Ez vicces cím, mert kétértelmű, de mégis ez volt. :)
Tegnapelőtt este mentem ki a fához, jellemző, hogy az többször eszembe jutott, hogy mikor jönnek ki utánam az udvarra, hogy hova tűntem, de mégsem jöttek. Lehet az egész időhiányos életem tévképzeteken alapul és nem is vagyok annyire nélkülözhetetlen a családomnak sem, mint ahogy képzelem. :)
Tegnap későn értem haza és fáradt voltam, gondolkodtam azon, hogy mi legyen a fa-kezelések rendszere. Akkor addig jutottam, hogy megpróbálom reggelente. Ma reggel megvolt minden, a meditáció, az önkezelés és a fa is.
Rájöttem, hogy jó új területekre mozogni. Az, hogy reggel kimentem a hűvös, harmatos kertbe, egész más élmény volt, mint pizsiben a meleg szobában ülni. Csendes környék, a szomszédok már kezdtek beindulni, tyúkok kotkodáltak valahol, mint amikor tojást tojtak, a fa pedig néha pattant egyet, ahogy melegedett az idő (gondolom).
A nagyobb ágak találkozásánál mintha jobban vette volna az energiát és általában is, minél vastagabb, úgy éreztem annál inkább. A végén a gyökerére irányítottam, kis kétség volt bennem a távolság miatt, de úgy éreztem van értelme tartani.
Abban maradtam magammal, hogy ha nincs edzés, akkor kelés ötkor, torna, meditálás, önkezelés, fa-kezelés kb 6:15-ig, vagy kicsit tovább, aztán 7 előtt el tudok indulni. Ha edzés van, akkor kelés 4:30-kor, az önkezelés kimarad, így belefér a meditáció és a fa-kezelés. Ekkor próbálok majd este önkezelni. Majd meglátjuk, ez tartható tervnek tűnik.
Az is eszembe jutott, hogy kint meditáljak, mert vonzó, hogy közelebb érzem magam az élő természethez, de a hidegben ez kérdéses. Pl. meditáció alatt nem hátrány, ha vastagabb ruhában tartom a kézpozíciót? Arról is gondoskodnom kell, hogy legyen egy kertbemenős ruha kikészítve, amiben még zuhanyzás előtt ki tudok menni a fához és ne verjem fel a többieket.
2013. augusztus 30.
2013. augusztus 28.
Fa
A közösség változásai miatt jutott eszembe a nyaralás alatt az, hogy a kivágásra gondolt barackfát kezeljem. A kitartásom, érzékenységem és a hosszabb idő miatt is jó lehet fejlődésre és beljebb kerülni a hétköznapi Reiki-közelségbe.
Iderakok pár képet, amit tegnap készítettem. Tavasszal még csak az látszott, hogy kb. a fa harmada nem hajtott ki. Még a rügyek is szárazak maradtak, tehát nem a zöldet támadta meg valami, hanem mintha elszáradt volna az ág. Kosdon, anyáméknál is volt ilyen jelenség, ott szilvafánál.
Nyár elején (valószínűleg) megtámadta gomba is, ami az én gondatlanságom miatt eléggé eluralkodott rajta, pedig terveztem permetezni, de nem vásároltam gombaölőt. Mostanra sajnos már van a sárgabarackon is lyukacsos levél, ami persze nem biztos, hogy innen terjedt, de elég valószínű. Illetve szegény őszibarack is nagyon rossz állapotban van, ránézésre olyan, mintha szenvedne: a halottnak látszó ágain cseppekben jön a kérgen át a gyanta - tehát nem sérülés után "vérzik", hanem mintha "vért izzadna". Kicsit félelmetes.
Elkezdem kezelni.
Az első képen a bal oldala egész leveles, a jobb oldali ágaknál látszik a szárazság, de majdnem mindegyik ág olyan, hogy van még rajta valahol a fiatalabb ágak felé még zöld levél.
A következő három képen az elszáradt ágak vannak.
Az ötödiken a zöldebb oldal.
A hatodikon a gyantás ág, és hetediken és a nyolcadikon az elszáradt ágakon a ki nem nyílt rügyek.
Iderakok pár képet, amit tegnap készítettem. Tavasszal még csak az látszott, hogy kb. a fa harmada nem hajtott ki. Még a rügyek is szárazak maradtak, tehát nem a zöldet támadta meg valami, hanem mintha elszáradt volna az ág. Kosdon, anyáméknál is volt ilyen jelenség, ott szilvafánál.
Nyár elején (valószínűleg) megtámadta gomba is, ami az én gondatlanságom miatt eléggé eluralkodott rajta, pedig terveztem permetezni, de nem vásároltam gombaölőt. Mostanra sajnos már van a sárgabarackon is lyukacsos levél, ami persze nem biztos, hogy innen terjedt, de elég valószínű. Illetve szegény őszibarack is nagyon rossz állapotban van, ránézésre olyan, mintha szenvedne: a halottnak látszó ágain cseppekben jön a kérgen át a gyanta - tehát nem sérülés után "vérzik", hanem mintha "vért izzadna". Kicsit félelmetes.
Elkezdem kezelni.
Az első képen a bal oldala egész leveles, a jobb oldali ágaknál látszik a szárazság, de majdnem mindegyik ág olyan, hogy van még rajta valahol a fiatalabb ágak felé még zöld levél.
A következő három képen az elszáradt ágak vannak.
Az ötödiken a zöldebb oldal.
A hatodikon a gyantás ág, és hetediken és a nyolcadikon az elszáradt ágakon a ki nem nyílt rügyek.
A 2013-as augusztusi ünnepség
Ez nekem egy nagyon fontos alkalom volt. A tavaszinál eléggé kívülállónak éreztem magam, de azért, mert szó szerint senkit nem ismertem, csak Nórit és Krisztát.
Most ez már nem így volt. Nagy hatással volt rám az összegyűlt embereken keresztül ható energia. Az kerített hatalmába, ami a gyógyítókból és a tanítókból áradt számomra, ami egyrészt nagyon vonzó, másrészt nagyon tiszteletet érdemlő, harmadrészt gyógyító is... Ez utóbbi úgy látszik hatott is, mert egy idő után nagyon el kezdett foglalkoztatni az az érzés, hogy mit keresek én itt ebben a közösségben, hiszen alig csinálok valamit, alig vagyok képes szeretetre, alig tudom kézben tartani az életem - és akkor olyanok tanítására vágyakozom mint Evelin vagy Nóri?
Aztán ráébredtem ahogy telt az idő (ez lehetett a gyógyító hatás), hogy nekem elég megtennem azt, ami éppen előttem áll feladat. Ha gyakorolni, akkor azt, ha ágyat szállítani akkor azt, ha fát kezelni, akkor azt. Ha megbocsátani magamnak, akkor azt.
És ez nagyon komoly üzenet volt nekem akkor, mert kimozdított egyfajta tehetetlenségből sőt önállótlanságból, vagy legalábbis másképp ébresztett rá a tennivalóra. Ezután az egyik meditációnál is olyan erősen jött fel bennem a gondolat, hogy csuda: az út arra való, hogy járj rajta. Ha nem járod az utat, nem a te utad.
Most ez már nem így volt. Nagy hatással volt rám az összegyűlt embereken keresztül ható energia. Az kerített hatalmába, ami a gyógyítókból és a tanítókból áradt számomra, ami egyrészt nagyon vonzó, másrészt nagyon tiszteletet érdemlő, harmadrészt gyógyító is... Ez utóbbi úgy látszik hatott is, mert egy idő után nagyon el kezdett foglalkoztatni az az érzés, hogy mit keresek én itt ebben a közösségben, hiszen alig csinálok valamit, alig vagyok képes szeretetre, alig tudom kézben tartani az életem - és akkor olyanok tanítására vágyakozom mint Evelin vagy Nóri?
Aztán ráébredtem ahogy telt az idő (ez lehetett a gyógyító hatás), hogy nekem elég megtennem azt, ami éppen előttem áll feladat. Ha gyakorolni, akkor azt, ha ágyat szállítani akkor azt, ha fát kezelni, akkor azt. Ha megbocsátani magamnak, akkor azt.
És ez nagyon komoly üzenet volt nekem akkor, mert kimozdított egyfajta tehetetlenségből sőt önállótlanságból, vagy legalábbis másképp ébresztett rá a tennivalóra. Ezután az egyik meditációnál is olyan erősen jött fel bennem a gondolat, hogy csuda: az út arra való, hogy járj rajta. Ha nem járod az utat, nem a te utad.
Avatás után
Sokat kísérleteztem a meditálással.
Hétvégén egyszerűbb volt, akkor kaptam időt általában, de hétköznap, főleg, hogy az edzések miatt korán kelek, az nem volt könnyű. Úgy emlékszem elég sokára találtam rá arra, hogy reggel meditáljak, mert este szellemileg volt nehezebb benne maradni a fáradtság és a fejem zsúfoltsága miatt.
Mostanában, főleg az augusztusi ünnepség óta gyakrabban meditálok megint, csak néha hagyok ki napot, viszont több a negyed órás meditálás a kezelés előtt. Estére hagyom a félórás gyomorkezelést, mert este továbbra sem tudok ébren maradni a meditálás alatt sem. Kevés idő van rá sajnos.
A kávéivásom is átalakult. Az avatás előtt már elhagytam és úgy emlékszem négy hónapig nem is ittam tényleg semennyit sem. Most beálltam arra, hogy a napi 2-3 helyett 1 reggeli nagyon tejes kávé, ami szerintem mennyiségileg a hatoda annak, amit előtte évekig nyomtam. Ezt jónak érzem a szívem miatt, voltak már tünetek, fülzúgás, szívdobogás.
Annak örülök a legjobban, hogy egyre többször érzem a Reiki jelenlétét. Nem feltétlenül akkor, amikor kezelem az ennivalót, vagy magamat, hanem úgy általában, azon keresztül, hogy egyre nyugodtabb vagy kiegyensúlyozottabb vagyok. Ehhez társul egyfajta öröm is, ami intenzív a kezelés vagy a meditálás alatt. mondjuk ez másfajta, mint a hétköznapi öröm, de ez nem olyan rossz szó rá.
A Szófia utcai kezelőhely is nagy hatással van rám. Emlékszem, amikor második vagy harmadik gyakorlásra mentem, nagyon megütött mennyire más érzés belépni abba a szobába.
Az ünnepségek azért voltak jók, mert közelebb lehettem a közösséghez. Próbálom elfogadni a változásokat és nem a kérdéseket és a kétségeket gyűjteni, hanem elfogadni azt, ami történik.
Hétvégén egyszerűbb volt, akkor kaptam időt általában, de hétköznap, főleg, hogy az edzések miatt korán kelek, az nem volt könnyű. Úgy emlékszem elég sokára találtam rá arra, hogy reggel meditáljak, mert este szellemileg volt nehezebb benne maradni a fáradtság és a fejem zsúfoltsága miatt.
Mostanában, főleg az augusztusi ünnepség óta gyakrabban meditálok megint, csak néha hagyok ki napot, viszont több a negyed órás meditálás a kezelés előtt. Estére hagyom a félórás gyomorkezelést, mert este továbbra sem tudok ébren maradni a meditálás alatt sem. Kevés idő van rá sajnos.
A kávéivásom is átalakult. Az avatás előtt már elhagytam és úgy emlékszem négy hónapig nem is ittam tényleg semennyit sem. Most beálltam arra, hogy a napi 2-3 helyett 1 reggeli nagyon tejes kávé, ami szerintem mennyiségileg a hatoda annak, amit előtte évekig nyomtam. Ezt jónak érzem a szívem miatt, voltak már tünetek, fülzúgás, szívdobogás.
Annak örülök a legjobban, hogy egyre többször érzem a Reiki jelenlétét. Nem feltétlenül akkor, amikor kezelem az ennivalót, vagy magamat, hanem úgy általában, azon keresztül, hogy egyre nyugodtabb vagy kiegyensúlyozottabb vagyok. Ehhez társul egyfajta öröm is, ami intenzív a kezelés vagy a meditálás alatt. mondjuk ez másfajta, mint a hétköznapi öröm, de ez nem olyan rossz szó rá.
A Szófia utcai kezelőhely is nagy hatással van rám. Emlékszem, amikor második vagy harmadik gyakorlásra mentem, nagyon megütött mennyire más érzés belépni abba a szobába.
Az ünnepségek azért voltak jók, mert közelebb lehettem a közösséghez. Próbálom elfogadni a változásokat és nem a kérdéseket és a kétségeket gyűjteni, hanem elfogadni azt, ami történik.
2013. augusztus 27.
Avatás
2013. februárjában volt. Két héttel korábban már elhagytam a kávét/alkoholt/teát, az kemény volt, főleg hozzászokni, hogy nem kábíthatom magam a kávéval, hanem át kell éljem a kellemetlen álmosságot. Elvonási tünet jellege volt, bár kolyan még nem szenvedtem ilyesmitől.
Emlékszem, hogy lassú, napsütéses, száraz nap volt. Bizonytalan voltam, nem tudtam mit várjak. Egyedül voltam. Azt hiszem elég passzív voltam, igyekeztem befogadó lenni.
A legszebb pillanat az volt, amikor elhangzott az, hogy nyissam olyan tágra a szívem, mint a felhők nélküli ragyogó kék ég - és én próbáltam átadni magam ennek a megnyíltságnak és valamivel később sikerült is. Azt hittem nem fog, de sikerült, legalábbis valamennyire. Nóri is mondta, hogy sokat vett fel a szívemnél.
Kába voltam utána, éreztem, hogy kaptam valamit, de ezt nem tudtam még minden tettemmel vagy gondolatommal átélni, érzésben meg pláne gyengébben. Átjárt valami, amit most éreztem és korábban nem.
Emlékszem, hogy lassú, napsütéses, száraz nap volt. Bizonytalan voltam, nem tudtam mit várjak. Egyedül voltam. Azt hiszem elég passzív voltam, igyekeztem befogadó lenni.
A legszebb pillanat az volt, amikor elhangzott az, hogy nyissam olyan tágra a szívem, mint a felhők nélküli ragyogó kék ég - és én próbáltam átadni magam ennek a megnyíltságnak és valamivel később sikerült is. Azt hittem nem fog, de sikerült, legalábbis valamennyire. Nóri is mondta, hogy sokat vett fel a szívemnél.
Kába voltam utána, éreztem, hogy kaptam valamit, de ezt nem tudtam még minden tettemmel vagy gondolatommal átélni, érzésben meg pláne gyengébben. Átjárt valami, amit most éreztem és korábban nem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)