Két hete nem írtam már ide, talán az ünnepek miatt lazítottam. Lehet, hogy az eredeti szerepe is csökkent már ennek a blognak: hogy a "napi szintű gyakorlásról" számoljak be és talán az is, hogy közelebb kerüljek a közösséghez. Mindegy, egyelőre folytatom, mert ez végülis olyan, mintha levélben összefoglalnám Nektek hetente az élményeimet, vagy kérdéseimet...
Az utóbbi két hétben amit gyakoroltam, az az ételek kezelése, a meditáció és a Reiki torna volt. Helyiség kezelése csak párszor, a fát egyáltalán nem kezeltem, pedig a lelkiismeret-furdalásom egyre erősebb ezügyben. Esténként úgy alszom el, hogy kezelem magam, ha a Reiki hívása és a kézpozícióval való önátadás/elalvás kezelés. :) Néha volt olyan, hogy kifejezetten a szememet kezeltem, az alapból más érzés volt, hogy tudtam, hogy konkrétan ott biztosan szükségem van a kezelésre a kérésnél is egész biztosa voltam és így a kezelés is valahogy folyékonyabb, vagy belefeledkezőbb volt.
Az ételek kezelésénél érdekes érzésem van majdnem mindig, mintha ellazulnék vagy megnyugodnék, az izmaim is és a tudatom is, mintha elszállna a belső feszültség. Ez olyan, mint amikor avatás után még a kezelőhelyen Nóri mutatta a Reiki hívását és a kézpozíciókat és amikor életemben először hívtam és a homlokomra tettem a kezem, akkor volt ilyen. Mintha messzebbre látnék, megnyugodna és kitisztulna a figyelmem. Ezt nagyon szeretem és mindig nagyon jó az ételek kezelése.
A meditálásban nekem mostanában a nyitottság a célom, próbálom megnyitni magam és fura, hogy ránézésre egy ilyen egyszerű "tett" milyen mély tud lenni. Logikus, de engem meglepett, hogy a mások felé épített falak is kapcsolatban vannak ezzel.
Van egy kérdésem is a meditálással kapcsolatban: sokszor , ha a Reiki-re gondolok, erős vonzalom vagy szeretet-érzés kel bennem és melegség erősödik a kezemben vagy máshol is. Ennek a "gyakorlása" azért kérdés nekem, mert mintha nem lenne teljesen "üres" a meditáció. Mintha valamilyen személyes kapcsolat lenne benne. Teljesen elvont és lebegő, mármint a kapcsolat, de érzés szintjén erős. Előre vihet engem ennek a gyakorlása? Igaziból ez lelkesítő is és nagyon jó és nagyon egyszerű is - talán azért is fura nekem, mert valószínűleg megszoktam, hogy ami nagyon jó nekem, az nem "helyes".
Most ilyen fogadalmi időszak van, az evéssel kapcsolatban nekem most elég rossz volt az ünnepek alatt, mert borzasztó sokat ettem és nem volt jó. Egyre többször csodálkozom rá, hogy milyen kevés is elég lenne fizikailag, úgyhogy ez egy fogadalmam most, a kevesebb evés. :) A másik a kávé és a fekete/zöld teák elhagyása, mert ahogy tavaly az avatás környékén nagyon jó volt, hogy több, mint egy hónapig semmit nem ittam, úgy mostanra visszatornáztam magam egész magas szintre. És a fát is akarom kezelni, talán ez a szünet is segít abban, hogy többet adjak neki, mint korábban.
2014. január 3.
2013. december 17.
Megnyugvás
A múlt héten az első Chuden gyakorlás volt, ami kitöltött, illetve a honlap munka, és a meditálás. A Reiki tornát most nem gyakoroltam, utólag jutott eszembe sajnos, helyette kezeltem magam, külön a szememet is, most arra is jött ötlet, hogy hogyan lenne érdemes.
Érdekes, hogy milyen beavatás élmény volt a Chuden gyakorlás. Kicsit, mintha most érkeztem volna meg oda, hogy kezelhetnék bárkit is, pedig "engedve" is volt és kicsikéket kezeltem már, gyakorláson is, sőt a Természetgyógyász fesztiválon is a többiekkel a végén. Mégis most érzem úgy magam, hogy teljesen odaállhatok a kezelőágyhoz. Azt írtam is a gyakorlás után, hogy másképp figyeltem oda a jelekre és ez mintha jött volna magától, nem gondolkodásból született. Mintha belül jött volna össze az, hogy a kezeléssel - amit külsősként láttam a nyílt alkalmakon - most belül "találkoztam" volna és így más, természetesebb, valódibb. Ez kicsit lila, de ez fejezi ki a legjobban, amit most átélek. Kicsit befelé fordulóbbnak vagy visszafogottabbnak is érzem magam.
A videók készítése izzasztó és valahogy kevés időm jut rá, ami azt jelzi, hogy lehet fejleszteni azon, hogy mennyire képviselem az érdekeimet a családi időbeosztásban, mert a "szolgálatkész" Zoli szerepét jó sok éve gyakorlom. Mondjuk lehet, hogy "csak" egy új területet találtam hozzá a közösségben? Hm. Biztos van benne ez is, de egyrészt az öröm érzése a Reiki által nem az egóm terméke, ebben biztos vagyok, másrészt rábízom magam Ágira, meg a többiekre, hogy ha ilyen érzelmkielégülést keresnék, azt azért észreveszik, vagy kezelik.
A fával már régen találkoztam, ezen a héten sem kezeltem, de érdekes volt, hogy most hétvégén, amikor kimentem a kertbe a komposzthoz, ahogy elmentem mellette, mintha régi, kedves barátom lenne, olyan érzés lepett meg. Megint eszembe jutott, hogy ezt a tudatom csinálja-e vagy sem, de olyan természetes és élő érzés volt, nem volt benne rossz árnyék, hogy elvetettem azt, hogy ilyen alapján mérlegeljem, amit érzek. Mintha a fához, amit kezeltem, már más kapcsolat fűzne, mintha tudná, hogy milyen ez és amikor megláttam, mintha utánam nyúlt volna és én is szívesen kapcsolódtam volna hozzá. Úgyhogy a téli szünet alatt szerintem biztosan fogom kezelni, meg jó lenne hétköznap is nem elfelejtenem.
Ja, meg ez az egyszázalék mizéria is betett, lelki szemeim előtt már Ági is külföldre költözött és magunkra hagyottan szervezzük a helyi közösségeket - már azt is elképzeltem, hogy Vera jövő őszre gyógyító lesz és hozzá járunk gyakorolni. Kicsit fájdalmas volt - nem Vera miatt - de majd meglátjuk úgyis, nem képzelődtem tovább. Akár így, akár úgy, de valami jó és fejlesztő biztosan elérhető lesz nekem az eljövendő helyzetben, ha úgy, hogy többet járok más városba vagy külföldre, akkor úgy, vagy egy újraszerveződő közösségben.
Érdekes, hogy milyen beavatás élmény volt a Chuden gyakorlás. Kicsit, mintha most érkeztem volna meg oda, hogy kezelhetnék bárkit is, pedig "engedve" is volt és kicsikéket kezeltem már, gyakorláson is, sőt a Természetgyógyász fesztiválon is a többiekkel a végén. Mégis most érzem úgy magam, hogy teljesen odaállhatok a kezelőágyhoz. Azt írtam is a gyakorlás után, hogy másképp figyeltem oda a jelekre és ez mintha jött volna magától, nem gondolkodásból született. Mintha belül jött volna össze az, hogy a kezeléssel - amit külsősként láttam a nyílt alkalmakon - most belül "találkoztam" volna és így más, természetesebb, valódibb. Ez kicsit lila, de ez fejezi ki a legjobban, amit most átélek. Kicsit befelé fordulóbbnak vagy visszafogottabbnak is érzem magam.
A videók készítése izzasztó és valahogy kevés időm jut rá, ami azt jelzi, hogy lehet fejleszteni azon, hogy mennyire képviselem az érdekeimet a családi időbeosztásban, mert a "szolgálatkész" Zoli szerepét jó sok éve gyakorlom. Mondjuk lehet, hogy "csak" egy új területet találtam hozzá a közösségben? Hm. Biztos van benne ez is, de egyrészt az öröm érzése a Reiki által nem az egóm terméke, ebben biztos vagyok, másrészt rábízom magam Ágira, meg a többiekre, hogy ha ilyen érzelmkielégülést keresnék, azt azért észreveszik, vagy kezelik.
A fával már régen találkoztam, ezen a héten sem kezeltem, de érdekes volt, hogy most hétvégén, amikor kimentem a kertbe a komposzthoz, ahogy elmentem mellette, mintha régi, kedves barátom lenne, olyan érzés lepett meg. Megint eszembe jutott, hogy ezt a tudatom csinálja-e vagy sem, de olyan természetes és élő érzés volt, nem volt benne rossz árnyék, hogy elvetettem azt, hogy ilyen alapján mérlegeljem, amit érzek. Mintha a fához, amit kezeltem, már más kapcsolat fűzne, mintha tudná, hogy milyen ez és amikor megláttam, mintha utánam nyúlt volna és én is szívesen kapcsolódtam volna hozzá. Úgyhogy a téli szünet alatt szerintem biztosan fogom kezelni, meg jó lenne hétköznap is nem elfelejtenem.
Ja, meg ez az egyszázalék mizéria is betett, lelki szemeim előtt már Ági is külföldre költözött és magunkra hagyottan szervezzük a helyi közösségeket - már azt is elképzeltem, hogy Vera jövő őszre gyógyító lesz és hozzá járunk gyakorolni. Kicsit fájdalmas volt - nem Vera miatt - de majd meglátjuk úgyis, nem képzelődtem tovább. Akár így, akár úgy, de valami jó és fejlesztő biztosan elérhető lesz nekem az eljövendő helyzetben, ha úgy, hogy többet járok más városba vagy külföldre, akkor úgy, vagy egy újraszerveződő közösségben.
2013. december 12.
Chudan gyakorlás
Nem vártam, hogy az első Chudan gyakorlásom után is olyan öröm lesz bennem, mint amikor vártam, de az volt. Mondjuk ez az igazi kishitűség, mert teljesen jogos az öröm a Reiki közelségében támogatva lenni ennyi ideig, nem tudom miért nem számítottam rá. :)
Nagyon jó élmény volt tegnap az, hogy egészebbé vált mások kezelésének a menete - befelé is az intuíció kéréssel. Nagyon lekerekítő érzés ez most bennem, mintha körbeért volna egy kör, hogy ezt így átadta Ági.
Az érdekes volt, hogy amikor kerestem a jeleket, önkéntelenül átváltottam olyan figyelemre, ami szerintem még nem nagyon volt bennem. Eddig a helyre, a vonzásokra, az egész testre, a szituációra is figyeltem, legalábbis bennem volt valahogy akkor is, amikor kezeltem valakit. Most pedig többször beleestem abba az állapotba, hogy semmit nem figyelek, csak azt, hogy lassan mozgatom a kezem és az az érzékszervem aktív, csak az, ami érezhet valamit a kezemen keresztül. Ebben a legjobb a lassúság és a kizárólagosság volt. Volt kontraszt az eddigiekhez képest, ez sokkal jobb kapcsolódás volt nekem.
Az érzetek is jobban különváltak, a nyomás és a meleg teljesen határozott volt és a szemeknél a két folt, az nagyon meglepett, mennyire tapintható. Mondjuk gyanítom, hogy eleve más állapotban voltam, mert volt két meditáció, Reiki kör, erősebb kéz keresése, több Reiki hívás, ráadásul a kezelőhelyen, nem egyedül, szóval mintha édes mustban fürödtem volna, úgy ki voltam bélelve jó érzéssel. :)
Még reggel a vonaton és ma napközben is volt utóhatása, mintha körülöttem gomolyogna és jókedvre derítene.
A héten kétszer meglepett egy másféle érzés is, az, hogy nem számít mennyit és mennyi ideig kell mennem a leendő Tanítóm után, de oda akarok érni hozzá. Ez olyan, mint gyermekkoromban, amikor erősen akarok valamit és tudom, hogy teljesülni fog, de szerencsére van egy magával ragadó fílingje is, ami olyan félig-álomszerűen kiszakít mindenhonnan, hogy elérhessem, amire vágyom.
Nem tudom, szerintem ha ezt elolvasná egy ember a közösségen kívülről, azt mondaná, hogy engem rendesen beetettek, elvesztettem a valóságérzékemet, de kezdem megérteni a hippiket, akik olyan sokmindent el tudtak hagyni - bár a Reikihez való közelség sokkal céltudatosabbnak, határozottabbnak, harmonikusabbnak tűnik.
Tök hálás vagyok és tök jókedvű. :)
Nagyon jó élmény volt tegnap az, hogy egészebbé vált mások kezelésének a menete - befelé is az intuíció kéréssel. Nagyon lekerekítő érzés ez most bennem, mintha körbeért volna egy kör, hogy ezt így átadta Ági.
Az érdekes volt, hogy amikor kerestem a jeleket, önkéntelenül átváltottam olyan figyelemre, ami szerintem még nem nagyon volt bennem. Eddig a helyre, a vonzásokra, az egész testre, a szituációra is figyeltem, legalábbis bennem volt valahogy akkor is, amikor kezeltem valakit. Most pedig többször beleestem abba az állapotba, hogy semmit nem figyelek, csak azt, hogy lassan mozgatom a kezem és az az érzékszervem aktív, csak az, ami érezhet valamit a kezemen keresztül. Ebben a legjobb a lassúság és a kizárólagosság volt. Volt kontraszt az eddigiekhez képest, ez sokkal jobb kapcsolódás volt nekem.
Az érzetek is jobban különváltak, a nyomás és a meleg teljesen határozott volt és a szemeknél a két folt, az nagyon meglepett, mennyire tapintható. Mondjuk gyanítom, hogy eleve más állapotban voltam, mert volt két meditáció, Reiki kör, erősebb kéz keresése, több Reiki hívás, ráadásul a kezelőhelyen, nem egyedül, szóval mintha édes mustban fürödtem volna, úgy ki voltam bélelve jó érzéssel. :)
Még reggel a vonaton és ma napközben is volt utóhatása, mintha körülöttem gomolyogna és jókedvre derítene.
A héten kétszer meglepett egy másféle érzés is, az, hogy nem számít mennyit és mennyi ideig kell mennem a leendő Tanítóm után, de oda akarok érni hozzá. Ez olyan, mint gyermekkoromban, amikor erősen akarok valamit és tudom, hogy teljesülni fog, de szerencsére van egy magával ragadó fílingje is, ami olyan félig-álomszerűen kiszakít mindenhonnan, hogy elérhessem, amire vágyom.
Nem tudom, szerintem ha ezt elolvasná egy ember a közösségen kívülről, azt mondaná, hogy engem rendesen beetettek, elvesztettem a valóságérzékemet, de kezdem megérteni a hippiket, akik olyan sokmindent el tudtak hagyni - bár a Reikihez való közelség sokkal céltudatosabbnak, határozottabbnak, harmonikusabbnak tűnik.
Tök hálás vagyok és tök jókedvű. :)
2013. december 9.
Hosszú hét
Fizikailag kicsit elcsúsztam szerintem, többször volt bealvás este, és kicsit fáj most a torkom is, fizikailag biztos volt kis megterhelés, de ezt azért jobban szoktam bírni, szóval úgy látszik lelki oldalon most nagyobb a nyomás.
Nem minden nap meditáltam, de volt egyszer, hogy reggel és este is. Kezd néha egész zsigeri öröm-érzést okozni rövid ideig, általában akkor, amikor úgy ülök le, hogy üresebb vagyok, nem pörgök valamin. Újrakezdtem a Reiki tornát is, mert hiányzik, hogy jobban kapcsolódjak az érzéseimhez, vagy hogy elszakadjak az agyamtól, mert nagyon sokszor merevnek és tehetetlennek érzem magam a sok gondolkodás miatt.
A fát megint nem kezeltem, Ildit viszont igen, mert szerintem ez már tüdőgyulladás kategória, amit produkál. Tök érdekes volt, hogy olyan, mintha vaskalapos katolikus létére teljesen elfogadná az energia létezését, mondtam is neki, hogy ebben nem szabad hinnie, tud-e róla? :) Mondjuk szerintem súlyosabb eset ez már annál, hogy én elég lennék hozzá, de volt, hogy egy órát is kezeltem, ekkor tök hamar bealudt napközben és volt, hogy éjszaka álmában is. Kicsit olyan volt most reggel, mintha oldódna a köhögés váladék, de elég csúnya hangja van, gondolom ha múlik is, lassan fog múlni.
Önző módon a kezelőhelyen lenni a videózás miatt megint nagyon jó volt, bár izgultam kissé, de amikor valamelyest megnyugodtam, akkor jó volt újra érezni a helyet. És hálás vagyok Áginak, hogy hagyta, hogy beszélgessünk, tök ritkán jutok ilyen nyugodt személyes pillanatokhoz - és a kezelést is köszönöm. A fájós oldala a fejemnek általában jobban arcüreges is szokott lenni egy megfázásnál és most ezt sem érzem ilyennek, szerintem ezen is segített, mert mostanában egy kis nátha mindig itt lopakodik a fejemben.
Stresszelek kissé a videó vágás miatt, főleg az időhiány zavar már előre, mert az esték csütörtökig betáblázva, éjszaka kéne hozzáfognom, de az edzésekről meg nem akarok lemondani, ami miatt viszont nem akarom most azt, hogy 3-4 órákat aludjak, így is alig jön össze az 5. Szóval lehet, hogy most az edzéseket hanyagolom a héten. Amúgyis eszembe jutott, hogy hogyan rendeződik vajon át az életem, ha a jinjutsu-ra több időt adok és eszembe jutott, hogy vajon mennyire lesz fontos emellett az aikido, de szerintem simán belefér - mondjuk más már nem nagyon, de majd meglátjuk.
Most először lesz chuden gyakorlás nekem is, bár gondolom párat már vettünk Nórival a "régi" rendszerben. De tök gyerekes örömmel várom, hogy velük lehessek. :)
Nem minden nap meditáltam, de volt egyszer, hogy reggel és este is. Kezd néha egész zsigeri öröm-érzést okozni rövid ideig, általában akkor, amikor úgy ülök le, hogy üresebb vagyok, nem pörgök valamin. Újrakezdtem a Reiki tornát is, mert hiányzik, hogy jobban kapcsolódjak az érzéseimhez, vagy hogy elszakadjak az agyamtól, mert nagyon sokszor merevnek és tehetetlennek érzem magam a sok gondolkodás miatt.
A fát megint nem kezeltem, Ildit viszont igen, mert szerintem ez már tüdőgyulladás kategória, amit produkál. Tök érdekes volt, hogy olyan, mintha vaskalapos katolikus létére teljesen elfogadná az energia létezését, mondtam is neki, hogy ebben nem szabad hinnie, tud-e róla? :) Mondjuk szerintem súlyosabb eset ez már annál, hogy én elég lennék hozzá, de volt, hogy egy órát is kezeltem, ekkor tök hamar bealudt napközben és volt, hogy éjszaka álmában is. Kicsit olyan volt most reggel, mintha oldódna a köhögés váladék, de elég csúnya hangja van, gondolom ha múlik is, lassan fog múlni.
Önző módon a kezelőhelyen lenni a videózás miatt megint nagyon jó volt, bár izgultam kissé, de amikor valamelyest megnyugodtam, akkor jó volt újra érezni a helyet. És hálás vagyok Áginak, hogy hagyta, hogy beszélgessünk, tök ritkán jutok ilyen nyugodt személyes pillanatokhoz - és a kezelést is köszönöm. A fájós oldala a fejemnek általában jobban arcüreges is szokott lenni egy megfázásnál és most ezt sem érzem ilyennek, szerintem ezen is segített, mert mostanában egy kis nátha mindig itt lopakodik a fejemben.
Stresszelek kissé a videó vágás miatt, főleg az időhiány zavar már előre, mert az esték csütörtökig betáblázva, éjszaka kéne hozzáfognom, de az edzésekről meg nem akarok lemondani, ami miatt viszont nem akarom most azt, hogy 3-4 órákat aludjak, így is alig jön össze az 5. Szóval lehet, hogy most az edzéseket hanyagolom a héten. Amúgyis eszembe jutott, hogy hogyan rendeződik vajon át az életem, ha a jinjutsu-ra több időt adok és eszembe jutott, hogy vajon mennyire lesz fontos emellett az aikido, de szerintem simán belefér - mondjuk más már nem nagyon, de majd meglátjuk.
Most először lesz chuden gyakorlás nekem is, bár gondolom párat már vettünk Nórival a "régi" rendszerben. De tök gyerekes örömmel várom, hogy velük lehessek. :)
2013. december 2.
TGY
A héten traumatikus pont volt a TGY, mert a harc a kocsi körül (elvihetem-e vagy sem) nekem elég nehéz kérdés volt. Azért is, mert nem akartam szívességet kérni és azért is, mert meg akartam tartani, amit ígértem. Végül minden a legjobban alakult ebből a szempontból, tanultam belőle, hogy elfogadni és változtatni is lehet. Ez a párkapcsolati keverékével eléggé megterhelt érzelmileg a héten.
Fát ezen a héten sajnos egyáltalán nem kezeltem, helyiség hangolás volt, de kevesebb és meditáció is kevesebb. Infós munka most viszont több, főleg a képekkel és a fordítással és kicsit olyan érzés volt erre szánni az időt, mint ami szintén tölt valahogy, bár ebben nem voltam biztos, de emiatt nem éreztem "lemondásnak" azt, hogy kevesebbet meditáltam. Mondjuk biztos nem pótolta, csak a hozzáállás miatt nem éreztem magam rosszul.
Az érdekes kérdés most, hogy Ildi köhögésére vajon miért nem jutott idő? Beszéltünk róla, hogy jó lenne kezelnem, de a jelek szerint mindkettőnk hozzáállása olyan volt, hogy mégsem került rá sor. Magamra vonatkozóan hiányérzetem van, azt hiszem azzal védekezem magam előtt, hogy nem szabad ráerőltetni a másikra semmit, de egy kérdés még nem jelenti ezt... Szóval ebben passzív voltam azt hiszem.
Az egyik meditálásnál voltak erős felvillanások magamra vonatkozóan, bár negatív irányúak, hogy milyen vagyok, de olyan ízzel, hogy na most valóságot látok, nem csak elhitetem magammal azt, amit akarok. Ez érzelmileg erős volt, még nem tudom mit kezdjek vele.
A Természetgyógyász Fesztivál remek volt. Az alig alvás ellenére semmi fáradtság nem volt, legfeljebb néha egy kicsi a folyamatos állástól, de az sem sok. Nem tudom, de ezzel nem tudok betelni és nem tudom mikor lesz "elég", hogy együtt legyek a többiekkel kezeléseken. Vagyis inkább a Reikivel. :) Hálát érzek, örömöt, hívást, és csak nézem a többieket, hogy az én utam vajon milyen lesz arra, amerre ők mennek.
Fát ezen a héten sajnos egyáltalán nem kezeltem, helyiség hangolás volt, de kevesebb és meditáció is kevesebb. Infós munka most viszont több, főleg a képekkel és a fordítással és kicsit olyan érzés volt erre szánni az időt, mint ami szintén tölt valahogy, bár ebben nem voltam biztos, de emiatt nem éreztem "lemondásnak" azt, hogy kevesebbet meditáltam. Mondjuk biztos nem pótolta, csak a hozzáállás miatt nem éreztem magam rosszul.
Az érdekes kérdés most, hogy Ildi köhögésére vajon miért nem jutott idő? Beszéltünk róla, hogy jó lenne kezelnem, de a jelek szerint mindkettőnk hozzáállása olyan volt, hogy mégsem került rá sor. Magamra vonatkozóan hiányérzetem van, azt hiszem azzal védekezem magam előtt, hogy nem szabad ráerőltetni a másikra semmit, de egy kérdés még nem jelenti ezt... Szóval ebben passzív voltam azt hiszem.
Az egyik meditálásnál voltak erős felvillanások magamra vonatkozóan, bár negatív irányúak, hogy milyen vagyok, de olyan ízzel, hogy na most valóságot látok, nem csak elhitetem magammal azt, amit akarok. Ez érzelmileg erős volt, még nem tudom mit kezdjek vele.
A Természetgyógyász Fesztivál remek volt. Az alig alvás ellenére semmi fáradtság nem volt, legfeljebb néha egy kicsi a folyamatos állástól, de az sem sok. Nem tudom, de ezzel nem tudok betelni és nem tudom mikor lesz "elég", hogy együtt legyek a többiekkel kezeléseken. Vagyis inkább a Reikivel. :) Hálát érzek, örömöt, hívást, és csak nézem a többieket, hogy az én utam vajon milyen lesz arra, amerre ők mennek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)