura volt érzésileg, de teljesen valóságos. Olyan, mintha valami finom egyensúlyozó játékot játszanék, amikor tapogatom, hogy aha, itt van ez a türelmetlen ember és itt van a türelmes erő és az ember megpróbál hangolódni az erőhöz. Aha, akkor most mit és merre is és hol van eltérés? És csak finoman tehettem gondolatban bármit is, mintha egy szélcsatornában ide-oda mozgó dolgokkal kéne dolgoznom érzékenyen és pontosan - különben nem találok fogást és nem jutok közelebb a célhoz. Szerintem ezek a bejegyzések később nagyon érdekesek lesznek, ha újra elolvasom. :)
Maga a meditálás lehetősége is kérdést okozott ma reggel, mert eddig okoskodtam és szenvedtem (persze annyira azért nem, de mégis) attól, hogy nem jut idő rá. Ma viszont az jutott eszembe, hogy ne a megszokott életrend szabályozza azt, hogy mikor mit szeretnék csinálni, hanem fordítva. Ez meg felvetette azt az izgalmas kérdést, hogy mit is akarok akkor átalakítani a mindennapi életemben? Ez mondjuk alap, de néha rá kell jönni ezekre is. :)
2013. november 4.
Lazaság
A múlt hét érdekes volt, mert "nyaraltunk" és több szabadidőm volt, aminek örültem, mert tényleg más több időt tölteni a Reikivel, mint kevesebbet. :)
A legjobb az volt, hogy reggelente jobban tudtam meditálni, mert többet aludhattam és nem voltam kiütve. Az is jó volt, hogy élveztem a szobák hangolását a szállodában és ami érdekes volt, hogy nem mondtam le róla akkor sem, amikor más ott volt. Persze nyugalom volt, csak nem egyedül voltam. Azt hittem vizslatás lesz, vagy szkepticizmus, de én nyugodtan álltam a szituációhoz és a másik részéről is nyugalom volt.
Egy ilyen nem egyedüli hangolásnál jöttem rá, hogy milyen feszülten vagyok képes csinálni bármit is. Azért, mert ahogy ott volt a másik és ezen keresztül tudatosult, hogy ahhoz, hogy ahogy tudom, a legjobban csináljam, az is kell, hogy ne azzal foglalkozzam, hogy a másik ott van vagy mit gondol. Ez elvezetett ahhoz, hogy kicsit lazább legyek a külvilággal kapcsolatban, hogy a figyelmem kisebb körben fókuszáljon a hangolásra.
Ez a lazaság a környezettel jónak tűnt, de van bennem kétség, mert kicsit olyan, mintha azt a figyelmemet is képes lenne lazítani, amit nem szeretnék, hogy lazuljon. Ha úgy veszem az egész eddigi gyakorlásom folyamatos próbálkozások sora. :)
Jó volt az ételek kezelése is, az étteremben is, bár, amikor már a harmadik gyerekmaradékot ettem, akkor már elfelejtettem.
A fa kapott kétszer a héten, és itthon is két hálószoba.
Andris vasárnap estére lázas lett, levert, kezeltem este kétszer is, a szobát is hangoltam és valahogy furán optimista voltam. :) Reggelre nem volt láza, bár reggel minden lázbetegség jobb kicsit, de délután sem volt már olyan rosszul, az orra folyik még, lázas sem volt. Reggel is kezeltem amikor még aludt és ma este is. Szerintem holnapra már csak kicsi orrfolyás marad. :) Fura ilyet kimondani és közben még örömmel is tölt el.
A próbálkozás-fíling ma reggel a meditálás után is erősen feljött. Régebben a csatorna létet olyan ön-állapot-érzéssel közelítettem, mintha egy fából készült csatorna lennék, amiben szabadon áramlik a víz. Mostanában úgy próbálom a nyitott állapotot félig tudatalatti érzéssel "modellezni" magamban, mintha az egész testfelületem átjárható lenne. Nem tudom azt sem, hogy jó-e, hogy ha ilyen nem-fogalmi test- és tudat-állapotot idézek fel magamban, de a fa-csatorna variációhoz most visszatérek, mert abban jobb érzés az, hogy hozzáérek a vízhez és jobban érzem a mozgását. Tapogatózásnak látszik nekem ez az egész, amit csinálok, de nem tudom elképzelni, hogy ezt meg tudnám-e spórolni.
A legjobb az volt, hogy reggelente jobban tudtam meditálni, mert többet aludhattam és nem voltam kiütve. Az is jó volt, hogy élveztem a szobák hangolását a szállodában és ami érdekes volt, hogy nem mondtam le róla akkor sem, amikor más ott volt. Persze nyugalom volt, csak nem egyedül voltam. Azt hittem vizslatás lesz, vagy szkepticizmus, de én nyugodtan álltam a szituációhoz és a másik részéről is nyugalom volt.
Egy ilyen nem egyedüli hangolásnál jöttem rá, hogy milyen feszülten vagyok képes csinálni bármit is. Azért, mert ahogy ott volt a másik és ezen keresztül tudatosult, hogy ahhoz, hogy ahogy tudom, a legjobban csináljam, az is kell, hogy ne azzal foglalkozzam, hogy a másik ott van vagy mit gondol. Ez elvezetett ahhoz, hogy kicsit lazább legyek a külvilággal kapcsolatban, hogy a figyelmem kisebb körben fókuszáljon a hangolásra.
Ez a lazaság a környezettel jónak tűnt, de van bennem kétség, mert kicsit olyan, mintha azt a figyelmemet is képes lenne lazítani, amit nem szeretnék, hogy lazuljon. Ha úgy veszem az egész eddigi gyakorlásom folyamatos próbálkozások sora. :)
Jó volt az ételek kezelése is, az étteremben is, bár, amikor már a harmadik gyerekmaradékot ettem, akkor már elfelejtettem.
A fa kapott kétszer a héten, és itthon is két hálószoba.
Andris vasárnap estére lázas lett, levert, kezeltem este kétszer is, a szobát is hangoltam és valahogy furán optimista voltam. :) Reggelre nem volt láza, bár reggel minden lázbetegség jobb kicsit, de délután sem volt már olyan rosszul, az orra folyik még, lázas sem volt. Reggel is kezeltem amikor még aludt és ma este is. Szerintem holnapra már csak kicsi orrfolyás marad. :) Fura ilyet kimondani és közben még örömmel is tölt el.
A próbálkozás-fíling ma reggel a meditálás után is erősen feljött. Régebben a csatorna létet olyan ön-állapot-érzéssel közelítettem, mintha egy fából készült csatorna lennék, amiben szabadon áramlik a víz. Mostanában úgy próbálom a nyitott állapotot félig tudatalatti érzéssel "modellezni" magamban, mintha az egész testfelületem átjárható lenne. Nem tudom azt sem, hogy jó-e, hogy ha ilyen nem-fogalmi test- és tudat-állapotot idézek fel magamban, de a fa-csatorna variációhoz most visszatérek, mert abban jobb érzés az, hogy hozzáérek a vízhez és jobban érzem a mozgását. Tapogatózásnak látszik nekem ez az egész, amit csinálok, de nem tudom elképzelni, hogy ezt meg tudnám-e spórolni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)