Úgy emlékszem a 90-es évek elejétől van a tudatomban a Reiki neve, ahogy elkezdtek szabadabban áramlani a szellemi világról szóló ismeretek. A segítség adásának lehetősége miatt fogott meg, ez biztos. Az, hogy jót okozhatok másnak, ez ultimate lehetőség és életkép, ennél többre nem vágyhatok. Ezt nem fogalmaztam meg magamban, de ez volt a lényeg a vonzalmamban elsőre.
Ennek ellenére nem tettem semmit azon kívül, hogy néha nekifutottam tanfolyamot vagy iskolát keresni. Maguk a hirdetések és a lehetőségek nem voltak összhangban a lényeggel, leállítottak abban, hogy továbbmenjek.
A másokon segíteni elv számomra egyáltalán nem tiszta pont. Önmagában persze az, de az elv sosem egyedül van jelen az életben vagy két ember között. Kisért az életemben sok kérdés ezzel kapcsolatban, amikre lassan formálódik válasz vagy továbblépés. Mi a segítség másnak, ki dönti ezt el? Mi az egyetemes értékrend, ami mentén a segítség megnyilvánulhat?
A személyes életem (karmám) is "blokkolja", hogy komolyabbat lépjek, a gyermekkori érzelmi távolságtartás, aztán a megfelelni akarás, a sok hazugság emiatt, az önállóság, az önérvényesítés hiánya. Tavaly sokminden változott az életemben, sok határt átléptem és biztos nem véletlen, hogy év vége felé rátaláltam arra az iskolára, amelyiknek a leiraton, emaileken és kezeléseken keresztül való megismerése végre úgy vonzott, ahogy a segíteni vágyás él bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése