Útkeresés

Levélben kerestem meg Nórit tavaly, aminek a tárgya útkeresés volt, ami (fogalom) most nekem elég szimbolikus és fontos.

Egyrészt azért, mert az, hogy én tag és gyakorló vagyok, minden eddiginél erősebben képviseli vagy teszi valósággá az életemben az úton járás minőségét. Azt is, hogy egy bizonyos úton járok és azt is, hogy ez az én utam. Nyilván eddig is jártam a saját utamon, de ennek most tudatossága, iránya, keretei, terve, illeszkedése van a világban. Ezek mindegyike alacsonyabb szintű volt eddig az életemben, azt gondolom.

Az sem véletlen talán, hogy az elejétől kezdve a meditálásoknál ezt a sort (a 83.-at) választom, mert fontos nekem, érzem, hogy meg kell gyúrnom magamban: "Bármi vesz körül, ha az utadat ismered, nem érhet baj."

A levelezés szembesítő volt, egyrészt Nóri (és azóta Ági, velük kettőjükkel "beszélgettem" emailben) válaszainak hosszával és minőségével. Van bennük egyrészt tisztaság, egyensúly és pontosság is, ugyanakkor nyitottság, kedvesség, alaposság, elfogadás is. Ez nagyon szokatlan, de nagyon vonzó "keveréknek" tűnt hangulatilag elsőre is, ami teljesen tükrözi azt a szeretetet, amit az egész közösségben érzek és a fejlettebb gyógyítók és tagok olyan visszafogottan és mégis erősen képviselnek. Ugyanakkor nagyon erősen hatott önreflexíven is, mert erősen rámutat arra a távolságra, ami eközött a szeretet és a belőlem kiolvasható szeretet között van. És ezt nem önsajnálatból vagy önmagam lebecsüléséből, hanem előre nézésből mondom.

Ha az egészből csak annyi hasznom lesz, hogy bármit is csinálok, tudatosabban és összeszedettebben teszem, akkor már megérte. :)